Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-15 / 3. szám

_ SZEKSZÁRDI VASARNAP 1991- SZEPTEMBER 15. Egy meg nem született magániskola bukása Akkoriban merész gondolatnak számított, ma pedig talán az emlékezet lomtárába kerül... Szekszárdon, legalábbis a közeli jövőben, nem lesz katolikus iskola. Nem a pénztelenség, nem a helyhiány még csak nem is a saját erővel kidolgozott nevelési koncepció, a szakmai megalapozottság hiánya hiúsította meg a jó három esztendeje megfogalmazott tervet. Egyszerűen az érdektelenség. Négy elemi a tehetségeseknek A történet a Tehetséges Ifjúságért Egyesület megszületésével kezdődött. A tíztagú társaságban részt vett az akkor még nem miniszterelnöki államtitkár dr. Pálos Miklós és az akkor még nem pécsi megyés püspök Mayer Mihály. Közösen álmodták meg a tehetséggondozó iskolát - emlékezik dr. Kleininger Ottó pszichológus. Az ötletgazda és a szervezés motorja, Kleininger doktor némi nosztalgiával sorolja: a város értelmiségi rétege szinte egyöntetűen helyeselte a gondolatot, hogy ne csak a „szubnormális", nehezen képezhető gyerekek számára legyen intézményhálózat, hanem a tehetségeseknek is. Lehetőség nyílott volna arra, hogy az átkos középszert, a visszahúzó szürkeséget végre átlépjék azokkal, akikkel ez lehetséges. Dr. Kleininger munkatársaival 150 egyetértő szándéknyilatkozatot gyűjtött össze, úgy tűnt, hogy igen nagy az érdeklődés a magániskola iránt. Pedig már a meghirdetéskor kiderült, hogy itt a tanulóknak tandíjat kell fizetniük, a számítások szerint egy hónapra 3000 forintot. A szakminisztériüm sem kérdőjelezte meg a négyosztályos elemi létjogosultságát, a valláserkölcsi alapon működő iskola engedélyeztetését csak az anyagi megalapozottságtól tette függővé. Meglepő, hogy a tárca részéről még azt a kérdést sem tették fel, hogy a négy elemi osztály elvégzése után - ezt a formát tartották ugyanis ideálisnak a szekszárdi szakemberek - hol tudnak továbbtanulni a gyerekek. Dr. Kleininger megismétli azt a meggyőződését, hogy a nyolcosztályos alapfok rövidesen megbukik helyesebben már csődöt mondott és vissza kell hozni a nyolcosztályos gimnázium rendszerét. Ilyen kísérlet már létezik u^yan az országban, helyben híre-hamva sincs és egy ilyen elméleti felvetésre alapozni, intézményt telepíteni: merész dolog lett volna. Emlékhelyszentelés szeptember 14-én Szekszárdi kopjafák Lengyelországba A szekszárdi Bródy Sándor utcából - ahol Törő György magyar honvédtiszt, fafaragó lakik - messze látni a tájra. Az alagsori műhelyből viszont még messzebb jutnak frissen faragott kopjafái. Egészen pontosan Lengyelország tarnobrzegi vajdaságának Batorz nevű községébe. Ez a - több mint négyezer lelket számláló falu a mai napig őrzi az 1863-64-es szabadságharc egyik csatájának és elesettjeinek emlékét. Batorz szeptember 14-én - történelmi emléktúra helyszíne lesz. Valljuk be, hogy mi magyarok keveset tudunk e csata körülményeiről. Korabeli jelentések igazolják, hogy 1863. szeptember 6-án a batorzi erdő szurdikjában került csapdába a visszavonuló csapat egyik ezredese, Michal Lelewel-Borelowski. A hősi halált haltak között a parancsnok vezérkari főnöke is ott volt, a magyar származású Wallisch őrnagy és egy ismeretlen nevű önkéntes magyar is. Pár nappal korábban történt összecsapásnak ugyancsak volt magyar halottja, Nyári lovassági százados személyében. A Magyar Honvédség illetékesei, amikor kezdeményezték a batorzi emlékhelyen való magyar megjelenést, először a szekszárdi Erdős László ezredesre gondoltak, akit leginkább arról ismertek meg az utóbbi esztendőben, hogy a katonai sírok felkutatásában, emlékhelyek avatásában felülmúlhatatlan érdemeket szerzett nem csupán Tolna megyében. A szekszárdi illetőségű