Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-17 / 38. szám

@2dkszárd VidLé te &

mondható hogy Dföldvár állomása a város közvetlen közelében lesz; hová úgy gyalog'mint terhes szekérrel könnyen eljuthatni s a város megmenekül a »Rúzsa csárda« állomás által okvetlenül szükséges jelentékeny útépítési költségektől is,

A jegyzőkönyv megszerkesztése után, mialatt Szeniczey aláírta a várossal az alsó rév jognak 14000 ftórt általa gözkomp felállítása czéljából történt megvételéről kiállított adásvevési szerződést — a bizottság idegen tagjai megtekintették a várost. Majd Dr. Ragályi Lajos ügyvéd lakásán gyűltek össze, kinél Szeniczey, Lakatos és Bodnár urak szállva voltak

Reggel Daróczy Tamás, br. Jeszenszky és Bún fogatai vitték a bizottság tagjait Paksra, hol az előzetesen megállapított úti terv szerint Daróczy Tamás vendégei voltak s onnan az esti hajóval tértek vissza Budapestre, hogy jelentésüket az egyes minisztériumoknak megtegyék.

Végül azzal a kívánalommal zárom be közleményemet, hogy a már ismertetett tervek a közügy érdekében mielőbb megvalósuljanak, a haza és azok polgárai javára hasznosakká válljanak. Adja Isten hogy mielőbb láthassuk vidékünkön az első mozdonyt áthaladni!

Niefergall Nándor.

Gazdasági életünk.

Magyarország közgazdasági viszonyait nap- ról-napra látjuk fejlődni, emelkedni, mely körül- jj mény minden esetre azon örvendetes tudatra enged következtetni, hogy gazdáink, nagybirtokosaink felfogván a nemzet - gazdászat fejlesztésének horderejét, minden rendelkezésükre álló eszközökkel, nem kiméivé sem időt, sem pénzt sem pedig phisikai erőt, azt a mai kornak megfelelő fokra emelni legszentebb kötelességüknek tartják.

A mint sok tekintetben Tolnavármegye zászlóvivőként szerepel éppúgy nemcsak nem marad e gazdasági életünk emelése és felvirágoztatása tekintetében, sőt bátran mondhatjuk miszerint úttörőként tűnik fel. S hogy ezen vezérszerepre emelkedett Tolnavármegye azt csakis, kiváló szakértelemmel bíró s semminemű anyagi áldozatot nem kímélő nagybirtokosaink, köztük az Apponyiak, Bernriederék, Döryek, Jeszenszkyek, Fördösök, Kovácsok, Perczelek, Pesthyek, gróf Széchenyi Sándor, Stankovánszky János stb.-nek köszönheti, kiknek kezdeményezése folytán létesített »Tolnamegyei gazdasági egyesület« rövid fennállása óta, oly óriási eredményeket tüntet fel, melyek méltó elismerést érdemelnek.

Megyei gazdasági életünk emelkedése közül, a legutóbbi időben, tapasztalt két fontos mozzanatot kell kiemelnünk és pedig 1-sönek a Dombovárott f. é. szeptember hó 6-án Dőry József úr, mint a tolnamegyei lótenyésztési bizottság elnöke által rendezett lóversenyt, — a melynek eredményéről szóló jelentést, lapunk mai száma külön rovatban hozza; — 2-iknak a tolnamegyei gazdasági egyesület által f. é. szeptember hó 12-én mélt. gróf Széchenyi Sándor főispán úr nagy-do- roghi birtokán rendezett gazdasági »gépverseny.«

A mi a fennebb érintett lóverseny eredményét illeti, azt hiszszük nem kell felesleges számokat felsorolnunk, mert hisz azt a közlőit jelentés önmaga hűen feltünteti, azonban nem hagyhatjuk megemlítés nélkül az erkölcsi következményeket, a melyek eclatansul feltüntetik hason mozzanatok szükségességét, — mert ez által bele- vonatik a nép, a polgári elem, — a mely által felébresztetik ennek a versenyekkezi hajlama és kedve — s mely által fokoztatik a lótenyésztés iránti érdeklődése, s hogy ezen mozgalom kezdeményezés mily óriási pártolásban részesült s fog részesülni a jövőben, eléggé bizonyítja a szomszéd Baranya vármegyéből ez alkalommal, jelenvolt érdeklődök kijelentett azon óhaja, hogy a jövő évben Baranya és Tolnavármegye együttesen I rendezzen hason népies lóversenyt.

