Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-09-01 / 1. szám

10 , SZEKSZÁRDI MSARNAP 1991. SZEPTEMBER 15. 10 A „Háry-kupa" borászöttusa versenykiírása 1• A hordóemelés igazi erőpróba, amelyben a versenyzőknek egy száz­literes (hektós) tele hordót egy há­romszintes (szintenként 40-40 cm emelkedésű) dobogóra kell felemel­niük. A verseny időre megy, mivel fontos a gyors és gyakorlott fogáske­resés és a lendület, a dinamika a fel­adat végrehajtásához. A szintidő az első versenyzőé, az eltérés másodpercenként ±2 pont, mely a teljesítésért járó 500 ponthoz hozzáadódik vagy abból levonódik. A hordószlalom elsősorban ügyességi szám. Az akadályokkal tar­kított pálya hossza 300 méter. A két­hektós üres hordót karók között, ka­pukon át, emelkedőkön föl-le gurít­va-forgatva-emelve úgy kell célba jut­tatni, hogy a mesterséges akadályok nem dőlhetnek el, illetve a hordó nem ütődhet, sérülhet. A szintidő ugyancsak az első versenyző által tel­jesített idő (értéke 500 pont), melyből akadályverések esetén levonódik 20­20 pont. A szintidőtől való időeltérés másodpercenként ±2 pont. 3. Karóverés: a versenyző kap 5 db kihegyezetlen akácfa karót, 1 db szekercét és 1 db kétkilós kalapácsot. A feladat technikai része, hogy a ka­rókat ki kell hegyezni (figyelembe vé­ve a talaj, a karó és kalapács adottsá­gait), majd azokat 25-25 cm mélybe le kell verni. A teljesítmény mérése itt is órával történik. A teljesítésért 500 pont jár. Az első versenyző szintidejéhez ké­pest az eltérés ez esetben is ±2 pont másodpercenként. 4. Lopószívás: nagy kitartást, gya­korlatot és ,jó tüdőt" igénylő feladat. A versenyző kap 1 db kétliteres üveg­lopót, melynek segítségével 50 liter bort kell átszívnia egyik edényből a másikba. A teljesítésért e verseny­számban is 500 pont jár, melyből az első versenyző által teljesített szint­idő túllépése esetén másodpercen­ként 2 pont vonódik le, illetve ugyan­ennyi adódik hozzá, ha az idő rövi­debb. 5. Puttonyos futás: az állóképes­ség próbája. A versenyző, hátán a puttonyban 10 kg szőlővel 1000 mé­tert tesz meg futva. A táv teljesíté­séért járó 500 pont itt is szintidőzés­sel növekszik vagy csökken másod­percenként 2-2 ponttal. A borászöttusa versenyszámai ösz­szesítés után együttes eredményként kerülnek értékelésre. Eredményes szereplésre annak van esélye, akiben az erő mellett a kitartás és az ügyes­ség azonos értékű elemként jelen van. A „Háry-kupa" egyéni és csapatver­seny: Nevezni lehet egyéniben és csa­patban egyaránt. A háromfős csapa­tok esetében az egyéni eredmények Mióta világ a világ, a férfiak, ha asztal köré ülnek, a boroskan­csó körül - mint lámpás körül a lepkék - keringeni kezdenek a férfivirtusról szóló történetek. Szólhatnak a katonaéletről, asz­szonyhódításokról, az életben gya­kori próbatételekről, ám ha szak­mabeliek kerülnek együvé, a munkát is kiszínezik ezek a hol komoly, hol tréfás történetek. A férfivirtus három alapeleme az erő, a kitartás és az ügyesség, ne­mes vetélkedésben könnyen ösz­szemérhető, ahol aztán ország vi­lág előtt kiderülhet, mit is tudnak valójában a mesélő kedvű „háry­jánosok". A Szekszárdi Szüreti Napok keretében, a szeptember 20-án, vasárnap reggel 9 órakor kezdődő Háry-kupa borászöttusaverseny például egy ilyen alkalom lehet. Virtuskedvelő férfinépek figyelje­nek hát a szóra, az öttusa ver­senyszámai itt olvashatók! összeadása adja ki a csapatteljesít­ményt. A csapatok tagjai egyéni ered­ményeikkel természetesen részesei az egyéni versenynek. A csapatver­senynek nem titkolt célja, hogy alkal­mat adjon a csapatoknak borvidékük, szűkebb pátriájuk bemutatására is. Éppen ezért a nevezés feltétele, hogy a verseny „fizikai" számai után sza­badtűzön megfőzzenek egy, a tájegy­ségükre jellemző ,jó bogrács" ételt is, melynek felkínálása maximum 3 per­ces időtartamú ízes mondókával, verssel, mesével, esetleg dallal és tánccal történik a borudvar közönsé­ge előtt. E kiegészítő „versenyszá­mok" tétje a közönségdíj megszerzé­se. A húszliteres bogrács tartalmának megfelelő „nyersanyag" egyben a csa­patok nevezési díja, ami az egyéni in­dulók esetében 500 Ft. A lefontosabb persze a tét, ami az értékes díjak és a vándorkupa mellett „uram bocsá" a győzelem öröme, a hetedhét országra szóló hírnév. Csapatokat indíthatnak borrendek, bortermelő vállalkozások, kertbarátkö­rök, tájegységek, de dűlők, pincesorok, családok vagy baráti körök is. A neve­zési szándékot szeptember 15-ig kell jelezni a városi televízió szerkesztősé­gében (Szekszárd, Mártírok tere 10. Tel.: 15-865) Egyéni nevezés történhet a helyszínen is a verseny megkezdése előtt egy órával. Jó versenyzést kívá­nunk! Sarkítások Petíciókat írogató, aláírásokat gyűjtögető világunkban találtam egy esetet, melyen ér­demes volt elgondolkodnom. Megtudtam ­méghozzá mértékadó körökből - a hírt, léte­zik egy hatvan aláírással szentesített bead­vány, melyben a város állampolgárai kérik, hogy Kecskés Ferenc utca és a Béri Balogh Ádám utca sarkára helyezzenek el egy közle­kedésirányító lámpát. Létezik bizony, még­hozzá érdemi válasz nélkül, ami alól nem ki­vétel még a körzet képviselője sem. Az irat il­letékességből áthelyezve, majd illetékesség­ből fiókba fektetve, a beadványírogatók pedig illetéktelenségből erről még csak nem is érte­sítve. Ugyebár bosszantó? Okát nem látván a hivatalok passzív re­zisztenciájának, pusztán deduktív módon megpróbáltam megfejteni a számomra rejté­lyes esetet. Következtetéseim a következők: a nevezett csomóponton rendszeresen várako­zó autókban óriási üzleti lehetőség rejlik, ezért rövidesen várható, hogy a polgármesteri hivatal városigazgatási irodája pályázatot ír ki, az önkormányzattal közös hasznosítás köte­lezettségével, vállalkozók részére. A vállalko­zók szemszögéből nézve ez bizony „nem semmi" lehetőség lesz. Nézzük végig a kínál­kozó üzleti alkalmakat: Kiválóan alkalmas a terület és a helyzeL mini autószerviz telepítésére. A szolgáltatásai között szerepelhetne autómosás, szélvédő­csere v gumijavítás, apróbb karosszériamun­kák. Am ha sikerülne az útburkolatban elrej­teni néhány szerelőaknát, a szolgáltatások to­vább bővülhetnének. Közben persze jó amerikai módra görkor­csolyás, csinos felszolgálók tálcán kínálhat­nák a kólát, hamburgert, sült krumplit (a külföldieknek persze bográcsgulyást vagy ha­lászlét). Bizonyára erre is akadna vállalkozó gyorsbüfés. Gondolni kellene például a megfáradt autósok szórakoztatására is. Kiválóan megfe­lelne e célra egy autósmozi elindítása az esti órákra. Napközben videokölcsönzéssel kiegészítve. A csúcsforgalom időszakában a dugóba szorult autósok bizonyára örülnének egy szauna, masszázs, ne adj isten szexmasszázs elébük menő szolgáltatásainak. A további ötleteimért természetesen kü­lön díjazást kérek, mert az eddigieket csak gondolatébresztésnek szántam, bár a legjobb megoldásnak mégiscsak a rendőrlámpát tar­tanám. KiPi. Rendhagyó ramadán Bár nincs in a ramadán, egyes kultikus éhezők mégis a moszlim önmegtartóztatást idézik. Az ájta­tos koplalgatás azonban nincs összefüggésben sem Allahhal, sem az Ő Prófétájával, hanem pénzügyi jellegű. Van akinek nincs ínyére a szakszervezeti vagyon újbóli elosztása, ezért aztán végzetes önmeg­tartóztatással fenyegeti a törvényhozást. Gondoltam, több ember párhuzamos koplalása jobban megindítja a honatyai lelkeket, és így meg­vonom számtól a betevőt, egyébként is milyen ala­pon tömöm a bendöm, miközben Bátonyi érettem vész éhen. Am önemésztő sétám során egyszer csak a szek­szárdi szakszervezeti székház elé értem, s elgondol­kodtam szervezett dolgozó múltamon. Első két munkahelyemen éltem a tévelygő, védtelen munka­erő gyanútlan életét, s nem éreztem dolgozótársaim mindenre kiterjedő szolidaritását. Harmadik neki­rugaszkodásom azonban olyan élüzembe vetett, amelyben igen tekintélyes, sok életpályát ketté vágó, komoly, függetlenített néni magyarázta meg a szak­szervezet lényegét: „Fiam, ebből nagy baj nem le­het". Ettől kezdve huszonöt évig fizettem (vagy von­ták) a tagdíjat, s mozgalmi tevékenység gyanánt kétszer üdültem is. Pénzeinkből - a SZOT ivadékai szerint - felépült többek közt a szekszárdi székház, de a negyedszázad alatt senki nem érdeklődött ér­dekeimről. Három éve aztán úgy döntöttem, elég az egyszázalékos vonogatásokból. Vajon hányan vagyunk ily „renegátok"? Hányan fizettünk a semmiért? Hányan fizettük a függetlení­tettet és az apparátust? Hány ember pénzéből épül­tek az áldemokrácia szekszárdi székházhoz hason­latos légvárai? S hányan hagytuk ott a semmire sem jó álcsoportosulást, ahol az emberek azt szá­molgatták, hogy „leüdülték-e" az összes tagdíjukat? Választ nem várok a kérdéseimre, melyek így is megerősítettek elhatározásomban: ebédelek, nem koplalok. Nem éhezem senki íróasztaláért, jó lesz nekem az új szakszervezeti törvény. Sétám végén értesültem ismerősömtől, hogy Bá­tonyi sztrájkja is csődöt mondott. Úgy tűnik, Allah­nak minden úgy jó, ahogy van. Lajos Barnabás

Next

/
Thumbnails
Contents