Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-08 / 2. szám

1991. SZEPTEMBER 8. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 A X JAtZ úgynevezett civilizá­ció előtti kultúrákban az a hiedelem élt. hogy az ember amit megeszik, azzá válik, „vagyis az. vagy. amil eszel". A modernizáció során ehhez a felfogáshoz (érnénk vissza? - Vissza kellene térni, hogyha lehetne, de ma már nem nagyon tudunk. A fejlődéssel a civilizáltnak tartott társadalmak egyre inkább el­szakadtak a természettől és rafinált, finomított, konzervált ételeket esz­nek. Ha nem is valamennyi, de az emésztőszervi betegségek jórészé­nek ez az oka. - Ez a felismerés adhatott lendületet az Ön szakterületének, a gasztroenterológiának. Ho­gyan választja egy belgyógyász ezt a szakágat és egyáltalán, nekünk, laikusoknak miként tudná köznyelvre fordítani? - A gasztroenterológia az emésztőszervi betegségekkel foglal­kozó szaktudomány, ennek a táplál­kozástudomány szerves része ugyan, de nem mindig meghatáro­zó. Ki, hogyan választja, az mindig individuális. Én például véletlenül. Amikor eljöttem a szegedi kliniká­ról, egy ezzel a kérdéssel foglalkozó belgyógyászati osztályra kerültem, ráadásul a gasztronómiát is kedvel­tem mindig. Ami nagyon izgatott benne és azóta is foglalkoztat: az emésztőszervi daganatok. Ez-Ma­gyarországon a halálozás nagy ré­szét okozza. Gyomordaganatok szempontjából abban az időben harmadik helyen álltunk a világon, ezen változtatni kellett. Ez volt az első kutatási témám és azután ha­ladva a korral szaporodtak a vastag­bél-megbetegedések, előjöttek azok a tényleg klasszikusan civilizációs betegségek, mint a fekély, és az al­koholizmus következményei, a has­nyálmirigy-gyulladás, a májbetegsé­gek. Abban az időszakban kezdő­dött el az emésztőszervi endoszkó­piának a fejlődése, amit úgy magya­rázhatnék: az emberi szervezetben számos üreges szerv van, ezeket közvetlenül, száloptikás műszerek fcpgítségével vizsgálhatjuk. - Ez mikorra tehető, hiszen, gondolom, el­árul a dátum valamit arról, hol tartott hazánk a fejlett államokhoz képest? - Aránylag jól álltunk. Egyéb­ként a belső szervek közvetlen megtekintését már Krisztus előtt 600-ban felvetették spekulatív ala­pon. Kiterjedtebben az ötvenes évek végén kezdődött el ez a mód­szer, Magyarországon már 67-ben megcsináltuk az első száloptikás vizsgálatokat. - Még a szegedi klinikán történt ez? - Nem, Jászberényben. Kacska­ringós utam volt, 1980-ban kerül­tem csak Szekszárdra, de most már szekszárdinak érzem magam annak minden előnyével és hátrányával. - Az emésztőszervi megbetegedések mennyire köthetők korhoz, társadalmi réteg­hez, lakóhelyhez? - Inkább érdekességeket monda­nék száraz adatok helyett. Annyit leszögezhetünk, hogy Magyarorszá­gon az életmódváltozással, a káros szenvedélyek elteijedésével egyre fiatalabb korra tevődnek át például a fekélybetegségek. Különösen - Az ember életmódja, bizonyos élethelyze­tek meghatározhatják, talán mondhatom: küldik Önhöz a betegeket. Ilyen szempontból lehet, hogy kiszámítható, jól prognosztizálható egy­egy betegség. - Az életmód a betegségek 60-70 százalékának okozója. A prognózis azonban inkább negatív esetekben könnyű. Olyan összetett betegségcsoportnál, mint például a fekélyek, bizonytalan, hogy az élet­módváltozás pozitív értelmű válto­zást hoz-e. A gyógyításukhoz kivá­lóan értünk, de a kiváltó okot még egyértelműen nem ismerjük, szá­mos felfogás él ezzel kapcsolatban. - Érdekes és persze érthető dolog, hogy ál­talában a Nyugathoz mérjük magunkat. Nem lenne érdemes ezen a területen az orvoslásban jóval nagyobb múltra visszatekintő Távol-Kelet felé tekintenünk? - Itt meg kell különböztetni azo­kat az országokat, ahol az egészség­ügyi ellátás eléri a világ fejlett or­szágainak a szintjét, azoktól, ahol éppen az egészségügy fejletlensége