A kezdeményezés és annak sikeres kivitele mindenesetre elsősorban nagys. Dőry József urat illetvén, kötelességet vélünk leróni, ha elismerésünknek nyilvánosan adunk kifejezést.

Áttérve a »Tolnamegyei gazdasági egyesület« által rendezett gépversenyre, ennél ismételten csak elismerésünkkel kell adóznunk azok iránt, kik a gazdászat fejlesztését, és egészségesebb alapokra teendöjfektetését tűzték ki czélul, mert valóban a mit itt láttunk és tapasztalhattunk, ez még a leglaikusabb egyénben is felébresztette az érdeklődést.

Nem mutattatott be ez alkalommal valami sok gazdasági gép, hanem a gazdaközönséget legelső sorban leginkább érdeklő többféle gyakorlatilag alkalmasnak beigazolt eke s egyéb kisebb gép.

így bemutattatott: Jeszenszky Andor hármas ekéje, saját gépésze által készítve, mely egy nyomásra, tetszés szerinti szélességben állítható az egyes ekék lebonthatók. — Továbbá gróf Széchenyi Sándornak 45 cméter mélységű mélyítő ekéje (Sack-féle) melyet 16 ökör húzott. Gyönyörű látvány volt midőn a 16 ökör ezen ekét a legnagyobb könnyűséggel húzta, — hasonlókép érdekes volt a német-keériek Ruchatli féle, kormánynyal ellátott ekéje, a mely könnyű járása és nagy porhanyitójával tűnt fel, — ezen eke leginkább Csehországban használtatik, de nálunk is felette ajánlatos; — továbbá Eberhardt ulmi gyáros szőlő kapáló ekéje is kiváló gyakorlati használgye területén időzött ö felsége Albrecht, József, és Frigyes föherczegekkel, ott sem jelent meg Simor. Épp úgy nem jelent meg a múlt évben sem, midőn Károly Lajos ö fensége fenséges nejével az újon szerzett kistapolcsányi birtokba a nemzet öröm kísérete mellett először bevonultak s ezt a bevonulást Barsvármegye igazán nemzeti ünneppé avatta. Pedig Kis-Tapolcsány is az esztergomi föegyházmegye területéhez tartozik, és Bajstól Kis-Tapolcsányig váltott lovakon 4 óra alatt is el lehet jutni.

Hát az ilyen mulasztások nem igen alkalmasak arra, hogy a nemzetnek ezen irányban élő és nyilvánuló aspiracziói teljesülésbe menjenek.

A Habsburg dinasztiának most élő tagjai ismert türelmességük mellett is eminenter jó ka- tholikusok lévén, szívesen látják maguk körül a főpapokat; és nem kételkedünk, hogy ha ezek a kínálkozó alkalmakat megragadják, le,sz is annak eredménye. A nemzetnek Simor halála után nyilvánult azon óhajtása is, hogy az ország prímása a jövőben Budapesten lakjék állandóan, valószínűleg abban leli indokát, mert a lefolyt 24 év alatt tapasztalatai arról győzték meg, hogy elhunyt prímásunk nehezen mozdult ki esztergomi székhelyéből, vagy b'ajcsi

nyaralójából, s a jövőben kötve budapesti lakásához, nolle volle többet fog forogni az udvar körében.

Fennebb azt állítottuk, hogy a két bíboros csakis vallási dolgokban fejtett ki apostoli buz- góságot. Talán ezzel sokat is mondottunk.

Simor Jánosnak egyházi beszédei az észre, Haynaldéi a szívre hatottak. Kár, hogy az első csakis székhelyén, vagy a Szent-István társulat gyűlésein volt hallható, az utóbbié pedig a fö- ranguak esketöje alkalmával.

Hogy a magyar nemzet mennyi kegyelettel van eltelve első és szent királya iránt, azt bebizonyította legutóbb az által is, hogy Szent- István napját minden felekezet által raegülendő ünnepé decretálta parlamentáris törvényhozása által. És még Simor csak az utóbbi években vezette a szent Istvánnapi körmenetet, a magyar nemzetnek ezen egyetlen nemzeti és vallási ünnepét, addig az aranyszájú Haynald egyetlen j egyszer sem emelte ezt a nemzeti ünnepet szó- j noklatával, — pedig nem csak azt tudjuk, hogy ha ö megy fel a szószékre és beszél, ennek hatása nem múlandó győzelem lett volna hallgatói sorában.

