Szekszárdi Vasárnap 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-06 / 6. szám

, szekszárdi 1991. OKTOBER 6. fASARNAP Szőlészprofesszor Dél-Afrikából Baráti látogatásra a szekszárdi botvidékre érkezett szeptember 18án László Gyula szőlész-borász professzor Dél-Afrikából. A professzor úr egy 3 millió hl-es pincészet igazgatója Dél-Afrikában ahol csak különleges borokkal és pezsgőkkel foglalkoznak. Nagy elismeréssel szólt a szekszárdi borvidék kiváló adottságairól, mely nagy érték, de sajnos ezzel még a mai napig nem éltünk kellőképpen. Mert az utóbbi időkben kompromisszumot kötöttünk mint szőlészek és borászok fajta, művelésmód, termőhely területén, ez viszont a minőség rovására ment. Látogatása során megtekintette a Vármegye borozót és a kiállítást, valamint megkóstolta az Aliscavin Rt. forgalmi borait, ezt követően Saramó János kiváló kistermelőnél töltfliknéhány órát, megismerkedett a ^pa ültetvényével, borászati felszereléseivel valamint az aranyérmes boraival. Szüreti információk Az utóbbi évtizedek legrosszabb hangulatú szürete kezdődött az ország szőlő- és bortermelő területein. A rossz hangulatot fokozza a bizonytalanság, mely szektortól független. Egyes területeken még a minőséggel is baj van. A szüreti időpontokat igyekeznek a felvásárló, illetve feldolgozó üzemek az optimális időre kihúzni a jobb minőség érdekében. A dél-dunántúli borvidékeken a korai fajták szürete befejeződött, illetve a középérésű szőlőfajták szürete tart. A dél-balatoni borvidéken jelenleg 100 ezer mázsa szőlőt dolgozott fel a Balatonbogiári Mg. Kombinát, a szekszárdi borvidéken illetve körzetében 20 ezer mázsát dolgoztak fel, a villány-siklósi borvidéken az oportó szüretét befejezték. A dél-dunántúli borvidékeken az eddigi minőség 16 mustfok körül alakult, a savak aránya magasabb az elmúlt évekhez képest, 8-10 ezrelék körül van, mely borászati alapanyagnak megfelelő. A közép- és kései vörösborszőlő-fajták esetében átlagban a Dél-Dunántúlon jó minőség várható. Az eddigi legmagasabb mustfokot az elmúlt héten a lengyeli pincénél (oportó) 19,2 fokot mértek, mely a duzsi területen termett. A Tolnabor Egyesület kedvezményes cukorakciója nagy sikert aratott a szőlő- és bortermelők körében, hisz 26-27-én több mint 500 mázsát vásároltak a termelők. Eddig az egyesület műtrágya-, növényvédőszer-, illetve szőlőoltvány-akciókkal segítette a termelőket ettől az évtől, mivel a bortörvény engedélyezi a must cukorral való javítását, minden évben szüret előtt megismétli a cukorvásárt kedvezményes áron. Ferenc Vilmos Állami „menjen oda, jöjjön vissza" Nincs olyan kevés pénz, ami jól ne jönne - gondoltam. Meg aztán untam is már kerülgetni a cseperedő gyermekem által kinőtt, bár még újszerű állapotban lévő heverőt. Ezért telefonáltam, s a bútorbizományiban lelkesedtek; vigyem csak, el tudják adni. Lakásból ki, emeletről le, autó tetejére föl, óvatos cammogás, autóról le, boltba be. Ne oda, hanem a sarokba! Amellé a franciaágy mellé, háttal a falnak! Phű, kicsit nehéz volt, de már csak a pénzt kell hazacigölni - gondoltam, miközben kimentem az autóhoz a személyimért. De nem... Jöjjön vissza holnap délután, addigra megnézi a becsüs - szólt az utasítás. Mentem. Kap majd kétezer-ötszázat, így a hölgy. Kicsit