Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-24 / 52. szám

Szekszárd V 1 d é k e.

— Főúri esküvő. Gróf Wrbna Rudolf cs. és kir. kamarás és neje Németkeéri Kiss Vilma csillagkeresztes palotahölgy f. hó 20-án Hollen- schaubol (Morvaországi birtokukról) egy nászjeleni ést küldöttek Pálfára Forster Ernő pálfai plébános és pápai kamarásnak, melyben örömmel tudatják hogy egyetlen fiuk Gróf Wrbna Rudolf cs. és kir. kamarás folyó hó 28-án vezeti oltárhoz aráját, Elvira, bajor ki- r á ly.i herczegnöt. — A gróf Wrbna család több évig lakott Tolnamegyében bölcskei birtokukon, az ifjú vőlegény is ott született, kinek két nővére van : Draskovics grófnő, és Freudenthal bárónő. — Gróf Wrbna Rudolfné első férje volt alapi Salamon József, ki 48-ban mint honvéd huszárkapitány Komáromnál elesett! ez utóbbi testvérbátyja volt alapi Salamon Ádám- nak, bold. Gindly Ida férjének, és unokatestvére volt özv dr. Novák Sándornénak, Forster Benőnek, Ferencznek, Ernőnek, Szánádi Forster Józsefnek, Dombhegyi Forster Eleknek, és Forster Bélának (honvéd huszár ezredes Kassán). Az ifjú vőlegénynek gróf Wrbna Rudolfnak unokabátyja : Mányai Koller Iván Gödről nőül vette Forster Erzsébetet, Forster Benő úr egyetlen leányát; Koller Tivadar, Koller Pál Szent-lvánról, és Mesz- lényi Lajos Velenczéröl pedig Fiáth Imre leányait bírják nőül. E szerint a nevezett magyar nemesi családok is közeli rokonságba jönnek a bajor kir. herczegi családdal. Isten szent áldását kívánjuk az ifjú jegyes párra.

— A hajózás köréből. A cs. és kir. duna- gözhajózási társaság, e hó 21-én az árufölvételt is beszüntette az összes hajóállomásokon.

— Színészet. Halász és Füredi társigazgatók színtársulatukkal, Tolnáról Högyészre mentek.

— Elsülyedt hajó. A győri gőzhajó-társaság »Ország« nevű vontató gőzöse Domborinál a jégzajlás következtében lyukat kapott több helyen és elsülyedt.

— Megszűnt olvasókör. A tamásii »Olvasókör«, mint bennünket értesítenek, részvét hiányában, feloszlott.

— Hirtelen halál. Gödé Károly decsi ev. ref. lelkész, hétfőn reggel meghalt. E megdöbbentő hirt hozta meg Szekszárdra a decsi kurátor. Gödé Károly, mint zsinati képviselő, Budapesten influenzába esett, s betegen jött haza Decsre a múlt csütörtökön; baja súlyosabb lett, mihez jár ült még szívbaja, s hétfőn reggel kiszenvedett 47 éves korában. Gödé Károly alaposan képzett egyházi férfiú volt. Mint végzett theologús Szilassy István pestmegyei alispán gyermekeinek nevelője lön. Ismét megválasztották rendes lelkésznek az erdélyi szepsi-szentgyörgyi ekklézsiához, honnét nemsokára Decsre jött lelkésznek. Temetése szerdán délután 2 órakor ment végbe. A gyászháznál Dömök Péter öcsényi lelkész mondott megható imát és beszédet, a templomban Molnár Albert pilisi lelkész és végül a temetőben Borzsák Endre szekszárdi lelkész, tartottak megható gyászbeszédet.

— Esküvő. Temmer Károly, az eresii takarékpénztár könyvelője, csütörtökön vezette oltárhoz Szegeden Felmayer Anasztázia kisasszonyt.

— A pócsegyházmegyóből. Szűcs Antal villányi plébános kisasszonyfai plébánossá, — Radó Dezső pécsi káplán pedig herczegszöl- lösi plébánossá neveztetett ki.

— Gyászhir. Nemes Knoreek Gu s z t á v cs. és kir. nyugalmazott kapitány, néhai jobba- házi Döry Friderika férje, e hó elején Apatinban 73 éves korában, jobblétre szenderült. Az elhunyt, ki a hatvanas években Szekszárdon lakott családjával, rokonszenves alakja és megnyerő modora által igen kedvelt társadalmi férfiú volt; később Zombára tette át lakását, majd Apatinba ment egyik fiához lakni, s olt szerető gyermekei karjai között szenvedett ki. A boldogultál gyászolják: Knoreek Vilma, férjezett dr. Görgey Árpádné, Knoreek Hannibál, Knoreek Erzsiké, Knoreek György, gyermekei.

