Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-22 / 4. szám
Szefesss&rcL “V i d é fee. — Száj- és körömfájás megszűnte. Tabód községben özv. Forster Zsigmondné birtokán, úgy szintén Uj-Dombovár községhez tartozó Mászlony pusztán uralgott száj- és körömfájás megszűnvén, nevezett község, illetve puszta területe a zárlat alól feloldva lett. — Hófúvások eltakarítása. A múlt héti szél viharral jött hóesés következtében beállott hófuva- tagok eltávolítása és a közlekedési utak szabaddá tétele iránt vármegyei alispánunk táviratilag utasította a járási föszolgabirákat. — Hymen. Flóra János saásdi vasúti hivatalnok eljegyezte f. hó 4-én Kelemen Kálmán vmegyei hivatalnok leányát, Fiórát. — Figyelmeztetés. Azon urakat, kiknél még el nem árusított Segítség-Albumok vagy a már elárusított példányok után befolyt pénzek vannak, ez utón figyelmeztetjük — ez esetben még nevük elhallgatásával — hogy a leszámolással, illetve az eladott példányok árának beküldésével annál kevésbbé késlekedjenek, mert ha ezt 8 nap alatt nem tennék meg, úgy n e- vük nyílt kiírásával volnánk kénytelenek őket becsületbeli kötelességük teljesítésére felhívni, mielőtt ellenük a törvényes lépéseket megtennök. Dunaföldvárott, 1891. január hó 17. A Segítség-Album kiadóhivatala. A VIDÉKRŐL. I. Kölesd. Tekintetes szerkesztő' Úr! Beh szeretném én beutazni az országot, nem ugyan zónajegygyel, mert látni, tapasztalni szeretnék, de nem is gyalogszerrél, mert ez fárasztó, hanem jó lovakkal, jó kocsin, a falukon.végig lassan hajtatva, az udvarokra benézve, a hol abra- kolni kell, ott szétnézve, hogy vajon a nép kultúrájára minő hatása van a nemzetiségnek, vallásnak, és egyébb társadalmi tényezőknek. Nagyon széleskörű megfigyelés, elfogulatlan mérlegelés, összehasonlítás kellene ahhoz hogy az ember igazságos ítéletet mondjon. Én itten, megyénk kellő közepén, úgy tapasztaltam, hogy a magyar földmives polgár háza és udvara, legyen az gazdag egész vagy másfél telkesé avagy szegény kisházasé, legyen az a ház bádoggal, cseréppel, fazsindellyel, náddal, zsúppal fedett: az a ház szépen fehérre van meszelve, az udvar rendben tartva, olyan hívogató, olyan megnyerő, mig a németé, tagadhatatlan, általában szilárdabb anyagból épült, cserepes ház, kiezifrázva vörössel és kékkel, szép mig uj; de a régiebb házak mesze- letlenek, vakolatlanok, az udvarok rondák. És különös, mintha a katholikus és protestáns vállasok e két nemzetiségre ellenkező hatást gyakorolnának a németeknél; a katholikusok adnak általában többet a csinoságra, a magyaroknál a protestánsok ; a katholikus német faluk a kultúrában előrehaladottabb külszínt mutatnak mint a protestánsok, mig ez a magyaroknál megfordítva van. A mi a külső, illedelmes magaviseletét, »becsülettudást« illeti, no itt már a magyar nép felekezeti külömb- ség nélkül, nagyra fölötte áll a németnek. Hallottam már magyar embertől, hogy furcsán esik neki midőn a német sógor, ki nála úgy vásári alkalomkor szállást talál, ételben-italban részesül, annyi becsületet sem tud, hogy megköszönné, pedig gyakran biróviselt ember. A német ember, ha valami szót meg nem ért, igy kérdezi; »Hán ?« »Éhe« — ez azt teszi: »Igenis, szolgálatjára;« »á—á« pedig annyit tesz hogy »nem.