Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-15 / 42. szám
XI. évfolyam. 1891. 42. száaaGL. Szekszárd, csütörtök október 15. véé TOLU-&. törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egész évre . . , . . . 6 frt. Fél évre . . . 3 frt. Évnegyedre . . . 1 frt 50 kr. A lap széllemi részére vonatkozó köz-1 lemények, úgy a hirdetési és előfizetési | pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Pándzső-uccza 1022. sz. Szarka-utcza 1290. sz. SZEKSZÁRDON. Hirdetési dijak: Három hasábos petit sor 15 kr. ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig » » I frt. 300—400-ig » » 5 frt. Felelős szerkesztő és laptulajdonos; GEIGER GYULA. Helyettes szerkesztő: nnrioss? GÉZA.-A. pdlinlra.. A statisztika kimutatta, hogy minél n&- gyobb a korcsmák száma valamely városban vagy vidéken, annál nagyobb a népnek erkölcsi romlása s annál nagyobb a bűnesetek száma. Már pedig minálunk a szeszes italok mérése nagyon el van terjedve. ♦ Különösen munkásosztályunk körében — kivált mióta a bor a fillokszeravész következtében oly nagyon megdrágult — fogy a pálinka, ennek van a legnagyobb kelete. A munkás, ki verejtékével szerzi meg kenyerét, azt hiszi, hogy a szesz által erőt nyer munkájához. Tagadhatlan, mikép a pálinka vérét gyorsabb keringésbe hozza s idegeit fölizgatva, munkakedvét fölcsigázva, fárasztó foglalkozása közben egyideig gyorsabb tevékenységre képesíti; de csak mértékkel élvezve s akkor is csak rövid ideig, mig visz- szaható ereje nem kezdi meg működését; mert rövid időn tagjai lankadni és zsibbadni kezdenek s értelme, melyet a szesz a fölhevített képzelet által élénkített, csakhamar homályba borul, esze eltompul s egész testében gyöngeséget érez. Hogy pedig elveszített erőit pótolja, újra a pálinka gonosz orvosságához nyúl. , '.4Igy megy az napról napra; igy válik az eleinte életszükségletnek tekintett méreg élvezete á munkás népnek átkos szenvedélyévé, anélkül, hogy az,ez által őt fenyegető sokféle bajnak tudatával bírna. A szenvedélyt legyőzni nehéz feladat s annak nehézsége még nagyobb a műveletlen nép kebelében, mely saját magát, kötelességét és érdekeit ismeri legkevésbbé. Szenvedélye nő, keresete ép oly arányban fogy; végül utolsó fillérét is pálinkáért —jobban mondva spirituszért — adja ki. A szomjúság gyötri s minden percét az a gondolat veszi igénybe, mi módon tehetne szert pénzre, italra. Csak alkalom kell még hozzá, hogy lopásra, rablásra, gyilkolásra vetemedjék. Büntető bíróságaink évi ügyforgalma mutatja, mily csekély összeg adhát okot a pénzszomjnak véres kezekkel való kielégítésére. Általában elismert tény, hogy a legtöbb bűnnek oka a részegeskedés. Az apa elvonja gyermekeinek szájától a kenyeret, hogy kielégítse átkos szenvedélyét; a fiú apját rabolja meg miatta; a munkás munkaadója ellen fordul s előáll a vagyonközösséget sürgetők serege, mely vissza nem riad többé semmiféle bűntény, merénylet, gyújtogatás és vérontástól. Ugyan mi tartaná vissza? A hit? Fájdalom, a hit rá nézve elveszett? Hisz a gyermek apjától, anyjától már bölcsőjében tanulja, már az anyatejjel szívja be a hilétlenség mérgét, mely fásulttá teszi minden erkölc3i- ség iránt. Talán a törvény tartja vissza? Dehogy! A börtön sem fogja meg javítani, ha nem a hit. Igaz, hogy még hazánkban nem vert gyökeret sem a nihilizmus, sem a szocializmus; de hogy meg van népünkben erre a hajlam, azt mutatják az alföldi munkáslázadások. Mig fokról-fokra sülyed, elpocsékolva anyagi javait, s a bűnök megvesztegetik erkölcseit; a veszély mindinkább fenyegetőbb lesz hazánkra nézve. Magyarország mint politikai hatalom is gyengül a nép alsó rétegének pálinka okozta elkorcsosulása által. A spiritusz megtámadja a szervezetet és májbajokat okoz. Már a kisded-csecsemőkorban rombolóan és gyengítőn hat a gyermek szervezetére, s az a tej, melyet iszákos anya nyújt, betegséget okoz. A felserdült legénynép elbutul az ördögi »élet-italcc-tól s testileg vézna és nyavalyás lesz; mert a közönséges betegségek is erősebben megviselik s a járványok a kicsaA „Szekszárd Vidéke" tárczája. Nyitray műtermében. (Folyt, és vége) A mig tehát e körülmény egyfelől dicséri az ö kitartó ügybuzgalmát, másfelöl nyert ezáltal maga a város is, hogy létesült itt oly műterem, hol mig egyrészről az ily irányú megrendeléseknek