Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-29 / 5. szám
III. évfolyam. I. szám, Szekszárd, 1891. január 29. tj. Szerkesztő-tulajdonos: Geiger Gyula, a kihez úgy a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, mint a hirdetési és előfizetési pénzek küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárd, JPándzsó-utcza 1022. Megjelenik minden hóban egyszer s állandó havi mellékletét képezi a „Szekszárd Vidékének“, s ennek előfizető ingyen kapják. Külön megrendelve egész évre 2 forint 50 krajczár. Hirdető czégeink szives figyelmébe. Ha a beküldő hirdetményét a „Tolnamegyei Hölgyek Lapjában“ kívánja felvétetni, kérjük e körülményt különösen megjelölni. A divat- és női munkák- ruhák-, ékszer-pipere-czikkek, általában hölgyeinket érdeklő hirdetéseket lehetőleg itt fogjuk közölni. Hirdetési díjak : mint a főlapban. A szekszárdi nőegylet. A Szekszárd Tolnamegyei nöegylet múlt vasárnap tartotta tisztujitó közgyűlését. Talán sohsem mutatkozott oly mérvű érdeklődés a nőegyleti ügyek iránt mint ez alkalommal. Múlt számunkban már jeleztük, hogy különösen az elnök választás vert fel nagy hullámokat. Már a választást megelőző napokon különös élénkség mutatkozott társas köreinkben. Majd mindenhol a nöegyleti ügyeket tárgyalták. Lapunk legutolsó száma, melyben az elnök választásról egy külön czikkben emlékeztünk meg — teljesen elfogyott összes egyes példányaival s igen sokaknak, a kik jelentkeztek — nem szolgálhattunk már vele. Hölgyeink jártak keltek, megmozdítottak mindent harczba küldték férjeiket is, a kik t. i. szintén tagjai az egyletnek — •szóval mindent elkövettek hogy a sikert maguknak minden eshetőség ellen biztosítsák. • Két táborra voltak oszolva. A régi két tábor az — mely a rom. kath. ovoda létesítésekor lett teremtve. Azelőtt éveken át — nem eléggé méltányolható egyetértéssel folytak az egylet ügyei — enpél a kérdésnél azonban — (a mint pedig a következmények ma már igazoltak indokolatlan aggodalomból a fennálló ovoda-iránt) — valóságos harcz fejlődött ki hölgyeink szép táborában s láttunk mosolygó bájos arczok helyett olyan haragosan mord s az indulattól majd kicsattanó kis arczocskákat — a milyeneknek rendszerint csak mi férjek s csak az édes otthonban szoktunk itt is csak nagy ritkán szerencsés részesei lenni. Az ovoda ügye is azonban végre jogerősen eldőlt. A többség leszavazta a kissebbséget. És ez természetes is, jogos is meg törvényes is. Azt vártuk volna, hogy ezzel a befejezett ténynyel — melyet a közhatóságok is szank- czionáltak —■ be lesz fejezve a háború i s. De hát e két tábor úgy látszik már régóta nem jó szemmel nézte egymást s most oly mély gyökeret vert az ellenszenv, hogy a kissebbség nem tudott meghajolni a többség határozata s a legfőbb fokú hatóságok jogerős intézkedése előtt, és kabinet kérdést csinált belőle. Hölgyeink e kabinet kérdésük eldöltét — a mint eleinte látszott — az elnök választáshoz kötötték. Itt kellett volna lefolyni a döntő ütközetnek. A helyzet azonban változott. Mert általános meglepetésre az. »ellenzék« felvonulása teljesen elmaradt. Azért-e mert újabban is kissebbségben maradtak volna, vagy mert ''az ádáz harezok további dulását nem akarták folytatni — nem kutatjuk, de tény, hogy az egész ellenzék »a s z o- katlan egyenetlenségek« miatt elhagyta a küzd teret — nemcsak hogy fel nem vonult, hanem végleg elvonult a küzdtérröl azzal hogy 37 taggal az