« Azonban, hogy megyénkben kémény nélküli házakat lehessen még látni, el sem hittem volna. Még pedig egy oly mezővárosban, mely a vidék kereskedelmének goczpontja, kivált mióta ott két irányú vaspálya egymást átszeli. Gyönyörű termőföld, a vagyonosodásnak legalább is oly tényezőivel, mint Sár-Szt-Lörincz, Nagy-Dorog, és ott a szép úri házak között a magyar polgár ember háza mind magannyi nád vagy szalmatetejü putri és pedig, mint mondám, kémény nélkül! A füst a konyhaajtón ömlik ki és fekete korommal von be gádort, ereszalját, és sövénymódra rozséból font csúcsfalat az elörebukkanó tető alatt, Minden csupa korom csupa füst! Oh ez az álapot a vármegye többi részéhez képest legalább is száz esztendei hátramaradást mutat a kultúrában ! Pedig mily módon igényeknek megfelelő díszes, vagy több osztályú népiskolákba járnak ezekből a putrikból a gyermekek! Nincs annyi hatása annyi évek óta a népoktatásnak, a templomi szószéknek, missiónak, vasútnak, népbankoknak, önkéntes tűzoltó-egyletnek, tudja Isten még mennyi erkölcsi kulturális tényezőknek, hogy ez ázsiai, nem legsötétebb afrikai állapotot megszüntetnék! Nem hozhatna a felerészben viriüstekböl álló képviselő- testület, már csak tüzrendőri szempontból is olyan szabályrendeletet, hogy a városban kémény nélküli ház még nem tűrhető? Vagy azt várják, hogy Isten kegyelemből ezek a putrik mikor kapnak lángra a kémény nélküli tűzhelyről felszálló sziporkától ? De Hát ki áll jót az utcza frontba épt- tett díszes úri házsorokért ily tűzfészkek mellett ? Én szeretem a magyar népet, a magyar fajt és épen azért kimondhatatlan fájó érzés fogott el, ily hátramaradását látva németajkú polgártársaink mel ett. E lapok hasábján már egyszer elébe tártam a katholikus egyháznak az ő missiói feladatát vándorczigány hívei körül, hogy miért nem fordít reájuk annyi gondot, mint Afrika négereire, és ime, ős időktől megtelepült magyar földmivelő híveinek hajléka városi helyen amazokétól nem sokat különbözik másban, mint hogy sátorfái föl nem szedhetők. —r. —v. II. Miszla. Miszla, 1891. január hó. Előttem fekszenek a kitöltött népszámláló lapok, melyeknek elkészítésén egy héten át csikorgó hidegben s térdig érő hóban fáradoztam, s most mindezeket rendbe szedve kétes borulat- tal szemlélem a végeredményt feltüntető kimutatást s könny lopódzik szemembe midőn azt tapasztalom, hogy tiz év után minuszos összeget kaptunk, mert mig a tiz év előtt megejtett nép- számlálás alkalmával Miszla község és a hozzákapcsolt puszták területén 1512 lélek találtatott; most csak 1490-et számláltunk össze. Nem nagy ugyan a különbözet, de mégis keserű a csalódás midőn többre számítottunk s az eredmény mégis kevesebb lett, jóllehet a fenti összegben bennfoglaltatik Gyurka Gomán kóbor- czigánynak 20 tagból álló családja is; kiket a sok hó s a nagy hideg karácsony óta a bibor- hegyi árokba beszorított s a népszámlálás hivatalos ténykedése által Miszla község népességi létszámához besoroztattak. Bizony szomorú eredmény ez tiz év után s elmondhatjuk azt, hogy pusztulunk és veszünk ! Mi oka ennek? Hisz vidékünkön s benn a községben is igen kellemes aer ventillál, vizünk kitűnő s oly egészséges mint a minő csak a hó fedte bérezek ölén levő tengerszemekben lelhető, borunk — nektár, mely Lucullus lakomáinál is feltüzelné a kedélyt s ha a dicső Horác ebből ivott volna, bizony ennek hatása alatt is elénekelné : Nune est bibendum, nunc pede liberó Pulsanda tellus; nunc Saliaribus..; Ornare pulvínár Deorum ' Tempus erat dapibus, Sodales. És mégis fogyunk! Oka ennek a nagy szegénység, melyben lakosságunk nagyobb része küzd a nyomorral s a korszellem folytán folyvást előtérbe lépő elsatnyulás, eltörpülés. A számláló lapok átnézete után az is kitűnt, hogy a fenti összegből 709 férfi és 781 nö találtatott, tehát a nők száma 72-vel haladja meg a férfiak számát, ami bizony alig másfélezer léleknél nagy arány, de a nők nagyobb száma nemcsak községünkben mutatkozik, hanem ha a múlt népszámlálás adatait vesszük zsinór mértékül az összes dunántúli vármegyékben és a felföld vármegyeinek