Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-06 / 32. szám
Szekszárdi V 1 d é k e. % az ünnepelt családja, rokonai, ismerősei, tisztelői, jJbarátjai. Az ünnepi beszédet Nagy Mihály tanít<5- egyleti elnök tartotta. Az ünnepély végeztével a nagyvendéglőbe jöttek össze, hol a társas-ebéd tartatott. Pohárköszöntőket mondtak: Huber János, Salamon József, Vörös Mihály, Horváth István járá.- biró, Havas Jenő urod. mérnök stb. A szép ünnepély a legjobb hangulatban oszlott széjjel. Tanítói választás. Kölesdi r. kath. tanítónak : Ruzsinszky József volt szakcsi osztálytanitó választatott meg. EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. Nöegyleti gyűlés. Az Egyesült »szekszárd tolnamegyei nöegylet« vasárnap délután Ágoston Károlyné elnöklete alatt választmányi ülést tartott. Több folyó ügy elintézése után, a már korábban elhatározott kisasszonynapi mulatság rendező- bizottságát választották meg. Rendező bizottsági elnöknek Borsody Lajosnét, rendező — bizottsági tagokul pedig dr. Hangéi Ignácznét és Papp Lász- lónét választották meg. Bálelnökké Ágoston István lett. A tánczmulatság a casinó nyári helyiségében lesz megtartva, mely tombolával lesz egybekötve. A tombola tárgyak a sárközi házi iparczikkekböl fognak állani; Belépti dij 1 frt lesz. —■ Ezután Bodnár István pénztáros bemutatta a II. negyedévi pénztári kimutatást, mely helyeslöleg tudomásul vétetett. BORÁSZAT. Európai szölővesszök eladása. Hogy az európai fajtájú szölővesszök eladása a termelőknek megkönnyittessék, s azok, a kik uj szőlőket telepíteni szándékoznak, az egyes szőlőbirtokosoknál eladásra rendelkezésre álló, teljesen megbizható- lag fajtiszta szőlő-vessző készletekről idejekorán tájékoztassanak, a földmivelésügyi minisztérium a szölövesszökét eladó s az azokat kereső birtokosoknak közvetlenül egymáshoz való utalása végett még ez év őszén hirdetést szándékozik kibocsátani és e végett felhívja a gazdasági egyesületeket, hogy szólítsák fel azokat a szőlőbirtokosokat, a kiknek teljesen megbízható fajtiszta és jól kezelt európai szölöültetvényök van, hogy az egyes fajtákból eladásra szánt, vagy remélhető vesszökészletüket fajta, minőség és mennyiség szerint, a termelési hely, (vármegye, község, pósta- és vasúti állomás) és az ezrenkénti eladási árak megjelölésével —■ az árakba a csomagolás és a feladó vasúti állomáshoz való szállítás költségeit is beleértve — az egyesületnek mielőbb jelentsék be, az egyesület pedig az ekként beérkező jelentéseket a faj tisztaságra nézve nyilvánítandó véleményével terjeszsze fel legkésőbben folyó évi szeptember hó végéig a miniszterhez. VEGYESEK. Az 1848-49-i szabadságharczi emlékek kiállításának rendezői több értékes festményt rendeltek meg oly czélból, hogy azokat a becsesebb s értékesebb tárgyakat beküldő kiállítók közt dijak gyanánt oszszák ki a kiállítás befejeztével. E festmények közt Kollarznak két, igen sikerültnek mondható, képe van. Az egyiken a Kossuth czeglédi beszédjét hallgató nagy közönséget látjuk, hogy mily lelkesedéssel és (a képen jól kifejezett) áhítattal vették öt körül a derék alföldi magyarok. Az előtérben állók közül többen leborulva hallgatják Kossuthott. E kép párja azt a hires jelenetet ábrázolja, mikor Kossuth czeglédi beszéde után másnap több ezer (minden fegyvert fogható) ember lelkesedve indul Pest felé kaszákkal és ajkukon a Kossuth dallal. Azt állítják, hogy itt hangzott föl először a mi kedves nótánk, hogy: »Kossuth Lajos azt izente.