Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-27 / 35. szám
Tolzia.znegrs'’'©! IKCölg-37-efe — Ha müvei láttára nem adtam volna kifejezést elragadtatásomnak, azt vélném ezen szavaiból, hogy bókokat akar hallani, de következ- tetőleg előbbi megjegyzésére — mely szerint némelykor a laikusok kritikája felette mulattatja — feltételezem, hogy azok dicséretét sem tekinti irányadónak. — Sőt ellenkezőleg. Az igaz barátok elismerése élénkíti a kedvet serkenti a kitartást, és buzdítja a szorgalmat. — Én tehát dicséretem kifejezése után csak szavaimat ismételhetem melyekkel műtermébe léptem ; hogy engem ma nem a műélvezet hanem fékezhetetlen kíváncsiságom vonzott ide, melyet egy körültekintés által kielégíteni véltem — és abban csalódtam. — És a kinem elégített kíváncsiság tárgyát képezi ? — — — — Az 50,000 forintos kép. — Requiescant in pace. — Ily forma feleletekkel nem fog kitérni kérdésemnek sőt kíváncsiságomat fokozza, a mennyiben nem tudom, hogy a felelet a kép értéke — avagy történetére vonatkozzék-e. — Mind a kettőre. — És valóban igaz legyen hogy ön azon képéért. . . . . — 50.000 forint átvételét tanúelöLt nyugtattam. — És mi utón került az ismét birtokába ? — Egy élet árán. — Kegyes engedelmével helyet foglalok kijelentve egyszersmind, hogy jelenlétemből csakis rejtélyes történetének elbeszélése által szabadu- land meg. — Félek, hogy elbeszélés után nagyon levert hangulatban keresendi majd fel a társaságot hová á quatres épingles toilette-je után ítélve menni szándékozik. —■ Hol ötven ezer forintról van szó ott a levert hangulat már magától száműzetik; különben pedig csak Deérékhez szándékozom menni kik egy kis társaságot hittak össze melyből lehet, hogy én ki is maradok. — Már hogy beszélhet igy — tudva, hogy ott dobogó szívvel váratik. — Pah, a szívdobogását mai nap a pénz csengésének kell tulhangozni ott pedig nem sok cseng. — Egy kissé túlöszinte-megfelel azonban a világ szellemének, és szavai csakis azért lepnek meg mivel eddig azt hittem, hogy a kis Irénkét nem nézi épen közönyös szemekkel. — Sőt szeretem. — Hm, igazán ? De barátom akkor a maga szeretető ilyen praktikus lelemény mint ez az én fokpolezom; megállíthatja a kellemesnek tetsző magasságban. — Nem eddig van az kérem szépen, eleinte sokan megbotránykoznak a pénzkeresőkön kik azután irigykedve nézik a kényelmet melybe egy gazdag partié az illetőt helyezte — mint például Árkádit, ki most is nagyobb utat szándékozik tenni kis feleségével. — Hallottam. A napokban beszélte Arkádyné egy társas körben, hogy férjét utazni viszi. — Élnem hallgathatva megjegyzésemet mely szerint a sóvárgás az ilyen kéjutazás után nem épen gentlemanlike, azon reményemnek adok kifejezést, hogy Árkády irigyelnek száma-e tekintetben — nem lesz igen tekintélyes. Különben pedig a partié személyiségére vonatkozólag — ha azt a sárga aranyak hamis reflex vetésének kikerülésével tekintjük, — irigylendö-e még akkor Árkády helyzete ? . — Igaz, de hát lehetetlen pénzzel párosulva szellemet, szépséget és kedvességet találni? —* A találáshoz keresni, a kereséshez pedig látni kell. Már pedig a vakság szomorú tulajdonsága a nem látás. Miután azonban — czáfol- hatatlan tapasztalatok szerint — a pénz mind- annyiotokat elvakit a találás üdvös sikere ép' oly ritka, mint mai nap a bo dog házasság. — Azért kell, hogy-e tekintetben az ész kövesse a szivet, és csak akkor, és csak ott ítéljen döntöleg hol a szív a szerelemtől lángra gyűlt. Vigyázzon barátom, saját magát fogja meg szavaival a szív lángheve a szeretett, — miután előbbi szavai szerint Irénkét szereti; döntsön tehát az ész ítélete! — Hja kérem, ha azt mind el akarnánk venni akit szeretünk, akkor nálunk is a török- országi törvényeket kellene a házasságkötés tekintetében