Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-22 / 4. szám

6 , SZEKSZÁRDI fAIARNAP 1991. SZEPTEMBER 22. Fakádon eijesztik, jobb a minősége A biotermesztésű bor nagy karrier előtt áll A mostani hétvégén egy kissé Szekszárdra tekint az ország, a szüreti napok rendezvényei némileg ránk irányítják a figyelmet, a borivókét különösen. Városunk köztudomásúlag kötődik a borhoz, s a bor Szekszárdhoz, hiszen e tájon több, mint kétezer éve termesztenek szőlőt, s a belőle készült hegyié minősége sokunk szerint kiváló minőségű, Magyarország legjobbjai közé tartozik. Szekszárd a szőlő és bor nemzetközileg elismert városa is, sok polgára rendelkezik saját szőlőterülettel, tehát valóban erős a kötődés. Van egy plusz tényező is azonban, amely a borvilág előkelő városai közé emelheti Tolna székhelyét, talán nem elég közismert, de hazánkban Szekszárdon kezdték néhány éve az úgynevezett biotermesztésű, vagy ahogy a német nyelvterületen mondják, az organikus bor előállítását. A biotermékek egyébként is rohamosan növekvő népszerűségnek örvendenek e harmadkis hazában is, a nyugaton már jó ideje dívó egészségmánia lecsapódásaként. Biouborkát, -paradicsomot, -barackot és még isten tudja mit kínálnak a módosabb vevőknek a piacokon, hirdetve, hogy szennyezéssel teli világunkban legalább az ételek kis részénél kíméljük magunkat az ártó hatásoktól. Nos, a bioételek már valóban közismertek, de a „biotermesztésű bor" kifejezés még idegennek hat, s hogy igazán mit takar, azt még kevesen tudják. A megoldás egyáltalán nem boszorkányos, mint ahogy azt Németh Lászlótól, a mezőgazdasági kombinát főkertészétől megtudhatjuk: - Biotermesztésűnek azt a bort nevezhetjük - igen szigorú nemzetközi előírások alapján - melynél a szőlőtermesztésben és a borkezelésben csak olyan anyagokat használhatunk fel, melyek a természetben is megtalálhatók, azaz elemi ként és rezet. Ez azt is jelenti, hogy semmiféle műtrágyát, és gyomirtó szert sem alkalmazhatunk, ami természetesen megnöveli a termesztés kézimunka-igényét is. - Mikor kezdték az organikus bor termelését? - Negyedik szezonunk a mostani, 1988-tól állítjuk elő hosszas előkészítés után, hiszen még az is jó időbe telt, amíg megtaláltuk azt a holland minősítőszervezetet, melynek véleményét az egész világon elfogadják, és akik garantálják, hogy az ő ellenőrzésük alatt termelt bor valóban megfelel a „bio" kategóriának. Ötvenöt hektáron kezdtük a termesztést, ma százhúsz hektárnál tartunk, s a borvidék hagyományos szőlőfajtáit használjuk fel, a leánykát és az olaszrizlinget a fehérek, és a kékfrankost, a zweigeltet, a bíborkadarkát és a magyarfrankost a kék szőlők közül. Világtendencia, hogy a vörösbort jobban keresik, az organikus kategóriában is, ezért mi is nyolcvan százalékban ezt állítjuk elő, húsz százalék a fehérbor aránya. - Nem okoz terméskiesést, hogy a termesztés során csak rézzel védekezhetnek a kártevők ellen? - Természetesen néha előfordul, de ezt a kockázatot vállalnunk kell, de ennek a termelési módnak annyi az előnye, hogy bőven kárpótol az esetleges kisebb terméshozamért. Mivel ez a technológia környezetbarát, kevésbé terheli meg a természetet, alacsonyabb a talajba való energiabevitel, s a késztermékben nem található semmiféle szermaradvány - még a kénfelhasználás is csak a fele lehet a hagyományoshoz képest - ez mind olyan előny, amely következtében a magánvéleményem szerint a jövő útja csak ez lehet. - Piaca van ennek a terméknek? - Ez a következő nagy pozitívuma az organikus bor előállításának, mert ezzel nemcsak jelen lehetünk az egyébként szinte bevehetetlen nyugati piacokon, hanem ez a piac egyelőre még hajlandó elismerni az előállítás során mutatkozó többletköltségeinket is. Hollandiába, Nagy-Britanniába és Németországba exportáljuk egyelőre borainkat, s most próbáljuk az egyesült államokbeli és kanadai értékesítési lehetőségeinket kialakítani. - Mennyi bort ad az említett százhúsz hektár? - Körülbelül ötezer hektolitert, s e mennyiség több mint felét hagyományos módon, fakádakon erjesztve állítjuk elő a bátaszéki feldolgozónkban, ami tetemesen megnöveli a kézimunka-igényt, de megéri. - Ezt