Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-12 / 7. szám
XL évfolyam. ($91. 7: száma.. Szekszárd, eslltiirtlik február 12. VIDÉKE TOLHA törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egész évre ........................6 frt.' Fé l évre ...... 3 frt. Évnegyedre • . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó köz-1 lemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkeztőséghez küldendők. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Pándzső-utcza 1022. sz. Szarka-utcza 1290. sz. SZEKSZÁRDON. Hirdetési dijak: Három hasábos petit sor 15 kr. ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig » »4 frt. • 300—400-ig 1 I I frt. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: GEIGER GYULA. Kéziratok nem adatnak vissza. Helyettes szerkesztő: D r. EODOSS7 GÉZA. Egyetemes tűzbiztosítás. A veres kakas kiönté mérgét ez év nyarán hazánkban szerteszét s az óriás- tűzvészek virágzó városokat s falvakat sem- misitettek meg s a lakosság ezreit tették nyomorultakká hajléktalanokká. Figyelemmel kisérve a tűzvészekről beszerzett adatokat, azt tapasztaljuk, hogy a leégett épületeknek átlag csak 21 százaléka volt biztosítva, mig a leégett épületek tulajdonosai. legnagyobb részének még csak ama reménye sem maradt, . hogy kárait a biztosítás folytán fizetendő összeg némileg enyhíteni fogja. Bár a könyörület felemeli szavát s hazánkban minden jó szív igyekszik segíteni a szerencsétlenek nyomorán és szívesen hozza filléreit a könyörület oltárára, mégis e könyöradományok csak némileg enyhítik a szerencsétlenek nyomorát s a szenvedett károk pótlására nem nyújthatnak kellő fedezetet s nem adhatják azt a kárpótlást a a mit a biztositó társaság fizet — ha az épületek biztosítva voltak. A szerencsétlenségben azonban rhég nagyobb szerencsétlenség a könyöradományokra támaszkodni, hanem kell más utat-módot választani, mely által a szegényebb lakosság is a tűzbiztosításba belevonassék. S ez a mód az egyetemes tűzbiztosítás vagyis az épületek biztosításának általánosan kötelezővé tétele, a mely eszmével egy féhérmegyei bizottsági tag foglalkozott s ezen eszméből kifolyó indítványát Fehérmegyének egyik közgyűlésén elő is terjesztette. Tapasztalásból tudjuk, hogy a községi lakosságnak a szegényebb része, kiknek a kis házikójukon kívül egyebük sincsen s napszámmal keresik kenyerüket — idegenkedik a biztosítástól s ha háza leégett elvesztette minden vagyonát, a melyet évek hosszú során át keservesen megkuporga- tott fillérein szerzett. -**» *Meg vannak ennek is a maga okai, hogy a szegényebb nép ritkán vagy egyáltalán mért nem biztosítja épületeit. Egyik oka ennek a drágaság, mely az egyenként való biztosítással jár, mert a tűzbiztosítás kis összegekre nézve igen sokba kerül, — ha pl. csak 150 frt a biztosított összeg, belekerül évente — mindent egybeszámítva 3 frt 50 krb^. Ez az összeg oly szegény emberre nézve, kinek összes vagyona csak egy kis házikó, s a ki másként napszámból él, hogy számos tagú családját eltarthassa, igen nagy, s inkább a jó szerencsében bízik, hogysem épületeit biztosítaná. Tapasztaljuk továbbá, hogy az ilyen kis biztosításoknál némely ügynökök mily csúnya visszaéléseket követnek el s lelketlen semmi által sem indokolható levonásokat eszközölnek s természetesen az igy megrövidített káros ember azután mindenkit lebeszélni igyekszik épületeinek biztosításáról, és nem is siker nélkül. A sok biztositó társaság között nem is képes a közönség magát tájékozni azoknak szervezetéről s viszonyairól. »Száguldó vikéczek« (igy nevezik az alföldön a járó kelő bizLo- I sitási ügynököket!) tele beszélik a szegény i ember fejét s ez biztosítja épületét 5—10 évre s kiállít 8—10 drb. váltót, a melyeknek lejárati határidejét fel sem jegyzi s ; egyszer csak azt vesszük észre, hogy egyik embert Bécsben, másikat Triesztben a harmadikat Prágában pörlik a minek azután I elég keserű következményei elriasztó hatásnak a biztosításra vonatkozólag. Legczélszerübb volna ha az állam venné kezébe a biztosítást és törvényileg mondaná ki az épületekre vonatkozólag a biztosítás kötelező voltát, — s egyszersmind közegei által oda hatna, hogy a biztosítási A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. A nagy világból. (Hajdan és most. — A bécsi »Czopf.