— Polgári iskola Dunaföldváron. Megyénk egyik legvirágzóbb községében, Dunaföldváron egy nagy mozgalom indult meg, hogy ott egy polgári iskola állittassék fel. Mi tekintetbe véve Duna- földvár kulturális és .egyébb vitális érdekeit nagyon, de nagyon kívánatos, hogy ott a kormány a község hozzájárulásával, minél előbb egy ilyen tanintézetet állítson föl.

— „Dalos pacsirta” ez a cime Kegyes József bölcskei naturalista festőnk festményének, mely az országos képzőművészeti társulat ezidei téli kiállításán van közszemlére kiléve.

' — Hivatalvizsgálat. Múlt hétfőn és kedden tartott hivatalvizsgalatot Dezseöffy Géza kir. tszéki elnök a paksi kir. járásbíróságnál, ugyanakkor Ágoston István, mint elnökhelyettes a dunaföld- várinal. Mindkét helyen az ügyvitel és ügykezelés rendben volt.

— Lopás a vidéken. Martin Henrik mórágyi lakos présházát feltörték s onnét nagyobb menyi- ségü pálinkát vittek el. — Csépán Ferencz rovott elöeletü szolgalegény Tuchmann György várdombi lakos zárt istállójából elhajtotta borgyas tehenét. A zsákmánynyal Szekszárd felé jőve, a csendörök a gyanús egyént letartóztatták.

— Nagy lopás. A csendőrök hosszú kutatás és nyomozás után Medinán megtalálták a múlt hetekben előfordult nagy lopás tettesét és a lopott tárgyakat. A tettes Komáromi András medinai lakos volt, kinek bűntársai is vannak.

— Jutalom hullakifogásért. A belügyminis- ter Baljék Ferencz, Hercog János és Walter Ferencz paksi lakosoknak egyenként 10—10 frt huilakifogási jutalom dijat utalványozott.

— A roncsoló toroklob Gyönkön ijesztő mérvben szedi újólag áldozatát. Nincs nap, hogy egy-két gyermeket ne ragadja ki e szörny a szerető szülök kezéből. Legutóbb Ernst Ödön gyönki kir. aljárásbiró gyönyörű szép kis leánykáját, a 3 éves kis Ernát ragadta el a kérlelhetetlen halál.

T A N Ü G Y.

„A gyermek első tanítója.“

Irta: Juhay Antal.

(Folytatás.)

A mű 24 ivén Rózsa K. és neje nyomdájában szép papíron, tiszta nyomással csinos kiállításban jelent meg és kapható a szerző Juhay Antal fővárosi tanítónál, — Budapest, VII. kér. Murányi-utczai községi iskola, — 2 Irt 50 krért. Igaz, hogy az ár egy kissé magas, különösen a szegény néptanítók erszényének, de a benne felhalmozott anyag bőven kárpótol azon áldozatért, melyet a mű megszerzése által a paed. irodalom oltárára lerakunk.

Az egész mű az előszón kívül négy részre van osztva.

Az I. részben szerző a hit- és erkölcstan tanításáról szólva — bár azzal mint a felek ízetek magán jogaival, részletesen nem foglalkozik, igen fontosnak tartja, sőt mindennek elébe teszi, s mint a tanítás- és nevelés legfontosabb s a legtöbb nemes törekvésnek melegágyát képező eszközt, igen melegen ajánlja. Te át látjuk, hogy a vallás-erkölcsös oktatásnak legbuzgóbb hive.

A II. részben szerző bevezetésképpen előadja, hogy a ministeri tanterv értelmében a rendszeres nyelvtan tanításnak a népiskola első osztályában nem lévén helye, a beszéd- és értelemgyakorlatot az irás- és olvasást kell felhasználni, hogy a gyermekek a helyes beszédet és Írást elsajátítsák.

Ezeh rész I. fejezetében a beszéd- és értelemgyakorlat módszeres feldolgozása előtt, a ministeri tanterv és az általános utasítások mellett szerző még megjegyzi, hogy nem tartja elégségesnek ezen tantárgy tanításánál pusztán a helyes beszéd és irás elsajátítását, hanem a gyermek lelki tehet- ségeinck és jellemének fejlesztését is szükségesnek tartja, mert tanításunk különben egyoldalú, elhibázott lesz. A beszéd- és értelemgyakorlatok egyes tételeinek kidolgozása minden kívánni valót felülmúl. Szép magyaros, a gyermek által könnyen felfogható nyelvezettel, világosan, fokozatos egymásutánban van az kidolgozva, a tárgytól el nem tér figyelme mégis mindenre kiterjed, s a végén, sokszor közben is, a tanultakat, röviden összegező csinos versecskékkel örvendezteti meg tanítványait.