életbe léptetni. De valóban mért volna oly ritkaság a gazdag körökben egy szép, szellemes, kedves hölgyecskét találni? — Talán könnyebben, mint megkapni. Az elősorolt tulajdonságokkal felruházott gazdag höl- gyecske igen keresett tárgy, és számos környezői közül ö is azt fogja választani a kiben ezen tulajdonságok — lehetőleg minél több rangfokozat kíséretében — fellelhetők. Kit pedig a sors, pénze daczára szegény partie-hoz kárhoztat, ott rendesen bökkenő van, a tulajdonságok, vagy hiányossak, vagy nem is létezők. És hol ily eseL ben a frigy mégis megköttetik, ott a szív bizony nem kérdeztetett, sőt a tett heves ellenkezése daczára hajtatott véghez. Különbért a szívről és az észről már oly sok lett írva és beszélve, hogy minden szavunk csak felmelegítése volna a már elmondottaknak. Hogy a két hatalmas ellenfél közül melyik a gyöztesebb, azt a tapasztalat eléggé mutatja. Mai nap az ész uralkodik és elnémítja a szivet és akkor a szegény szív úgy jár mint minden vesztes fél — ötét a rágalom, a dicsőség ellenfelét illeti. O a gonosz, ö Pandórának szelenczéje melyből minden rósz születik. Kétes felfogás, hamis képzelet, alaptalan hit! a szív csak jó, az rósz soha nem lehet. Nézzék bár a szülő gyilkost ki fékezhetlen dühében — vagy a mi még iszonyúbb, ha előre megfontolt gondolatokból vezérelve szúrja le szegény anyját — annak nehéz verejtékkel szerzett nehány krajezárjáért, melyet ö a rettenetes tett után lelkiismeret furdalás nélkül fecsérel el a tivornya helyeken — itt is a szív a rósz? — Nem, ezerszer nem! ezt az ész tette. Bár hallgatott volna a szív szavára. A szívnek csak jó, csak gyengéd érzelmei lehetnek, a kegyet- . lenséggé fajúit gondolatok, az ész szülöttei. A szívnek még létezését is szeretik — sőt chic mai nap tagadni. Igaz és tény, hogy a műveltebb osztály fölkellebb szellemű embereinél elég erélyes néha az ész, és szivnélküli uralma nem mindig fajzik rablógyilkossággá — pláne ha elég furfanggal operálva a mámmon forrásait kriminális bűntények elkövetése nélkül, legfeljebb nehány becsület vagy lélekölés árán is elnyerheti — de én, fiatal éveim daczára — az e téren szerzett gazdag tapasztalataim után ítélve állítom, hogy azon embernek ki csak a pénz hatalmának hódolva — kizár kebléből minden érzést, minden könyörületet — a társadalom teljes joggal alkalmazhatja az »ember« név elé a »gaz« predikátumot és ezen rangot úgy fokozhatja a mint a nemes birtokos szívtelensége kívánja. És most úgy hiszem ideje lesz elbeszélésemhez kezdeni. Vegye hát elő azt a képet., tegye ide a fok- polczra. — és most midőn levonja róla a fekete leplet — maga előtt látja kíváncsiságának tárgyát. — Ah ! — Ki ez a csoda szép lény kinek égő tekintete még e holt vászonról is, csaknem örült lázba kergeti a vért ereimben. — Története hasonló azon számtalan esetekhez melyekkel naponta találkozunk, de melyek mellett részvét — sokszor észrevét nélkül haladunk el. Tragikus kimenetele sem teszi szánan- dobbá — felgondolva, hogy a kora halál csak a hosszú szenvedést rövidíti meg. * * * Lili 16 éves volt midőn atyja halálakor —\ nagybátyja nemes Geröffy István házához került, ki mint egyetlen rokon, és természetes gyám | magához vállalta a kis árvát, nejének — eleinte — j heves ellenszegülése daczára, ki rögtön belátta, j hogy Lilikének elragadó megjelenése, igenis elö- tüntéti majd az ö gyermeke szépségének hiányosságát. ' Én Lilivel ott találkoztam először. Azelőtt minden évben tölték néhány hetett Geröfalván, egy az a vidék festői szépsége, más az a szabad tiszla lég élvezetének tekintetéből. Geröffy Iza gyermekkori barátnőm lévén, szülőitől mindég szivessen fogadtaték. Lakásúl nekem a kertilakot engedték át, melynek egyetlen szobácskájából, minden ottlétemkor rögtönzött műtermet