Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-12-01 / 14. szám

, SZEKSZÁRDI VASARNAP 1991. NOVEMBER 1. 24 „Fejünk felett Damoklész kardja" Az üzlet gyoz a szakma felett? Pro és kontra a gyerekosztály sorsáról Feltehetően sokan emlékeznek még a megyei kórház régi gyermekosztályára. A szakember minősítése szerint is siralmas feltételek között ki gondolt volna arra, hogy néhány év múltán éppen Szekszárdra hoznak majd betegeket az ország másik végéből, Salgótarjánból, Mórról, ne adj Isten, Pécsről?! Pedig ma, az új gyerekosztály átadása után alig másfél évvel ez a helyzet. A szakmai megalapozáshoz oly rövid idő elteltével azonban máris egy fenyegető válaszút előtt áll a szakma és a kórház vezetése. lényegét tekintve talán érzékelteti a gyerekosztály jelenlegi helyzetét. Van egy európai mércével is modern intézményi rész, amit nem tudni, miként fog működtetni, elbír-e egyáltalán maga az intézmény. Ebből a bizonytalanságból született az elképzelés, hogy felnőttosztályt telepítsenek a gyerekosztály épületébe. - Amikor először meghallottam ezt az elképzelést, nem hittem el, hogy komolyan foglalkozik ezzel a gondolattal a kórház vezetése. Ez szakmailag nonszensz, teljesen elfogadhatatlan - mondja dr. Schultz Károly, a gyermekosztály főorvosa. - Ez az épület az alagsortól a padlásig egy célt szolgál. Már a tervezéskor egy szempont, a gyermekcentrikusság volt a meghatározó. Egyszerűen érthetetlen, hogy jut eszébe valakinek ide felnőtteket behozni... A kívülről méreteivel is kirívó, építészeti megoldásaiban igényes épület minden ízében testre szabott. A földszinten helyezték el a gazdasági részt, a magasföldszinten történik a betegfelvétel, itt működnek a szakambulanciák, laboratóriumok, a műtő és a tornaterem. Az első emeleten a pulmonológiai és allergológiai részleg kapott helyet, a következő szinten a csecsemő- és gyermekbelgyógyászat 50-50 ággyal, míg a harmadik emeleten harminc ágy a koraszülött-, patológiás újszülöttrészleg. A légúti és a belgyógyászati részleg is mintegy „T" alakban három részre tagolódik. Jól elkülöníthetőek így - és ez az ápolás szempontjából rendkívül fontos - a csecsemők, a kisdedek és a gyermekek. Középen pedig tágas tér, a társalgó, ahol asztalnál étkezhetnek, játszhatnak, a szülőkkel találkozhatnak, együtt lehetnek a gyerekek. Itt nincsenek fehér falak, nyoma sincs a szigorú kopárságnak. Itt zöld, kék, rózsaszín emeletek vannak és az egész osztály alapszíne a sárga - meleg szín, ezért bátorít. Nem véletlenül csúszott ki egy kisfiú száján: „ez nem is hasonlít a kórházra". A naGyermekcentrikus épület Mi történik akkor, ha a szegény rokon megörököl egy gyönyörű kastélyt, amit el nem adhat, szívesen lakná, de fenntartásához kevés a pénze. Ráadásul feszeng is a vele egyívású barátok körében, hiszen a rászakadt szerencse mást nem boldogít. A hasonlatért a szakmabeliektől elnézést kérek, hiszen több szempontból sántít, de a ponta engedélyezett látogatással, az anyaszállással - ahol csak az étkezésért kell térítést fizetni - enyhíteni szeretnék a betegséggel, környezetváltozással járó pszichés terhet. Ellentmondásos számok^ Ha valaki veszi a fáradságot és végigjáija, szakmai érvekkel alátámasztva nézi ezt a külön egységekből szervesen építkező rendszert, eszébe nem jut a gondolat, hogy ez luxus, túlzottan tágas és komfortos. Sokkal inkább az a baj, hogy a többi osztály feltételei nem ilyenek. Nos, a mai elképesztően nyereségcentrikus világban azt kell bizonyítania a megyei kórház gyermekosztályának, hogy a szaktárca által anno 86-ban, illetve a kórház főorvosi kara által két évvel később jóváhagyott szakmai-tervezési program valóban helytálló volt. Szükség van ilyen és ekkora osztályra. De valóban szükség van-e? - Ekkora megyében, mint a miénk, optimális a 130-as férőhely, az ágykihasználási mutató azonban nem egyértelmű. A koraszülöttrészlegjelent gondot, hiszen a születési szám drasztikusan csökkent, csupán ötvenszázalékos az ágykihasználtságunk. A gyereksebészeten nőtt a betegforgalmunk, de a légúti részleg statisztikái megint ellentmondásoTúl nagy, túl korszerű, túl szép... Dr. Schultz Károly: „Ez az elképzelés szakmai nonszensz"