Németh. Márton néptanító.

(Vége köv.)

KÖZGAZDASÁG.

A bern-simenthali és a borzderesmarha megyénkbe.

A megyei gazdasági egyesületnek e hó 17-én Köles- den megtartott gyűlésén megyénk egyik jeles gazdája által felvettetett azon kérdés,, vájjon a bonyhádi tájmarhának a bern-simenthaii marhával való javítása mellett, nem volna-e czélszerübb a megye Fadd, Paks, Nagy-Dorogi-kör részén lévő, magán semmi határozott fajjelleget nem hordozó korcs, — kesely, darvas és pirók színű marhának, mely inkább rokon a korcs magyar faj és korcs borzdereshez, mint a már fajjelleggel biró tarka bonyhádi marhához, — nem a tőle távolabb álló tarka bern-simenthalival hanem a hozzá — már színre nézve is — jobban hasonló borzderes fajtával keresztezés utján való javítását megkísérlem.

Vagyis a megye marha állományának javításánál nem az egész területen kizárólag a bern-simenthalit használni," hanem alkalmazni a maga helyén a fehér magyar marha mellett, az említett vidék jellegnélküli a borzdereshez közel álló állatjainál, a borzderes tiszta vért.

Az igen érdekes és nagyfontosságu kérdés nagyon természetesen élénk vitát keltett, ami másként nem is lehetséges akkor, amidőn megyénk legjelesebb gazdái együtt vannak. A kérdés jelentékeny voltánál fogva e helyen óhajtok röviden hozzá szólláni.

Megyénk egy nagy területén, talán annak legnagyobb és legnépesebb részén, és mintegy átszivárgás utján a szomszéd Baranya egy szinte jelentékeny területén, van nekünk egy jó, ismert nevű és tetszetős külsejű marhánk,

mely már meglehetős határozott fajjelleggel bir és hosszú idő munkásságának az eredménye. — És ez a bonyhádi táj marha.

Mint gyors fejlésü, jó tejelő, jó hústermelő és jó igás állat mely e terület productuma, tehát aclimatizált és’egészséges állat; mely méltán élénk keresletnek örvend és megérdemli nemcsak hogy javittassék hanem üj területen is meghonositassék.

A kereslet irányába mindjobban élénkül és evvel együtt árban emelkedik, tehát tenyésztése és területbeni terjesztése teljesén indokolt.

Vannak azonban megyénkbe egyes vidékek hol úgy a nép gazdálkodási módja, terület viszonyai és ízlése határozattan a magyar fajta marha tenyésztését indokolja. Oda bern-simenthalit bevinni határozottan káros volna. Hagyjuk ott meg a magyar marhát de javítsuk, mert erre nagy szüksége van, és mert keresett és elismert sok jó tulajdonaiért ezt meg is érdemli.

Áttérve már most a nevezett és vita tárgyát képezett nagy terület korcs marha állományának javítására, vagyis hogy az mivel történjék bern-simenthali vagy borzderes marhával-e, — a magam részéről határozottan kimerem mondani hogy csak a bern-simenthalival. És pedig a következő indokokból.

A kérdéses javítandó marha egyik nagyrésze ma is már kesely, pirók vagy borzderes jellegű, tehát kétségtelenül nyugati vért hordoz magában, melyet Bráchyceros vágy Frontosus létíére Prynigeniussal keverni nem a belterjesség, ha nem a külterjesség felé való irányítás volna.

De meg másrészt is czél tálán volna mert a kérdéses területén lévő számos nagybirtok a tejtermelésre leginkább a tarka marhát használja a nép, azt onnét is ismeri. — Tetszetős külsejénél fogva, a gyorsabb fejlődés és az irántai nagyobb- kereslet és vele ép e miatt elért jobb áraknál fogva, idővel magától is csak ezen marha tenyésztésére térne át. j

A javítást a tisztavérü borzderes marhával szándékolni pedig szinte nem vezetne .czélhoz. A borzderes marha az egy - svajzit kivéve, csak alig akkora vagy éppen kisebb testű mint a kérdéses terület marháinak másik része a magyar jellegű, vagy a másik korcs. Történt keresztezési kísérletek semmi jeles eredményt nem mutatnak fel borzderes és magyar fajta között. Tehát a magyar jellegű vér a borzderes által alig vagy semmit sem javulna.

