Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1991-09-08 / 2. szám
, SZEKSZÁRDI 1991. SZEPTEMBER 8. MSARNAP 5 Hogyan született a Szekszárdi Vasárnap A rendszerváltás óta a városlakók és városi vezetők számára egyaránt fontossá vált a nyilvánosság, a nézetek és vélemények ütköztetése, az információk szabad áramlása. Fontos állomása volt az a helyhatósági választás, melynek eredményeként felállt a város jelenlegi vezetése. Az önkormányzati képviselő-testület tagjai eredendően új álláspontot képviseltek a lokalitást, a helyi nyilvánosságot és az ennek fórumot jelentő sajtót illetően. Már az 1991. évi költségvetés kialakításakor 2 millió 300 ezer forintot különítettek el egy városi újság létrehozására. Először egy pályázat kiírásával próöáltak meg kivitelezőt szerezni, ám annak túlságosan is általános megfogalmazásai miatt nem jártak sikerrel. A tanulságokról folyó testületi vita eredményeként eldőlt, hogy a majdani lap funkciója elsősorban közszolgálati lesz, messze túllépve az önkormányzati „hírharsona" jellegen. A közszolgálati jelleg ugyan nem zárta ki az önálló önkormányzati indítás lehetőségét, ám mégis célszerűbbnek látszott a lapnak szélesebb támogató, szellemi és társadalmi bázist teremteni, abból igazi városi ügyet inspirálni. Ennek első lépése a március 15-én tartott sajtóankét volt, ahol először fogalmazódott meg egy alapítványi működtetés lehetősége. A szakmai előkészítés feladatát egy újságírókból toborzott munkacsoport kapta, akik kidolgozták az alapítványi fenntartás és egyesületi működtetés szisztémáját és ez utóbbit létre is hozták. A testületi jóváhagyás után megkezdődött a Szekszárdi Médiafejlesztő Alapítvány szervezése. A korántsem teljes körű szervezőmunka eredményeként csatlakozott a képviselő-testülethez alapítóként a Mezőbank Rt., az OTP és Kereskedelmi Bank Rt., az Idegenforgalmi Hivatal, a Gemenc Hotel, a húsipari vállalat, a mezőgazdasági kombinát, a Gemenc Volán, a városgazdálkodási vállalat, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, a Szekszárd Sárköz és Vidéke Áfész, a TREF Kft., a Kispipa Kft., a TIMPANON Kft., az Agrárfejlesztő és Kereskedelmi Rt., a tejipari vállalat és a Babits Mihály Művelődési Központ. A társalapítók hozzájárulása plusz egymilliót jelentett, amit kiegészít természetbeni hozzájárulásként a Szekszárdi Nyomda árkedvezménye. Az alakuló közgyűlésen az alapítók kinyilvánították, hogy az alapítvány nyitott, és ahhoz bármely természetes vagy jogi személy csatlakozhat. Megalakult a tízfős kuratórium, mely az alapítványi vagyon felett önálló jogi személyként rendelkezik. Az időközben ugyancsak megalakult Szekszárdi Vasárnap Sajtóegyesület megkapta a szerkesztőség működtetésére a megbízást és megkezdte a munkát. A lap az augusztus 18-i próbaszám megjelenése után megkezdte intézményes működését, heti rendszerességű megjelenését. Kis Pál István • r •••••• ••• wr Készülök a jovore Csuda érdekes sorozatot vetítettek a televízióban: a Házvezető(nő) képzőt. Sok hasznos tanácsot, ötletet láthattunk, hallhattunk eddig is, de a legutóbb látott adás volt a legtanulságosabb. Ebben mutatták meg, hogyan kell viselkednünk éttermekben, éjszakai mulatóhelyeken. Szorgalmasan jegyzeteltem, Szekszárdon bóklásztam A „bóklászás" nem irodalmi kifejezés. Mégis talán mentségemül szolgál, hogy jeles, idős írótársam, Tatay Sándor „Lődörgések kora" címmel egy kitűnő életrajzi regényrészletet is megjelentetett, márpedig a lődörgés kifejezés se sokkal előkelőbb. Korábban, amikor még a Tolnai Népújságnál dolgoztam, szekszárdi sétáim közben szerzett benyomásaimnál untattam az olvasót. Hacsak nem tévedek túlságosan, a sétálás még viszonylag tervszerű, céltudatos tevékenység, amit a lődörgésről nem lehet elmondani. Egy nyugdíjas azonban lődöröghet kedvére és időnként ilyenkor is útjába akad, szeme elé kerül, fülébe jut valami, amit talán érdemes megírni. Évtizedek óta tudom például, hogy a megyeszékhely szép város. Mostanában egy ezzel egybehangzó, de újszerű véleményt hallottam. - Tudja miért szép ez a város? - kérdezték