Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-22 / 4. szám

3ze2ss:zárcL *^7" i d é/3r@­A 750 darab 100 frtos részvényből a Döry-csá- lád képvisel egymaga 105 részvényt, a legna­gyobb részvényes Döry Mária 48 részvénnyel, azután megyénkből Döry Jenő 25. Döry József 14 részvénnyel. Bécsböl Schvartz M. L. 35 rész­vénnyel, ugyanonnan König Richard 27-el, — a Kegyes tanitórend Bpeströl 24 részvénnyel, Of­ner Lipót ugyanonnan 18-al, Deutsch Albert Ka­posvárról 17 részvénnyel vannak képviselve. Az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentése igen ízléses nagy nyolczadrétü füzetben lelt szét- küldve. G Y Á S Z R O V A T. VdrKonyi Sándor lapunk beltagját fájdalmas csapás érte 6-éves Gyula fiának a műk vasárnapon a délutáni órákban történt elhalálozá­sával. Rendkívül értelmes és szelíd kis fiú volt s kedvencze testvéreinek úgy, mint szüleinek. Nehány héttel ezelőtt erősen meghűlt s difteritiszbe esett s ebből a különben is gyenge termetű kis fiú nem tudott kilábalni. Hétfőn óriási hóviharban folyt le temetése, a délutáni órákban. A gyász közönség valamint a lelkész is csak szánkóval tudtak a teme­tőbe jutni. A temetőnél mégegyszer beszentelték kis hamvait, aztán örök nyugalomra t-tték azt a derék kis fiút, a kihez a szülők annyi édes reményt oly boldog jövőt fűztek. A megszomorodott szülők mély fájdalmát csak az a mély részvét enyhíthette, mely Szekszárd legtekintélyesebb körei részéről nyilvánult. Maga Tolnavármegyének jószivü alispán- néja külö.: levélben meleg hangon adott kifejezést jóságos leikéből folyó igaz részvétének. Ott lenn a hideg hó alatt fekszik már kis teste. Nyugodjék csendben békében örök áldás legyen kis hamvai felett. Vadkerty Lajos gyógyszerész 32-ik éves korában e hó n.-én, hosszas szenvedés után elhunyt Uj-Dombovárott. Györy János miszlai tanító neje, szü­letett Baján Etelka asszony, rövid szenvedés után élte 25-ik évében Decsen meghalt e hó 15-én. Francsics József községünk typikus alakja /, hó 19-én a reggeli órákban elhunyt 82 éves korában. Az elhunytat özvegyén kívül két fia gyászolja. Béke poraira! TAN Ü G Y. Az uzdi és borjádi községi elemi iskolák ré­szére összesen 200 írtig terjedhető évi segélynek adományozását a vallás- és közoktatási m. kir miniszter kilátásba helyezte. A tolnai kisdedóvóda számára a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter 1891. évre 160 frt államsegélyt engedélyezett. MULATSÁGOK. A szekszárdi casino 1891. évi február hó 7-én a városi nagy vendéglő dísztermében a casinoi házalap javára zártkörű tánczestélyt rendez. Beléptidij: Személyjegy 1 frt 50 kr. Család­jegy 4 frt. Karzatjegy 1 frt 50 kr. Kezdete 9 órakor. Ez az estély rendkívül látogatottnak ígérkezik. Meghívó. A »simontornyai önkéntes tűzoltó- egylet« saját pénztára javára 1891. év január hó 25-én a casino helyiségében zártkörű t á n c z- . vigalmat rendez. A vigalmat megelőzőleg Dr. Kiss István egyleti orvos ur Simontornya történelméről felolvasást tart. Belépti-dij szemé- lyenkint 50 kr. A szekszárdi polgári olvasókor könyvtára ja­vára Szekszárdon, a városi nagyvendéglö dísz­termében 1891 évi január hó 3i-én zártkörű tánczvigalmat rendez. Beléptidij 1 frt. Kez­dete 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fogad­tatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. A paksi kath. legényegylet múlt vasárnap Pakson a casino nagytermében saját pénztára javára rendezett szinelöadással és szavalattal egybekötött tánczmulatságával kedélyes estét szer­zett a vigadni vágyó fiatalságnak. Ami az elő­adások erkölcsi sikerét illeti, már előre meggyő­ződve voltunk arról, őszinte elismeréssel adózunk e derék ifjaknak, kik ebbeli feladatuknak oly nagy kitartás és buzgalommal megfelelni igyekeztek, nem egyéni, hanem egy hasznos czél érdekében. Mübirálatot műkedvelőkkel szerűben sokan kiván­csiak hallani! Akik az előadáson