legnagyobb részében. Ne csodálkozzunk tehát azon hogy nagy a száma a vén leányoknak, hanem azon, hogy az ágglegényeskedés korunkban már nagyon divatozni kezd s az amúgy is nagy számban levő vén leányok számát tetemesen öregbiti. Ifjú barátim az ég szerelmére kérlek titeket, ne várjátok mig fejetek megkopaszodik, csak ti nősüljetek ! III. Tolna Kömlőd. Tolna Kömlöd képviselő testületé még a múlt hóban nagy lelkesedéssel szintén megszavazott a Paks-Székesfehérvári vonalra 10. ezer frtot, az ezen ügyben beált ujabbi események azonban, minden valószínűleg, szerint végleg lehetetlenné tették e vonal kiépítését. A népszámlálást január 12-én fejezték be, az eredmény a következő: Összes népesség 1739 lélek abból Kömlödön él 1679 távol van 67. Gyarapodás 1870-ik év óta 236. A nők száma 45-:el több mint a férfiaké. A közlekedés Paksról Kömlödre s innen Bölcskén a múlt héten még nyitott volt — de a legutóbbi havazások a csapást úgyszólván teljesen eltemették s helyenként hatalmas hívásokat teremtettek. Mikor, e sorokat irom nagyban dühöng még a hóvihar. A paks-szekszárdi utón a közlekedés ez idő szerint megszűnt. IV. Sár Szent-Liőrincz. Sál Sz.-Lörinczen 1891 évi január hó 11-én áz iparos-osztály a helybeli dalárda testület javára kitünően sikerült tánczestélyt rendezett; az intelligens osztályból is számosán megjelentek. A jótékonyczélra 16 frt 55 kr. tiszta jövedelem maradt meg. Jelenvoltak hölgyek közül: Lemle Já- nosné kedves leányával Berta kisasszonynyal, Pandli Jakabné leányával Katiczával (Kis-Székely) Merbel Fülöpné leányával Lotti kisasszonyai, Kiss Sándomé, B. Szabó Jánosné, Klaithál Ádámné, Körmöcz Jánosné, Greifenstein Jánosné, Kiss La- josné, Győri Istvánná, Fauszt Józsefné, Kéri Istvánná, Kránitz Jánosné, Kránitz Józsefné, Hárs Jánosné, Zámb) Istvánné, Kiss Katicza és Benke Rozália kisasszonyok. Felülfizettek: Fdö Sántha Károly ev. lelkész ur 60 kr., Eiferth Henrik ev. tanító ur 10 kr., . Schaad Gyula segédjegyzö ur 60 kr., Ifj Kiss János ur 20 kr.,'Lemle Jánosné 40 kr., Pandli Jakabné 40 kr., Kiss Sándor 50 kr., Kiss Lajos 50 kr., Reich Samuel 30 kr., Gold- smidt József 30 kr., Kránitz József 20 kr. Fauszt József 20 kr., Győri István 20 kr., Kis János 20 kr., Idősb. Kiss János 20 kr., B Szabó János 20 kr., Merbel Zsigmond 20 kr., Kéri István 20 kr., Szívós István 10 kr., Szalai Lajos 10 kr., Varga István 5 kr. A rendezőség a leghálásabb köszönetét fejezi ki a hölgyeknek, kik megjelenésükkel a nemes czélt támogatni s a tánczestély sikerét biztosítani szívesek voltak. De elismerést érdemel a tánczestély szép sikerében Kiss Sándor ur is, mint a rendezőség elnöke. A felülfizetőket szives adakozásukért ezúton nyugtázzuk és fogadják egyúttal legforróbb köszönelünket. Sár Sz.-Lőrincz, 1891 január 14-én. A rendezőség nevében: Kiss Lajos. A Törvényhatóság köréből. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága. (A január 15-iki ülés.) F. évi január hó 15-én gr. Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt és Simontsits Béla alispán, Madarász Elemér főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fördős Vilmos t. ügyész, Szerényi Kálmán kir. ügyész, Varasdy Lajos kir. tanfelügyelő, Karg Károly kir. pénzügyigazgató, Sebők Kálmán kir. főmérnök, Péchy József, Dőry Denes, Szigeth Gábor, Kramolín Emil, Totth Ödön, Örffy Lajos, Perczel Dezső, Perczel Lajos s Bern- rieder József bizottsági tagok részvételével Tolnavármegye közig, bizottsága ülést tartott, melynek folyamán a felolvasott jelentésekből adjuk a következőket: I. Alispánt jelentésből. Személyi változás a közigazgatási bizottság kebelében a múlt 1890.. év II. felében be nem állott.