úgy érti, hogy minőségben is jobbat produkál ez a technológia, mint a hagyományos? - Igen, a kétfajta bor között anynyi különbséget lehet felfedezni kóstoláskor, hogy a biotermesztésű szőlőből készültben nem lehet érezni azt a bizonyos „nagyüzemi ízt", amit sokszor a korábbi készítési mód során a késztermékben megjelent, s számos szakember szerint károsan befolyásolta a minőséget. Mint mondtam, az erjesztésnél is a régi fakádakat használjuk, az érlelés is fahordókban történik, tehát az igazi, régi ászkolt mi^ nőséget kapja meg a vásárló. fl - Apropó, a vásárlóról jut eszembe, Magyarországon még nagyon kevés helyen lehet egyáltalán kapni biotermesztésű bort, s azt sem lehet állítani, hogy a fogyasztók tülekednének érte. Hogy lehetne minket, magyarokat is rászoktatni erre a magasabb minőségre? - Való igaz, hogy ha ma még nálunk kevesen kaptak rá az organikus bor fogyasztására, ebben biztosan közrejátszik az is, hogy még nem került be eléggé a köztudatba a léte sem, és biztos, hogy a hagyományos termékeinkhez képest magasabb ár is visszariaszt többeket a vásárlástól. Azonban biztos vagyok benne, hogy megjelenőben van az a nagyobb vásárlóerővel rendelkező réteg, mely felfedezi majd biotermékeinket, és azok majd kelendőbbek lesznek a hazai piacon is. \y Megbizonyosodott közhasznú útmutatás a borróM A boré minden forrott italok között az első hely, s el lehet mondani róla, hogy ő a növényi országnak legnemesebb készítménye. A meg nem hamisított és el nem rontott bor, mértékletesen használva, eleveníti a testet, felderíti a szomorú szivet, melegít, kellemes érzést gerjeszt, s megelégedést okoz evés közben, a midőn az emésztés előmozdítása s a társaságfelvidítása végett legnagyobb szükség is vagyon reája. Az embernek lelke a társaság; megesik azomban, hogy a nagy társaságok kitsapongásokra, korhelységre tsábítják el őket; pedig ha az okosság megszűnt kormányozni, nem ritkán veszélybe dűl mind az egészség mind pedig az élet. Senki se engedje magát bőkezű gazdájától arra biratni, hogy a legjelesebb borból is mérték felett hörpentsen, ne hogy azt később megsirassa. Vannak, akik azt állítják, hogy bizonyos híres orvos szava szerint hasznos légyen, esztendőnként egyszer kétszer megrészegedni; hanem ez legalább rendes közönséges éledet teszen fel... Tsak azok, kik a mindennapi borívást megszokták, kéntelenek azt folytatni, mellyet azonban olly vigyázva tselekedjenek, hogy annak mértékét lassanként alább szállítsák, ne hogy a gyomrokat korok nevekedésével ártalmas mennyiségű bornak megkívánására ingereljék. Voltak olyanok is, kik korlátlan hevekben a bort méregnek mondották, noha bizonyos, hogy az némelly esetekben, s néha még a hidegleléseknek is, hatalmas orvosi szer; de azért nem kell vele mértéktelenül élni... A mindennapi, és nem tsak evés közben, hanem azonkívül is gyakorlott bő borivás, felhevít minden nedveket, megrontja a velőt és érzéki eszközöket, s e képen a kezekben kora-reszketést, és tántorgó járást okoz. Eleinte úgy látszik, hogy a bor az emésztést és a tehetséget előmozdítja, de ha bővebb mértékben használtatik, mind ezeknek árt, s az inszaggatásnak, köszvénynek megveti alapjokat, valamint azt is okozza, hogy a legerősebb testalkat korán megöregszik. A borral való mértéktelen visszaélés, arra bírta az erkölts tanítókat és orvosokat, hogy kételkednének, valljon szabad légyen-e az ésszel felruházott embernek ezen isteni adományt korlátlanul használni. S valóban megérdemli, hogy ki-ki fontolóra vegye, valljon nem felette kemény légyen-e néhány esztendők elreppenő örömeiért a büntetés, a fétjft kort fájdalmak közt tölteni, testének és lelkének erejét gyengíteni, s végtére életét megrövidíteni... A legtöbb bor-nemeket haszonnal lehet eltartani, mert korokkal együtt nemesednek, de ha hordóban tartatnak, szükség ezt minden egy, vagy két hét alatt azon borfqjjal feltöltögetni, külömben megromlanék az egész s megsavagyodnék, mitől azomban a jól bedugott és lepetsételt butelliáknál, ha jó pintzében tartatnak homokban, koránt sem kell félni. A tanácsokat 1829-ben össze szedegette Wigand Ottó és Zádor Elek, közreadja Kaczián János. •