« — Grillpanzer és Liebenberg szobrai. — Fájdalmas összehasonlítás— Színházak., — Az aranyos Ilka germanizálva. — A sátán és neje.) Mint minden télen, úgy most is felrándul- tam Bécsbe pár hétre, hogy testvérfövárosunk egy évi haladását megtekintsem. Volt idő, midőn Bécs nem nagy szeretettel viseltetett húga, Budapest iránt; mindenképen elnyomni, eltorzítani iparkodtak a jó bécsiek szép fővárosunkat; Prága, Brünn s Lemberg niveaujára szerették volna büszkeségünket lealacsonyítani. De midőn látták, hogy hajótörést szenvedett minden fáradságuk, és hogy' a Duna gyöngye, Budapest az alkotmány visszaállítása óla fokozatosan épült-szépült; jónak látták, eddigi ellenséges magatartásukról lemondani és Budapesttel — legalább külsőleg — kibékülni. Azóta a magyar emher sem néz már farkasszemet Bécs felvirágozásával, sőt örül annak, hogy Bécsböl nemrég a külvárosokkali egyetértése által igazi világváros lett. * * * »Der Zopf, der hängt ihm hinten!« Ez egy nagyon ismert német dal refrainje, és ezt igen találóan lehet alkalmazni azon bécsiekre, kik még ma sem képesek számolni azon elvi tarthatatlan tényállással, hogy Pestből Budapest lett, és hogy Bécs fönhatóságának ideje lejárt. Tudni’ illik, azon — müveit bár, de czopfos — bécsiekről szól a nótám, kik még ma is mérgükben fővárosunkat csak Pestnek és nem Budapestnek nevezik. E napokban beszéltem épen e tárgyban egy úrral, ki a »Neue Freie Presse« tekintélyes munkatársa; kérdésemre, hogy ezen nagy hírlap, mely a modern tudomány színvonalán áll, miért ir még most is Pestet, azt feleié, hogy a lap a régi helyesírást (!) használja és' ettől el nem tér. Pedig meg vagyok I győződve, hogy ha a »N F. Presse« magyar olvasó közönsége e lapra nem fizetne elő, ha csak igazi, törvényes nevénél nem nevezi drága Budapestünket: akkor elvei daczára eltérne régi, czopfos helyesírásától. *„ * * Tavaly óta Bécs két gyönyörű emlékszoborral szaporodott. A népkertben Grillparzernek, a nagy osztrák költőnek emeltek a bécsiek kar- rarai fehér márványból fönséges egy emlékkövet, mely inkább mausoleumnak mondható; jelenleg, a télen kőkerítéssel van körülvéve, mivel a márvány a fagy által repedne. Az emlék készítője költői érzékkel gondolta ki müvét, középen ül a nagy költő mély gondolatokban elmerülve, mig jobbra s balra tőle hat mesterdarabjának jelenetei ábrázolvák: Ottokár hódol Habsburgi Rudolfnak, Hero és Leander, Sappho, »Das Leben ein Traum,« »Az ősanya« s végre »Medéa.« — A másik emlékszobor az u. n. polgármesterszobor a »Ferencz-köruton« az uj várszínház közvetlen közelében; ezen szobrot, egy magas obe- I szket az ünnepelt reliefkepével, a hálás bécsi polgárság emelle Liebenberg János András volt polgármesterének, ki Bécsnek a törökök általi ostroma alatt hősiesen védte és gondozta a várost. * * * Fájdalom fogott el, midőn e szép szobrokat láttam; mivel önkénytelenül budapesti szobrainkra kellett gondolnom, a melyek között csak egy sikerült van, Petöfy Sándoré, s a melyet Huszár lángesze és müvészkeze teremtett. Vájjon mikor lesznek nálunk is ily művésziesen alkotott szobrok, melyek nagy férfiainkhoz i g a- zán méltók? * Hs j| A bécsi színházakra most jó idő jár; kezdve a várszínháztól egészen lé a józsefvárosi kis színházig naponta zsúfolásig teke vannak Thália templomai. Őszintén bevallom, hogy ittlétem első napján nem a várszínházát kerestem fel, daczára annak, hogy ez egy valódi mintaszinház, melyben csakis művészek és művésznők gyönyörködtetik a hallgatóságot. Engem a kíváncsiság vonzott a wiedeni színházba, hol az aranyos Ilka esténkint fellép, »Des Teufels Wcib,« ez a czime azon bohózatnak, melyet a diva részére a francziából átdolgoztak. Jobb szerepet nem Írhattak volna P á I tri a y Ilka a magyar lányból lett n é m e t d i v a részére ; Itt tréfálhat, ugrálhat, tánczolhat, játszhatik s komádiázhatik kényes kedvé szerint, lényének egész szeretetre méltóságával és franczia chicjével: no azután — — — danolhat is, a mik azért legutoljára említek meg, mivel gyenge kis hangja,
