Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-12-15 / 16. szám

1991. DECEMBER 15. SZEKSZÁRDI 11 A rendelés szünetel! Keléves kisjium bárányliiiiilös. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy megüsse a lábát. Térde csúnyán bedagadt, a gyermekorvos repedésre gyanakszik, irány a baleseti sebészet. Amikor meglátom, hogy rajtunk kívül csak egy beteg vár, fellélegzem: talán időben végzünk. A papírjainkat gyorsan be is szedik, s várjuk, hogy behívjanak. Ám ez egyre késik. Közben az orvos kijön, szemügyre vesz bennünket, a kisfiúra még rá is mosolyog. Aztán visszamegy, majd fogja a kabátját, és eltűnik. Mi várunk, az idő telik: fél óra, egy óra... A kétéves, bárányhimlős kis beteg nyűgös, türelmetlen. Bekopogtatok a rendelő ajtaján: - Elnézést mennyit kell még várni? (Ez persze csak amolyan fedőkérdés. Valójában arra vagyok kíváncsi, van-e remény arra, hogy előkerüljön az orvos.) - Most már néhány percen belül jönnie kell a doktor úrnak, mert már kicsöngettek. - ??? - A doktor úr órát tart az egészségügyi szakiskolában. (Nem hiszek a fülemnek.) - Hogyan? A doktor úr rendelési idő alatt elmegy tanitani? (Jó tudom, hogy fontos dolog a nővérképzés, de azért talán a beteg is számit!) - S nem helyettesíti ilyenkor senki? - A..., minek? Erre szokták mondani: na jó, erről ennyit. De mégsem! Néhány órával korábban dr. Surján László egészségügyi és népjóléti miniszter a rádióban arról beszélt, mennyire fontos a társadalombiztosítási rendszer megváltoztatása. Miniszter Úr! Igaza van, ezen változtatni kell! A fizetésünk köze! felét kitevő társadalombiztosítási járulékért nem kaphatnánk legalább egy táblácskát, ha rendelési időben orvosra van szükségünk? -njtKarácsony 1991. II. •Drága-e a méregdrága? Milyen újdonságok várhatók a karácsonyi piacon? A különböző iparcikkek forgalmazásával foglalkozó nagykereskedőktől, a vidéki áruházak és üzlethálózatok képviselőitől szinte egyöntetűen azt a választ kaptuk, hogy az ellátás és a választék jobb lesz a tavalyinál. És ez aligha csupán a kereskedelmi osztályvezetők hivatali optimizmusa. Tény, hogy idén körülbelül ötven százalékkal nőtt a fogyasztói javak importja. A különböző háztartási és szórakoztató elektronikai cikkek mindig fontos szerepet játszottak a családon belüli ajándékozásokban. A választék folyamatosan bővül. Már nemcsak a Braun, Elin, Philips és egyéb nagy cégek rendszerint méregdrága termékeit találhatjuk meg a boltokban. Megfizethető áron is lehet majd elektronikus berendezéseket vásárolni. Minden vidéki nagyvárosban kapható lesz például a 37 cm-es Starlux televízió, amely 24 900 forintba kerül, és a Tec-típusú 51 cm-es készülék, amely 30 ezer forint körüli áron kapható. A Delonghi fritőz újdonság, 7500 Ft-ba kerül. Casio szintetizátorok különböző méretben, 3900-6900 forintért kaphatók. Viszonylag olcsónak számít a Panasonic márkájú, grillező, digitálisan programozható mikrosütő, 38900 Ft-ért. Elfogadható áron beszerezhető, kisebb ajándék a 440 Ft-os 210 perces, valamint a 420 Ft-os 195 perces JVC videokazetta és a 90 perces JVC audiokazetta, melynek ára „percenként egy forint" azaz 90 Ft. Hölgyek számára hasznos ajándék a 690 Ft-os pulóverborotva, vagy az elektronikus körömlakkszárító. Férfiak számára ajánlható újdonság az akkumulátorral összekapcsolható mini autóporszívó. Ezek „márkanélküli" termékek, tehát jóval olcsóbbak, mint az eddig is forgalmazott márkás típusok. Arkangyalok között Az elmúlt hétfőn, szokás szerint és valószínűleg a tévénézők tábora túlnyomó többségével együtt, néztem „A legvidámabb barakk" esedékes műsorát. Az ember szinte elképzelni se tudja, hogy mindezek után még mi jöhet. Az arkangyalok felvonulása folytatódott, most már csak kerubok és szeráfok következhetnek. Egyetlen hiányérzetet az keltett, hogy a beharangozott műsor ellenére viszonylag legkevesebb szó Kádár Jánosról. Pedig akárhogyan nézzük is, a történelem és a filmben szerepeltek számára ő volt a kor meghatározó szereplője. Csak az iránt marad kétség, hogy ők mik voltak. Ki-ki a maga reszortjának szolid felelőse, aki se a mások ténykedéséről, se az országban történtekről nem tudott semmit. Katona István volt államtitkár most kedvesen megállapítja, hogy a tsz-szervezés „hamis és rossz volt", sőt „abszurd és buta is". Ami természetesen igaz, de az ő szájából kissé kései igazság. Az egykor rettegett Biszku