Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-24 / 39. szám
XI. évfolyam, 1891 30. száma. Szekszárd, csütörtök szeptember 24 m U^-J TOLNA törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egész évre .....................6 frt. Fé l évre ..........................3 frt. Évnegyedre ... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó köz- j lemények, úgy a hirdetési és előfizetési ] pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Pándzső-uccza 1022. sz. Szarka-utcza 1290. sz. SZEKSZÁRDON. Hirdetési dijak: Három hasábos petit sor lő kr. ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt, 200—300-ig | »4 frt. 300—400-ig » » 5 frt. Felelős szerkesztő és laptúlajdonós: ' Gr E I G E E GYULA. Kéziratok nem adatnak vissza. Helyettes szerkesztő: Dr. EODOSSY GÉZA. Felekezeti járandóságok behajtása. ' Hogy a díjtalan munkával különben is túlterhelt községi elöljáróságnek minden évben megújuló kellemetlen foglalkozását képezi a felekezeti járandóságok behajtása, azt, különösen falu helyen, mindenki tudja; de nagyon kevés helyen foglalkoznak komolyabban ezen ügygyei arra nézve, hogy a baj alapját kutatnák, s annak, ha lassanként is, de valahára való megszűntét elérni igyekeznének. Ez, az idó' épen az, a mikor e járandóságok hehajtása kezdetét veszi, s igy e legalkalmasabb időben talán nem lesz egészen érdektelen e tárgy felett nehány szót megereszteni. A czél nagyon rövid utón volna elérhető, csak a felekezeti elöljárókban kellene alvó kötelességük érzetét felébreszteni s megértetni velük, hogy a felekezeti elöljáróságnak is vannak kötelességei s nem csupán az elöljárói név viselése végett lettek választva. Mert mit tesz a felekezeti elöljáróság ? Semmit, vagy ha jól meggondoljuk, ennél is kevesebbet. Nem ismeri e téren kötelességét, tehát csak összetett kezekkel nézi a dolog mikénti folyását, nézi, hogy mint kínlódik a községi elöljáróság az ő kötelesség mulasztása miatt. A lelkész és_ tanító urak azon természelbeli járandóságai s némi készpénz illetményei, melyek a canonica visita szerint őket megilletik, — noha sem törvény, sem canonica visita részletes utasítást, megállapodást nem tartalmaznak, — részint a természetbeli járandóság természete szerint, részint az usus szerint aratás után szokott esedékessé válni. A lelkész és tanító arak ezen időre összeállítják járandóságaikról szóló személyenkinti kimutatásaikat s nem tevén egyebet mint felhívást intéznek a járandóság lefizetésére, mi ha megtörtént, békésen várják annak befizetését a helyett, hogy kimutatásaikat a hitközség elöljáróságának kiadnák azon felhívásukkal, hogy békés utón, de időkimélés nélkül ennek beszedését több ízben kíséreljék meg, s a mennyire lehet hassanak óda, hogy e járandóságok beszedéséhez a költséges közigazgatási végrehajtást igénybe venni ne kelljen. —■ Békésen vár a lelkész és tanító, tehát nyugodtan van a hitközség elöljárósága is annál inkább, mert az ő felfogása szerint e járandóságok beszedése nem tartozik az ő hatáskörébe, mert csak a községi elöljáróság van végrehajtói hatalommal felruházva. —■ Megfeledkezvén arról, hogy a végrehajtásról első sorban szó sem lehel, hanem csak a békés utón való beszedésről, mely pedig határozottan az ő kötelességüket képezi; összetévesztik a békésutoni beszedés fogalmát a végrehajtás fogalmával. Mig a hitközség elöljárósága csendes álmait aluszsza, a községi elöljáróság lázas tevékenységet fejt H a kozádók és közauÖlPinodjára behajtandó kincstári követelések beszedése körül, felhasznál minden módot, megragad minden alkalmat, hogy e tartozást lehetőleg az utolsó krajczárig beszedje, mert minden órán nyakába szakadhat a felelőség kimondásával a nem éppen megvetendő összegű pénzbírság. —• Jól tudja, hogy az adófizetési és fizethetési évad nagyon rövid pár hélre szorítkozik, I a ki ezen idő alatt nem fizet, később már nem fizethet, I— mert, a termés némi hányadát leszámítva, az adózó köznép legnagyobb részénél a törvénybetüje szerint lefoglalható ingóság nem szokott lenni. Szói is az ezerszer elátkozott dob recsegő hangja reggel, délben és estvé s a mit hirdetnek mindig csak adófizetés az. Fizet is a közönség addig, mig mindenéből ki nem pusztul, de ezután üthetik a dobot, mehet a végrehajtó napestig, nem csurog az adó, de még csak nem is csepeg; elvétve jelentkezik egy-egy elkeseredett polgártárs, hogy az édes szabadság keserűen terhes diját adó czimén lerója. Ha esetleg még nehány fillérjén könyörül a nagyon is sürü barázdákkal bővelkedő B. tabella, ezt egy évig fáradozott családja légnélkülönözhetlenebb szükségleteire siet fordítani azon sovány reménynyel, hogy talán jövőre jobban kerül a termésből mindenre. A mikor már igy mindenétől megvált a nép, a mikor már csekély kenyérnek valóját is jobb módú rokonának éléstárába vitte, hogy a netán még jelentkező hitelező elől megmentve legyen: ekkorra kifárad a lelkész és tanitó urak