Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-19 / 8. szám
Szekszárd "V ld é k e* bókban halottuk akárhányszor dörgő tapsokat és »hogy volt« kiáltásokat, de ezek nem a darabokat vagy a szerzőket, hanem Blaha Lujzát és páratlan jótékát illették. Mily egész más »Árva- lányhajban! A mint a függönyt felvonták és az első szó elhangzott, mély, e házban szokatlan csend állott be, és a hallgatókon látszott, hogy mily érdeklődéssel csüngtek a színészek ajkain, és mily élvezettel figyeltek minden szóra! Ez aztán igazán a szerző érdeme. * * He De mily gyönyörű is Rátkay László nyelvezete! Mennyire és mily művészi tökéllyel bírja a nép nyelvét! Kifejezések, mint »Óh, e fagyos kéz!« vagy »Árvaságom kenyeres pajtása« valóságos feltűnést keltettek, »szivem Lajcsi« pedig az óta oly kedves szava lett a fővárosiaknak, hogy az ember azt minden házban hallhatja. Midőn az első felvonás végződött, a szokott »Blaha!« kiáltások helyett csak a kitörő »szerző!« szó hangzott a nagy házban, és háromszor kellett Rátkaynak a tapsoló és Őt éljenző közönség előtt megjelennie. $ *- * Elvezetteljes est volt ez a szerzőre színészekre és közönségre egyaránt; de valóságos és jogosult büszkeséggel tölté el mindazon tolnamegyeiket és dunaföldváriakat, kik Rátkay László iránti ro onszenvböl mitsem törődve a rósz időjárással és még roszab úttal, feljöttek a premi- érejére. De minden utazási fáradságukért bőven kárpótolta őket a darab és előadásának nyújtotta nagy élvezet. * * * Egy földszinti páholyban ült Rátkay, neje és nővére. Különösen a költő kedves, hűséges életpárja, kinek imádott férje mindene, bálványa : a félelem és remény közti izgatottságának betegje volt. Midőn aztán a lelkes tapsviharok felhangzottak, és megújuló erővel kitörtek, a szép asz- szony örömében sirt is, nevetett is egyszerre. És a, boldog írónak ez volt a legszebb jutalma! * He Hí A dunaföldvári hölgyek Rátkay Lászlónak, hazajövet kedden február 10-én egy ezüst babér- koszorút nyújtottak át és díszvacsorát rendeztek tiszteletére. _ Ezen ünnepélyrölürömmel konstatálom, hogy a dunaföldvári hölgyek ezen demonstrácziója Hellas legszebb napjaira emlékeztet, midőn a szép görög aszszonyok és leányok a költőket megkoszorúzták; ez volta nők legszebb kiváltsága. Duna- földvár lelkes hölgyei, midőn Rátkay Lászlónak a hivatott népdrámairónak babért nyújtottak, első sorban ennenmagukat diszitették és tisztelték meg. baráti a állott inak hal- is Rátkay bankett. 11. Dunaföldvár, febr Fényesen ünnepelte tegnap városunk és a vidék lakossága országszerte ismert színmű írónk, Rátkay Lászlónak legutóbb az »Árvalányhaj»-jal aratott újabb sikerét. Rátkay nemcsak büszkeségünk, de egyszersmind kedvencze is a lakosság minden osztályának, kivétel nélkül. Ép azért a fényesen sikerült ünnepélyt nemcsak a feletti büszkeség, hogy Rátkayt a miénknek mondhatjuk, de a személye iránt, alant és fent érzett meleg ro- konszenv és szeretet szüleményeként is kell, tekintenünk. Ennek legfényesebb bizonysága az hogy az ünnepély eszméje Dunaföldvár tizenegy legszebb hölgye által pendittelett meg s magának az ünnepélynek rendezése a legapróbb részletekig az ő érdemök. — Nem a fönségére büszke férfi ész, hanem a legnemesebb érzelmekkel telt női szív tűzte fel a borostyánt az érzelmek festésében immár mesterré vált férfiúnak homlokára s ezen körülmény kétszeres becset ad az elismerés jelének. A