Béla, jóságos nagyapó képpel, azon bánkódik, hogy „meg lett sértve a dialektika". Az egyéniségét fel nem adott, most is zord Papp János legalább szolgált konkrétumokkal. Tőle tudhattuk meg, hogy a szovjet főtanácsadónak, „morális kilengései" voltak. A mindenki minden lépésére ügyelő szervezet 5000 körüli főt számlált és a KGB gumibottechnikája csak később jött divatba. Ez utóbbit cáfolom, sokakkal együtt már 1957. február 21-én az adonyi rendőrség jobb oldali második szobájában 102 gumibotütést kaptam. Számoltam, mert nem volt más dolgom, mint kibírni. O. I. I r Antivilágbeli politikusok... Politikusokkal napjainkban épp annyira el vagyunk látva, mint véleményeikkel. Korábban, hosszú évtizedekkel ezelőtt, az ántivilágban voltak sokkal alrendübbek is. Egyik-másikuk gondolatait különböző kérdésekről, talán mégis érdemes idézni. Természetesen nem azért, hogy megfogadjuk elavult szavukat... „Nem fogok tetszeni minden olvasónak, de nekem se tetszik minden olvasó. De én nem tetszeni, hanem használni akartam." (Berzeviczy Gergely) „Felháborodom, tehát vagyok. A felháborodás a mai társadalomban a szellemi ember létének legmagasabb rendű kifejezése." (Bálint György) „A fiatalok azt hiszik, hogy az öregek mind ostobák, de az öregek tudják, hogy a fiatalok ostobák." (Agatha Christie) „Az óvatosság, még ha túlzott volna is, mindig figyelmet érdemel, mert a túlzott merészség mindig több kárt okozhat, mint a túlzott óvatosság." „Nem mindig a legbiztosabb és legolcsóbb azon kormányzat, melyet egy naptól a másikig vezetni a legkönnyebb és legkényelmesebb. A kormányzat rendszerének hiányai s a kormány vezetésében elkövetett hibák gyakran csak idő múlva termik meg a keserű gyümölcsöt." (Deák Ferenc) „Soha a nép kívánataira kevesebb tekintet nem fordíttatik, mint oly időben, amikor állítólag minden csak a népért történik." (Br. Eötvös József) „Oly korban ellem, amikor az emberekről gyakran kérdőívek alapján ítéltek: az újságokban azt írták, hogy a fiú nem felel az apjáért, de megesett, hogy az embert még a nagyapjáért is felelősségre vonták." (Hja Ehrenburg) „... általában van valami különös a nemzeti gyűlölködésben. A legerősebb és leghevesebb formában mindig a kultúra alacsonyabb fokán jelentkezik." (Goethe) „Minél primitívebb egy társadalom, annál inkább szükségét érzi, hogy a való életet egy elképzelt sémához tegye hasonlóvá:" . (Huizinga) „A modern kor mecénásai pénzkölcsönzők, méghozzá a gyanúsabb eresztésből: lelki szolgáltatással veszik vissza, amit adtak, gyakran évtizedekig szedve az uzsorakamatot." (Illyés Gyula) „... vegyünk bármilyen szakmát - legyen az fizikai vagy szellemi -, művelőinek tetemes hányada kedvezőbb esetben közepes, a kedvezőtlenebben kontár. Ennek a nyomasztó többségnek az az érdeke, hogy a színvonal az ő képességeikhez igazodjék." „- az emberek örülnek a kész véleményeknek, mely felmenti őket mind az olvasás, mind a gondolkozás, mind a fogalmazás fáradalmai alól. Különösen örülnek a tekintély magasáról alászálló, kész véleményeknek." (Kolozsvári Grandpierre Emil) „Aki mindig és mindenben csak jó akar lenni, szükségképpen vesztes lesz azokkal szemben, akik őnála kevésbé jók..." (Niccolo Machiavelli) „A magyar ember szereti az igazságot. De nem szereti megtalálni. És ha mégis megtalálja, mindjárt beleun: ejnye, de kellemetlen pofája van." (Mikszáth Kálmán) „A szabadság abban áll, hogy az állam a társadalom fölé rendelt szervből a társadalomnak mindenben alárendelt szervvé váljék." (Marx Károly) „Aki a politikában és a történelemben a kimondott szónak hisz, az mindig siralmas tévedés áldozata." (Jósé Ortega y Gasset) ;,Mert ha nekünk nem fáj saját nemzetünk fogyása, nem tudom kinek fájhat." (Pázmány Péter) „Hazánkban a frázisok több kárt okoztak, mint a mohácsi csatavesztés." (Riedl Frigyes) „Egy szóval se értek egyet abból, amit mond, de mindhalálig védem a jogát, hogy elmondhassa." (Voltaire) Befejezésül a fentiek összeállítója kénytelen önmagát javítani. Az idézettek nem voltak valamenynyien ántivilágbeiiek. Politikusok azonban mindenhogyan, hiszen mifelénk az írók egyrésze a politizálást szakmai kötelességének érzi. Hivatkozva az elődökre, és módjával követve őket. Ha szabad magánvéleménnyel is terhelni az olvasót, a szerző legszívesebben Voltaire szavai! sokszorosíttatná. Minden döntésre hivatott testület tagjai épülésére. De minek...? ORDAS IVÁN