egyletből kilépett És ezzel azt hisszük, hogy véget ért a háború. Mert a vasárnapi közgyűlés melynek lefolyásáról alább körülményesen referálunk olvasóinknak — a rendkívüli érdeklődés s nagy látogatottsága mellett is oly nyugalommal folyt le s mindenkiben azt a reményt ébresztette, hogy az egylet ügyei végre mégis a békés tárgyalások medrébe tereltetnek. Az elnöki állás kérdésében lefolyt szavazás adta meg erre nézve a teljes biztosítékot a mely szerint a beadott 75 szavazatból — mind a 75 Ágoston Károlvnéra esett. Az elnök választás. Soha ennyi szép asszonyt, ennyi lelkes ar- czot, ilyen tömör sorakozást — mint a szekszárdi nöegylet vasárnapi közgyűlésén — nem láttunk. Délután 3 órára volt kitűzve a közgyűlés a nagyközség tanácstermébe. Takler József biró gondoskodott, hogy a terem fütve volt, az ajtó elé diszörséget állított, Gyimótliy biztossal a ki fess ruhájában katonásan tisztelgett s nyitotta bizonyos könnyűséggel hölgyeink előtt a terem ajtaját. Már órakor egyik szánkó a másik után siklott a városház kapuján be. Talán sohsem verte fel annyi csengetyü szó a mord városházának téli álomra vonult pókjait mint vasárnap délután. Dicséretére legyen mondva Takler bírónak az is, hogy a kapu alatt nem lábatlankodtak holmi ácsorgók — hetyke legények, a kik a járó kelőknek azzal a szokott nyegleséggel néznek a szemükbe a mely azt fejezi hogy »ez a mi házunk.« A város minden oldaláról kissebb nagyobb csoportokban vonultak fel hölgyeink s biz’ Istén — mikor végig néztünk a termen — azt gondoltuk magunkban, hogy ebben a nemes egyesülésben nem vehetnének-e részt azok a 37- en is a kik innen czélzatosan elmaradtak. De impozáns volt a közgyűlés igy is hölgyeink kitettek magukért. A ki eljöhetett eljött s oly határozottsággal sorakozott a mi díszére válnék nem egyikmásik férjem uramnak — mikor mint törvény- hatósági bizottsági tag fungál. Pont 3 órakor nyitotta meg Ágoston Ká- rolyné az ülést. A tanácsteremben néma csend lett egyszerre. Ha ez a terem egy kissé díszesebb lenne, az a méltóság teljes nyugalom, mely e perczben a termen uralkodott még jobban hatott volna. De rábízzuk ezt a dolgot Takler bi- ránkra ■— hogy legközelebb a termet kifestesse s tanácskozási helynek be is butoroztassa. Jelen voltak az ülésen, a mennyiben sikerült feljegyeznünk, a következők : Ágoston Károlyné, Abaffy Gyuláné, Borsodi Lajosné, Boros Gyuláné, Dezseőffy Gézáné, Ellmann Miklósné, Gruber Ilma, Groszbauer Ferenczné, Győrffy Jánosné, Hári Károlyné, Hoffmanné, Hangéi Ignáczné, Haidekker Béláné, Länderer Arturné, Lagler Borcsa, Kliber Györgyné, Ivra- molin Emilné, Kálmán Károlyné, Modly Lászlóné, Majer Jánosné, Madarász Elemérné, Szigeth Gáborné, Simon- tsits Béláné, Steiner Lajosné, Suk Etelka, Szondi Istvánná, Steinszdorfer Józsefné, Stann Istvánná, Szendrődiné, Pápé Gyuláné, Pap Lászlóné, Pollak Ignáczné, Varga Lajosné, Simon Laura, Zsebő Kálmánné, Örffy Lajosné, Za- rubai Ferenczné, Malicsekné, Reichl Sándorné, Nagy Jánosné, Fetter Irma,_ Krausz Adolfné. JDŐry Dénesné lemondása. Ágoslonné üdvözölte a rendkívüli nagy számban megjelent tagokat bejelenti, hogy Döry Dénesné elnök ebbeli állásáról írásban lemondott s felhívja Várkonyi Sándor egyleti jegyzőt e lemondás felolvasására. Várkonyi S. ennek folytán olvassa a következőket : Nagyságos Ágoston Károlyné úrnőnek, mint az »Egyesült szekszárd-tolnamegyei nőegylet« alelnökének Szekszárdon.
