Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-08 / 2. szám

Szerelem Kapfinger András felvételei 1991. SZEPTEMBER 8. Napelemek Tolnán...? Egy ideje az a hír járja a megyeszékhelyen, hogy a város fűtését kisméretű atomerőművel kívánják megoldani. Hírek dolgában nem vagyunk szegényeknek mondhatóak, pénzben annál inkább és ez utóbbi okból több, mint valószínű, hogy ez a különben is vitatható értékű gondolat még sokáig a hír, az elképzelés szintjén marad. Más a helyzet a napenergia hasznosításával, éspedig az előzetes elképzelések szerint a megye névadó városában, Tolnán. Walter J. Schwarz úr, az egyik legnagyobb napelemeket és napenergiahasznosító berendezéseket gyártó német vállalat képviselője a közelmúltban Tolnán járt és megbeszéléseket folytatott Keszthelyi Márton polgármesterrel. - A Nyugat energiaigényeit jelenleg több, mint tízszázalékos arányban a gyakorlatilag kimeríthetetlen Nap ^^ felhasználásával oldják meg - mondotta kérdésünkre. - Fűtés dolgában Kanada jár az élen, de van ahol közvilágításra, útjelző berendezések működtetésére, parkolóóráknál használják fel a napenergiát. Méghozzá nemcsak olyankor, ha fényárban úszik az égbolt, hanem már derengő világosság esetén is. A tolnai SPARK Kft. szakemberei, más tárgyalásaik során, a hasznosítás nem egy módját látták nyugatnémet üzlettársaiknál. így a legkeményebb jégesőnek is fittyet hányó elemsorokat a háztetőn, üzemcsarnok fűtését és utcai közvilágítást. Napfényes órák dolgában Magyarország jóval a nyugati államok előtt jár, nálunk - egy pécsi kísérleti ház kivételével - a gyakorlati hasznosításra mégcsak nem is gondoltak. Talán ezért is keltett jogos feltűnést egy rövid kis beszámoló, melyben odatartozásom idején még a Tolnai Népújságban a napelemes autók elterjedéséről, sőt versenyeztetéséről adtam^^ számot. - Bennünket elsősorban az energiaárak késztettek a lehetőségek kipuhatolására - hallottuk a tolnai polgármestertől. - Ha továbbra is így kúsznak az ég felé, egyszerűen nem lesz mivel fűtenünk, például az óvodáinkat, és meleg vízzel ellátni mind a hatot. Az előzetes terepszemle után a 7. sz. óvoda árnyékolatlan és lapos tetejű épülete bizonyult a legalkalmasabbnak, megfelelő árajánlat birtokában, az első napelemek elhelyezésére. Ami az év legalább kilenc hónapjában a lehető legkisebb energiaveszteséggel biztosítaná a főzést, meleget és melegvíz-szolgáltatást. A beruházás költsége 7-8 év alatt megtérül, viszont maga a berendezés évtizedekre üzemképes marad, amire Nyugaton, például a Schwarz úr által nemrég hosszasan meglátogatott Peruban, szépszámú példa akad. Több, mint valószínű, hogy mire ezek a sorok megjelennek, megtörténik az előzetes szerződéskötés. Az se biztos, hogy csak Tolnával, mert olyan tájékoztatást kaptunk, mely szerint a gondolatkör több Szekszárd környéki település önkormányzatát is érdekli. O. I. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Az „átkos" Kádár-rezsimet sikerült úgy „átvészelnem", hogy tudtommal nem voltam B-listán és REFes sem. Hála a „rendszerváltásnak", azonban végre ezt a hiányosságot is megértem. Még '89 februárjában a nagylelkű szövetkezettől (Bátaszék és vidéke szekszárdi kirendeltsége) felvettem 50000, azaz ötvenezer forint személyi kölcsönt. Ahogy az lenni szokott: házastárs, kezesek, szóval megvolt mindenki annak rendje, s módja szerint. Igen ám, de közben volt egy válóperem - s főleg emiatt - 3 hónapos befizetési elmaradásom, amiért a szövetkezet elkezdte a hátralékot levonni mind a négyőnk fizetéséből. (Hogy barátaimmal és a volt feleségemmel ne kerüljek rossz viszonyba - amikor tőlük tiltottak - én zsebből fizettem nekik a letiltott összeget.) A szövetkezet annyira gyorsan végezte a dolgát, hogy majdnem fél évvel korábban visszakapta a kölcsönét. Ez eddig rendben is volna, . hisz adós fizess! Aztán eltelt másfél év. Ekkor újra szerettem volna én, bűnös lélek, igénybe venni a szövetkezet szolgáltatását áruvásárlási kölcsönre. Nagy hiba volt! Ugyanis a szövetkezet alkalmazottja felvilágosított arról, hogy többet az életben sem nekem, sem a volt feleségemnek, sem új feleségemnek semmi keresnivalónk sincs e nemes intézmény falai között. Ezen információn kívül a (T.) alkalmazott hölgy - kirendeltségvezető hiányában - más kérdésemre nem volt képes vagy hajlandó(?) információt adni. S a tagadó válaszait is olyan rendkívül megvető és megalázó hangnemben mondta, mintha undorítóan bűzlöttem volna. Kolléganőjének (a pénztárosnak) a viselkedése pedig az „átkos" rezsim hivatalnokainak a kulturálatlanságára emlékeztetett. Sajnos a 40 év megtette hatását. Az állampolgári kiszolgáltatottság bármilyen hivatalban - szépen megmaradt. Az ember ilyen helyekre szinte gyomorgörccsel megy be, mert sose tudhatja, hogy melyik hivatali alkalmazott, hogyan fog vele packázni. Nos eddig a történet. Mivel érdemleges választ nem kaptam, ezúton szeretném megkérdezni az illetékesektől a következőket: - Ha egyszer „REF"-es vagyok az Önök intézményénél, ezt a határozatot miért nem kaptam meg írásban? - Ha fél évvel korábban - a tiltás miatt - lejárt a törlesztésem, a fél évre eső kamattal mit tettek? - Ha tudták, hogy ki vagyok zárva (én nem tudtam), akkor a befizetett részjegyem árát hogy merték használni? - Mikor fogják megkövetelni az alkalmazottaiktól az elemi viselkedési normákat, s tudatosítani bennük azt, hogy fizetésüket a kölcsönért „kuncsorgó" állampolgárok visszafizetett kamataiból kapják? Visszatérve saját esetemre: tisztában vagyok azzal, hogy egy kölcsönt nyújtó intézménynek jogában áll megvonni a bizalmát a megbízhatatlannak bizonyult ügyféltől. Itt ennek az eljárásnak az alapvető hiányosságait és az elintézési módját akartam szóvá tenni. SZABÓ ZOLTÁN 1 <