miatt nem tudnak foglalkozni e kérdésekkel. A mi szempontunkból Japánt érdemes figyelembe venni: húsz évvel ezelőtt Japán volt a gyo­morrák-megbetegedésekben a vilá­gon az első. Hatalmas szervezett­séggel és fegyelemmel sikerült ezt a számarányt jelentősen javítaniuk. Ebben benne vannak a szűrővizsgá­latok, az általunk is használt, Ja­pánból származó endoszkópos mű­szerek és az a módszer, amellyel a korai gyomordaganatok egy részét nem operálják, hanem endoszkó­pon keresztül távolítják el. Büszke vagyok arra, hogy Európában az el­ső ilyen korai daganateltávolítást a múlt hét végén végeztük el egy be­tegemen a kecskeméti kórházban. Két azonos műszer egyidejű alkal­mazására volt ugyanis szükség, ami a két intézmény együttműködésé­vel volt megoldható. Ezzel a mód­szerrel évente három-négy beteg gyógyítható. - Ön a megyei kórház tudományos igazga­tóhelyettese is. Szaklapokban publikál, tanul­mányokat szerez, kongresszusokra jár és szer­vezi őket és most készült el egy könyve... Mit tudhatunk erről? - Olyan hagyományt próbáltam követni, amit egykori professzorom és tanítómesterem, Varró Vince professzor indított el: betegleíráson alapuló, a gyakorló orvosok számá­ra használható kézikönyvet készíteni. Azt szeretném, hogy az alapellátás­ban dolgozó családi orvosok minél több információt kapjanak az emész­tőszervi megbetegedésekről. Megje­lentetését a Paksi Atomerőmű Válla­lat tette lehetővé. Magyarországon ugyanis nagyobb a keletje egy buta, mételyező szerelmes könyvnek, mint egy hasznos kiadványnak. - Pedig áttételesen tömegeket érint, nem mindegy, miként forgatják, hasznosítják azt kollégái... - Ma Magyarországon a népes­ség 30-40 százaléka előbb vagy utóbb valamilyen gasztroenteroló­giai betegséggel kerül kapcsolatba. Átesett rajta, szenved benne, vagy a jövőben ennek néz elébe. - Talán ezért sem volt haszontalan ez a be­szélgetés. Köszönöm. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS ezekben a nehezen érthető és ma­gyarázható időkben éppen az intel­lektuálisabb beállítottságú embe­reknéljelentkezik gyakran az alko­holizmus, de egy másik kiváltó té­nyező lehet például a szekszárdi borvidék. Érdekes összehasonlítani, hogy a szekszárdi hasnyálmirigy­gyulladások gyakorisága és típusa párhuzamot mutat a marseille-i ha­sonló megbetegedésekkel. Ez egy­részt azt jelenti, hogy a szekszárdi bor van olyan jó, mint a dél-francia, másrészt a vörösborfogyasztás két­ségkívül meghatározó. - Téves lenne az a hiedelem, hogy a vörös­bor egészséges, sőt gyógyító hatású? - Bort iszik és vizet prédikál, tanár úr? - Szeretem a halászlét, de ez el­képzelhetetlen paprika nélkül... Nem a diétás étkezés fetisizálását tartom célravezetőnek, hanem az extrém kilengéseket próbálom meg nyesegetni. Minden betegemnek ezt ajánlom. - Pedig a reformkonyha, a diétás étrend, a fogyasztó tabletta ma jó üzletág. Mit gondol, ez a dömping le fog csengeni egy idő után? - Biztosan. Ugyanúgy, mint a paramedicina, a kézrátétellel, lámpafénnyel való gyógyítás. A leg­nagyobb gond ezekkel a természet­gyógyász irányzatokkal, hogy egy extrém viselkedésmódra extrém vá­Életmódváltás helyett mértéktartás - A bor szerintem is a legegész­ségesebb ital, én sem vagyok absz­tinens. Sőt, sajnos dohányzom is, de mint minden étrendi, életmód­beli kérdésben, itt is a mértéktelen­ség károsít. laszt keresnek. Aki eddig szalonnát és vöröshagymát evett, annak a müzlit tanácsolják. A középutat kell megtalálni, persze ez nem mindig csak szán­dék, hanem pénzkérdés is. Dr. Simon László, az orvostudományok kandidátusa, a Tolna Megyei Kórház osztályvezető' főorvosa idén kapta meg a Hetényi Géza-emlékérmet, amit a Gasztroenterológiai Társaság ítél oda minden évben a szakterület legjobbjának. Magyarországon ez a legtöbb, amit egy gasztroenterológus elérhet.

Next

/
Thumbnails
Contents