Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-01 / 1. szám

, szekszárdi 1991. SZEPTEMBER 1. VASARNAP 11 Szellemi műhelyek, testközelben... Tizenhárom bizakodó már egyesület... Amikor a történelmi léptékű politikai és társadalmi változások bekövetkeztek, mindenki úgy gondolta, hogy gyors ütemben követi majd ezeket a civil társadalom önérvényesítő szervezeteinek, állampolgári csoportosu­lásainak kialakulása. Mégis, amikor januárban tizen­három taggal megalakult a Szekszárdi Képzőművészeti Egyesület, egy kicsit mindenki elcsodálkozott. Baky Péter az egyesület elnöke ma is lakonikus mosollyal fogadja az akkoriban oly sokszor feltett - nemegyszer provokatívnak szánt kérdést. - Lehet, hogy e frissesség mögött az állami mecenatúra elvesztése volt a motiváló erő? - Valójában minden művészeti ág, de mondhatjuk úgy is, hogy a kultúra egésze mögül kikopni lát­szik az a bizonyos állami mecenatú­ra. Az is igaz, hogy annak talán egyik területén sem zajlott ez a fo­^fcyamat olyan gyorsan és látványo­dban, mint a mi területünkön. A ma érvényes kormánykoncepció a költ­ségvetésből e „tételt" lenullázta. Mellőzve most annak részletezését, hogy milyen veszélyeit látjuk az or­szág kulturális életére nézve e gesz­tusnak, illetve gesztustalanságnak, mégis azt kell mondanom, közü­lünk senki sem sírja vissza azt a bi­zonyos állami mecenatúrát. Még a korábbi adókedvezményezettség el­vesztése sem okozott számunkra traumát. Ha sírunk, hát előre sí­runk. Például azért, a világon min­denütt bevált adózási formáért, amely a képzőművész helyett azo­kat kedvezményezi, akik vállalják ­többek között vásárlásokkal - a mű­vészet támogatását. - Ez tehát azt jelenti, hogy az egyesületnek nem is szántatok érdek­érvényesítő szerepet? - Nézd, mi nem vagyunk álszen­tek. Amennyire egy művésznek ér­deke és szükséglete egy olyan társa­dalmi közegben élni, ahol munkájá­nak értéke, törekvéseinek érvényesí­tési lehetősége, az alkotás és befo­gadás folyamatainak intellektuális háttere van, annyira ott van az ügy mögött az egyéni érdek is. - Ezt tekinthetem az egyesület egy­fajta célmeghatározásának is? - Feltétlenül. Bár az alapdoku­mentumainkban a megfogalmazá­sok egy külső érdekrendszert pró­báltak meg tükröztetni. Ez a másik olvasat így hangzik; az egyesület célja Szekszárd és vonzásköre kor­társ képző- és iparművészeti életé­nek, vizuális kultúrájának szervezé­se, támogatása, alakítása, részvétel az általános iskolai vizuális nevelés kiszélesítésében, megreformálásá­ban, hogy egy képzőművészetet ér­tő és szerető fiatal nemzedék nőjön fel ezen a vidéken. Mint látod, eb­ben a gondolatsorban az egyesület­nek az egyéni és az egyetemesebb értékeket hordozó nagyobb közös­ség között egy aktív összekötő sze­repe van. - Ha körültekintek a jelen érték­válságos közegében, ha arra gondo­lok, hogy azt általatok nagyobb kö­zösségként leírt kör korántsem ren­delkezik azzal az azonosságtudattal, amit ti feltételeztek róla, meg kel! kér­deznem; valóban azt hiszitek, hogy szükség van erre az egyesületre? - Vakság lenne nem észrevenni, hogy a jelenlegi Szekszárdnak, a je­lenlegi megyének nincs ránk szük­sége. Még nincs! De hisszük, hogy lesz, mint ahogy körülöttünk min­denki hisz valami olyasmiben, ami majd csak lesz, és akárcsak mi, dol­gozni is hajlandó érte. - Én mégis úgy gondolom, hogy kétségbeejtően kevesen vagytok, túl­ságosan kevés eszköz áll rendelkezé­setekre a valódi hatékonysághoz. » - Kevesen lenni vagy egyedül lenni már önmagában is minőségi különbség. Minden mesterséges fe­szültségkeltés ellenére folyamatos a közeledés az ART '999 és közöt­tünk. Közülük a 4-5 legtehetsége­sebbet szeretnénk bekapcsolni a munkába, és számítunk a fotósok csatlakozására is. Az egyesület anyagi bázisának megteremtésére folyik egy alapítvány szervezése. Bí­zunk abban, hogy célkitűzéseink tá­mogatókra találnak. - Az önmenedzselés nagyon idő­igényes és fárasztó dolog, és sajnos megnehezíti a műhelymunkát. Pedig ez utóbbi az igazi összetartó erő. Mi­kor lesz módotok hozzálátni? - A műhelymunka kialakítója és összetartója a feladat. Márpedig fel­adatot csak akkor kapunk, ha jól menedzseljük magunkat. Műhely­munkák azért jelenleg is folynak, bár kétségtelen, hogy a szervezés egyelőre aránytalanul sok energián­kat köti le. Nem arról van szó, hogy mi feladatokat csinálnánk magunk­nak, hiszen azok tőlünk függetlenül is jelentkeznek. A fontos az, hogy mi teljes készültségben várjuk azok megjelenését és, hogy akik a megbí­zást, felhatalmazást adhatják, tud­janak rólunk és meg is találjanak bennünket. Intézményi bázis nélkül nagyon nehéz, de nem remény­telen. Kapcsolataink, ha lassan is, de épülnek. És látszanak már a majdani szövetségesek, mint pél­dául a Szekszárdi Vasárnap Sajtó­egyesület, amely elsők között nyitotta ránk a kaput. Legnagyobb örömünkre. Szolgáljatok velünk! Kis Pál István

Next

/
Thumbnails
Contents