Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-08 / 2. szám

14 , SZEKSZÁRDI MSARNAP 1991. SZEPTEMBER 15. 14 Teríti a lapokat a szekszárdi világklasszis Bal felső sarok A meg ismeretlennek számító orosz hölgy látta el a rendkívül fontos és hirtelenjében megürese­dett irányító szerepkört a KSC Szekszárd kosárlabdacsapatában a Sió-kupán. A gyanútlan szurko­ló - függetlenül attól, hogy a szek­szárdiak első légiósa klasszisnak éppen nem nevezhető - annyi rossz után csak örüjt ennek a fej­leménynek. Annak okán, hogy legalább egy ponton - nem is akármelyiken - van két, magyar léptekkel mérve jó játékos. Lenne, ha... Ha a DVTK-nál szupercsapat építése okán fölöslegessé vált, ezért Szekszárdra érkezett Horváth Zsuzsa időközben nem gondolta volna meg magát. A csapattal csaknem a felkészülés kezdetétől együtt készülő, túrázó játékos a bonyhádi Botond-kupa után egy népszerű Edda-slágerrel rukkolt elő: „Elhagyom a várost..." Már­mint Szekszárdot. Könnyen megte­hette, hiszen az átigazolási lapot - bizonyára kellő óvatosság okán - nem irta alá. Talán már sejtette, hogy a vele együtt Tolnába érkező, futballista lovagja nem válik be Pakson. Nem verték ugyan nagy­dobra az esetet, de a bennfentesek szerint ez történt. Márpedig a fiú közelsége nélkül nem marad Szek­szárdon - jelentette ki. Szekszárdi kosarasberkekben cseppet sem furcsálják a dolgot, hiszen a csapat jobb sorsra érde­mes kiválóságát, Konyecz Zsuzsát egy közelben kosarazó fiúnak kö­szönhetik. Aki - szerencsére - bevált. A Dózsánál tarsolyban lévő 17 évesek közül újabb titán jelentette be igényét arra, hogy a kezdő csapatban kapjon helyet. A kis Koller - szélső hátvédként - már bejátszotta magát a csapatba, a csatár Nagy Sanyi pedig ­két pompás, Mohácson győzelmet je­lentett találatával - megtette az első lépéseket ezen az úton. Dózsáéknál bizony elkelne egy ügyeletes gólfele­lős, mert a helyzetek jönnek garma­dával, de nincs ki belője őket. Mo­hács „hőse", a történelmi névvel megáldott ifjú titán Nagy Sándor iga­zán felvállalhatná ezt a szerepet. - Ne menjünk ilyen messzire, ma­radjunk annyiban, hogy a Csepel el­len úgy fogok játszani: észrevesznek majd a nézők. - Téged már csak góllal hajlandók számon tartani. - Már azzal is elégedett lennék, ha legközelebb gólpasszt adnék. A Kételyek és remények között telnek Czanka Attilának, a Szek­szárdi Húsipari SE világklasszis súlyemelőjének a napjai. A dobo­gón kívüli világ az „oké", reme­kül érzi magát a városban, az or­szágban, anyagilag is elismerik. (Ez alatt értsd: a szövetségtől és az egyesülettől már annyi össze­jön abba a bizonyos borítékba, amennyit egy átlagos csapatban játszó, átlagos NB l-es futballista hazavisz.) Csak hát a súlyemelés, pontosabban a dobogó mögött zajló praktikák keserítik meg az életét. Megszállottan dolgozik, nem elégíti ki a már tarsolyában lévő Európa-bajnoki cím, a hó­nap végén világbajnok szeretne lenni, jövőre pedig ... szóval Bar­celonában, a 60 kg-os súlycso­portban eredményhirdetéskor fel kellene csendülnie a magyar himnusznak...? Kínos lehet az érzés: érzem, tudom, hogy a világ legjobbja va­gyok, de valami sátáni erő elle­nem dolgozik. - Nagy a káosz a súlyemelés­ben. Amíg nálunk a legalapve­tőbb regenerálószerek, vita­minok, fehérjekoncentrátumok sem állnak rendelkezésre, addig a riválisok fütyülnek a tisztaságra, a Donike-módszerre, úgy általában a doppingvizsgálatra - fakad ki. - Ez miként lehetséges? .... A nemzetközi szövetség elfogadta Donike professzor szteroidprofil módszerét, amivel nyolc hónapra visszamenően kimutatható a „kokszolás". Nemcsak a nagy vi­lágversenyeken, hanem szúrópró­baszerűen a felkészülési időszak­ban is zajlanak a NOB által akk­gólfelelős szerepet még nem vállalha­tom magamra. Bár ezzel a beköszön­tő két gólommal nagyot változott kö­rülöttem a világ: most már nem kizá­rólag kiszolgáló vagyok, hanem ese­tenként engem keresnek labdákkal a többiek. - Alsónánán volt ünneplés? - A meccs után összejöttünk jó