Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-20 / 8. szám

14 , szekszárdi VASARNAP 1991. OKTÓBER 13. 14 Akik megkavar(hat)ják az állóvizet A kis Sáth átrajzolja-e a „pingpongtérképet"? Bal felső sarok Már évekkel ezelőtt nemcsak az egyre gazdagodó paksi sportélet irigyei, de a realitás talaján álló sportbarátok is prognosztizálták: gond lesz majd a sportfinanszírozással az atomvárosban, ha a jótékony „Józsi bácsi" nyugdíjba megy. Még csak készül, de már szányra kaptak olyan hírek, hogy kedvenc sportágának, az ökölvívásnak befellegzett. Januártól új időszámítás kezdődik az idáig vitathatatlanul paksi sikersportág számára. Sőt: az egyik, pénzelosztásban ma is meghatározó, vezető beosztású „szocialista mecénás" szerint három sportágat (foci, kosárlabda, kajak-kenu) támogatnak majd a jövőben, a többi - ha szinten akar maradni, netán fejlődni kíván - kutathat szponzor után. Egyébiránt egy bizonyos fokú nadrágszíj behúzás már most is, a „vezér"jelenlétében is érezhető. A nagy pénzről álmodozókat igyekeztek lehűteni a nyári hőségben. Nem kapott sztárgázsit a magát Pakson eladni szándékozó volt újpestifocista, Oroszki, nem voltak hajlandók hatszámjegyű összeggel beszállni a kosaras ász Radovics szekszárdi lakásvásárlásába - noha a játékos ezért aláírt volna akár öt évet is. Mostanság Pakson sportberkekben felettébb nagy a nyugtalanságjaj, ha a pályázat útján belépő új nagyfőnök tornából felmentett volt... Szevaszkupa A Dunaferr ellen 2-1-es szekszárdi vereséggel végződő mérkőzésen munkatársunk 1-től 6-ig a következőképpen értékelte a Szekszárdi Dózsa játékosainak a teljesítményét. Antunics (3) - Farsang (2), Dzsinovics (3), Koller (2), Nagyfalusi (3) - Bozsér (3), Kalmár (4), Kvanduk (3) - Tóth P. (2), Jelusics (2), Tóth A. (1). Csere: Bóka (2), Szabó T. (-). Sportműsor Szombat Asztalitenisz NB L: KSI-Húsipari SE (11 óra). Kézilabda NB II.: Körmend- Húsipari SE (14 óra). Vasárnap Kosárlabda NB L: MÁV Nagykanizsa-KSC Szekszárd (17 ára). Labdarúgó NB II.: III. Ker. TTVE -Szekszárd (13.30 óra). A pingpong Szekszárdon az úgynevezett „nagy Tolna" árnyékában hosszú éveken át csak jó erős tömegsport szinten létezett. Pedig a Sáth névvel fémjelzett műhely irigyei többször is belekezdtek egy lehetséges ellenklub létrehozásába, de eredménytelenül. A tolnai sikerkorszak letűnésével a Szekszárdi Húsipari SE-nek a sportággal kapcsolatos komoly szándékainak megjelenésével mára már módosultak az erőviszonyok. A korábbi önmagához képest objektív és szubjektív okok miatt fokozatosan elszürkülő tolnaiak még lépéselőnyben vannak, de rohamléptekkel közelít feléjük a szekszárdi klub. A hivatalos szöveg szerint nincs rivalizálás, a békés egymás mellett élés jellemzi a viszonyt. Ez utóbbiban nem kételkedem, az előbbiben sokkal inkább. Már pusztán azon tény okán, hogy az edzői pályán sokra hivatott tolnai sikerkovács, Sáth mester fia a szakmai főnök a húsosoknál. Aki a 87-es tolnai puccs után - miután apját megbuktatták, a távozás mezejére lépett, s visszatérése valószínűtlennek látszik. Noha tavaly nyáron - mielőtt elkötelezte volna magát a Szekszárdhoz - Tolnáról és megkeresték. - Valóban az egyik szponzoruk miután felszámolták korábbi csapatomat, az ESMTK-t - megkeresett. A történtek miatt talán furcsának tűnhet, fontolóra vettem a visszatérést. Apám nevével fémjelzett sikerkorszak számomra is felejthetetlen és kitörölhetetlen. Ezt nehéz bárminek is beárnyékolni. Szóval tárgyalgattunk, de annál a pontnál abszolút érdektelenné vált a dolog, amikor sugalmazták az illetékesek, hogy tulajdonképpen nekem a Balogh-Eberhardt kettős alárendeltségében kéne dolgoznom. ... Nem, nem a puccs miatt mondtam nemet. Különben nincs harag köztem és köztük - egyszerűen szakmai hiúságból. Nem is elsősorban aeért, mert időközben szakedző lettem, ez önmagában még semmit nem jelent, többnek éreztem magam náluk. - Nem kell mást tenni, csupán annak utánanézni, ki fedezte és készítette föl a nyolvanas évek közepén, akkor még korosztályuk élvonalába tartozó - közülük nem egy ranglistavezető volt - tehetségükhöz mérten mai sorsuknál feltétlenül jobbra érdemes kicsiket. Ezzel nem azt mondtam, hogy nekik csak annyi közük lett volna, mint a sarki fűszeresnek, csak bizonyos dolgok egészen más fajsúllyal esnek latba. Ha valaki képes szakmai szempontból közelíteni e kérdés felé, az tudja, annak nem kell magyarázgatni. - Ez vitán felül álló dolog. De úgy érzem, másfél éves szekszárdi edzősködésem során, egy bizonyos kerülő úton, netán