Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1991-11-10 / 11. szám
1991. NOVEMBER 10. , szekszárdi VASÁRNAP 3 A JL jLszekszárdl Szirma Építőipari Kisszövetkezet elnöke Hetman János ma ugyanúgy nem látszik boldognak, mint két éve, amikor a szocialista termelési viszonyok akadályozták a gazdaság fejlődését, konkrétan persze saját vállalatának előrejutását is. Ma az ú| helyzetben sem elégedett, miért? - Valóban nem, sőt azt is kell mondjam, hogy a változások előtt, és közvetlenül utána sokkal bizakodóbb voltam, mint most, mert nem érzem, hogy a kormányzat meg tudna birkózni a rá váró gazdasági jellegű feladataival. Ráadásul a helyzetünk nem hogy nem javul, de egyenesen romlott is az elmúlt időszakban, mert ugyanazt az eredményt, mint két éve, 1989-ben, most csak ötszörös energiát befektetve tudjuk elérni, s ez kizsigereli a dolgozóinkat, vezetőtársaimat, mindenkit. Az embereink sorra kimerülnek, megbetegednek, belefáradnak a folytonos küzdelebe. ^ - Konkrétan mire gondol? P - Köztudomású, hogy az építőiparnak egyébként is nehéz éve van idén, mert a beruházásokra fordíható összegek mindenütt csökkentek, emellett rengeteg új vállalkozás jött létre, ami önmagában nem bty, mert a nem elég jók úgyis hamar tönkremennek, de addig sok olyan megrendelést elvisznek előlünk, amit mi esetleg valamivel drágábban, de sokkal jobb minőségben tudnánk kivitelezni. Meglátásom szerint ugyanis ma a megrendelőket többségében csak az ár érdekli, referenciákat nemigen kérnek, s ez ellenünk, a régen piacon lévő, begyakorlott, jó minőséget produkálni képes cégek ellen hat. Márpedig ez minden, csak nem igazi piaci mechanizmus. - Csak nem a konkurenciától fél a Szigma? - Dehogyis - mosolyodik el Heiman úr - ellenkezőleg, nélküle nincs előrelépés, azonban a kóklerek nem tartoznak ebbe a kategóriába! I " ? ! w - Igen, Jól értette, kóklereket mondtam, a mi egyik fő profilunk ugyanis - • melegedik bele a témába - a tetőfedés, Bátran mondhatom, ezen a területen a legjobbak között vagyunk az országban, s folyamatosan nyomon követjük, kik, milyen munkát mennyiért vállalnak el, hogyan teljesítenek, és számos példát látunk arra, hogy valóban kókler cégek, amelyek nem értenek hozzá, bagóért vállalnak szigetelési munkát, a minőség azonban csapnivaló. Sokszor olyan technológiát is alkalmaznak, amit ma már komoly vállalatok sehol nem használnak, például a bitulax-eyárást. Én csak a bízókon csodálkozom, hogyan mehetnek bele ilyen kalandokba? - Nem próbáltak tenni valamit a kalandorok kiszűrésére? - Dehogynem - legyint kissé keserűen - létrehoztuk a tetőszigetelők országos szövetségét, melynek alapszabályában rögzítettük, hogy csak az vállalhat ilyen munkát, aki tagja a szervezetünknek, s mi kizárólag hozzáértő vállalkozásokat vettünk volna fel, de a szövetség munkája sajnos vezetői egyéni érdekei irányába tolódott el - külföldi utazások, tanulmányutak stb. - s nem képes így ellátni feladatát. Szóval jó dolog a szabadversenyes kapitalizmus, de csak akkor, ha tisztességes keretek között marad, erre pedig az államnak, a kormányzatnak kellene felügyelnie. - Mindezek ellenére úgy tudom, hogy a Szigma még mindig a prosperáló és jól fizető cégek között található. - Valóban, bár az 1989-es csúcseredményünket nem éljük el az idén, s az akkori mintegy kétharmadának megfelelő nyereséget, mint mondtam, sokszoros erőfeszítéssel vagyunk csak képesek elérni. A dolgozóink fizetése pedig tényleg magasabb a hasonló kategóriájú megyei cégekhez képest, de ezzel a céllal alakultunk még '85 februárjában: hogy az átlagosnál sokkal több, jobb munkával az átlagosnál magasabb jövedelmet éljünk el. Ennek csak így van értelme véleményünk szerint. - Úgy hallottam, nem ért egyet a munkanélküliség jelenlegi működési rendszerével sem. - Így igaz, mert véleményem szerint ez a mechanizmus csak azoknak jó, akik feketemunkával, és a segéllyel együtt akarnak sokat keresni. Számtalan