Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-12-01 / 14. szám

1991. DECEMBER 1. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 M _gy # ielőtt föltenném az első kérdést, elismételem azt, amit a beszélgetés előtt tisztáztunk. Szinte minden mondatot meg kellene előznie igen fontos háttérinformációk halmazának, amivel sem az olvasók, sem pedig én nem rendelkezem. A kutatások eredményeiről és azok vonzatáról van szó... Tehát meglepetten értesültem arról, hogy Ön december elsejétől nem a kisebbségi bizottság elnöke, hanem kvázi egyszemélyes bizottság, hivatalos néven tanácsnokként fungál. Miért? Mi ebben a ráció? - Ez az a kérdés, amit nem nekem kell föltenni. Engem teljesen váratlanul ért a dolog, hiszen igen fontosnak tartom, hogy az életnek e nagyon kritikus területe kezelhető legyen, hogy kézben tartható leyen. Nemigen tudom a hogyan tobbot. A másik, amit szeretnék yomban kijelenteni: nem tudom, milyen erkölcsi alapon lehet a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek ügyében szót emelni addig, amíg a határon belül élő kisebbségek ügye nincs mintaszerűen rendezve. - Ez alatt minden nemzeti és etnikai kisebbséget értsek? Nemcsak a cigányokat? - Persze, hogyne. Ezt nem hiszem, hogy külön kellene magyarázni. - Nyilván, annál is inkább, mert az egy újabb téma lenne. A cigányságról elmélkedve az fogalmazódik meg az emberben, hogy ők egy egészen különös kisebbség, ami pedig az itteni helyzetüket illeti, ők kapták a legkevesebbet, ugyanakkor a legtöbbet. - Maga ez a szó, hogy cigányság. •

egy gyűjtőfogalom. Eredetüket kultúrájukat tekintve más-más csoportokról van szó, attól függően, hogy a betelepedési hullámnak melyik szakaszában érkeztek ide. - Lehet tudni az itt élők pontos számát? - Nem. Utoljára 1893. január 31én írták össze a cigányokat. Ugyan népesség-összeírás sok volt - legutóbb tavaly -, ám a „minek vallja magát" kérdésre adott válaszok gyakorlatilag nem használhatók semmire. Mit mondjak? A nyolc évvel ezelőtti összeírás szerint Bátaszék egy homogén magyar település, ahol se egy sváb, se egy fia cigány nem él. Vagyis: szükség van egy jó és precíz helyzetelemzésre, ami információk nélkül nem megy. - Ön, aki néprajzosként kutatta a cigányokat, mit mond, milyen nyelven kell tanítani a gyermekeket? Szét kellene válogatni őket anyanyelvük szerint? - Nem. Ám tudni kellene, hol milyen cigányok élnek. Kiindulhatunk abból, hogy van országos szinten egy csúsztatás... A cigány nyelvű oktatás ne vonatkozzon már arra, akinek nem ez az anyanyelve. Gyulajt említem, mint egy extrém példát. Fölmerült, hogy az ott élő cigánygyerekeket jó lenne cigány ' nyelven oktatni. Erre azt mondom, tanítsák meg őket tisztességesen az anyanyelvükre, a románra, ha ezt a szüleik akarják. Erről meg kellene kérdezni őket. - De előbb .jöjjünk vissza" Szekszárdra, s emlékezzünk a helyi tévé nem régen bemutatott Chicago című filmjére és az azt követő beszélgetésúgy vélte, a mi intenciónkra készült a film. Az adott helyzet nem volt egyszerű... - Mivel az ottani faramuci szituációt a tévénézők is érzékelték, arról beszélni szerettem volna az alpolgármesterrel. Ám a találkozásunk előtt egy-két órával azt lemondta, elhalasztotta. Ezért később térjünk vissza a részletekre. Azt azonban megkérdezem: ha nincs film, akkor nincs is probléma? A Chicago nemcsak cigányügy A Szekszárdon élő cigányok helyzetének, körülményeinek, problémáinak egyik legjobb, legelmélyültebb ismerője dr. Gémes Balázs muzeológus, aki a városi önkormányzat kisebbségi bizottsága elnökeként, újabban