Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-17 / 51. szám
1 ] t 1 fl r r vi H s A g 1( é; el s k lé kt b P g P ti Ij v Sssőkszázd “V 1 ^ é k finomságát, hogy gyönyörködjünk egy-egy jól sikerült mese (köztük a szerzőnek »A kisdednevelők országos egyesülete« által aranynyal jutalmazott »Pákosz macska« czimü meséje) vagy szép versecske alkalmazásán. A házi növelők és tanítók sem nélkülözhetik e művet ha arra akarnak törekedni, hogy tanításuk az iskolai tanítással egyöntetű s a gyermek zsenge kedélyének és elméjének megfelelő legyen. De nem csak a tanítók-, óvók-, nevelők-, hanem a szülőket is közvetlen közelről érdekli e könyv. Ott szeretném én ezen könyvet látni minden művelt anya asztalán. Bocsánat drága asszonyaim ! nem akarom ám önöket valami nehéz, elvont akadémikus tudomány megtanulására kényszeríteni. Azt azonban mégis megtehetnék, nem az én, hanem aranyos kisdedeik kedvéért, hogy mint — néha egy-egy komolyabb tanulság nélkül megirt regényt átolvasnak, — átolvasnák »A gyermek első tanítóját« is. Hisz’ ha nem tudnák, el árulom, hogy kedves kicsinyeik az önök kedélyét, jó szivét, kedvességét, szóval minden jó tulajdonságukat magukkal hozzák az iskolába. Hiába minden nevelő, óvó, tanító, azt amit önök gyermekeik szivébe anyai szeretetük melegével és tapintatosságával beleptántálnak, onnét ki nem irthatja egyik sem annak nyoma egész életükön keresztül megmarad. Önök a gyermek valódi értelemben vett első tanítói. Ezért vagyok bátor Juhay művének olvasását becses figyelmükbe ajánlani, Németh. Márton néptanító. (Folyt, köv.) VEGYESEK. Becsét veszti a legválasztékosabb étel is, ha nincs étvágyunk. Az étvágy gerjesztésére, úgy mint mindennemű gyomorbajok ellen, melegen ajánljuk t. olvasóink figyelmébe E gg e r dijjutal- mazott »Szódapasztilláit.« Kapható 30 kros eredeti dobozokban Magyarország összes gyógyszertáraiban, valamint »Egger A. fia* gyógyszer különlegességi gyárában B é c s-N u 1 s d o r f. Szekszárdon: Bátory Elek és Szondy István, — Bátaszéken: dr. Stauróczky Lajos, — Bonyhádon: Kramoliny József, — Dunaföld váron : Murin József és Esztergomy G., — Gy önkön: Bévárdy Lajos, — Högyészen: Térv Imre, — Pakson: Malatinszky Sándor, — Tamásiban: Lakner Lajos gyógyszerészeknél. CSARNOK. Régészeti emlékek Német-Keéren. Közli Széllé Zsigmond. Dr. Fröhlich Robert tanár úr, aki Pannónia területén elvonult római utak hálózatának megállapításán fáradozik, 1889 év nyarán Dföldváron is megfordult, és felkért, hogy a Czecze mellett elvezető útrészből N.-Keér irányban kiágazó s a Duna menténi kalonaúttal való összeköttetést nyomoznám ki. Mielőtt e részben a kutatáshoz fogtam volna, N.-Kér nagytudományú és kiváló elözékenységü plébánosához Főt. Onczay Géza úrhoz fordultam, aki arról szíveskedett értesietni, hogy a község határát átszelő ily régi útról ott ugyan senkinek tudomása nincsen, de van egy »Kirchenköppel« nevű hatalmas homokbuczka, hol bögrék, csontok és cserépdarabok találtattak, s honnét temérdek építkezési anyag hordatott be a községbe, — igy ezen területet régészeti kutatásra a legmelegebben ajánlhatja. 1889 évi Oktober 31-én Br. Eötvös József és Főt. Német János nyug. plébános urak társaságában N.-Keére rándulván, az ezúttal, valamint a következő 1890 évi Augusztus 21-én végzett kutatásom eredménye a következő volt: »A »Kirchenköppel« N.