Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-10 / 50. szám
50. száana.. Szekszärd, csütörtök deczember 10. «n—aaPTMiBWHin mosmbk————BB^cjgawc—i^—an——a—■ V TO HL2ST-Ä. ViLBl£EOTE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egésze évre .......................6 frt. Fél évre . . . . -. . 3 frt. Évnegyedre . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó köz- g lemények, úgy a hirdetési és előfizetési I pénzek a szerkesztőséghez küldendők. | Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Pándzsó-uccza 1022. sz. . Szarka-utcza 1290. sz. SZEKSZÁRDON. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: GEIGER GYULA. Hirdetési dijak: Három hasábos pétit sor 15 kr. ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Birósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt, 200—300-ig » | 4 frt. 300—400-ig I » 5 frt. Helyettes szerkesztő: Dr. EODOSSY GÉZA. Tegyünk a népért. A papok szószékről, a honatyák parlamenti padokról, az újságírók lapokban, a nemzetgazdák szakmunkákban hirdetik és panaszolják, hogy földnépünk, a pár barázdás gazda osztály veszélyben van, mert mig elemi csapások, sanyaruan termő évek látogatják folyton s apasztják jövedelmét évről- évre: az adók, mindenféle közterhek és a nagyobb tőkével szemben vívott verseny sikertelensége alakjában rájok nehezedő terhek egyre sokasodnak felettük s ez által helyze-. lük ma holnap elviselhetlen lesz. A nagy közönség meghallgatja e beszédeket, ha éppen unja magát elolvassa az erre vonatkozó czikeket is, azután nem törődik velők tovább. A ki kedvező viszonyok között van az közönyös marad, mert sorsával ki van bé- külve, a ki pedig rászorulna, hogy az elpanaszolt bajok orvosoltassanak mert azokban ő is szenved: az azért marad tétlen, mert vagy nem ismeri a nyomorból kivezető utat, vagy gyengének érzi magát a kezdeményezésre. A kiknek végre lenne erejök segíteni, azok sajnálják feláldozni kényelmüket és igy a kezdeményezést mindenki mástól várja. Legtöbb az államra szeretne támaszkodni s ezek nem vetnek számot azzal, hogy bár az állam sokat tehet e bajok enyhítésére, azt véglegesen csak a társadalom maga képes megorvosolni egv hatalmasan felpezsdülő s szilárdan kitartó tevékenység által. Földművelő állam vagyunk ma is; nálunk a kisbirtokosok és a földnép helyzetének javítása oly eminens jelentőségű kérdés, mint a nyugat fejlett gyáripara. Mert mit tapasztalunk a népnél? Sorsával és a fennálló intézményekkel elégedetlen, s látva azt hogy tőle csak vesznek el folyton a nélkül, hogy helyette adnának is cserébe segélyt; hibáztatja a létező viszonyokat, melyek szerinte mindenkire nézve kedvezők és rája nehezülnek aránylag legnagyobb sulylyal. Tényleg úgy van, hogy az ő sorsával nem törődik senki, hanem csak akkor vesznek tudomást róla, mikor az évnegyed közeledik s tőle az adót kell bekérni. Szükségében nem akad támasza, tanácsadója, hanem engedik menni a saját korlátolt esze után, mely igen ritkán képes őt okos tanácscsal ellátni; mert c-vy^é-szt x- ismeri a bol/Io- gulhatás módjait; másrészt pedig hiányzanak is az állam és társadalom közönye miatt azon intézmények, melyek őt a veszedelemből kiragadni lennének hivatva. így aztán mit tapasztalunk? Ha a fél, vagy negyedtelkes gazda megszorul, ha betegség teszi egy időre keresetképtelenné, vagy barma elpusztul, ha rossz termés vagy elemi csapás folytán oly helyzetbe jut hogy árverés fenyegeti nehány talpalatnyi földét, házikóját és az uzsorások kezébe adja magát, kik pillanatnyi zavarából oly áron segítik ki, hogy minden utána vesz. Egy józan életű, vagyonos, erkölcsös érzületü földmivelő osztály képezheti ma nálunk az állami és társadalmi rend legszilárdabb alapját. Alkalmat kell tehát nyújtani arra, hogy a nép anyagi helyzete javuljon, mert ez maga után vonja a gondolkozás világosságát, az érzések és kedély nemességét is. Ha a nép látja, hogy sanyaruságában segítik — hálás lesz. Ha munkája gyümölcsözik, helyzete anynyira javul hogy existen- tiája veszélynek