Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-11-03 / 10. szám

1991. NOVEMBER 3. szekszárdi 11 Divatról - reklám nélkül Úgy tűnik, hagyománnyá válik városunkban - ugyanúgy, mint a „nagyoknál" hogy rendszeresen láttatják velünk a következő évszakok divatját, s közben öltözködési tanácsokat is kapunk. Gyanítom, hogy a • legtöbben rájöttek, hogy a múlt hét vége felé megtartott igazán remek divatbemutató a téma, ami valóban sok tekintetben téma. Eleve nagy dolog, amit a vállalkozók, a magánkereskedők kitaláltak és megvalósítottak immár másodszor. Fogódzót adnak öltözködésünkhöz itt, helyben, megkímélve a szekszárdi érdeklődőket a Budapestre, vagy más nagyvárosba utazás költségeitől, ugyanekkor kellemes szórakozási lehetőségekkel kínálják meg a nagyérdeműt, amikor érthetően saját portékáiknak, üzletüknek - e számukra csöppet sem olcsó fogással - a forgalmát föllendítik. A bemutató előtt a főszervező, főrendező és műsorközlő Piri Lajosnéval sikerült néhány szót váltani, s megkérdezni, hogy a szakma jól ismerője miként határozná meg a mostani őszi, téli divatot? Először a színeket, fazonokat, stílusokat igyekezett csoportosítani, ám „fölülbírálta" önmagát, s a lehető legfrappánsabb választ adta: - Szinte minden szín, minden fazon, minden stílus. A lényeg, hogy az ember ismerje saját egyéniségét. Másképpen: öltözködésünk meghatározója legyen a harmónia - némi merészséggel spékelve. Mivel fentebb említettem a fővárost és a nagyvárosokat, itt teszem hozzá, hogy az ott láthatóktól csöppet sem tért el színvonalában, a bemutatott kollekciók tekintetében a szekszárdi. Az elegánstól a sportosig, az olcsóbbtól az egészen drágáig, a nőitől a férfiig, a gyermektől a menyasszonyi divatig mindent láthattunk. Ötleteket kaphatott a néző az alapöltözékek variálására a kiegészítőket is beleértve. Amennyiben Piri Lajosné röpke, ám igen találó divatösszefoglalóját részletezni akarnánk a látottak alapján, több hasábot töltene meg a felsorolás. Úgy, hogy már-már szubjektív válogatásban a legjellemzőbbekről: - A színeket illetően valóban szabad a pálya. Előretört azonban az őzbarna, a zöld különböző árnyalatai, de keményen tartja magát a piros, valamint a fekete-fehér. A férfiszínek sem mondhatóak már a hagyományos értelemben vett klasszikusnak, hiszen mód felett elegáns lila és vöröses zakók is „folvonultak". - A fazonok, mondhatni stílusok is roppant változatosak. Az elegáns és hagyományos kosztümök reneszánszukat élik, de divatosak a szoknya-blúz, a nadrág-blüz összeállítások akár blézerrel, akár anélkül. A blúzok karcsúsítására használt ékszerhatású ruhacsipesz igen dekoratív. Ami a nadrágokat illeti, szinte mindenki találhat alakjára illőt, hiszen jó a felhozatal a bővebb, az egyenes szárúból, a streccsből és a talpasból. A férfiak is több fazonból válogathatnak. - Az anyagokról röviden annyit, hogy a farmerszerelések divatja még nem áldozott le, a szövetfajták szaporodnak, de pompázkodhatunk selyemben, bársonyban, zsorzsetben... Amit pedig még feltétlenül említeni kell a pozitívumok sorában, részben azt, hogy a gondos szervezők nemcsak a manöken fazonú és korú hölgyekre, urakra gondoltak, hanem a kerekdedekre és a középkorúakra, sőt a nagymamákra is. Másrészt pedig: jó lenne, ha mind több ilyen, vagy hasonló vállalkozó szellemű polgár lakná városunkat, mint a bemutató szervezői - élükön Piri Lajosnéval - akik Szekszárd és szakmájuk szeretetét valamenynyiünk hasznára kamatoztatják. És még egyszer, utoljára a főváros és a vidék... Fővárosi művészeket kértek fel - persze, busás honoráriumért - a nagyérdemű szórakoztatására. S mi lett belőle? A nagyérdemű bosszantása. Ajónevű énekesek, színészek egészen egyszerűen lekezelték a vidéket, persze silány produkcióikkal önmagukat is. Olybá tűnt, mintha egyik randevúra, másik újabb föllépésre, harmadik a kocsmába sietett volna. Szóval olyan volt az egész, mint egy „átkosbéli"'hakni. Mindenki jobban járt volna, ha a hitvány, gyatra parádé helyett még néhány modellt mutattak volna be az ügyes manökenek, s e látvánnyal ért volna véget az este. De ki gondolta volna, hogy ezt kapják a vállalkozók, illetve a közönség a pénzükért? Nem bolt ez, ahol alaposan be lehet látni a polcokat, meg lehet győződni a termékek minőségéről. Ez kérem, csak egy unfer, egyoldalú üzlet volt. Olyasmi példával illethetem csak, hogy megveszek egy üvegcse finom, divatos és drága parfümöt az üzletben. S csak otthon derül ki, hogy csupán az üveg stimmel. Mert valami olcsó pacsulit töltöttek bele. S olyankor már nincs helye a reklamációnak. Tényleg nincs? V. HORVÁTH FOTÓ: B. JUHÁSZ MÁRIA A Művészetek Háza programjából - November 4-én, hétfőn a 110 éve született Bartók emlékére rendeznek hangversenyt 12.45 órakor és 14.45 órakor a