tanácsnokként is tevékenykedik. A korábbi esztendőkben folytatott kutatásai nyomán jelentős ismereteket szerzett a megye cigányságáról, ennek okán pedig az országban élő kisebbségről is elfogulatlan képet alkot. re, amelynek Ön is résztvevője volt. Nézőként azt éreztem, hogy „pötytyök" voltak a levegőben, mintha a beszélgetők véletlenül sem stimmelnének egymással. Mintha botrányszaga lett volna a disputának. - Ismerem a Chicagót. Majdnem minden szereplőt személyesen ismerek. Ez a film mégis megdöbbentett, de hozzá kell tennem, a fdm igen jó, korrekt és tájékoztató. Dr. Ferenczy József képviselőtársammal a műsor kezdete előtt is már megnéztük. Az alpolgármester - Úgy tűnik. - És a problémákért én vagyok a felelős, Ön a felelős, mi vagyunk a felelősök, vagy ők a felelősek? - Is, is. Az egy dolog, hogy ebben a pillanatban ilyen a Chicago. Az már egy másik dolog, hogy ez a város, vagy városi vezetés nem jutott el odáig, hogy kiküldjön oda két közhasznú munkást és összeszedesse a szemetet, hogy nincsenek szeméttárolók, hogy nincs járda, hogy nincs burkolt út... - Az utóbbiakkal egyetértek. De megkérdezem, hogy Ön a háza előtt nem szedi össze a szemetet? - Összeszedem, persze. De valahol el kell indulni. Félreértés ne essék. A Chicago nem cigányügy. Ott a társadalom peremére szorult emberek élnek. - Amit a beszélgetésben úgy fogalmazott meg, hogy a „múlt öröksége". - Nem a Kádár-rendszerre gondoltam... Azt tisztán kell látni, hogy itt a cigányság durván a századfordulóig integrálódott a hazai gazdasági életbe. És egyszerűen nem azért csúszik ki alóla a gyékény, mert itt a magyarok rosszak lettek, hanem a Nyugatról Kelet felé terjedt ipari forradalom megszüntette a cigányok munkalehetőségeit. Gondoljunk bele. Amikor automata gépek készítik a szöget, nem kell a szögkovács. Nem versenyképes. Vájták a teknőt, vályogot vetettek. Á már említett összeírás fölsorolta, hogy milyen foglalkozásokat űztek a cigányok. - Az ipari forradalom másokat is „kiütött", de a többség új foglalkozás után nézett. - Eléggé ellentmondásos ez a dolog, ami egy újabb cikk témája lehetne - hozzátéve, hogy bármit lehet mondani Kádárékra, de azt nem, hogy a cigányságot kizárták a tanulás lehetőségéből. Akkor emelkedett a cigányok műveltségi szintje, s a mára szülőképes korú lányok, asszonyok nem hoznak világra 16-18 gyermeket, legfeljebb hármat, négyet. Tehát demográfiai bombáról nem lehet beszélni! - Viszont a szociális segélyt kérők modortalanságáról, agresszivitásáról annál inkább. - Számomra elfogadhatatlan, hogy akármelyik polgár - gondoljuk, hogy ki megy be oda elsősorban, és balhézik, üvöltözik, káromkodik és lefasiztázza az ügyintézőt - inzultálja a polgármesteri hivatal alkalmazottját, úgy reagálják le, hogy az illető védje meg magát. Igazán? Amikor elsősorban nem az ügyintéző, hanem a hivatal tekintélyén esett csorba. Az ilyen dolgokat meg kell torolni. A renitenseket jelentse föl az önkormányzat! - Tapasztalható az országban, így a városunkban is a cigánygyíílölet. Ez ok nélküli? - Nem. Ám az emberek hajlamosak az általánosításra. A cigányok magatartása olyan, amilyen. De nem lehet azonosítani őket. Például a beások is tisztességesen, becsületesen dolgoznak. Hiszen a rabszolgát agyonverték, ha nem dolgozott. És ezeket a szorgalmas embereket éppen úgy sújtja a cigányellenesség, mint a többit. Változtatni úgy nem lehet a sztereotípiákon, ha a politikusok kérik: „Szeressük egymást, gyerekek!" Változást mitől várhatunk? Hétköznapi, apró, csöppet látványos munkától. y. HORVÁTH MÁRIA