kevés, láttam, hogy a hasonló újak ára tízezernél kezdődik, a mi heverőnk pedig majdnem új - alkudoztam magamban, de a józan ész kerekedett fölül, amely szerint ugye a kis pénz is pénz. Ám hiába nyújtottam a markom. Menjen föl a másik üzletünkbe, most azonnal! Tudja, a Garay térre. Tudom, de... Hiába, az ügyintézés - bonyolítás? egy része ott folyik. Mentem. Azonnal. Nem a pénzért. Afelől majd postán értesítenek. Hogy mikor kell bemennem érte. Még egyszer, talán utoljára. De hát ez borzasztó - fakadtam ki, a hölgy . pedig együttérzően bólintott. Kérem ez állami vállalat! Majd ha privatizálnak bennünket, utána másképpen lesz itt is. Nincs olyan kevés pénz, ami jól ne jönne. Még akkor is, ha értékén alul kell érte valamit adni, és meg is kell érte dolgozni. De legközelebb inkább egy privatizált vállalatnál. - ri S

n piruljak? Vasárnapi turmixot néztük, és örültünk, hogy ilyen szép magánhotelünk is van, mint a Hotel Erika, ahonnan az adást közvetítették. Gyönyörű környezet, szép szobák, minden igényt kielégítő konyha. Elhatároztuk, ha eljutunk egyszer a Balaton mellé, feltétlenül elmegyünk erre a csodás helyre. Ha mást nem is, de egy kólát megiszunk. Többre aligha telik. Mert azért az is kiderült, hogy ez nem egy olcsó hely. És akkor megtudtuk, hogy mi ide a lábunkat be nem tehetjük. Szász Endre, az egyik illusztris művész vendég jelentette ki, hogy még jó, hogy ilyen drága minden, mert mi lenne, ha az olcsó(bb) ételekért idecsődülne a sok szegény ember, aki nem tud viselkedni. Mivé lenne a csodálatos hely? Valóban. Mivé? Annyi mindenből kizártak eddig. Most már azzal is megkülönböztetnek, hogy kólát iszom-e vagy Martinit? Már nem elég, ha köszönni tudok és kulturáltan viselkedem. Már gazdagnak kell lennem, hogy jogom legyen belépni egy magyar szállodába. A címkérdést eldöntötték, nekem kell szégyellnem magam, mert nem tudok étteremben ebédelni, vacsorázni. Nem tudok havonta új cipőt venni, a gyerekemet Barbie babával meglepni. Na de a szememet lesütöm. W. Ganszler Beáta Vize legyen, ne fedele! Régóta folyik a vita a szekszárdi Séd-patak lefedéséről. Mellette és ellene szóló érveket egyaránt lehet sorolni. Alább ellenvélemény következik, kockáztatva a maradiságnak azt a vádját, melyet az éppen 200 éve született gróf Széchenyi István így fogalmazott meg „Lovakrul" című, sokak által emlegetett és kevesek által olvasott müvében: „Némelly embernek az egész esze abban áll, hogy soha semmi újat nem próbál, és minden próbatételrül már előre mindég azt jövendöli: + E bizony, meglássák, nem fog menni.+ " Lehet, hogy a befedés menne, hiszen a Kanalovics-féle expónak is több volt az ellendrukkere, mint pártolója, mégis sikerült. Csakhogy: ha a várost félkörívesen ölelő árkot lefedik, beépítik, az amúgy se nagy belterületet valóságos kínaifallal választanák el a Felsővárostól. Szekszárdnak nem egy tájképi szépségét sikerült már több évtizedes munkával elrontani a domboldalak torz és még a szintvonalaknak is fittyet hányó beépítésével, vagy a 160 lakásos, minden egyensúlyt felborító irgalmatlan tömbjével. Nem inkább a szépítésre kellene törekedni? Az ide érkezőt a platánsor elbűvöli. Miért ne bűvölhetné el egy szépen parkosított sétány, padokkal, virágágyakkal, mely a vasút felől valósággal terelhetné a