esetben előfordult ugyanis, hogy eljött valaki hozzánk dolgozni, olyan is, aki nem lett volna sztahanovista annak idején, nálunk megkapta a magas alapbért, egy hónap múlva elváltunk egymástól, mert nem végzett elfogadható munkát, ezek után megkapja a segély maximumát, s egy hét múlva meglátom ugyanőt valamelyik építkezésünkön, mint az egyik alvállalkozónk fekete dolgozóját! Hát csoda, hogy ha ezen felháborodom?! így keresi valaki az átlagbér sokszorosát, s emiatt ürül ki a segélyalap! A feketemunka, s főleg a fekete, tehát bejelentés nélküli a foglalkoztatás ellenőrzése és kiszűrése elengedhetetlen feladata lenne - megint csak a kormányzatnak. - Kérem, mondja el olvasóinknak, hogy vélekedik a versenytárgyalásokról. - Nem csak az én személyes véleményemet mondom el, mert egyrészt ez a forma már a fejlett gazdasággal bíró nyugat-európai államokban is kiveszőfélben van, másrészt országon belül is sokan kritizálják azt a nálunk még igen kedvelt versenyeztetési rendszert. Ma ugyanis nálunk egy versenytárgyaláson az esetek többségében kizárólag a vállalás összege a mérvadó, az elvégzendő munka minősége, vagy a határidő betartása másodlagos. Pedig objektívan dönteni csak akkor lehetne, ha minden aspiráns egyenlő műszaki tartalomra készítene költségvetést, enélkül a versenytárgyalás a szemfényvesztés kategóriájába tartozik. A korrektséget negatívan befolyásolja sokszor az is, hogy az illetékesek előre eldöntik a verseny győztesének kilétét, mielőtt megismerték volna a többi pályázó ajánlatát. Arról már nem is beszélek, hányszor fordult elő, hogy az ilyen alkalommal elnyert megbízásokat az olcsón vállalkozó cég nem volt képes vagy határidőre, vagy megfelelő minőségben elvégezni, vagy a költségvetést tartani. Emiatt már néhány megbízó löbbet fizetett ki a nem jói dolgozó cégnek, vagy valaki másnak, aki helyrehozla a hibát, mint amennyiért mi kifogástalanul elvégeztük volna, határidőre... - Mi a véleménye a munkahelyi demokráciáról, ami az előző rendszernek kedvenc jelszava volt, s még ma is érezhető a hatása? - Mivel meggyőződésem, hogy igazán minőségi munkát lehetetlen elérni úgy, hogy közben állandóan „demokráciásdit" játszunk, ezért csak azt mondhatom, hogy a leghatározottabban a demokrácia mellett vagyok - de kizárólag munka után! Ahol a munkát végezzük, ott rendnek és fegyelemnek kell lennie, különben nincs eredmény! Hogy a munkaidő után ki mit kezd a politikai szabadságával, az csak rá tartozik, - Hogyan tovább építőipar, hogyan tovább Szigma? - Az ipar alapvető gondjaira megoldást csak a kereslet élénkülése hozhat, élénkülés meg csak a terhek csökkentése következtében alakulhatna ki, tehát a kormánynak véleményem szerint legfontosabb feladata az adók, főleg az SZJA mértékének radikális visszafogása lenne, de a társadalombiztosítási járulék is irreálisan magas szinten van még mindig. Ez utóbbit egyenesen felháborítónak tartom, mert évek óta mondjuk minden létező fórumon, hogy magas a tébé, és mégsem történik semmi. A kutya ugat... csak éppen a karaván ilyen körülmények között nagyon sokára ér m^jd be az oly áhított oázisba! WÁGNER DEZSŐ Fotó: Kapflnger Kóklerek, feketemunka, távoli oázis... Heiman János azon igen kevés magyar ember közé tartozik, aki ma ugyanazt mondja, mint két évvel ezelőtt. E magatartásforma manapság, amikor a köpönyegforgatás nemzeti sporttá vált, különösképpen becsülendő. Fanyalgók persze mondhatják, hogy ő „csak" a gazdasággal foglalkozik, s „csak" annak a Jobbításáért száll síkra, mint az úgynevezett rendszerváltás előtt, de nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy hiába rendeznek egyesek boszorkányüldözést a volt kommunisták között, hiába bélistáznak, hiába népnemzeti platformról demagógizálnak, ettől nem lesz több kalács az asztalunkon. Sőt, kenyér is kevesebb, azaz először jólétet keli adni a népnek, csak utána cirkuszt. Ez pedig a gazdaság talpraállítása nélkül lehetetlen.
