Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-03 / 49. szám
XI. évfolyam. 1891 Szekszárd, csütörtök deczember 3 törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társádalmi és szépirodalmi lap. A tolnainegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egész évre.........................6 frt. Fél évre ...... 3 frt. Évnegyedre . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. cg Szerkesztőség: - Kiadóhivatal: Pándzső-ucoza 1022. sz. 1 Szarka-utoza 1290. sz. SZEKSZÁRDON. Hirdetési dijak: Három hasábos petit sor 15 kr. ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig » » 4 frt. 300—400-ig » » 5 frt. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos: GEIGER GYULA. Kéziratok nem adatnak vissza. Helyettes szerkesztő: Dr. BODOSSY GÉZA. A felekezeti járandóságok behajtása. E lapok egyik múlt számában Németh Béla úr tollából fönli czim alatt egy közlemény jelent meg, melyet lehetetlenség hallgatással mellőznöm. Mindenekelőtt kijelentem azonban, hogy a közlemény intenczióját egész terjedelmében osztom, s a magam részéről is úgy az autonom egyházak, mint a közigazgatás érdekében fölötte óhajtom, hogy az adott jó tanácsot az illető körök megfogadnák. Kijelentem továbbá, hogy az emlitett czikket kritizálni egyáltalán nem akarom; s hiszem, hogy felszólalásomat Németh Béla úr sem fogja ennek tekinteni. A közügy késztet arra, hogy fölszólaljak, mert a jelzett czikkben több rendbeli téves fogalom van, s mert épen a czikk győzött meg hogy nemcsak nálunk és a szomszédos vármegyékben, de szerte az országban, a köz- igazgatási hatóságok egyáltalán nincsenek tisztában sem az «gyházak autonom jogával, sem a közigazgatás hatóságoknak az egyházakkal szemben fönnálló jogaik és kötelességeikre nézve. Ez alkalommal azonban kizárólag csakis azon kérdéssel fogok foglalkozni, hogy a köz- igazgatási hatóságoknak mi a kötelességük a felekezeti járandóságok, helyesen egyházi köztartozások behajlása körül? Hogy pedig az erre adandó feleletem s helyreigazításom illetve fölvilágositásaim annál könnyebben megérthelők legyenek, az egyházak autonom jogáról kell egyetmást előzetesen megjegyeznem! Hazánkban az egyes egyházak autonom jogaiknál fogva önmaguk igazgatják és korma n y ózzák magukat. Ezen kormányzati jogba — a felség legfőbb fölügyeleti jogán kívül — a politikai hatóságoknak mi beleszólásuk sincs. Ez a legtisztább önkormányzati jog, milyennel egyetlen politikai község sem bir. Az egyház ezen önkormányzati jogánál fogva önmaga állapítja meg és veti kihiveire az egyházi és iskolai adókat és szolgál Hiányokat, az egyházi tisztviselők fizetéseit és járandóságait stb., önkormányzati jogánál fogva továbbá az egyházi tisztviselőkre, sőt az egyháztagokra pénzbüntetéseket is szabhat ki. Az ide vonatkozó határozatok hozatalába s azok mikénti végrehajtásába a politikai hatóságnak q szó teljes értelmében mi beleszólása sincs, s ha valaki az egyházi hatóságok valamely határozata ellen magát sértve érzi, orvoslást —* de csakis a határozat végrehajtása után — kizárólag a törvény rendes utján és sohasem a közigazgatási hatóság utján kereshet. A nélkül tehát hogy bővebben kellene magyaráznom, mindenki megérteni fogja, hogy az egyházi hatóságok határozataikat csakis önmaguk hajthatják végre, mert az önkormányzati jog sine qua non lenne, mihelyt a végrehajtási jogot nélkülözné. Így állván a dolog, bizonyára tisztában lesz mindenki azzal, hogy a közigazgatási hatóságok az egyházi köztartozásokat nem kötelesek behajtani, de erre nem is jogosítottak, nem még az esetben sem, ha erre az egyházi elöljáróság fölkérné, miután egyetlen egyházi hatóságnak sincs megadva a jog, hogy az egyház önkormányzati jogáról, bármi részben és habár csak ideiglenesen is, le- mohdjon. A közigazgatási hatóságnak egyedüli kötelessége s nem egyszersmind joga is az, hogy az egyházi határozatok végrehajtásához, a hol ez szükséges és az illetékes egyházi hatóság állal a maga utján kéretett, segédkezet nyújtson. E segélynyújtás pedig egyáltalán nem állhat a végrehajtásból, hanem csakis abból, hogy az egyházi hatóság megbízottja vagy megbízottjainak, a határozat végrehajtásában a szükségelt