páran a faluban, ez a mini ünneplés volt az első maradandó futballélmé­nyem. - Az örömteli percekben mi, vagy ki jutott eszedbe? - Tábi István bátaszéki edző, aki megmentett a focinak, s anyámra gondoltam, aki egyedül nevel ben­nünket a húgommal, nem kis áldoza­tot hoz értem. - Jelusicsot szorítottad ki a csapat­ból, ő ezt hogy élte meg? - Gratulált, nincs benne sértődött­Mindenki kokszol, csak én nem" reditált laboratóriumokkal az el­lenőrzések. - Ezt kérdezem én is!! Hogy lehet az, hogy az egyik vezető súlyemelő nagyhatalom verseny­zői - megbízható forrásból tud­juk - csak tíz nappal a világver­seny kezdete előtt állnak le a doppinglistán szereplő, egyértel­műen tiltott szerrel? Hogyan le­hetséges az, hogy riválisom, Pe­salov, aki tavaly decemberben még tíz kilóval tudott keveseb­bet, mint én, fél év elteltével már csaknem húsz kilóval teljesít töb­bet - ez ugyan edzéseredmény -, mint én. Pedig én, állítólag a vi­lág legjobb edzőjével, Abadzsiev­vel dolgozom. - Honnét az információ? - Magától Abadzsievtől. Neki - annak ellenére, hogy száműz­ték Bulgáriából - megvannak a hitelesnek tekinthető információs csatornái. Elmondta többek kö­zött azt is, hogy ilyen körülmé­nyek között - ez most az orvosi háttérre, a szükséges gyógysze­rekkel való ellátásra vonatkozik -, amelyekben én a magyar válo­gatottnál készülök, leghíresebb tanítványa, Sülegmanoglu meg sem közelítette volna azokat a szenzációs világcsúcsokat, amiket éveken át produkált. Messze el­maradna a 340 kg-os összteljesít­ménytől. Látva azt, hogy mi zaj­lik a világban, mi a helyzet ná­lunk..., szóval nyíllal nem lehet harcolni a rakéták ellen - ahogy a súlyemelőpálya fogalmaz. Csupa fül és csupa gól... ség, de érthetően ott van benne az a bizonyos picike szúró tüske. - bégyé ­- Ezek szerint, ha azt akarjuk, hogy Czanka Attila olimpiai baj­nok legyen, fel kell hagynunk a tisztasággal kapcsolatos mártír­szerepünkkel - újra a kokszhoz nyúlni, hiszen enélkül a mágus módszere egy lyukas kétfillérest sem ér? - Tiszteletben tartom a nem­zetközi szövetség doppingellenes küzdelmét, így a koksz részemről el van felejtve. Egyelőre azzal beérném, ha megkaphatnám azt az orvosi és gyógyszeres segítsé­get - nem doppingról van szó -, ami Romániában egy menő spor­tolónál természetes volt, és ma is az. De nem kapom meg... Abad­zsiev és a dopping? Sokan azono­sítják, de nincs igazuk. Az öreg nagysága abban rejlik - szerin­tem, hogy tudománya ismereteit latba vetve olyan gyógyszereket ^^ készíttetett, amelyek nincsenek doppinglistán, ugyanakkor lehe­tővé teszik azt, hogy a tehetséges versenyző képes legyen az általa előírt iszonyatosan nehéz edzés­munkát elvégezni. Ehhez képest nálunk a legalapvetőbb regenerá­lódást elősegítő szerek nincsenek meg. Abadzsiev mindenre számí­tott, amikor elvállalta a magyar válogatottat, de erre a háttérre nem. Teljes a zűrzavar a fejem­ben a vb előtt. Kiben, miben higy­gyek?!... Lehet, hogy a tisztaságot biz­tosító Donike vizsgálati módsze­re nem is létezik? Vagy létezik, de a doppingmaffia feltalálta a fe­dőgyógyszert - ahogyan hírlik? Hallgathatom-e valaha a ma­gyar himnuszt a dobogó tete­jén?... BÁLINT GYÖRA SZEVASZ-KUPA A Mohács elleni mérkőzésen tu­dósítónk a következőképpen értékel­te (a mi 1-től 6-ig terjedő értékelési módszerünkkel) a Szekszárdi Dózsa játékosainak teljesítményét: Mausz (5), Koller (3), Dzsinovics (4), Kal­már (5), Nagyfalusi (4), Bozsér (4), Kvanduk (4), Mészáros (3), Bóka (3), Horváth P. (4), Nagy S. (5). Csere: Dienes (-), Jelusics (-). Terveink szerint a bajnokság vé­gén a legjobb bizonyítványt produká­ló játékos megkapja a SZEVASZ-ku­pát, amit a Szekszárdi Vasárnap szer­kesztősége ajánl fel. (Csak azoknak a játékosoknak a teljesítményét vesz­szük figyelembe, akik legalább a mér­kőzések felén pályára lépnek.) A Dózsa szeptember 8-án a Cse­pelt fogadja. A mérkőzés 16.30-kor kezdődik. Sportoldalainkat irta Bálint György Mohács „hőséről" dióhéjban

Next

/
Thumbnails
Contents