város és vidék összes férfi és nö intel- ligencziája, számra nézve, mintegy két százan, eljöttek leróni az elismerés adóját kedvelt Írónknak s nem hisszük, hogy Casinónk termei egyesítettek volna hosszú idő óta ily díszes társasá- gnt magukban. Esti nyolez órakor egy küldöttség, Radnich János vezetése alatt, ment az ünnepeltet meghívni. A terem bejáratánál az ünnepélyt rendező hölgyek fogadták. Ezek nevében Széllé Honora k. a. rövid beszédet intézett hozzá s a már teljes számmal egybegyült vendégek éljen riadala közt fogialta el helyét a föasztalnál. A jelenlevők a legjobb hangulatban ültek asztalhoz. A menu és a szolgálat, hála a rendező hölgyek mindenre kiterjedő figyelmének, kifogástalan volt. A harmadik fogás után a pezsgös palacz- kok durrogása közt, elsőnek Daróczy Tamás, paksi földbirtokos emelt poharat. Megemlékezett szóló Széllé Zsigmond helybeli járásbiró urnák azon mondásáról, hogy ki Dunaföldvárra jön,, nem szabadulhat a vendégszeretetből eredő ünnepeltetéstől s az ezzel karöltve járó toaszto- zástól. Szóló örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy oly férfiút, mint Rátkay László, kire mint színmű íróra büszke megyénk, — ünnapelhet Örömmel ad a mai ünnepélyes napon szeretetének kifejezést azon férfiú iránt, kivel múltban mint politikai ellenfél sokszor villogó szemekkel szemben. Végül azon óhajának adva kifejezést, hogy Rátkay a dicsőség és hatatlanságra vezető pályán, melyen eddig szép sikereket aratott, kitartóan haladjon előre, — poharát az ünnepekre üríti. Az éljen riadal csillapultával Ragályi Lajos dr. városunk ismert kitűnő szónoka emelt szót. — Szerencsésnek érzi magát, úgymond, — hogy a mai napon, közszeretetben és becsülésben álló barájának Rátkay Lászlónak ünnepel- tetéséhez hozzájárulhat s ez kétszeres értékű előtte azon körülménynél fogva, hogy mostani felszólalására Dunaföldvár szépeitől, az ünnepélyt rendező díszes hölgykoszorutól kapott megbízást Ezután gyönyörű beszédben méltatja Rátkaynak érdemeit, melyeket eddig a színmű irodalom terén elért. Végre azon biztos tudatban, hogy a mai ünnepélyt, melyhez városunk és a vidék lakossága örömmel járult, — nemcsak a múltban elért sikereinek elismeréséül, de a jövőben arra nézve, hogy mesteri tollával és fényes tehetségével színmű irodalmunkat még sok és nagybecsű alkotásaival gazdagítani fogja ösztönzésnek tekinti, — az ünnepeltet élteti. Ragályi után Rátkay László meg- hatottan emel szót s elmondja, hogy első szavai, melyek ajkára jönnek, az itt egybegyült díszes társaság láttára, kik az ö igénytelen személyének a még ki sem érdemelt elismerést leróni sereglettek egybe, nem lehet más, — mint a legöszintébb szívből eredő köszönetszavai. Azért is, úgy az ünnepélyt rendező díszes hölgykoszo- runak, kik e nam érdémelt fényes meglépést szerezték neki, úgy az egybegyült díszes társaságnak első, másod és harmad sorban is köszönetét mond. Ha azonban visszatekint eddigi irodalmi működésére hiába keresi, — úgymond, a mai napnak jelentőségét, mert azon számba nem vehető eredmények, melyek eddigi irodalmi működéséhez fűződnek, ily fényes ünnepeltetést, mint a mai, — nem érdemelnek. Azért, ha a az egybegyült díszes közönség megengedi, hogy a mai ünnepélyt csak ösztönzésöl vegye a jövőre nézve, elfogadja s ismételten köszönetét mond a megtiszteltetésért. A színmű irodalom terére lépve, folytatja az ünnepelt, — egy