Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-19 / 8. szám
XI. évfolyam. 1891. törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s á szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár : Egész évre ........................6 frt.- Megjekmk mlmm csütörtökön. Hirdetési dijak: Három hasábos petit sor 15 kr. H ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 1 200—300-ig » » 4 frt. 300—áOO-ig » »5 frt. Fél évre ........................3 frt. Év negyedre . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkeztőséghez küldendők. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Pándzső-utcza 1022. sz. Szarka-utcza 1290. sz. SZEKSZÁRDON. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ■ GrEIGEH Gr Y XT L A. Kéziratok nem adatnak vissza. Helyettes szerkesztő: Dr. HODOSSY GÉZA. A városon kívül lakók. Az 1881. évi népszámlálás adatai szerint Szekszárd lakóinak száma, a hozzátartozó puszták- és malmokkal együtt stb. 11,948, mely lélekszám azonban 10 év leforgása alatt közel 15 ezerre emelkedett. Ez emelkedéshez különösen hozzájárultak^ a Fazekassor, a vasútvonal balszárnyán épült uj házak egész hosszú sora, a csatári torokban épült uj városrész. Ha most ezekhez vesszük az egész szőlőhegyen elszórt lakó-tanyákat könnyen megmagyarázhatjuk magunknak a nagy emelkedési. De ezekből kifolyólag egész határozottan kérdjük: megengedhető-e a városi lakosság egy részének az,; hogy a városon kivül lakjék? Mikor a vasútvonal mentén elég házhelynek való térség van; mikor a vasútvonal is az eredeti kijelölt irány helyett ir^- mint tudva van —s azért vitetett tovább, mert csak ezen irányban terjesz- kedhetik a város ? Mégis mit tapasztalunk ! azt, hogy a lakosság egy része mégis a városon kivül épit magának házat; a többi a szőlőhegyeken üti fel tanyáját. Ez sem rendőrileg, sem erkölcsi, sem pedig művelődési szempontból nem helyes. Székesfehérvár város tanácsa egész határozottan betiltotta szőlőhegyeken való lakást. És ezen intézkedését a képviselő-testület egyhangúlag jóváhagyta. Azt hisszük elég ok volt erre az intézkedésre. Nálunk is nagyon kivánatos volna, ha a képviselő-testület foglalkoznék eme fölötte fontos kérdéssel. De fölötte kivánatos a nép erkölcsi életére nézve is, ha elhagyja rideg magányát. — Templomba nem igen jár; gyér-, mekét a nagy távolság miatt iskolába nem küldheti; ember-társaival ritkábban érintkezik, erkölcsi élete lazul, durvul és a jó helyett a rosszat cselekszi; és bizony mondjuk ki őszintén a ‘méWél# 3 hamarább hozzányúl. És ki ellenőrzi ? Senki! Szomszéd nem látja; mezei rendőrségünk nincs, és ! igy szabadon cselekszik, mért maga van. A szekszárdi csendőrőrsnek egyik leg■ ; nehezebb feladatai közé tartozik az, ha a hegyekben kell kutatni mert a legnagyobb erőmegfeszités mellett is, alig ér el valami eredményt. így van ez az őcsényi és decsi szőlőhegyi lakókkal is. Most még egy huvóhelyet említünk fel, mely piszkosságára, elhagyatottságára nézve városunk egyik szégyenfoltja. Ez a »B e- nedek szurdok! Itt lakik a város söpredéke, a dologtalan, munkakerülő elem, a nemfizető adófizetők sokadalma. Ez az elem nem dolgozik, nem munkálkodik, mégis van télen gúnyája, kenyere, meleg szóbája. Egész nap fütyörész, egész nap hever, és mégis vigan él. Tehát azt kérdjük miből él ? Honnan szerzi be élelmi szerét? Hol vásárolja ruháját? Ezekre a kérdésekre ne várjunk feleletet; a felelet már benne foglaltatik a kérdésben. De ne folytassuk tovább! hanem ál!- junk a dolog élére, és szorítsuk, kénysze- ritsük ezt a dologtalan elemet a tisztességes életre,"-a munkára. Telepiíg ük ki őket a partból, a hol jelenleg laknak, és csináljunk belőlök tisztességes embereket, munkás honpolgárokat, akkor kapnak közöttünk szivesen lakást, s akkor meg is fizethetik adójukat is. Mert nem olyanok a társadalmi viszonyaink, hogy heréket továbbra, is megtűrjünk magunk között. Ma dolgoznia kell minden polgárnak! Dolgozzanak a do lógtál an ok is. A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. „Á rvalányha j.