jelen voltak azok részére szükségtelen a bírálat, akik pedig nem voltak ott, büntetésül legyenek kiváncsiak. De mégis nem leszünk oly szigorúak azokkal szemben, kiket »fontosok« tartott vissza. A műsort a Kürlhy Emil »Komikus« monológja nyitotta meg. Horváth István szavalta e nagyon nehéz és gya­korlott színészt is próbára tevő müdarabot. Hor­váth István ez akadályon szorgalmával, melylyel e hosszú monologot betanulta, és tehetsége segé­lyével szerencsésen túl jutott. Különösen sikerült neki a Lear királyból vett idézése, melynek el- szavalása a komikumhoz szokott színésznek oly pompásan . . . nem sikerült. Majd Joachim Ágos­ton »Aki másnak vermet ás maga esik bele« ez. színmüvére került a sor. Hobel gyártulajdonost Neuvirth József adta kellő attansioval, mellette Horváth István (Grüber vendéglős), Németh Jó­zsef. (Maleczky) és Jagitza József (Seregi Lajos) emelték az e öadás összhangját. Nemezes. Stefánia (Czeczil) igen kedves naiv mennyaszony volt. Szappanyos Ferencz a rendőrtiszt szerepében igen jó »András bácsi« volt aki Gruber vendéglőjében hatalmas m. kir. erélylyel tudott röndöt csinálni, aminek muszáj lönni. Legkiemelkedőbb személye volt a darabnak Cseh István (Jean pinezér) ki úgy látszik igen otthonosan érzi magát a desz­kákon, szép alakjával, könnyed mozdulataival, igen jó hang-organumával a közönség kendven- ezévé nőtte ki magát. A darab másodrangú szerep­lői : Tiderle Mátyás, Pakolicz György, Jagicza Ferencz, Szikvardt Antal, Heiszler János, Cseh János nagy ügybuzgalommal működtek közre az előadás egyöntetűségében. — A sikerült előadást hajnalig tartó s kedélyes tánczmulatság követte, melyen általában iparosokból álló közönség vett részt, és melyen igen jól mullattak. — Az estély anyagilag is szépen jövedelmezett, 134 frt 10 kr. bevétel és 72 frt 65 kr. kiadás mellett mert 61 frt 45 kr. netto jövedelmet mutatott ki. Nem ke­vés érdeme van az est sikerében Czapáry János segédlelkész urnák, ki fáradtságot nem kímélő ügybuzgalommal tanította a próbákon a szerep­lőket. Felülfizettek: Flórián István, 2 frt, Hanny Gábor apátplébános, Sonnecker József plébános, Bach János (Baja) plébános, Czapári János, Klein József, Tscbida Arthur, Gcth Ferencz, Haas János, 1—1 frtot, Idősb Cseh István 50 kr., Schmidt Kálmán, Scheuer Miklós, iíj. Girst József 40—40 krt, ifj. Schmidt Pál, Horváth Jánosné, 20—20 krt., Gyulai Ignácz, ifj. Frank Gyula, Hungár Andor 10—10 krt. Mely szives felülfizetésekért ez utón nyilvánítja őszinte köszönetét az egylet. . H. G. A faddi fiatalság f. évi január hó 28-án tánczczal egybekötött társasvaesorát ren­dez. Beléptidij vacsorával együtt személyenként 1 frt 40 kr. A tamásii kaszinó könyvtára javára 1891. évi január hó 24-én saját helyiségében zártkörű tánczestélyt rendez. Személyjegy 1 frt. Családjegy 3 frt. Kezdete 8 órákor. Felülfizeté­sek köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyug­táztatnak. Vidéki vendégek számára — Hesz Pál kaszinói háznagy úrhoz intézendő levélbeli meg­keresésre — a rendezőség lakásról gondoskodik. C SAR N O K. Az őskorszak zsugorított helyzetű temetkezése. — Wosinszky Mór, akadémiai felolvasásából. (Folytatás.) Most egyet ugorva, áttérünk a bronzkorszakra. Midőn a bronzkorszak kezdetén némely he­lyen, különösen Spanyolország délkeleti partvidékén azt látjuk, hogy urnákba szorították a tetemeket, ott ismét csak ugyanazon specialis temetkezési szo­kást követő népcsoportnak ivadékait találjuk, kik megtartották szintén őseik halotti szertartásainak azon lényeges részét, hogy mesterségesen zsugorí­tott helyzetbe juttatták halottaikat, de már nem fektették a?okat a puszta földbe, nem készítettek számukra nagyon vesződséges módon sirkamrákát; hanem sokkal gyakorlatibb módon urnákba szorí­tották azokat. Mi okozhatta, hogy e nép, ősei te­metkezési szokása lényegének megtartása mellett uj változatot