alakítók. Háztartásom és kiszolgáltatásommal pedig miután Geröffyéket jelenlétem által zavarni semmiképen sem akartam — egy öreg nőt bíztam meg ki a szomszédságban lakott, és nekem ezen szívességet csekély jutalomért megtette. A Gerőffy-kastély mint a köznép nevezte a legnagyobb ház volt Geröfalván, 'parkká alakított kertjével mely a dombtetőről lehuzódott az alatta elvonuló országútig melynek túlsó oldalán a falu terült el kis templomával, és körülte ákácz fákkal beültetett temetőjével. A kertnek legnagyobb díszét egy régi vár- omladék képezé melynek falai a kerti lak közelében magasan emelkedtek ki a fák sürü ágai körül. Múltjára, vagy történetére azonban senki sem emlékezett, bár a nép között — ki 'tekinte- i tét is félve forditá a romfalak felé — mindenféle mende-monda szárnyalt felőle. A név elátkozottságát újabban bizonyitá előttük Geröffy halála, kit kevéssel Lilikének házához vétele után azon a helyen — mely különben az onnét kínálkozó gyönyörű kilátás végett kedvencz helye vala — halva találtak. A vár rejtélyes legendái fel sem hagyták ébredni a gyanút, mely szerint ott öngyilkosság forga kérdésben. A már anélkül is izgatott kedélyeket rémületig fokozták utóbbi időkben a falak közöl éjjelenként lehangzó fájdalmas kiállítások melyeket rendessen egy fehér alak megjelenésre követett. (Folyt, köv.) VEGYESEK. Élelmes regényíró. Egy hírneves párisi iró beszéli, hogy kezdő korában milyen módon vétette ő meg egy regényét, a melyet »Le Lac de Génévé« czim alatt adott ki s a melyet senki sem akart olvasni és megvenni. Egyszer Nizzában egy feleségével ott időző magas állású ur névtelen levelet kapott, mely a következőkép hangzott: Egy jó barátja tudatja önnel, hogy a »Le Lac de Génévé« czimü regény 131-ik és következő lapjain le van írva az ön nejének privát élete. A férjnek persze első dolga volt a regényt megvásárolni s megkeresni benne az illető helyet. De bizony egy árva szót sem talált az olyat, a mi bármely asszonyra is ne vonatkozhatott volna. Egy este egy társaság ült együtt Nizzában s egyikök szóba hozott egy anyonym levelet, a melyben a következő figyelmeztetés volt olvasható: »Szerezze ön meg magának a »Le Lac de Génévé« regényt, olvassa el az V-ik fejezetet: ott ön becsületében van megtámadva.« — Erre a társaság többi tagjai is előhozakodtak hasonló levelekkel. Persze, valamennyien megvették a regényt s a nizzai könyvárus nemsokára egész nagy csomagokban rendelte meg a kelendő regényt. Álmatlanok sportja. A sport egy uj nemét- találták ki némrégen Amerikában. Arra fogadtak az emberek, hogy ki tartja ki legtovább alvás nélkül. Egy ilyen verseny alkalmával, M. C. Woodfor san- francziskói úri ember nyerte meg 20 fontból álló fogadási összeget. A kitartó gentleman állítólag 158 órát és 48 másodperczet virasztott át. A második és harmadik dijat, 10 és 5 fontot, két ur nyerte, de ezek már 95 óra múlva feladták a harezot. Orvosi körökben nagy érdeklődéssel kisérték a különös fogadás minden mozzanatát. Az orvosok Mr. Woedfortot, a győztes álmatlant, nagyon féltették attól, hogy megüti a guta. MÁRIA CZELLI hashajtó labdacsok (piluíae laxsntes mariaz.) Ártalmas anyagoktól mantas, kellemes segédszer rest székelésnél, dugulásnál és az éltből keletkező bántulmaknál, miről a nagy kedveltség, széles körii elterjodség és nagy mérvű orvosi rendelés tanúskodik. — Gyors és szelíd hatása csikarás-és fájdalommentes. A mellettes védjegy a valódiság bizonyítéka, ára 20 kr. Egy tekercs | dobozzal 1 fi. A pénznek előleges beküldése mellet, bérmentes postai szántással együtt egy tekercs ára 1 ft. 20 kr., 2 tekercs 2 fi. 20 kr., 3 tekercs 3 fi. 20 hr. BEADY C. gyógyszerész, Kremsierbon (Morvaország). Az alkoto részek nyilvánosságra vannak hozva. Gyógygzertarakban kapható.