czélt tűzött ki maga elé, mely folytonosan, mint vezércsillag ragyog előtte, s e czél: megteremteni á magyar népdrámát. Tudja, úgymond, hogy mily nehéz térre lépett s el van reá készülve, hogy a kívánt eredményt soha nem fogja elérni, hogy esetleg minden siker nélkül fog kidőlni a küzdelemben, de még akkor is, utolsó leheletével is e czélhoz fog rakaszkodni, s utolsó szempillantásával is e fénylő csillag felé fog tekinteni. Végül poharát a jelenlevő hölgyekre és a társaságra emelve végzi beszédét. Ezután Széllé Zsigmond járásbiró szólal fel s ismert modorban tartott beszédében, — idézve Széchenyi István grófnak egykor a lánczhid és színház építéskor kiküldött bizottságokról mondott ama véleményét, hogy a bizottság annyit a színházhoz is ért, mint lánczhid építéshez, — ő kritikáról, mely a ma ünnepelt férfiú müvére is megtette észrevételeit, —- alkalmazza ezt. Azért a kritika bármit mondjon is, folytatja, mi, kik ismerjük Rátkay fényes tehetségét, büszkék vagyunk reá. Megemlékezik ezután szóló arról, hogy míg Rátkay magát a színmüvet irta, egy uj termékkel szaporította az irodalmat, addig egy másik dunaföldvári férfiú a darab sikeréhez a darabban levő dalok zenésitése által járult, E férfiú Scheffer Sándor dr. Poharát reá emelve őt élteti. Majd Scheffer Sándor dr. veszi át a szót s megemlékezve Rátkay sikereiről még egy másik férfiút, ki a tudós világban szintén nagy feltűnést keltett s kire Dunaföldvár ép úgy büszke lehet, mint Rátkayra, — emel ki. E férfiú Széllé Zsigmond járásbiránk, kinek becses régészeti munkáját, melyet a Dunaföldvár vidéki sirme- zőkről irt a m. tud. _ akadémia saját költségén kiadni elhatározott. Ö e tudós férfiút élteti. Végül még Rátkay László szólal fel s D a- róczy Tamásné ö nagyságát, ki színmüveinek sikeréhez azzal járult, hogy uj és szép dallamokkal szolgált neki, — élteti. A vacsora után csakhamar tánezra perdült az ifjúság s farsangi befejezésül sikerült tánczmulatságot rögtönzött, mely csak virradatkor ért véget. A négyeseket 70 pár tánczolta, s a jó kedv általános volt. Az ünnepély rendezői, kik mindenre kiterjedő figyelmökkel a közönségnek is oly kellemes estét szereztek, s kik ezért az egész vendég koszorú köszönetét kiérdemlik, Br. Eötvös Fanni, Berger Irma, Kálmándy Gizella, Hirsch Frida, Horváth Klo- tild, Mészöly Szeréna, Ősz Ni. na, Steiner Ida, Széllé Honora, Tern mer Mariska és Weisz Riza kisasszonyok voltak. A VIDÉKRŐL. Gr y ö n k. Gyönk 1891 febr. 12. Gyönk község képviselő testületé február hó 4-én tartott ülésén elhatározta, hogy régen tervezett új v e n d é g 1 ő-é pületét húszezer forintnyi költség előirányzattal felépitteti. E határozat örömmel tölti el mindazok keblét, a kik Gyönk fejlődése i ánt érdék- kel viseltetnek. A mostani vendéglő egy régen letűnt időnek szégyenletes maradványa, melyben sem alkalmas helyiség az ily népesebb községben gyakorta előforduló társas összejövetelekre nincs, sem egyetlen — a legkevesebb igényeknek is megfelelő vendégszoba nem létezik; pedig Gyönköt, mint a járás székhelyét, gyakran keresik fel nagy számban vidéki ügyvédek, jegyzők, bírák, érdekelt felek a kir járásbíróság, szolgabiróság, takarékpénztár, gymnasium a vidékieknek sokszor egész seregét vonzza Gyönkre s ilyenkor a nagy közönség kénytelen-kelletlen e primitiv, kényelmetlen, csin nélküli ósdi épület barátságtalan falai közt tölti idejét.. Melegen