szakközépiskolásoknak, 13.45 és 16 órakor általános iskolásoknak Barangolás Zeneországban címmel. - November 5-én 19.30 órakor zenekari koncert lesz Magyar Virtuózok címmel. Művészeti vezető Szenthelyi Miklós hegedűművész, karmester Victorin Djong Yu (Koreai Köztársaság). - Szabó Vladimír kiállításának megnyitására kerül sor november 9én, szombaton, de. 11 órakor. Köszöntőt mond Szász Endre festőművész, közreműködnek: Lányi Péter zongorán és Körtés József fuvolán. Megtekinthető hétfő kivételével mindennap 9-17 óráig. Programozó A Wosinsky Mór Megyei Múzeum szervezésében filmvetítés lesz nyugdíjasok számára november 4-én du. 3 órakor a múzeum épületében. A vetítendő filmek témái: - A fejfák - A festők városa - Szentendre - Élet a középkori Európában: Templomok és kolostorok A Babits Mihály Művelődési Ház programjából: A szabadegyetem történelmi tagozatának Széchenyi István munkásságával foglalkozó sorozata folytatódik. A következő előadásra 1991. november 7-én 17.30 órakor kerül sor. Az előadás címe Pesti por és sár (Üdvlelde), melyet Ráday Mihály, az MTV főmunkatársa tart. - A Babits ifjúsági bérlet keretében, november 5-én, kedden, 19 órakor láthatják Sarkadi Imre Kőműves Kelemen című drámáját a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház előadásában. - Október 25.-november 12-ig a kiállítóteremben: Válogatás kortárs festők alkotásaiból. A folyosógalérián: Szentkirályi Attila Párhuzamos évszázadok című grafikai sorozata látható. * Koreai Hét november 7-13-ig. A program 7-én de. 10 órakor kezdődik majd 11 órakor a sajtótájékoztatóra kerül sor. 13 órakor; Hogyan kereskedjünk Koreával? - szakértői tanácskozás a KOTRA igazgatójának közreműködésével. Harcban Leninért A Lenin-mauzóleum, a szovjet avantgárd egyik építészeti remeke, veszélyben van. De veszélyben van maga Vlagyimir Iljics Lenin is, a maga bebalzsamozott testi valójában. Bizonyos, hogy a Vörös térről távoznia kell. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának alapítójára a finnországi Tampere múzeuma jelentett be igényt, de teljesen valószínűtlen, hogy megkapja. A moszkvai reformerek győzelme a puccsisták felett kiélezte a Lenin személye és műve körüli, amúgy is kemény vitákat. Maguk a reformerek saját győzelmüket szeretnék bebiztosítani azzal, hogy a pártalapítót kitessékelik nemrégiben még öröknek vélt nyugvóhelyéről, ahová bebalzsamozott testét a mauzóleum felépülésekor, 1929-ben szállították. Most az a javaslat kerül a parlament elé, hogy a tetemet vigyék a Leningrádról időközben Szentpétervárrá visszakeresztelt Néva-parti városba, amelynek Volkovszkoje nevű temetőjében Lenin édesanyja. Marija Uljanova nyugszik. Olga Uljanova, Lenin unokahúga országos népszavazást indítványozott a kérdésről, abban a reményben, hogy a Szovjetunió népei a mauzóleum fenntartása mellett döntenének. Felhívásának az idősebb nemzedékek talán eleget tennének, s az is mellette szól, hogy Kínában a Mao Ce-tung mauzóleum a nagy kormányos eszméinek szinte teljes diszkreditálása után is megmaradhatott történelmi tansegédletként. A szovjet változások azonban sokkal sebesebbek, minthogy Uljanova most komoly sikerre számíthatna azokkal szemben, akik számára Lenin ilyen vagy olyan okból persona non grata-vá vált. Anatolij Szobcsak pétervári polgármester szerint a földi maradványok átszállítása a Volkovszkoje temetőbe megfelelne Lenin végakaratának, Szobcsák ráadásul vallásos temetési szertartást tervez, s ezt a javaslat ellenzői külön nehezményezik, tekintettel Lenin eltökélt ateizmusára. A 69 esztendős unokatestvér, Olga Uljanova lendületesen harcol a maga igazáért. A rohamosan csökkenő példányszámú, de politikai körökben még mindig olvasott Pravda hasábjain megjelent cikkében kijelenti, hogy a temetésre vonatkozó állítólagos végakaratnak semmiféle írásos nyoma nincs. A Lenin-szobrokat és képeket, amelyekből egyesek szerint több van mint Buddha szobraiból, módszeresen eltávolítják a terekről és az irodákból. A világ talán legnagyobb aukciós cége, a londoni Christie's a napokban bejelentette, hogy egy szovjet cég két tízméteres Lenin-szobrot ajánlott fel értékesítésre, egyelőre azonban nem kötik meg az üzletet, mert a Lenin-szobrok túlságosan nagy száma miatt a műkereskedők aligha érdeklődnek majd. A vitának, mely a Szovjetunió alapítója körül kezdődött, Lenin személyén túlmenő jelentősége is van. Ha eltávolítják Lenin földi maradványait és a mauzóleumot, akkor mi történjék a bolsevik párt többi vezető személyiségeivel, köztük Sztálinnal, akinek porai a mauzóleum mögött, a Kreml falába vannak eltemetve? Moszkvában tüntetésektől tartanak, de Gorbacsovhoz közel álló körökben is az a vélemény, hogy a múlttal való leszámolást e tekintetben sem lehet tovább halogatni. JÓKAI GÉZA