Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-22 / 4. szám

1991. SZEPTEMBER 22. , SZEKSZÁRDI lASARNAP 3 a megyében akkor ismerték meg a nevedet, amikor 1986-ban több, mint egy tucat oltárkövet emeltetek ki a Duna októberben már igen hideg vizéből... Ezzel kezdődött a víz alatti régészet Magyarországon? - Tulajdonképpen igen. Ez volt az első víz alatti leletmentés. De a történetet valahol messzebb kell kezdeni. Az úgynevezett „bölcskei szikláról" tudtak a hajósok, tudtak a környező népek. A hagyomány szerint ez az elsüllyedt Kali nevű falu templomának a tornya. Érdekesség, hogy az alföldi partok a Kali-majorban Árpád-kori cserepeket találtak. Tehát volt ott falu, csak a néphagyomány áttelepítette a Duna medrébe. Egy román uszály 1976-ban zátonyra futott, vagyis elakadt a rommező legmagasabb pontján. Az akkor ott dolgozó búvárok egyike, Pallós György felszínre hozott egy téglát, amit megmutatott a bajai múzeum igazgatójának, dr. Kőhegyi Mihálynak. Mint kiderült, egy római •

i bélyeges tégláról volt szó. Ettől dve érdekelt bennünket, hogy mi lehet Bölcskénél a víz alatt. Tíz évet kellett várni, amíg 1986-ban olyan alacsony lett a vízállás, hogy kilátszottak a romok. Októberben hideg, térdig érő vízben kezdtük a leletmentést dr. Gaál Attila kollégámmal. Először mi is néhány bélyeges téglát találtunk, majd nagyon örültünk, amikor előkerült az első faragott oltárkő. A másodiknak még jobban örültünk. A harmadiknak is. A tizedik körül már megrémültünk. Hogy fogjuk ezt innét kimenteni, hisz több száz mázsás kövekről van szó? Végül a hajósok segítségével tizennyolc Jupiter Optimus Maximus Teutanusnak emelt oltárkövet mentettünk ki a vízből. Ezek egy része ma a múzeum előtt áll. - A7. oltárkövek mellett falakat is találtatok? - Természetesen. Később, amikor már búvárruhában merültünk, fel•