asszisztencia — a karhatalom, megadassák. $ Ez pedg csak az esetben foglal helyt, ha valamely egyháztag az egyházi hatóság valamely jogérvényes határozata végrehajtásának tettleg ellenszegül. Vagyis a közigazgatási hatóság segélye csakis az esetben vehető igénybe és adható meg, ha: a) az illető egyházi hatóság a saját autonom jogkörében jogérvényes határozatot hozott és igazolva is van; és b) ha ezen határozat végrehajtásának valamelyik egyházi tag tettleg ellenszegült vagyis, hogy tárgyunknál maradjunk, az egyházi köztartozások behajtása alkalmával nem A „Szekszárd Vidéke” tárczája. Petrozsényből a Gropli havas aljáig. (Erdélyből.) Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom; hogy egy felfedezés részesévé azon a réven csöppentem, hogy a petrozsényi jegyzőnél voltam tisztelegni s e jó ur argusi szemei engem is alkalmas kísérőnek találtak a Téglás Gábor m. kir. állami föreáliskola igazgató felfedező utazásához. Már akár mint történt legyen, azonban tény, hogy vitézül kiálltuk 7 bajlársam- mal együtt a fárasztó hegyi utazás gyötrelmeit s ép akkora igényt nyertünk a hegymászó bajnoki titulusra, mint a kik egész nyári izzadással pályáznak e dicsőségért. Ilyenformán szinte mulasztás volna tőlem, ha ez ép oly élvezetes, mint — valjuk be nyíltan — kin és nélkülözés-teljes utazással be nem számolnék a »Szekszárd Vidéke« t. olvasóinak. A hajnali 3 óra már talpon talált s híven a megelőző nap megállapított uliprogrammhoz, 4 órakor tnár vigan tovarobogolt kis társaságunk, hogy a SZeletruk rakonczátlan patakától gyalogszerre kerekedve a Gropü havas irányában délnek megkezdjük az izzasztó hegymászást. A havasi réteken kaszáló emberek, bámulattal szemlélték hosszú karavánunkat s fejcsó- válással adtak kifejezést azon gyanujoknak, hogy még a kitűzött czél előtt meg fogunk hátrálni. De mi annál elszántabbul feszitönk izmainkat s a Magúra 973. méter magaslatáról felnyíló gyönyörű látkép ujabbingert adott; utázásunknak. Amott Petrozsény bontakozott ki a reggeli köd homályából füstölgőszéntelepeivel; . emitt Iszkronytól a Román Zsil kígyózó csíkja’ hasit a határlánczolat hatalmas tömegén végig. E szép látvány annyira felvillanyozott, hogy dalolva lejtettünk az Izwor felé, hol pihenőt tartva, reggelizéshez láttunk. A sokféle üli kellekek revidiálásánál némi elégületlenséget kelteit egyik petrozsényi barátunk abbeli eljárása, hogy a tisztébe osztott üvegeket meglehetős tartalmi hiányossággal látta, jónak becsomagolni. Mert hát nemcsak a katonák győzelméhez, de az utazás sikeréhez is fö-fökellék az élelmi vonatok bősége, s itt mindjárt a kiindulásnál kénytelen vala intendaluránk a »legénységi adagok« csökkentésével gondoskodni arról, hogy népes társaságunk gastronomiai szükségletei végig kifussák. Ez annyival kellemetlenebb felfedezés vala, .mert eltekintve a fogyasztók ‘részéről mindjárt az expeditió kezdetén megnyilatkozott különbségektől az utazási fáradalmakkal arányban emelkedik a testi szükségletek mértéke is úgy, hogy szinte ki valánk téve annak a veszedelemnek, hogy az Izwor hüs habjaiból legyünk kénytelenek a rémséges izzadmány pótlásáról majd gondoskodni. A jó kedély azonban még a bütykösök tar- talmatlanságát is pótolni képes s az Ogrinu 1100 m. meredekjét ruganyos léptekkel siettünk leküzdeni. Dombora jegyző barátunk alig győzte útközben előadni, hogyan lovagolt a határjárás idején az ö testörsége mellett a közszeretetben álló Hunyadmegyei főispán, Pogány György végig oly meredekségeken, hol alig tenyérnyire keskenyül az ösvény s egyetlen hibás lépés halál martalékává teszi az utazót. Bizony az sem mindennapi jelenet lehetett mikor Hollaky Arthur — jelenleg Hunyadmegye alispánja — főszolgabíró korában egy váratlan felhőszakadás után nyakig elmerülve gázolta át a szilaj Polatistyét büntetésül mintegy azért a kis időveszteségért, a mit egy ministeri kiküldöttnek a függő ágyból kínálkozó havasi élvezése okozott. Éppen ennél az emlékezetes gázlónál ütöttük fel táborunkat, mi is. A gyönyörű fenyvesek ölén rejtőző völgyzugban haragosan tovairamló havasi viz morajlása oly andalitólag hatott mindnyájunkra, hogy szépen megfeledkezénk teherhordó lovunk lebé-