(Folyt, köv.)

hatóságot mutatott, — az egyéb bemutatott gépek közül feltűnt Kühne E. Budapesti váczikörúti ezég szel elő rostája, — végre Dőry J. úr nyirö ollója, mely utóbbival bámulatos könnyűséggel, gyorsasággal, és tisztán lehet bármely állatot megnyirni.

Az érdekes versenynél ott láttuk gazdasági életünk legfőbb tényezőit, igy számos érdeklődőt, kik közül megemlitendök : N. Kovács László, mint egyleti elnök, — Kovács Jani, Perczel Lajos, Jeszenszky Andor, Stankovánszky János, Kovács Endre, Petrich Ferencz, Fördös Géza, Fördös Dezső, Pesthy Mór, Pesthy Elek, Bún Gusztáv, Kurtz István, Fischer N., Tschida Arthur, Ocskay Károly, Pleszky Antal, Schöder J, Amon József, Laky Gusztáv, Vildmann László, Szondy István, Dömötör László, Apáth Alajos, Boros Gyula és Vargha János, valamint lapunk szerkesztője, — urak.

A verseny befejezte -után méltóságos gróf Széchenyi Sándor főispán úrnak újonnan épített présházánál volt az ebéd, kinek távollétében a házigazda szerepet ennek jószágigazgatója Fördös Dezső vitle, — se helyütt meg kell említenünk főispán úrnak ezelőtt körülbelül 5 évvel ezelőtt ültetett, phylloxera mentes homok területű szöllejét, mely oly szépen fejlődött, hogy ennek megnézése által könnyebbült kebellel távoztunk, azon reményben hogy hason mivelés és talaj mellett a bortermelés még felvirágozhat, — ámde nem mulaszthatjuk el itt is elismerésünknek kifejezést adni úgy ö Méltósága, valamint szakértő jószágigazgatója Fördös Dezső úr működése iránt, a melylyel úttörőként tűnik fel a homok-talaj czélszerü felhasználása tekintetében.

Az ebédnél nem hiányoztak a kellemesebbnél kellemesebb tostok, a melyek közül megemlítjük N. Kovács László ur egyesületi elnökét a távollevő házigazdára, — Fördös Dezső űrét a gazdasági egyesület s különösen annak elnöke Kovács László úrra, — Tschida Arthur űrét a gazdászat fejlődése és emelkedése iránti érdeklődőkre, — mopdottak még többen, igen talpra esett pohárköszöntöket; a melyeket azonban, helyszűke miatt, már fel nem sorolhatunk. — Ezek befejezte után az összes jelenvoltak a legnagyobb megelégedés és elismerésre távoztak, magukkal víve a legszebb emléket és azon biztos reményt, hogy jövőre az egyesület tevékenysége által még magasabb fokra emelendi a czélba vett gazdasági fejlődést.

HELYI HÍREK.

— Személyi hir. Simontsits Béla Tolnavármegye alispánja, hat heti szabadsága leteltével, újból elfoglalta hivatalát.

— Leköszönés. Salamon Ármin kereskedő, kit legutóbb megválasztottak a kereskedő ifjak önképzöegylete pénztárosának, ebbeli tisztségéről leköszönt. .

— Lemondás. Fránek János ékszerész, a helybeli ipartestület elnöke, ki a városnál a köz- gyámi tisztséget is viselte, ezen utóbbi állásáról beadta lemondását.

— Uj titkár. A tolnavármegyei rabsegélyzö egylet titkárjává egyhangúlag Joskovics József szekszárdi kir. ügyészségi írnok választatott meg.

— Adomány. Özvegy báró Augusz Antalné úrnő a szekszárdi iparosifjak önmivelődési egyletének több kötet könyvet adományozott.

— Uj orvos. Dr. Herczegh Gyula, az. összes gyógytudományok tudora, városunk fia orvosi gyakorlatra Szekszárdon megtelepedett.

— Huszárok hazavonulásá. A Tolna-Baranya- megyében állomásozó 10. cs. és kír. huszárezred bevégezte Székesfehérvár körül teljesített gyakorlatait, századonként állomáshelyeire vonult vissza, így a 3-ik század pénteken délelőtt vonult keresztül Szekszárdon állomás helyére: Mohácsra.

— Czégtörlós. Scheiber N. tolnai kereskedö- czég, töröltetett a szekszárdi kir. törvényszéknél

— Halál az országúton. Tarr Simon szék-, szárdi gépfüiöt, ki legutóbb a mohács-pécsi vasúton volt alkalmazva, a múlt héten az üszögi országúton halva találták. Halálát belső elvérzés okozta.