kényszerpályán vagy e tekintetben. Tudom, az egyesület, nem is roszszul, díjazza azt, hogy többnyire már behatárolt képességű játékosokból préseld ki a maximumot, aminek révén akár már az idén bejuthattok a számomra különösebb ranggal nem bíró NB l-es A csoportba, jövőre pedig - ha ilyen ütemben zajlik a csapat erősítése, mint most - „megcsíphettek" egy ETTU-kupaszereplést jelentő helyet a bajnokságban. Ehhez is kelt edzői szakértelem, fanatizmus, de az úgynevezett sáthizmus lényegét én másban látom. - Az így gondolkodók még a nevek, a korszak bűvkörében élnek. Rövid időn belül valami olyasmit szeretnének látni, mint Tolnán volt, amiből mintegy varázsütésre kinő egy vidéki fellegvár, amely maholnap a Statisztika konkurensévé válik. Nem akarok kiábrándítani senkit, de Tolna egy az egyben nem adaptálható ide, de máshova sem. Ezt csak kicsiben ott és akkor lehetett megcsinálni. Ahogy láncszerűen egymás segítésére összekapcsolódott a „mindent a pingpongért" címszó alatt szülő, pedagógus, edző, az nagyközségi méretekben is párját ritkító volt. Ilyen ideális feltételek egyidejű teljesülése egy kisvárosban is szinte valószínűtlen. Persze, elméletben nem zárható ki. Ezért - ha már felvetetted ezt a nagyon összetett kérdést - tételezzük fel, hogy valakik segítségével merthogy teammunka még nincs, gyakorlatilag egyedül vagyok - átíurkészünk több szekszárdi iskolát, s a létező sportági konkurenciaharc ellenére fennmarad a rostán legalább két tucatra való tehetséges gyerek. Tovább folytatva a mesét: a klub bérelne nekünk egy termet is, de... A tárgyi feltételek optimuma még nem jelentené a Kánaánt. Ennyi embernek legfeljebb pingpongórákat tudnék tartani, sírna a lelkem, ha a jobb sorsra érdemes gyerekek megállnának a fejlődésben, vagy alig érzékelhetően lépnének előbbre. Egyébként Tolnán sem pingpongozott - mármint a szakosztálynál - annyi gyerek, mint amennyiről regélnek. Legföljebb 2030 úgymond minőségi gyerek járt le a terembe naponta többször is edzeni, de csak akkor, ha az alapok tökéletes elsajátítása után megvoltak a megfelelő edzőpartnerei. Ez utóbbi szerepe egy-egy tehetség fejlődésében a legmeghatározóbb. - Mielőtt eme logikus és hatásvadász okfejtésedet tovább folytatnád, emlékeztetnélek arra, hogy a kérdést diplomatikusan megkerülted. - Ha azt gondolod, hogy edzői pályafutásom végcélja egy hatodik hely az NB I-ben, valamint az ezzel járó nemzetközi szereplés, akkor tévedésben vagy. Egyszer már, a fentebb már nemegyszer emlegetett hőskorszakban, megadatott egy olyan élmény, hogy a középsős óvodástól a legöregebb újonckorúig jobban álltunk, mint a női szakágban mindmáig egyeduralkodó Statisztika. Ezt még ugyan nem jegyzik a sportág nagykönyvében, de jelzés értékű dolog. Arra mutat rá: ha szakszerűen A dolgozol az elkövetkezendő években," akkor megmarad a lépéselőnyöd, learathatod a babérokat. Akkor távozásom miatt nem fejezhettem be a munkát. A szakmai tökélyt persze hogy egy hasonló szituáció jelentené számomra. Csakhogy ehhez a Szekszárdi Húsipari SE-nél egy egészen más út vezet. - Ha csak nagy vonalakban felvázolva elárulná! ebből valamit...? - Azt a bizonyos piramis megépítését egészen speciálisan képzeiem el. Nem hagyhatom figyelmen kívül azt a tényt, hogy a klubom már most csapatszinten komoly eredményt vár. Na már most... Megálmodtam egy remek, az NB I. szűkebb élvonalához tartozó csapatot, melyet kiszolgálna egy szintén élvonalbeli, de B-csoportos gárda, ami egyúttal a hidat jelentené a legjobbak és a tehetségekből majdan verbuválódó NB Il-es együttes között. Az utánpótlás még rendszeresen nem versenyző tehetségeinek pedig ők lennének az állandó edzőpartnerei. Mielőtt kajánkodva megkérdeznéd: hol vannak azok a tehetségek, sietve elmondom: hogy már öt-hat sokra hivatott kislány kezdte meg az edzéseket. Hogy nem volt rossz az a bizonyos kiválasztás, azt bizonyítja, hogy közülük kettőjüket megtalálod az újoncok között országosan a legjobb 32-ben, egy pedig máris a nyolc között van. Eléggé kemény minőségi mércét állítunk fel a gyerekekkel szemben, pingpong szakkör nem lesz a szakosztályból. Ezért fontosnak tartom, hogy kitekintsünk a városkörnyékre, valamint a szomszédos városokba is - most éppen Mohácsról akarok elcsábítani egy páiját ritkító „mini zsenit", akit tudtommal már a Statisztika is környékez. - Ezekhez a tervekhez nem fesz vékony a Húsipari SE pénztárcája? - De... Szponzorok kellenek még, de ha lesz eredmény, akkor nem aggódom. A sportoldalakat írta: Bálint György