várakozási türelme, hátralékosaik névsorát küldik a főszolgabíró urakhoz, kir. tanfelügyelőséghez, hogy közigazgatási végrehajtás utján szedesse be, haj- * tassa be járandóságaikat. — A főszolgabíró urak ki is adják a szigorú rendeletét, a behajtás foganatosítása végett, de ez rendesen sikertelen szokott maradni azon egyszerű oknál fogva, mert nincs miből behajtani. A községi elöljáróság meg is kísérli a behajtást, de végre is kénytelen nemleges jelentést tenni. Persze ezzel, sem lelkész, sem tanitó kifizetve nincsenek, ők pedig követelik jogos járandóságukat, tehát jön a kiküldött végrehajtó, hogy a formának eleg tétessék, a kellemetlenség meg legyen, a nyomorúság az okozott költségekkel szaporittassék s ezek után maradjon minden a régiben. Mert' ne higyje senki, hogy a végrehajtó onnét is tud venni és vinni a hol nincs. így marad évről évre a hátralék a hitközA „Szekszárd Vidéke” tárczája. Simor és Haynaid. Irta: Nagy Nép. János. (Folytatás.) Mert ha valaki, Haynaid Lajos tudott beszédeivel a szivekre hatni! Erdélyben 30 év előtt elmondott beszédei ma is élnek. Már elmúlt 17 éve annak, hogy ö néhai Bartakovics Béla egri érsek felett is egyházi beszédet mondott az egri székesegyházban. És a ki meg akar. jgyöződni arról, hogy az a beszéd 17 év alatt sem ment feledésbe, az menjen Mindenszentek napján a kerepesi úti temetőbe, hol akárhány koszorú szalágján olvashatja azt a szép és igaz mondatot: »Ne mondjátok, hogy némák a sírok. Hol az élet a halálban elnémult, ott a sírok lesznek ékesszólókká.« Ezt a gyönyörű mondatot Haynaid mondotta 1873. október 11-én a a Bartakovics Béla hamvai felett megtartott exequiák alkalmával. Haynaid Lajos a szó teljes értelmében a szószékre termett. Ha ö ott kifejti azt a szellemi erőt,, mely tőle kitelt, nemzeti nyelvünk mindeneseire maradandóbbá tette volna emlékét. n Az utolsó két évtizedben történt, hogy a magyar nemzet elégtelennek találván a nyelvünk érdekében hozott törvényeket, önfentartási ösztönéből erősen megnyilatkozott, s az ország különböző részein közművelődési egyleteket alakított. Ezen mozgalom, melynek egyedüli czélja az, hogy minden magyar honpolgárnak bővebb és nem kőtelező módon adassék meg az alkalom nyelvünk elsajátítására, úgy Simor János hercegprímást, mint a kalocsai érseket hidegen hagyta. És mert ez így történt,, nem csak a többi főpapság, de kevés kivétellel csaknem az egész klérus, (helylyel-közzel hivatkozván a két bíboros magatartására,) passiv viselkedést tanusitollak. Nem is volt azután csoda, hogy midőn a hazában elszórva működő közművelődési egyesületek 1887. október 9, 10. és 11-ik napjain Budapesten con- gressust tartottak, a kath. püspöki karból csak is Bende Imre beszterczebányai püspök jelent meg, s rajta kivül talán még 5 pap az összes magyarországi katholikus egyháziak közül ! ! Pedig az a congressus eléggé illustris gyülekezet volt; rég nem láttunk nyelvünk érdekében annyi föurat egyszerre együtt, mint ott, absolute nem derogálhatott volna Magyarország herczegprimá- sának, vagy Haynaid Lajosnak a megjelenés, s nem*is kételkedünk benne, hogy egy Pázmány Péter arról el nem marad, s el nem mulaszlja vala jelenlétével bebizonyítani azt, hogy a nemzet legjobbjaival együtt érez. Haynaid Lajost mindenütt; és pedig szívesen láttuk, ha arról volt szó, hogy égy Liszt, egy Rubinstein, egy Hans Richter, Sipos Antal vagy akár csak a budapesti conservatorium által rendezett hangverseny népes, látogatott legyen. Hisz az ilyen konczert, szavalat! estély s a t. ez is a haladottabb magyar kultúrának volt a hirdetője. De ép azért, mert a legegyszerűbb hasonló gyülekezeten is megjelent, annál fájdalmasabban hatott távol maradása attól a testülettől, mely minden magasztos, minden szent közül a legmagasztosabb és legszentebbet kulli- válta, a magyar anyanyelvet. Hogy miért maradt távol Haynaid a magyar kulturegyletektöl, megkaptuk a választ. Ugyan is a fennt hivatkozott budapesti congressus után a magyar iskola egylet elnöke Ger- lóczy egy hangulatteljes levélben felkérte az érseket, legyen tagjává az elnöksége alatt növekedő egyletnek. Mire Haynaid nem vs késett a válaszszal, előadván, hogy hiszen ö néki minden lelte, minden alapítványa, csak is a magyar kultúra előmozdítására van irányítva —| s igy miután ö már rég idők óla úgy is azon a téren működik, nincs szükség arra, hogy azokon felül tagja legyen a budapesti magyar iskola egyletnek. Hát igen, ||| igaz, hogy a boldogult érsek hivatkozott alapítványaiból juttatott magyar kul- lur czélokra is. Vagyis, igaz hogy azok által is magyar kulturczélokat mozdított elő. De tekintve azt, hogy Sehuszter Constantin, majd Majorossy oly jól kezelték a kalocsai érsek uradalmait és cassáját, hogy abban minden időben volt tartalékban néhány darab százas, azt hiszszük, az érsek sokkal helyesebben cselekedett volna, ha mint alapitó tag, az iskola egyletbe is , belép.