kielégítését várhatja közönségünk, másrészről hasznot hajtó útbaigazítást, tájékozást találhatnak az ifjúság és műkedvelő egyének. Városunk figyelmet kellő nevezetességei sorában bizonyára az ö szerény műterme is némi figyelemre tarthat számot. Minthogy tudvalevőleg a festőművészek nem mennek közönséges halandó ember számba, illő. tehát, hogy ennek bizonyos külsőségben is kifejezés adassák; igy esett meg aztán, hogy Nyitray ur városunk egyik legmagasabb pontján ütötte fel tanyáját, körében szép kilátással és zavartalan művészi csenddel. Már csak őszintén bevaljuk : a gőzfürdő felett bírja lakását és emlegetett műtermét, hol ez idő szerint úgyszólván egyedül uralja az Olympusl, ’ kedves neje, egy szelidlelkü tanár lakótársával és egy örökké sapogó papagáj madárral. Í A közelmúlt napok egyikén, hogy szerencsém lehetett műtermében nála tisztelegni, még elég jókor, egy épen befejezett életnagyságu arcz- kép festményét vehettem szemle alá. Egy éltesebb öreg urat ábrázolt ez, amint karos székében békén pihen. Miután pár perczig néma szemlélője lettem a kedves arczu öregnek, csakhamar kiléte és neve után tudakozódtam kíváncsian. Válaszul kaptam: az illető dr. Sztojkovits Péter volt szabadkai orsz. képviselő és hogy a kép a zombori kaszinó-egylet megrendelésére készült. Majd ezután az illető photog- rafiáját mutatá Nyitray ur nekem, mely után a kép készült. A photografiat tüzetesen megszemlélve, legott kitűnőnek találtam a másolatot. De nem csak én, szerény magam, hanem mindazok kik a képet nézték, nem győzték azt dicsérni élethü hasonlatosságáért, s mindannyian kifejezték abbeli óhajtásukat, vajha azt a város valamely alkalmas közhelyén szemlére lehetett volna kiállítani. Mily kár, hogy ezt a kép megrendelőinek ismételt sürgetése folytán, nem lehetett megvalósítani. Általában kell, hogy elismeréssel adózzunk azon fokozatos haladás iránt, melyet festő művészünk az arezképezés terén felmutatni képes. Pedig valjuk be őszintén, mi sem nehezebb, mint fénykép után életnagyságban másolatokat készíteni. Ö azonban mindama fölmerülő nehézségekkel ügyesen elbánik. Fötörekvése e tekintetben, mivel a sikert jó részben biztosítja magának a festmény dislingnált, korrekt rajza. Ennek folytán az említett kép is kitünően sikerült neki, meglátszik rajta az ecset könnyed kezelése s a természetes hűség; színezését illetőleg, azon genre követőihez csatlakozott, kik újabban a kékes és viola színben játszó színeket k u 11 i v á 1 j á k, mely iránynak hódolnak nevezetesen a müncheniek és a német kolo- niánok nagy része. Nyitray ur megpróbálkozott s illetőleg megbirkózott tehát e feladattal is, mi mellett azonban különösen ki kell emelnünk, hogy mint jelen festményén is tapasztalhattuk, alakja jól kidomborodik mi a színek fokozásában és a helyesen alkalmazott légtávolat előnyében rejlik. Láthatjuk tehát ezekből, hogy Nyitray ur azon festők csoportjához tartozik, kik a szakadatlan fejlődéssel lépést tartva, az újabb kor követőiként szerepelnek. Különösen pedig most említett festményéért érdemli meg a legteljesebb elismerést a mennyiben azt kis arczkép után készítenie s jellemző vonásokkal ellátnia, valóban kétszeres nehézséget okozhatott. És ő e nehéz feladat daczára a hasonlatosság mellett nem csak az egvénesitést de egyúttal a jellemző kifejezést is híven megadta az arcznak, melynek szemeiből élet és szellem sugárzik felénk és biztos tekintete mintegy rajtunk látszik nyugodni. A zombori kaszin ó-e gylet helyiségének csak díszére fog szolgálni e pompásan sikerült festmény. Most, midőn a képírás örvendetes módon kezd hazánkban elterjedni s midőn ennélfogva jó arczképfestökre oly nagy szükség leszen, valóban csak örvendenünk lehet azon, ha van itt körünkben egy jeles szakemberünk, ki köztünk élve — szolgálatait nekünk készséggel felajánlja. Azért óhajtandó, hogy kivételes legyen nálunk az olyan család, melynek lakosz’.ályát egy-egy .újabb olajba festett arczkép ne díszítené. Ezzel nem csupán a festőművészet iránt rójuk le tartozásunkat, de egyúttal a családi élet iránt érzett kegyeletünknek is eleget teendünk. A festőművész pedig megérdemli, hogy munkájáért tisztességesen díjjazlassék, mert a művészi teremtés többé-kevésbé szenvedés, mig hosszas lélekcsigázó veszödség után végre sikerül neki