“ A második felvonás 9-ik jelenete, (melyben József, a távoli rokon felfedi ama titkot, hogy az öreg Bán Pál haldokolva vissza vonta végrendeletét.) József (egyedül) (A távolból hangzik az aratók dala.) Csak akarnom kell, és enyém minden! Enyém a föld, a termés, enyém a vagyoil, nekem szói a dal! (suttogva) Ki tud róla ? Senki! Egy oda fent, egy oda lent.... néma tanú mind a kettő! Mért tétovázok? Mellettem szól az írott betű ... a törvény! (Szivére üt) Jaj, csak ez itt belül, csak ez. nem! (Kitörve) Miért is nem szültél olyannak anyám, hogy ne tudnám, mi a becsület és becstelenség! (Az asztalra borul. Hosszú hallgatás után) Eh ... . ki innen ördög, ki innen szennyes érzés! 10-ik Jelenet. József, Vincze (öreg tanító.) (József.) Jöjjön bátyám .... üljön ide mellém ! Nagy titok nyomja telkemet, és nincs tőle nyugodalmam. (Vincze.) Halgasd meg előbb az én könyörgésemet! Az »öreg«, halála óta tied minden, te vagy a ház ura! Ö megtűrt minket maga mellett, engedd meg te is, hogy itt maradjunk, nng ily tanyát keresünk! Kegyelem kenyéren ......... (József.) Ne szóljon igy édes öregem. (Vincze.) És engedd meg, hogy »Rúzsa« is itt legyen addig velünk! Szegény árva ö, nincs u ki védje ,... (József.) Magam kértem ezt, de higyjiik most! Tudja meg . . (hirtelen megfogja kezét) . .. De elébb adja becsület szavát, hogy a mit felfödök, kettőnk titka marad ! Majd okát is adom, miért kérem ezt! (Vincze.) Fogadom! íme becsület szavam reá! (József.) Köszönöm! És most dologra! íme a leltár! Tegnap összeírtuk az örökség értékét! Negyven ezer forint körül jár ! (Vincze.) Tengernyi pénz ! És ez most mind a tiéd ? József (szomorúan.) Nem az enyém semmi, csak a »gyümölcsös« a mit ajándékba kaptam ! Vincze (megdöbbenve.) És a végrendelet ? József. Beszéltem már törvénytudó emberekkel ! IA végrendelet érvényes volna, mert ünnepélyesen vissza vonva nem lett.... De mit nekem törvény, holt betű! Becsület és örök igazság .. i. ez a törvény! Vincze (susogva.) Nem értelek ! (József.) Megfogja érteni mindjárt! (tördelve) A boldogult haldoklott már, midőn . megtudta, hogy öcscse, Imre bocsánatot kéretett tőle .... (Vincze.) És akkor ? (József.) Vissza vette végrendeletét! Csak én voltam mellette! Megesküdtetett reá, hogy szétfogom tépni az írást, és én megtartom eskümet . .. (feláll) úgy áldjon meg Mindenható Istenem ! (Vincze.) És te most... (József.) Csak azt kérem, a mihez jogom van ... a »gyümölcsöst,« a többi legyen »amazé« .. .. »Imréé«! (Vincze.) Nem, nem! Ez nem volna igazság!. (József.) Miért? Szolgálatomért ki vagyok fizetve! (Vincze) (fájdalommal.) Óh ne szólj úgy! Hisz rokonok vagytok! Legyen törvényetek a szeretet! Elég nagy az örökség arra is. hogy megfelezve, boldoggá tegye mind a kettőt! (József) (haraggal.) Kegyelmet fogadjak el ? Imrétől ? Soha! Inkább koldus leszek. (Vincze.) Nem kegyelem gyanánt! ő megkérlel és te megbocsátasz! , (József.) Megbocsátani én ? Elfeledjem gyáván azt az ütést arezomon, szivemen ? Soha! Milliószor nem! Becstelenség volna felejtenem! (Vincze.) Óh Istenem .... ez a gyülölség, ez az átkos gyülölség ! (József.) Ne többet erről! Most pedig feltárom kigyelmednek egy másik titkomat! Én szeretek egy lányt! Mélységes, igaz szerelemmel! Ezt az elhagyatott árvát! (Vincze.) Keve Rúzsát ? (József.) Öt. Elhagyatott sorsa oiy hasonlatos, az enyémmel! Talán szánalomból fakadt ez érzés igaz szerelemmé! (Vincze.) Óh mint örülök ennek ! De mégis ... . bár kereszt lányom, tudnod kell, hogy mullja, neve .... (József.) Mit bánom én nevét, múltját! Én bele néztem a leikébe, és csak jóságot, tisztaságot olvastam szeméből! Halni tudnék érte .. . De tudnék ölni is! Nem akarnám, hogy rokon- vértől legyen szennyes kezem feje ! Kezdi-e már érteni kigyelmed, miért kell a titoktartás?! (Vincze.) Te Imrétől félted ? (József.) Tőle ? (Vincze) Ah .. . hiszen nem is ismeri öt! Gyerek volt még mind a kettő akkor! (lózsef.) Lehet ! De ki biztosit engem arról, hogy meglátva Őt kifejlett szépségiben, vére nem hévül érte, ha vágyból nem, hát bosszúból, csak azért, hogy elüsse tőlem? És • kitanulhatni-
