Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1991-09-29 / 5. szám
16 , SZEKSZÁRDI fAIARNAP 1991. SZEPTEMBER 22. SZEKSZÁRDI \ \SÁRNAP A Szekszárdi Médiafejlesztö Alapítvány lapja. - Felelős kiadó: az alapítvány kuratóriumának elnöke. - Főszerkesztő: Kis Pál István. Szerkesztő: Tamási János. - Szerkesztőség és kiadó: 7100 Szekszárd, Béla király tér 1. Telefon: 11-428. - Készült a Szekszárdi Nyomda Vállalat Saphir 96-os ofszetrotációs gépén. Szekszárd, Széchenyi u. 46. Felelős vezető: Vadász József igazgató. - Terjeszti a Garay Alapítvány magánterjesztésben. - Előfizethető a szerkesztőségben. Előfizetési d(j: egy hónapra 70 Ft, fél évre 420 Ft, egy évre 840 Ft. Szecskaavatás Bonyhádon Október 1. az idősek világnapja. Szerkesztőségünk Cseh Gábor Pihenő című grafikájával köszönd idős olvasóit. Szekszárdon bóklásztam Nemrég kétnapos tanítási szünet volt a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban. Az első nap délelőttjén a tanárok nevelési értekezletet tartottak. Délután „kivonult" a gimnázium Váraljára a gyerektáborba, ahol eltöltötték a nap további részét. Tanárdiák mérkőzések és egyéb sportprogramok zajlottak. Ezután következett a nap fénypontja: a szecskák felavatása (diáknyelven az elsősök hagyományos elnevezése a szecska). Ez már több évtizede hagyomány az iskolában. Az avatás játékos vetélkedővel kezdődött, amely próbára tette a szecskák életrevalóságát és fantáziáját. Szerelmes levelet kellett írniuk tíz előre megadott szó felhasználásával (pl. logaritmus, metamorfózis, manifesztáció stb.). A tábor területén fellelhető tárgyakkal kellett eljátszaniuk a Boci, boci tarka című gyermekdalt, és persze még sok más érdekes feladatuk is volt. A vetélkedő után a szecskák gyertyafénynél ünnepélyes fogadalmat tettek tanulótársaik előtt a gimnázium szent koponyájára (amit egyébként a biológiaszertárban őriznek az év többi napján). A napot diszkóval, tábortűzzel, majd éjszakai túrával zárták a tanulók, a másnapot pedig mindenki a szabadban töltötte. -kufLóvá tett milliók Sokak számára bizonyára meglepő, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban nincs kaszinó, és a hagyományos szerencsejátékok sem terjedtek el. Ám egy jótékony célú, sajátos sorsjáték nagyon népszerű az országban. Ezen évente kétszer akár 1 millió randot is lehet nyerni, ami közel 30 millió forint. A díszes küllemű sorsjegyeket üzletekben, szupermarketekben árusítTotó-nyerteseink Ezen a héten Zörényi József tippjeit játszottuk meg. Lakcím: Szekszárd, Szőlő u. 3. További két nyertesünk: Virág Mihály, Szekszárd, Tartsay u. 28., Molnár József, Szedres, Rákóczi u. 77. Nyerteseink nyereményeiket, a 10-10 totószelvényt szerkesztőségünkben szerdától átvehetik. ják, mindössze 10 randért. A szelvények egyik részét be kell küldeni a megadott címre, és a többi már részben a szerencsén, részben a lovakon múlik. A játék ugyanis Dél-Afrika két legnagyobb derbijéhez kapcsolódik. A versenyek előtt kihúznak annyit a beküldött sorsjegyek közül, ahány ló indul a futamokon. Általában 18-22 szerencsés játékos van, akiket díszvendégként fogadnak a derbiken. Minden kihúzott szelvény gazdája „kap" egy lovat, és akinek a versenyen győztes jószág jut, az viheti haza az egymillió randot. A második helyezett „gazdája" félmilliót nyer, és csökkenő mértékben mindenki gazdagabb lesz némi pénzzel. Egy-egy derbi nagy nyilvánosságot kap az írott és az elektronikus sajtóban. Természetesen bőségesen esik szó azokról a nemes célokról, amelyekre fordítják a több millió randos bevételt. M. S. kedves Autósok! Itt ne tovább! Ezl kérte 45 aláírással a Béri Balogh Ádám utcai lakók csoportja a 97-117. szám háztömbjeiből. Kérte, méghozzá az önkormányzattól, amely ezúttal példás gyorsasággal intézkedett. íme a megoldás! Fotó: Csontos Péter ELADÓ vagy kertes családi házra cserélhető Szekszárdon, az Alkotmány utcában 1+3 félszobás, nagy étkezőkonyhás, 1. emeleti öröklakás. Érdeklődni lehet a 16-995-ös telefonon. Winkler György, Szekszárd, Alkotmány u. 7. A címben foglalt tevékenység közben, akarva-akaratlan a legkülönbözőbb élményekhez jut az ember. Megtámad például három, a legkisebb gyerekemnél is fiatalabb, csinos, ifjú hölgy és nekem szegezi a soha nem hallott kérdést: - Mit mond Önnek, hogy „Éljen a magyar és a laoszi nép örök és megbonthatatlan barátsága!"? Nem esküszöm rá, hogy évekkel ezelőtt is így feleltem volna, de közöltem, hogy az égvilágon semmit. Hasonlóan a nagyon rokonszenves vietnamiakkal és észak-koreaiakkal kapcsolatos korábbi hasonló, nem ritka kívánságokhoz. Melyik - mondjuk - csikóstőttösi átlagpolgár tudja, hogy hol van ennek a megbonthatatlanságnak a székhelye és melyik luang-prabangi la-kos, hogy merre terül el Magyarországi Ebben az esetben kezdő főiskolásoknak a végzősök által feltett beugrató kérdéséről volt szó, máig kíváncsi lennék a válaszok végeredményére... Ugyancsak bóklászás közben felfedezek három jól megtermett urat az egyik padon a szekszárdi sétakertben. Néhai utolérhetetlen kollégám, Bálint György definíciója szerint „munkáskülsejüek". Ugyanis ilyenek munkanapokon, meló után mindmáig akadnak nálunk. Miről vitatkoznak? Nem a Szalon, vagy a Kinizsi sör áráról, mégcsak nem is a legutóbbi kormányszóvivői tájékoztató részleteiről. Hanem arról, hogy Mika Waltari finn író egyiptomi regényeiben az orvost Szinuhénak, vagy Szihunénak hívjáke...? Olvastam a könyveket, értelmiségi mivoltom nagyobb dicsőségére sejtelmem sincs. De népművelőink (ha akadnak még ilyenek) ugyan tudják-e, hogy mi minden jár és van az állítólag művelendők fejében? Remélem. (0rd ag