-Keértöl délnek mintegy 3 kilométernyire, hullámosán csoportosult számos homokbuczkából áll, s valamivel több mint egy kilométer szélességben kezdődvén lejtője folyton emelkedik azon fix pontig, mely a táborkari térképen 92 vei jelölve van, s innét délkeleti irányban a hatalmasabb kúpja Kovács István oszt. tanácsos úr gyapai pusztáján van kifejlődve. A nkeéri határban lévő északnyugati orom a köz- legelöbe esik, ahol tehát akadálytalanul kutathatni, a határárkon túl délkeletnek nyúló rész ellenben legnagyobb részt szőlővel lévén beültetve, ott az ásatás ki van zárva. A rendelkezésre álló gyepes és taraczkos területet kitelhetöleg behatóan átkutatván, azon épület maradványokat, törmeléket, köveket, vagy téglákat nem találtam, mely azonban még nem zárja ki annak lehetőségét, hogy óit templom, vagy egyébb épület állhatott, mert lehetséges, hogy a rommaradványók az évek hosszú sora alatt ezen diluvialis futóhomok által vastagon el- borittattak, de figyelembe véve a dombcsoporto- sulat formatioját, mégis azon hitben élek, hogy azon templom, melytől e domb német elnevezését nyerte, nem a nkeéri kisebb, — hanem a jóval hatalmasabb kifejlödésü paksi határbeli részen keresendő. E buczkák északnyugoti lankás részén, a mellettem buzgolkodó Puskás Simon jegyző és Reich János gépész urak figyelmeztetésére jelentékeny mennyiségű cserépdarabot találtam, melyek közül 9 db különböző diszitésü példányt kiválogattam. Az edények, melyeknek darabjai itt heverlek, kivétel nélkül mind korongon készültek, díszítésük azonban mégis nagyon primitiv képzettségű mesterekre vall, mert 4 darab ormamen- tikája kizárólag viszintesen körüfutó, hegyes fadarabbal való benyomásból származó párhuzamos árkocskákból áll. Az egyik és határozottan nagy agyagedény darabja, melyből a felső perem töredékét találtam meg, jellemző, — amennyiben a felső perem egyenesre lapított közlapja 3 cztm. szélességű s körben futó párhuzamos árkocskák- kal sűrűén el van látva, —- a kihajló perem alsófele minden díszítést nélkülöz de a perem tövéből kidomborodó has épen olyan, vízszintesen körülfutó bekarczolásokkal van boriivá. Egy másik kisebb edény 4 ctm. hosszú'darabján két párhuzamos bekarezolás, egymástól 1 ctm. távolra, — a harmadikon fél ctm. távolságban az egész 5 ctm. hosszú darab épen oly bekarczolásokat visel, — a negyedik végre szintén kis edény darabja és sűrűén egymásfelé vont bekarczolásokkal diszeskedik. — Ezeken kívül két darab hullámvonalakat hord magán, azonban szintén valami tompa eszközzel benyomva, mindkettőn párhuzamosan két sor fut körül vízszintesen, s csak abban különböznek egymástól, hogy az egyiknek hullámai nagyobbak és felül hegyesbe csúcsosodnak, mig a másikon a hullámzás kisebb, de alul és felül szabályosan görbülnek. A hetedik darabon két sor benyomott pötty sorakozik egymásmellé 4 milliméter távolságban egymástól, és feltűnik ezeknél azon szabály, hogy a benyomott üreg alsó része mély, mig a felső részén alig észrevehető a bemélyedés. A nyolczadik darabon egy körülfutó vonal alatt sűrűén benyomkodott fél- köröcskék helyezkednek egymásmellé, s ha nagyobbak volnának, hajlandók lennénk azokat körömmel való benyomkodásoknak tartani, de mivel ezen félköröcskék átmérője alig üti meg az 5 millimétert, azok valószínűleg vékony nád darabbal való betűzködések nyomai. Végül a 9-ik darab egy fehér agyagból készült edénynek pereme, egyszerű kidomborodó körvonallal ellátva, melyet egy római korbeli edény darabjának