nincs többé kitéve: az irigység, rósz akarat, bűnös gondolatok csirája kivesz belőle és leghatalmasabb védője ő lesz annak az állami és társadalmi rendnek, melyben látja, hogy boldogulása lehetséges. Oda kell halnunk, hogy a népet kiemeljük az anyagi romlás és erkölcsi métely fertőjéből. S ez nagyrészt a papok kezébe van leiéve,, mert igazi hivatását az által teljesíti, ha nem csak szóval hirdötik a jó erkölcsöket, hanem a gyakorlati kereszténység elveit követve az életben is igyekeznek megalkotni oly intézményeket, melyek az anyagi jólét megteremtése mellett a keresztényi erények felébresztésére szolgálnak; józanéletüvé, munkássá, takarékossá és erkölcsössé teszik a népet. Neveljék már a tanintézetek is oly irányban a növendékeket, hogy azok a hitelveken kívül azon tanokat is megismerjék, melyek gyakorlati alkalmazása a népnek anyagi és erkölcsi üdvére szolgál, hogy midőn apostolokként az életbe kibocsátják őket, ne csak A „Szekszárd Vidéke" tárczája. Oh de szép volt. ; .*) Oh de szép volt, oh de égett Szép szemedben a sugár! Lelkem néha visszatéved És tehozzád visszajár. Itt van újra képzeletben Kezeimben kis kezed, Érzem újra szép szemedben A sugárzó meleget. Fénye megvan, oh de lángja Szemeidnek veszve már, Mintha hervadt őszi tájra ■ Szállna bágyadt napsugár. . . Szobor lettél, hideg márvány, Szemed is csak úgy ragyog, Oly hidegen tekint már rám, Tőle, oh majd megfagyok! . . Zoltán Vilmos. *) Mutatvány szerzőnek legközelebb megjelenendő kötetéből. Tolihiba. Humoreszk. A boszniai hadjáratok alkalmával történt a következő eset: N. . . . kapitány a B. . . . ben állomásozó csapatok parancsnoka, hogy a tisztikarnak a folytonos fáradalmak' közepette némi szórakozást nyújtson, lakomát rendezett, melyre barátját a B. . . . öreg papot is — akit az egész tisztikar kedvelt, meghitta. A lakoma alatt a tisztek félretették a kardot és azzal együtt a merev katonai tartást. A feszes egyenruhák lassanként kigombolodtak annál is inkább mert a kapitány maga jó példával járt elő. Az asztalfön ült az öreg pappal szemben kigombolt kabátban szájában csibukkal és figyelmesen nézett abba a könyvbe amelyet némely jámbor lelkek az ördög bibliájának neveznek. A pap nemcsak a szent bibliát hanem ezt a másikat is jól ismerhette, mert minden játszmát I nyert. Épen most is mikor a kapitány diadalmasan mondja: »4 király és egy quart« I nyugodtan felel »4 disznó és egy quint.« Amint a kapitány bosszúsan emlegeti a szenteket, belép szolgája (magyarul: ordináncza) és jelentvén hogy parancs érkezett a szomszéd városban levő főhadiszállásról, átadja a levelet a kapitánynak. Ez olyasfélét morogva hogy »sohasincs az embernek nyugta« felbontja a levelet és átfutja a sorokat. A pap aki csendesen keverte a kártyát, látja, hogy barátja merően rábámul; azután csendesen megszólal: »Disznó szerencséd volt barátom, ez este is minden játszmában megvertél, de ezt már mégse kívánom neked« »Mit? mi az« kérdi nyugtalanul a pap és kikapva kezéből a levelet ö is átfutja. Most aztán 1 rajta volt a sor megijedni. Sápadtan esett székébe vissza. Erre a tisztek mind felugrálva az öreg pap körül csoportosultak és az egyik tiszt hangosan olvasta a levelet mely igy hangzott. N. . . . kapitány urnák B. | . . ben. Amennyi papot csak ott helyben kaphat jól bekötözött zsákokban biztos fedezel alatt szállítsa a főhadiszállásra. Kelt stb. Bármily komoly volt is a helyzet, a tisztek e furcsa hallatára hangos nevelésbe törtek ki, de eszökbe jutván hogy a dolog öreg papjuknak felelte kellemetlen, elcsendesedtek és tárgyalni kezdték a dolgot. Találgatták hogy mily vétket köve heteit el az öreg pap ami okot adott ily szigorú parancsra, mert hogy a dolog egyedül rá vonatkozik az bizonyos, hisz a többiek a fiatalok, mind a lázadóknál vannak azokkal tartanak. Az öreg pap szomorúan, szinte könyörögve nézett barátjára a kapitányra, de ez félre fordítva fejét azt monda: »a katona első kötelessége a felsőbb- ség iránti feltétlen engedelmesség azonban hogy