ezredes azonnal Törő György katonatisztre gondolt, akiről tudja, hogy a fafaragók táboraiban a szervezésen túl aktívan részt is vállal. A gondolat megszületése után felgyorsultak az események, egy lett az ötlet a tettel. A gemenci erdőből két darab háromméteres tölgyfát kopjafának valót és díszpadnak ugyancsak innen választottak. A művész népi díszítőelemek felhasználásával is hírül adhatja mondandóját, amint ezt Törő György is tette. Andráskereszt erő és férfiasság jeleként van az egyik kopjafán. A másik csúcsán egy sima gömb a béke teljességét szimbolizálja. Egy csonkított gúlával a fiatalon elhunyt, áldozatul esett katonák félbeszakadt karrierjére, életútjára utal. Szavakkal megfogalmazott és márványtáblákba vésett magyar és lengyel nyelvű mondatok is tudatják, hogy aki megáll majd e kopjafák mellett, az gondoljon: „Az 1863-64-es szabadságharc magyar önkénteseire". A másik felirat magyarul így hangzik: „A közös szabadságért életüket áldozó magyar önkéntesek emlékére". E betűket ugyancsak szekszárdi fiatalok vésték: a Tövisháti testvérek. Batorzban szeptember 14-én szenteli fel - az ünnepség programja szerint a lublini püspök a község temetőjében és az emlékhelyen felállított kopjafákat, amelyek előtt az arra utazó magyaroknak is lélekből fakadt kötelessége immár egy pillanatra fejet hajtani. Decsi Kiss János jl

ák-^. lultS n a^P Jótékonyságra 3500 forint... Pedig akkor már a legjobb úton haladt a megvalósulás felé. Az akkori tanács - miután romos állaga miatt senki nem tartott rá igényt évi egy forint névleges összegért bérbe adta a Pázmány tér 4. szám alatti épületet az iskolaszervezőknek. A lehetséges szponzorok szóban nem fukarkodtak. Aztán az ígéretáradatból befolyt 30, azaz harmincezer forint! Ennek ellenére mentőkötelet ígértek akkor még - Nyugat-Németországból és a központi költségvetésből is. Újságban, helyi tévében meghirdették, óvódákban, iskolák^ ban kifüggesztették a jelentkezél feltételeket. Az 1991-92-es tanév 30 gyerekkel, két osztállyal indult; volna a magániskolában. Aztán ; felvételi válogatóra megjelent kilenc szülő... Nemhogy válogatni, de egy tanulócsoportot összeszedni sem lehetett. Itt bukott meg a meg sem született szekszárdi magániskola. Az okokat dr. Kleininger Ottó egyértelműen az anyagi háttérrel magyarázza. Amíg ingyen tanulhat a gyerek, nem fizet érte a szülő legalábbis Szekszárdon. A pszichológus véleménye szerint itt a kiskertben gondolkodnak az emberek, nem szellemi dolgokra áldoznak. Paradox módon az iskolai hitoktatás elterjedése sem tett jót az ügynek. De a meghatározó, hogy az anyagiak motiválják a helybélieket. Még a szervezés idején jótékonysági koncertet rendeztek a belvárosi templomban. Telt ház volt, nagyszerűen sikerült. És 3500 forint gyűlt öss^^ Már akkor el kellett volna gondfl^ kodni. Kolpingéknak sikerült Ez az ügy tehát elhalt. Maradt egy iskolának való épület, benne a Timpanon Kft-vel, amely használat fejében bizonyos munkákat végzett az épületen. Az egyesület bérleti jogáról a Kolping Család Mozgalom javára lemondott. A katolikus legényegyesület modern utódaként is értelmezhető mozgalom pedig nyugati mintára egy háztartás-gazdaságtani házvezetőnő-képzőt indított be. A kétéves szakiskolai képzéssel a munkanélküliségen szeretnének enyhíteni, elsősorban a 8 általánost végzett lányoknak nyújtva lehetőséget. Az idei tanévet még a Gyermekek Házában kezdték szeptember 8án, negyven fővel, jövőre végleges helyükre, a Pázmány térre költözhetnek. Hozzátartozik, hogy a teljes felszerelést, az utolsó lábosig, Németországból kapják. A Kolping család életképességét azonban nemcsak ez a háttér jelenti: sokkal inkább az égető társadalmi űr, amit betöltenek. Takács Zsuzsa Törő György és alkotása