A borzderes korcsnak ugyan olyan tiszta vérrel szándékolandó javítása pedig hosszú ideig“még mindég csak korcsot adna, mely korcsok száma az ott jelenlévő magyar fajtához közel álló egyedek után csak szaporodni fogna. A korcs tetszetőtlen külseje az esetleg mutatkozó de alig észrevehető egyéb javulás melett az eredménynyel a földműves tenyésztőt kinem elégítené, elkedvetlenítené és e tenyészirányról másra áttérni indítaná.

Csak az idő múlva és a választott tenyészirány mégis csak a tarka marha lenne, most megyénkben ez dominál, és sok jó oldalát az egyszerű kisgazda is mindjobban becsülni tanulja.

igaz hogy a nevezett jellegnélküli sem magyar sem borzderes marhának bern-simenthalival leendő első keresztezési egyedei szinte csak korcsok lesznek, — de mégis tetszetős tarka korcsok, amibe a még nagyon laikus kis tenyésztő is már látható eredményt talál ami a tovább tenyésztésre neki kedvet ád és arra ösztönzi Már a második, harmadik ivadéknál pedig egy oly állat áll elő, amely a bizonyos tekintetbe ma még szinte korcsnak nevezhető bonyhádi tarka marhához legalább színre és álakra vagyon közel jutok, ezért jobban értékesíthető, a nép kedveli és evvel a tovább fejlesztés helyes kerékvágásába tért és pedig önkényt a saját belátása és ambicziója folytán.

Mig a borzderes javittási productumai még a 2-ik 4-ik generácziónál sem tetszetősek és az elért eredmény, ha van is egyébként — a kis gazda által becsültetni e miatt sem igen fogna.

Ami azon vidéknek külterjesebb gazdálkodási és állattartási viszonyait illeti, elismerem hogy azok megvannak. De ezek ép úgy érnék és befolyásolnák a bern-simenthali mint a borzderes ivadékot; és bizony kezdete nem a legelőnyösebben egyiket sem, most hisz ez mindkettő egyformán a belterjesebb nyűgöt állatja. AJkorcsoknak alkalmazkodni kell és fognák is. Csakhogy mig a borzderes korcs látható eredményt csakis az éles szemű szakember szemének nyújt, addig a tarka korcs már a kevésbé inteli- gens kis gazda előbb is látható eredménynek tűnik fel, mii nem csak a tovább tenyésztésre, de a kedveltebb állat jobb ápolása és takarmányozására is serkent, fogja,ami vei tudtán kívül egy nagy lépéssel haladt az intentivebb gazdálkodás felé.

Igen sokat lehetne e tárgyba még felsorolni de a kérdés súlypontjához legközelebb álló indokok előadása után nem akarom soraimat hosszabra nyújtani. Az azokba elmondottakat a gazd. egyesület lelkes vezérfiai becses figyelmébe. , Mayer Ferencz Andor.

MÉHÉSZET.

A „Magyar Méh” méhészeti szaklap 1891. évi

11-ik számában dr. Hilbert István szekszárdi ügyvédnek, ezen évben megjelent »A méhek telel- j tété se« cimü méhészeti művéről — a következőket olvassuk:

»Dr. Hilbert István ismét egy jeles fű- ! zetkével gazdagította méhészeti irodalmunkat. A i munka a betelelést elejétől kezdve egész végig a legnagyobb alapossággal tárgyalja.

Á méhészeti ismereteknek ez a fontos része még nagyobb szakkönyvekben sincsen alaposan -tárgyalva, azért is ez a munka hézagot pótol, s 1 mint ilyent úgy haladottabb, mint kezdő méhész- 1 társainknak a legmelegebben ajánljuk.«

EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. * i

A szekszárdi korcsolyázó-egylete f. hó 15-én tartotta meg tisztújító közgyűlését. Elnök lett: dr. Szigeth Gábor, alelnök Papp Gyula, ügyész dr. Hai- ! dekker Béla, pénztáros Laki József, jegyző Rácz

i J ’zsef. A választmányba a következő. urakat válasz7 tották be: Biróy Béla, Bokross Adám, Borsody Lajos, Hamza Géza, Kurz Vilmos, Klinger Ferencz, Módly László, Módly Béla, Nagy István, Pápé Dénes, Simontsits Béla és Simontsits Elemér.