kezdett? Bizonyára ismét csak helyi körülmények befolyásolták e magában véve lé­nyegtelen módozatot. A bronz kultúrával uj te­metkezési szokás terjed el'.egész Európában. A hullákat elégették s a megmaradt hamvakat és cson­tokat urnákba rejtették, a mi bizonyára igen gyakor­lati módja volt az elhunytnak földi maradványainak biztos elhelyezésére. Az uj kultúra, az uj szokások terjesztőitől az autochton nép is átvette temetkezési szokásából azon részletet, melyet elég gyakorlatinak talált és ősei hagyományos szertartásaival meg- egyezhetőnek tartott s ép állapotban hagyva a hullá­kat, valamint megtartva azok zsugorított helyzetét s a puszta föld vagy kőkamrák helyett szintén ur­nákba szorították azokat. Itt azonban ismét ellentétes nézetet foglal el az olvasó a régészeknek azon általánosan elfogadott vé­leményével szemben, mely azt tartja, hogy mind a dolménekbe, mind az urnákba szorított tetemeknél a zsugorított helyzet pusztán térkimélésnek követe kezménye. Ugyanis megfordítja e véleményt s azt ál- litá, hogy a test összezsugoritásának különös szer­tartása okozta azt, hogy a tetemek csekélyebb tér­fogatot foglaltak s igy a kőkamrákban vagy az urnákban kisebb burkolatra volt szükségük. Erede­tileg a paleolith és neolith korban ném készítették a halottak számára semmiféle mesterséges üreget, sem kőkamrákat, sem edényeket, sőt még a puszta földben sem ástak tulajdonképeni sirgödröt. A talaj felszínére fektették halottaikat s csak kevés földet kapartak azok fölé. Csak jóval később, midőn a követ már nemcsak szerszámok készítésére hasz­nálták, hanem már a kőzépitkezést is megtanulták, csak akkor használták fel a követ az élők védelmér e erődítményeiknél és házaiknál ép úgy, mint halottaik földi maradványainak védelméré a sirkamrákban és dolmenekben. A zsugorítva fekvők összes lelhelyein csakugyan azt találjuk, hogy ótt, hol az összezsugori- tott hullát a puszta földbe fektették, ott a lakásokon s az erődítményeken a kőépítkezésnek nyoma sincsen. Azt tehát alig érthető, hogy az egész világon a temetkezésnél térhiánya miatt juttatták volna .a halottakat zsugorított helyzetbe. Más szempontok parancsolták e szokást, melynél kezdetben, midőn még a puszta földben alkalmazták azt, térkimé- lésről szó sem lehetett. De lehetséges, hogy később, midőn már burkolatot adtak a zsugorított tetemek­nek, a térkimélés is már számba jöhetett: Az ért­hető, hogy a fáradságosan emelt, megalithikus emlé­kekben nagyon kímélték a helyet s számos zsugo­rított halottat helyeztek azokba, de az alig volna hihető,' hogy a csekély térfogat előnye adta volna nekik azon nagyon különös gondolatot, hogy ha­lottaikat ily természetellenes s a kegyeletet sérteni látszó helyzetbe juttassák. Az is érthető, hogy sók­kal gyakorlatibbnak találták későbben az óriási munkaerőt igénylő megalithikus emlékeket idő és térkimélés szempontjából egy más burkolattal, a hullaurnákkal felcserélni. (Folyt, köv.) K ÖZGAZDASÁG. A szekszárd vidéki méhész-egylet f. évi ja­nuár 15-én d. u. 3 órakor tartotta meg Szek­szárdon a polgári iskola tenácstermében évi ren­des közgyűlés. A gyűlésen megjelenteket Perczel Dezső elnök üdvözölvén, a gyűlést megnyitotta. A közgyűlés első tárgya volt á múlt évi számadások elöterjesstése, melyeket Dömötör László igazgató terjeszlett elő. A számadások sze­rént á bevétel kitesz . . . . 182 frt 10 krt á kiadás pedig . . . . . 180 » : — ekként pénztári maradvány 2 frt 10 kr. A szá­madások ezen eredménye örvendetes tudomásul vétetvén, azok felülvizsgálatára dr. Sass István, dr. Szigeth Gábor és Nits István urak küldettek ki. Továbbá: A tisztviselők és.választmány egy évi man­dátuma lejárván, elnök tiszttársai, és a választ­mány nevében leköszönt. A közgyűlés azonban újból is általános felkiáltással és némi módosí­tással ugyanazokat választotta meg. Kivévén hogy

Next

/
Thumbnails
Contents