tartok. Itt a cserépdarabok lelhelvén két kémárkot vonattam meg, ame'y kísérlet azonban teljesen eredménytelen maradt. Felebb az orom irányában, azonban a domb féllejlőjén egy, a szél által kivájt gödörben szétszórt embercsontokra bukkantam, melynek északi párkányán, a háborítatlan talajban több árkot vonattam, s itt constatálhattam egy 3—5 száz év közötti korú temetőnek jelenlétét. Itt ugyanis a jelenlegi taraczkos felület alatt félméternyi mélységben oly humusrétegre akadtunk, mely igazolta, hogy volt egy idő, midőn ezen réteg volt legfelül s flórával is birt, tehát gyepes felületet képezett; — midőn pedig ezen áthatolva egy ujabbi méternyi mélységre lehatoltunk, ott egy egész csontváz városra bukkantunk, ahol ezek minden rendszer, sor vagy irány nélkül a legkülönbözőbb helyzetekben ösz- szevissza hevertek. Találtunk erős felnöt ember csontváza alatt 4—5 éves gyermek vázat akként, hogy a nagy ember súlya alatt a gyermek koponyája laposra nyomódott. Ezek közvetlen közelében, de egy kissé csekélyebb mélységben egy 12—15 éves gyermek csontvázát ülő helyzetben találtam, arczczal délnvugotnak fordulva, s e mellett egy 40—60 éves egyén csontvázát in situ, de koponya nélkül. így ment ez mindkét ásatásom alkalmával, annélkül, hogy a tetemek egymáson heverése és a csontok jelentékeny korhadtsága miatt egyetlen csontvázat is kiszedhettem volna. E temetkezési helyen sem a koporsónak, sem egyébb sirleletnek nyoma fel nem fedeztethetett. A tetemek elhelyezésénél, daczára a szerfeletti rendszertelenségnek, nagyjában még is megálapitható volt, hogy azok fejjel nyugotnak, lábbal keletnek irányítva, hányát és vízszintesen feküdtek, — két esetben a károk a mellen ösz- szetéve, a többieknél ellenben a test mellett egyenesen kinyújtva találtattak. Midőn még megemlíteném, hogy ezen rende. szertelenül összehányt-vetett temetkezési hely nvugoti sarkán a kettős gyepréteg között tehát alig félméter mélységben egy lesározva volt, de már elpusztult tüzelő helyet is találtam jelentékeny mennyiségű széndarabbal, de minden más emlék nélkül, — evvel aztán kutatásom eredményét ki is merítettem. . A keresett római útra nézve munkálkodásom közben azon hirt vettem, hogy csakugyan volna a határban egy kavicsos esik, mely egykor járt út lehetett. — minélfogva két kalauz vezetése mellett annak megvizsgálására indultunk. Ezen esik a hardi határnál kezdődik és a községtől keletre mintegy egy kilométernyire, az uradalmi területen keletnek, tehát körülbelül Komlód felé vonul el, s bár azon apró kavics elég mennyiségben jelentkezik, de feltűnően széles területen van szétszórva, s mithogy az útnak ismert kidomborodása, az alapozást képező kődarabok jelenléte sehol megálapitható nem volt, az összeszedett kavics darabok pedig nem az ismert, rostált dunai kavicsok, hanem a diluviális futóhomok szemcsés, néha a hajdina (tatárka) magvak nagyságát is elérő igen apró kavicsoknak bizonyultak, —- igy e csikót addig, mig akár a fehérmegyei,’ akár a paksi határon átvonuló folytatása kinyomozva nem lesz, római útnak egy- átalán nem tarthatom. Kutatásaim alatt nyomozódtam a község múltja iránt is, miközben azon elszomorító értesülést nyertem, hogy 1860. körül dühöngött tűzvész alkalmával a községháza is leégvén, annak levéltára is elhamvadt, s ekként hiteles feljegyzések a megelőző időkből egyálalán nem találhatók. Id. Höke Lajos úr állítja, hogy Koller Józsefnek a pécsi püspökség történetéröl szóló művében, a tolnai archidiaconalusnak kivonata szerint, az 1332—1337-ki pápai tizedadó jegyzékében Keér már mint plébánia fordul elő, és alkalmasint Gyapa is.