tőlem. - Maga szerint miért? - A madarai miatt. Engem galambok topogása ébreszt az ablakpárkányomon. Gerlék krúgatnak, a szomszédom csízeket és rigókat lát el télvíz idején. Gólya még a minap is kerengett a 160 lakásos fölött, a Parlamentnél mikor? Ha alacsonyan szállnak a fecskék, tudom, hogy eső lesz. Ezenkívül múltkor fél tucat szarka zajongott a múzeumnál, a tanyámban barázdabillegetők vannak és egy rozsdafarkú is. Továbbá van „Kuvik", „Bagoly" és „Rézkakas". Mindezeken kívül jómadarak, de ezeket helyszűke miatt talán ne soroljuk. (Ordas) hogyha a Moulin Rouge felé vetődnék ellenőrizhessem, vajon úgy viselkednek-e a vendégek, ahogy illik. Minden tiszteletem az ilyen műsor alkotóié, de ha lenne beleszólásom a szerkesztésbe, én aktuálisabb tanácsokat osztogatnék. Mondjuk elmesélném, miként kérjünk elnézést a pénztárnál, ha nincs annyi pénz nálunk, mint amennyit a számla mutat. (Úgy, hogy a méltóságunk is megmaradjon.) Vagy elhívnám mindenki Lenke nénijét, avasson be bennünket a stoppolás művészetébe. Mutassa meg, hogy kell a semmiből vacsorát főzni és fizetéstől fizetésig megélni. Ez talán több embert érintene és érdekelne manapság, mint egy éttermi vacsora elköltésének úri mikéntje. De ahogy tovább néztem a műsort, az udvarias pincéreket, édes gyanúm támadt. Csak nemn tudnak valamit a műsor készítői, amit én még csak nem is sejtek? Talán mégis egy új, jobb kor hajnalán vagyunk és nincs is messze az az idő, amikor üres óráimat a Maximban fogom eltölteni? Nekik már megsúgták, hogy egy év múlva gazdagok leszünk, vagy legalábbis annyira tehetősek, hogy éttermekben fogunk étkezni? A jegyzeteimet mindenesetre elteszem, ha másért nem, hát em- * lékbe. Vurczerné Ganszler Beáta Háttérpolitizálás Meglehetősen sűrűn hallani mostanában, hogy hazánk fiainak a könyökén jön ki minden politizálás, egyszerűen unják és ezért kell páriyvával fogni őket még egy képviselői pótválasztásra is. A politizálás ugyan valóban a könyökükön jön ki, de ha az ezzel illő bérért maguk jelölte főhivatásúakként foglalkozók némi időt szentelnének a tömegközlekedési eszközökön utazók, a kedvezményes húsért, vagy cukorért sorban állók, netán a munkanélküliek társaságának, hamar rájöhetnének, hogy igenis politizál az utca népe, csak máshogyan. Komolyabb része például sose vitatja azt, hogy a Parlamentben dolgoznak a képviselők. Azt már annál inkább, hogy mire szentelik figyelmüket. A legfontosabb dolgokra? Eszükbe jut-e, hogy csak másodsorban kis létszámú (szerencsére kis létszámú) pártok képviselői, hanem elsősorban az ország népének képét kellene viselniök? Mely nép nagyon jelentős része egyébként figyelmet se szentelt a megválasztásuknak, mert nem ment el szavazni. Ugyanez a helyzet a miniszterekkel is, akik maggas állásuk ellenére hajlamosak időnként ellentmondásba kerülni önmagukkal (lásd jugoszláv fegyverszállítás), vagy nem túl elegánsan a Parlament ablakából ágálni taxisblokád idején. Egyébként minden bizonnyal kiváló, lelkiismeretes emberek. Az nem természetellenes, hogy nem mindig lelkesednek kölcsönösen egymásért, ez más, rosszabbul fizetett munkahelyeken is előfordul. Nemrégiben már a sokat kárhoztatott magyar sajtóban is közzétették, hogy a miniszterelnök nem kedveli az ország közszimpátiának örvendő első emberét, a köztársasági elnököt. Miért van, hogy amazt „Árpi bácsi"-nak szólítják, emezt „Józsi bácsi"-nak még véletlenül se? Talán közrejátszik benne egy életfogytiglanra változtatott halálos ítélet és nyolc év börtön éppúgy, mint a volt munkaérdemrend viszonylag ritkán osztogatott arany fokozata, amit viszont a miniszterelnök még nem ilyen minőségében, de tagadhatatlanul éppúgy az átkos Kádár-rendszer idején kapott, mint Csurka István két József Attila-díjat, Torgyán doktor pedig némi jómódot. Nem egy kisgazdaságban, hanem a Pasaréten. Sose voltam az MSZMP tagja, csak majdnem tucat börtön lakója, de a háttérpolitizálókkal én is unom a visszafelé mutogatást. Ami nem pótolja se nagyban, se kicsiben, tehát városban és falun se az útjelzést. Előrefelé... Ordas Iván