gyalogosokat a Skála irányába? A kertépítés se olcsó mulatság, hisz mi az napjainkban, de szerintem az elképzeltnél olcsóbb és még akkor is szebb, ha minden ide szánt épületet személyesen Makovecz Imre tervezne. Egy valamit azonban valóban meg kellene oldani. Azt, hogy a Séd ne a büdösárkok számát szaporítsa, hanem akár mesterséges bevezetés árán víz is legyen benne. Utóbbi esetben ünnepélyesen felajánlok a városnak egy saját költségemre vásárolandó hattyúpárt a vízre. Mindez természetesen csak egyetlen szekszárdi állampolgár véleménye, bizonyára nem perdöntő és azt is el lehet képzelni, hogy téves. Más majd leíija a magáét. Annak jegyében - hadd írjak le egy záró idézetet is - amit nem akárki, hanem Voltaire így fogalmazott meg és amit napjainkban célszerű lenne minden tanácskozóterem falára felírni. így vélekedett a nagy francia: „Egy szóval se értek egyet abból, amit mond, de mindhalálig védem a jogát, hogy elmondhassa. " Ordas Iván Harapófogó Sokszor elhangzott, még az országgyűlési választások idején, hogy lényegében az emberek többsége nem annyira valakire, valakikre, hanem valami ellen szavazott. Akkor ez érthető is volt. Ahogyan lett az önkormányzatok választási eredménye is. Kemény pártcsatározások után. Mi - még ha oly kevesen is -, a választók, ilyen-olyan meggondolásból döntöttük el a csatát. A várakozás rendkívül nagy volt. A mára egyre tisztuló anyagi helyzet is rendkívüli. Rendkívülien rossz! A települések zömének lakói nem is tudják, van, ahol még nem is tudhatják, milyen eredményre jutnak az új képviselő-testületek a közjó, a közrend megteremtésében, a közgondok megoldásában. „Az önkormányzatoktól például azt várom, hogy sokkal felelősségteljesebben gondoskodjanak majd azokról az emberekről, akik területükön élnek, hiszen tőlük függenek. Megszűnik tehát az állam ilyen jellegű felelőssége" - nyilatkozta még a választásokat megelőzően, egy a szociálpolitikáért felelős államtitkár. Várakozása bevált. Az állam megszüntette a felelősségét. Kézenfekvő dolog, hogy elgondolkozzunk az önkormányzatok anyagi lehetőségeiről. A jelekből ítélve a települések csak arra számíthatnak, hogy a legszükségesebb közintézményei működtetéséhez meg lesz a pénz. A helyzetet főként a bizonytalanság jellemzi. Egész egyszerűen azért van ez így, mert hiányzik még az önkormányzati gazdálkodás, a működés rendjét szabályozó mechanizmus. A gyakorlata. És a gazdasági helyzetünket átfogón szorító kormány nem is kimondottan önkormányzatbarát. Az ország adósságállományáról - amire oly gyakran hivatkoznak -, persze, lehetetlen megfeledkezni. Megfeledkezni a rá való únos hivatkozásról kellene, na és az abból adódó kemény, kellemetlen - hogy ne mondjam -, drasztikus intézkedésekről. Afféle harapófogó ez. A kormány kezében. Kétfelől szorítva az önkormányzatokat. Nevezetesen: kevés anyagi alap, ugyanakkor megterhelő feladatok, amelyek voltaképpen csakis pénzt követelnek. Honnan, hogyan lesz hát pénz a szerteágazó feladatokra? A választ akkor fogjuk, és jól tapinthatóan érezve tudni, ha az önkormányzatok - bármilyen önállóak is - nem csak igen szabályozott anyagi feladatokat tudnak majdan megoldani. Másképpen szólva: ha nem szorít ama harapófogó. Félővé lehet, hogy „komámék" majd ollót is keresnek. Petőfi László