*) Ezen községek azonban a török hódoltság alatt teljesen elpusztultak, pusztává lettek és Keér csak 1785-ben telepíttetett be újra Thűringiából behívott németek által, s csak akkor nyerhette a »Német« elönevét~Ts, — s minthogy azon időben az elpusztult plébánia templomának romjai láthatók voltak a jó thürin- giaiak e homokdombot a »Kirchenköppel« névvel tisztelték meg. Hogy pedig ezen egykori templom csakugyan a határárkon túl a Kovács-féle birtokon állott, ezen feltevésemben megerősített még Mádi Kovács János ottani birtokos ur is, aki emlékezik hogy ezen halomnak szöllövel történt beültetése alkalmával ott épülettörmelék és kődarabokra akadtak, — de különösen kiemelt egy lyukas kőlappal lezárt oly üreget, melynek fenekén tojás, — sőt ökölnagyságu füstös kavics darabok hevertek, mely alapos feltevés szerint sütö- kemencze lehetett, hol a megtüzesitett kavicsokon sült meg a föléjök rakott nyers hús. Hogy azonban ezek hová lettek, széthordattak, vagy a homok által elborittattak, azt ma már megmondani nem tudja. Német Keérröl egyébként ezelőtt nehány évvel 14 db. római réz érmet is kaptam, melyek egy kiásott fa tövétől kerültek elő, — továbbá Reich János úr szívességéből két csinos bögréhez jutottam, melyek építkezés alkalmával mintegy 2 lábnyi mélységből emeltettek ki. Ezekkel egyidejűleg ugyanott egy harmadik edény darab is találtatott, mely ezeknél nagyobb is, és hosszú nyakú volt, — ez azonban összetörött. Reich úr leírása után urna lehetett. *) Hogy Gyapán valami nevezetesebb építménynek kellett állani, az bizonyos, mert amint értesültem Tschida paksi közbirtokos ur gyapai pusztáján tényleg találtatott is valami falrom. melyből jelentékeny mennyiségű építkezési anyag használtatott fel. Nincs tehát kizárva annak lehetősége, hogy az épen az egykori plébánia templom maradványa volt. IRODALOM. A legfényesebb magyar lap lesz bizonyára a légközelebbi karácsonykor megjelenő „Magyar Géniusz” czimű képes heti lap, melyet Hevesi József és Karczag Vilmos ismert íróink együtt fognak szerkeszteni. A »Magyar Géniusz« a párisi »Illustration« formájában fog megjelena. és képei versenyezni fognak e világlap illusztráczióival. mert a szerkesztők a modern technika legújabb vívmányait fogják igénybe venni hogy minél tökéletesebb illuszt- rácziókat közölhessenek. A »Magyar Géniusz« körül Jókaitól kezdve a magyar irodalom minden előkelősége, úgy szintén legkiválóbb művészeink csoportosulnak, és az előkelő világ is igen nagy érdeklődést tanúsít e vállalat iránt, úgy hogy örömmel jelenthetjük, mikép a magyar művelt olvasó közönségnek lesz végre egy diszes, előkelő lapja, mely a legmagasabb irodalmi és művészi niveaun állva fényesen fogja hirdetni a magyar géniusz fejlődő dicsőségét. A »Magyar Géniusz« fennállását egy igen jelentékény tőke felett rendelkező consortium biztosítja. mely épen abból a czélból alakult, hogy egy ily nagyszabású vállatot létesítsen. A »Magyar Géneusz«-hoz gyönyörű kiállítású és nagy mübecscsel biró színes képmellékletek leszne.k csatolva. — Előfizetési ár 10 írt lesz évenkéht. 5 frt félévre, negyedévre pedig 2 frt 50 kr. A szerkesztőség és kiadó- hivatal ideiglenesen Budapesten, VI. Rózsa-utcza 46. sz. a. van.