üdvözöljük hát az érdemes képviselő testület korszerű határozatát s a megérdemlett megrovásra tartjuk méltóknak azon rövidlátó néhánynak maradi-párti felfogását, a kik — G/önk felvirágzása elé gátot vetendők -e- óvást akarnak emelni fenti határozat ellen. Az ily irányú lépéseknek igen szomorú következménye lehet s könnyen oda vezethet hogy Gyönk a saját e 1- maradásával fogja bebizonyítani önmaga ellen azt a mit oly szívesen rajok oktrojálnának sokan —- hogy t. i. nem való járási székhelyiek s hogy a járásbíróságot és szoígabiróságot át kell tenni Högyészre — az adóhivatal úgyis ott van. És ha Gyönk nem teszi le.ieiővé hogy a székhelyre j író nagyszámú vidéki közönség legalább szerényebb igényeiben kielégítést nyerjen, ha azzal a kvali likálhatlanul rósz mostani ven léglő ével még tovább is elfogja riasztani a vidéki közönséget (mert tudok egy szekszárdi ügyvédet a k a télen 4 tárgyalására halasztást kért s nem jelent meg, mert nem akart a mostani vendéglőbe szállani) akkor csakhamar azon vesszük észre m igunkat hogy — elvitték tölünk a székhelyet — s szárazra tett bennünket ez az élelmesebb — Högyész. Reméljük, azonban hogy illetékes helyen a képviselő testület határozata annyival is inkább helyben hagyatik, mert a befektetendő tőke és kamatai a. építendő vendégfogadó bérösszegéve1 a politikai község legkisebb megter- heltetése nélkül fog törlesztetni, s az esetleg, talán az első pár évben mutatkozható csekély deficit fedezésére egyesek már tettek szép ajánlatokat. Legfőbb óhajtásunk, hogy az uj vendéglő minél előbb felépüljön s legyen méltó a járási székhelyhez. Ezzel kapcsolatban említjük meg, hogy az evang. egyház febr. 3-án elhatározta, hogy uj templomot, emeletes iskolát építtet paplakot renováltat harminczezer forint előirányzattal. Haladni törekszünk. S a kik a haladásnak buzgó munkásai, legyenek becsülve, tisztelve általunk ; legyenek tisztelve, megáldva azok által, a kik utánunk következnek, a kiknek érdekében buzgólkodnak, á'doznak tanácscsal, anyagi és szellemi erővel. Zákány. (A vasút tisztikar estélye.) A zákányi vasúti tisztikar f. nó 7"ikén hangversenynyel egybekötött sikerült tánczesté'yt tartott a »Dunántúli közművelődési Egyesület« javára. Sikerültnek mondható, mivel 16 frt lett bekiildve az említett egyesület bpesti iródáj'nak, sikerültnek, mert az első négyest 18 pár tánczolta, mert a lehető legjobb kedvvel reggeli 7 óráig jártuk a ropogós csárdást. Hogy lehetne a zákányi tisztikartól többet várni, mikor az egész társadalmi élet csupán az ott levő 7 déli vasúti és 1 magyar államvasuti hivatalnokból áll! Ily körülmények közt természetes, hogy a rendezőségnek ig .n terhes munkája lehetett hogy ily morális és anyagi sikerre vergődni képes legyen. E tekintetben a főérdem illeti a m. allam- vasutak képviselőjének k.;dves nejét Mátray Ed;né szül. Feszty Gizella úrhölgyet és másod sorban a déli vasút főnökök örökös. Horváth Gyula urat. Övék az érdem, kik heteken át buzdítottak, lelkesítettek, fáradtak és áldoztak s csalogatták a környék inteligentiáját. De bizonyára nem értek volna el ily eredményt ha a minden jó hazafi által szívesen üdvözölt nem s czél nem vezette volna őket! A hangverseny Jakab Lajos déli vasúti hivatalnok felolvasásával kezdődött, ki fejtegette a D. K. E. czélját s a czélra vezető eszközöket továbbá a »Duz- zogás mesterségé»-ről tartott humoros ielolva ást.