rtük, hogy egy nyolcvanszor ilcvanméteres kikötőerőd van a víz alatt. Néhol szinte földig lepusztulva, másutt két-három méter magas falakkal. Az erőd valaha a Duna-parton állt, félig benyúlva a vízbe. Aztán ahogy változott a Duna medre, úgy telepedett rá egészen, fövénnyel borítva el, majd másfél ezer évre. A Duna szabályozásakor nem messze az erőd fölött egy sarkantyút építettek, ami megváltoztatta a vízfolyást, szinte rávezette az erődre. Ekkor került elő az erőd. Most szinte közvetlen a hajózó út mellett van, erős sodrásban, ami nagyon rongálja, előbb-utóbb ledönti a helyenként méteres vastagságú falakat. - Milyen a Duna alja? - Rendkívül koszos. A látótávolság a legjobb időben sem több húszharminc centiméternél. így szinte csak kitapogatni tudjuk a romokat. - Tavaly Zürichben tartottál erről beszámolót... - Tartottunk Attilával. Amire számítottunk, hogy a külföldi kollégáktól tanácsot kapunk, nem történt meg, mert hasonló problémákkal még ők sem találkoztak. Van ilyen erőd másutt is a Dunában, de még sehol se vágtak bele a feltárásába. Viszont ez a konferencia arra jó volt, hogy megtárgyaljuk azt, mit jelent a víz alatti régészet a tudománynak, hogyan lehet ezzel a szélesebb közönség előtt megjelenni, miként lehet a közművelődés szolgálatába állítani. - Beszéljünk erről is... - A víz alatti régészet tulajdonképpen már az ókorban elkezdődött az elsüllyedt hajók kutatásával, azok kincseinek kirablásával. „Tisztes iparággá" fejlődött a műkincsrablók jóvoltából. De a tudósokat is érdekelte a víz alatti régészetben rejlő lehetőség. A második világháború idején kifejlesztett könnyűbúvár-felszerelés adott ennek nagy lökést. A zürichi tóból egy cölöpfalu maradványait tárták fel, majd rekonstruálták. - Falumaradványokat találunk a Told alatt is. miért olyan fontos a víz alatt keresni? - Rendkívül fontos. A víz alatti régészet egy új világot tár a régész elé. A szerves anyagokét. Ami a földben elpusztul, az a hideg tavak mélyén részben megmarad. Faépületek csapolásai, szerszámnyelek, bőrből, textilből készült ruhadarabok. A víz megőriz olyan leleteket, amit különben nem láthatnánk. A víz alól előkerülő gyékénykosarakból, szerszámnyelekből, kocsikerekekből pontosabban lehet következtetni a régi korok emberének életére, életmódjára. Ez inspirálta a nyugat-európai kutatókat arra, hogy megpróbálják rekonstruálni az egykori ember hétköznapjait. Azt, hogyan élt, az eszközeit hogy készítette, mit mennyi idő alatt tudott megcsinálni. így indult el a kísérleti régészet. - Mi is az valójában? - Azt jelenti, hogy egy meghatározott technikai problémákról alkotott elméleteket, feltevéseket a gyakorlatban ellenőriznek. Tehát például kőbaltával kivágnak egy fát, ősi természetes anyagokból felépítenek egy házat, vagy a feltárt kemencékkel pontosan azonos, rekonstruált kemencében vasat, rezet olvasztanak. Ezeket a munkákat szakszerűen dokumentálják, többször ellenőrzik, majd elemzik. Ennek eredményeivel itt megyénkben is találkozhattak az érdeklődők. Idén nyáron Regölyben volt egy kísérleti régészeti találkozó, ahova az egész országból sokan eljöttek. Ennek a találkozónak egyfajta közművelődési hasznosítása volt, amikor a sötétvölgyi táborban a szekszárdi gyerekeknek tartottunk foglalkozásokat, illetve azóta a múzeumban is tartunk napköziseknek bemutatót, ahol kipróbálhatják, hogy készült a kőbalta, hogyan készültek régen az agyagedények, miként szőttek az ókori szövőszéken. A kísérleti régészet nagy lehetőség arra, hogy még több embert behozzunk a múzeumokba. A Zürichben látott rekonstruált ősi faluban naponta ezrek fordultak meg. De nemcsak nézelődtek, hanem épp a kísérleti régészet eredményei szerint tevékenykedtek is a látogatók. Ezt ott legnagyobbrészt a bankok és üzemek támogatásával tudták megvalósítani. - Tehát az üzleti vállalkozás irányába fordul a régészet is? - Tudomásul kell venni, a kultúra áru. Nekünk régészeknek is másként kell gondolkodnunk. A szakmai programjainkat úgy kell megszereznünk, hogy eladható legyen. Úgy, hogy profitot termeljen másoknak, mert azok csak akkor fognak bennünket szponzorálni. Különben a jelenlegi anyagi feltételek mellett nem tudunk megfelelni a szakmai feladatainknak sem. Nyugaton ez természetes dolog, csak nekünk kell még megtanulnunk. - Végezetül még egy kérdést. Ma, • mikor gyerekeink számítógéppel játszanak, szükség van arra, hogy kőbaltát tudjanak csinálni? - Igen. Meggyőződésem. Minden tankönyv ismerteti az emberiség történetét. A gyerek csak olvassa, olvassa, de semmi kötődése, semmi kapcsolódási pontja nincs. Ha egyszer valaki megpróbál egy kőbaltát elkészíteni, rádöbben arra, hogy igaz, ő is-, meri a számítógép kezelését, de az az ember sem volt egy buta, primitív, aki ezelőtt öt-hatezer évvel nekiállt kőből elkészíteni a szerszámkészletét. Nem primitívebb, hanem más volt. Éppúgy válaszolt kora, környezete kihívásaira, mint mi manapság a számítógéppel. Nem az a lényeg, hogy ki mivel felel meg, hanem a kihívás milyen szintjén. Ha ezt a másságot megértik, tisztelik a gyerekek, akkor máris személyesen kötődnek a történelemhez, másképp látják az emberiség fejlődését, a történelem hétköznapjaiban élő mindennapi gondjaival küzdő embert. Megtanulja becsülni nemcsak a múzeumi tárgyakat, hanem a másságot, más kultúráját, életmódját, gondolkodását. - Köszönöm a beszélgetést. Tamási János Fotó: Kapfmger Személyes kötődés a történelemhez Dr. Szabó Géza régész Szekszárdon született. Az egyetem elvégzése óta a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumban dolgozik. Nevét a szibériai Petőfi-kutatás révén ismerte meg ország-világ. Erről szóló könyve Ásatás Barguzinban címmel jelent meg. Szintén Európa-hírű munkájáról, a Duna bölcskei szakaszán egy víz alatti római kori kikötőerőd feltárásáról, a víz alatti régészetről beszélgetünk.