Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-22 / 4. szám

4 , SZEKSZÁRDI fAIARNAP 1991. SZEPTEMBER 22. Mentőkötélként szociális telkek? Nemcsak a cigányságnak szánják... Demagóg szólam? Újabb etnikai alapon szerveződő kivételezettség? Szekszárdi gettó? Félelem, ellenvélemények sora fogalmazódott meg az önkormányzati ülésen legutóbb elhangzott interpelláció nyomán. Dr. Gémes Balázs, a 2-es számú választókörzet képviselője felvetette a szociális telkek kialakításának szükségességét. Bérlakásról ne álmodjanak... Nem először kapott hangot ez a gondolat. A nyári szabadságok előtt már a városatyák figyelmébe ajánlotta a feszítő szociális gondot, az ügyben'azonban semmilyen előrelépés nem történt. Pedig minden megoldási módon gondolkodni kellene, állítja az ügy szószólója, hiszen közismert tény, hogy idén a tavalyihoz hasonlóan nem épül önkormányzati tulajdonú lakás, a város pénzügyi lehetőségeit ismerve jövőre még kevésbé. Nagy viták után ugyanakkor megszületett a rendelet az önkormányzat kezébe kerülő állami lakások eladásáról. Eszerint a Szekszárdon meglévő 2540 bérlakásból 1806 ingatlant jelöltek ki értékesítésre. A megyeszékhelynek tehát valamivel több, mint hétszáz lakása marad arra, hogy az egyre növekvő számú, szociálisan rászoruló polgárának lakáslehetőséget teremtsen. Hogy ez mennyire kevés? Egy tavaly decemberi statisztika 112 szociális bérlakásigénylőt jelez a városban. Ha eddig kevéssel kecsegtetett, számukra, ezentúl teljesen reménytelen a jövő. Éppúgy, mint a most induló, családi, szülői támogatást nem élvező fiataloknak. Házat csömpölyegből Egyfajta mentőkötélnek szánta e leszakadó réteg számára a szociális telkeket az interpelláló képviselő, aki talán nem véletlen, a kisebbségi bizottság vezetője is egyben. Hogy mit takar a bizarr párosítás: szociális telek? Olyan közművesített építési telkekről van szó, amelyek szabad piacon több száz ezer forint értéket képviselnek, de a város jelképes öszszegért, mondjuk 40-50 ezer forintért juttatná ezeket a jelentkezőknek. Közülük alapos környezettanulmány, az anyagi helyzetük ismeretében választanák ki a jogosultakat azzal a biztosítékkal, hogy azok valóban lakáshelyzetük megoldására, építésre használják az említett földdarabot. Újabb méltánytalan kivételezettség, külön előny a cigányságnak? Teszik fel sokan a kérdést, valljuk meg, némi joggal, a korábbi rossz szociálpolitikai támogatást ismerők. Dr. Gémes Balázs azonban hangsúlyozza, hogy nem a cigányoknak szánják a szociális telkeket, hanem valamennyi rászoruló városlakónak. Ez utóbbiak pedig vannak, sőt lesznek szép számmal. De vajon mit ér a lehetőség pénz nélkül? A képviselő éppen abban látja ennek az útnak a járhatóságát, hogy ki-ki anyagi lehetőségéhez mérten, különböző nagyságban, komfortfokozatban, kivitelben építheti meg otthonát. Állítja, hogy a szükség előhozza a sokszáz éves, bevált módszereket, például a vályogból vert falból, a csömpölyegből emelt házat. A tapasztott, sárból, szalmából készült falakat csak a víztől kell megóvni és ötszáz év múlva is állni fognak. A néprajzos városatya nem egy példát tud erre. Ez nem lesz gettó... Az elmondottak nyomán sokan már látni vélik egy most születő „szegény körzet" képét, sőt ez ügyben már a gettó fogalma is elhangzott! Pedig pusztán arról van szó, hogy a városnak erkölcsi kötelessége anyagi erejéhez mérten a rászorulóknak segíteni. Ma, restellkedhetünk miatta, sajnos erre futja. Keserűen hozzáteszi dr. Gémes Balázs, hogy az íróasztal mellőli szépelgés az ő szemében ilyen helyzetben gettót emlegetni. Ma ugyanis semmiféle koncepciót nem ismer a település lakáshelyzetének megoldására. Persze kormányszinten sincs másként, de helyben ez nem vigasztaló. ^ Hogy nem agy teljesen kivihH tetlen ötletről van szó, azt bizonyítják a Kövendi Sándor utcában most épülő családi házak; A „Chicagóként" ismert területen ugyanis már korábban eladtak öt építési telket, valami hasonló konstrukcióban, olcsó pénzért. Alig félév alatt már két lakóház áll, az egyikben laknak is. Valamennyien cigányok. Igaz ez nem cáfolhatatlan érv egyik álláspontra sem, még csak nem is biztosíték arra, hogy valóban életképes lesz a szociális telek gondolata, megvalósulása. Majd az idő dönti el. Az viszont kétségtelen, hogy ez a fajta szociális beállítottság feltétele annak, hogy hosszú távon is megnyugtató lakásprogram szülessék Szekszárdon. Amelyben nem feledkeznek meg azokról sem, akik egyedül, saját erőből nem képesek lakást, házat építeni. Vásárolni még kevésbé. -takács-kapfingerJúlia, Romana, Denise, Tiffany Sokan ismerik ezeket a sorozatokat. Nekem is volt szerencsém elolvasni belőlük párat. Azóta zavarban vagyok. Azt hittem eddig, tudom mi a szerelem. Tévedtem. Mint kiderült, a szeretem kellékei: egy darab 190 cm-es, fekete vagy szőke hajú (véletlenül sem barna) fiatalember, akiről kiderül, hogy nem is farmer, hanem vállalatigazgató. Esetleg szórakozott, de nagyon fiatal és jóképű biológus. Nem panelban lakik, hanem kastélyban. Nem összekuporgatott pénze van, hanem bankszámlája, sőt ő a bankigazgató. A beteljesülés kizárólag kandalló előtt, medvebőrön, vagy monogramos selyemágyneműn, esetleg a Bahamákon egy luxusjachton (s más romantikus helyen és helyzetekben) történhet meg. Ezzel szemben én egy 170 cm magas, barna hajú és szemű, igen prózai foglalkozást űző, bankszámlát (és mi mindent még!) nélkülöző, keményen dolgozó férfit szeretek. A beteljesülésről csak ennyit: közel s távol se kandalló, se Bahamák, sőt még egy árva medvebőr sem volt. Van viszont jó csomó adósságunk, meg egy lányunk - mindkettő közös szerzemény. Eddig boldog voltam. Most mit csináljak? A férjem szerint készítsek vacsorát. J° ötle

t- VURCZERNÉ GÁNSZLER BEÁTA A Kövendi utcában már osztották-vették... sőt, építettek is rá Taikuna Pálék