« Szerzőjét ma sem tudjuk. E képeken kívül életnagyságú Kossuth mellképet olajba festve is kapnak mindama kiállítók a kik nagyobb számú vagy a kik egyes de igen érdekes dolgokat küldenek. - A többi kiállító is kap életnagyságú fénykép imitáncziót Kossuth képekből. Minden küldemény az 1848-49-i szabadságharczi kiállítás rendezőinek Budapestre a fővárosi vigadóba czimzendö. Szabályozási munkálatok a Közép - Dunán. A pestmegyei sárközi társulat egy számosabb tagból álló küldöttsége tisztelgett Bethlen András gróf földmivelési miniszternél, a Közép - Duna mielőbbi szabályozását kérte. A küldöttséget, a melyben legnagyobbrészt kalocsai lakosok vettek részt, Gajáry Ödön vezette a miniszter elé. Bethlen András gróf földmivelési miniszter válaszában hangsúlyozta, hogy különös gondoskodása tárgyát képezi, hogy a szabályozási munkálatok a Közép - Dunán lehetőleg mielőbb végrehajtassanak, mire nézve a műszaki felvételek és tervek már munka alatt is állanak, a mennyiben azt a pénzügyi helyzet megengedni fogja; arra fog törekedni, hogy azok a kalamitásolc, a melyek a Közép - Dunán a meder elfajulása következtében felmerülnek,lehetőleg minél előbb eltávolittasanak. A miniszter válasza megnyugtatólag hatott a küldöttség tagjaira. CSARNOK. Rablókaland. Nem is lehetne most egy-hamar időszerűbb czimet és tárgyat választani, mint a fentit. Még mindig izgatottak a kedélyek a szerkesztői rablás miatt. Hiába csak classicns nép volt és marad a görög, ime most is csak görög volt a föczinkos a vonat -— akarom mondani — vasúti c 1 a s s i- sok (osztályok) kirablásánál, és oly classikus módon történt ez, hogy még Israelon is kifogott. De ki ám! Azaz tulajdonképen befogta, és csak 200,000 frank váltság dij mellett ereszti el drága foglyait, a mely összeg ugyan nekem is elég Volna most ebben a kanikulás világban. Hát még az a sok potya aranyóra és óraláncz. Hej de be lehetne azokat most csapni ebben az ugorka saisonban, és az értéken ott a jegesmedvék honában valahol egy kis csöndest ütni! . Az eszmetársitás szabályainál fogva eszembe jut most egy história, mit ily alkalmakkor mindig elmesélt a szegény öreg, istenben boldogult — ugyan él még — Belkó bácsi. Hej gyerekek, más világ volt még akkor, mikor én még diák voltam! Mi a geográfiát, topográfiát, ethonografiát — egyszóval a — g r a fiókát még saját tapasztalatból tanultuk, nem holmi vaskos könyvekből. Akkortájt még nem száguldozta kereskeresztül szép Magyarhonunkat az az istentelen tüzes vasparipa, hanem bezzeg szt. Pál lovaival jártuk be hazánkat. Más ficzkók is voltunk mi ám mint te, nem olyan im-ám, pity- poty fráterek. Ha megjött a regrátió, fütyköst vettünk a kezünkbe, bugyrot a hátunkra, és mentünk tanulmányozni »szép hazánknak szép határát.« Sohasem felejtem. Philosophus koromban én meg egy Kürth nevű iskolatársam — derék egy magyar gyerek volt, az igaz, fel is áldozta vérét a haza oltárán 48-ban — Horváthországba mentünk, hogy helyrajzi és népismei tapasztalatokat gyüjtsünk. Ott, ott voltunk mi öcsém már ötven évvel az előtt, hova most a mi megyénk félrevezetett lakói tömegesen mennek kivándorolni az »elveszett paradicsom«-ot keresni. Mikor azt is bebarangoltuk volt, átmentünk a határ-őrvidékre. A Kulpa folyón átkelve, Petrina városába ériünk és onnét Glina felé tartottunk. Egy rettenetes erdőbe értünk, hol a hőségtől kin- zott testünket az óriási ösfák árnyaiba vetettük és szerencsésen el is aludtunk. Hogy meddig aludtunk, nem tudom, mert j akkor még csak nagy és gazdag ura knak voltak zsebórái, nem minden suszter gyereknek, mint ma nap. Elég az hozzá, én ébredtem föl legelőször és keltettem fel pajtásomat. — Te pajtás — mondván — kelj fel és ' menjünk, mert már esteledni kezd. Talán még kiérünk éjjelre valami faluba. Itt csak nem maradunk 1 Pajtásom sem volt rost, felkelt és mentünk tovább utunkon. Már sokáig mentünk, egyszer egy keresztuthoz kerültünk. Négyfelé is vezetett most egyszerre ar ut. — Hát pajtás most merre? — kérdőm Kürthot. — Én azt tartom — feleié az — csak maradjunk mi az egyenes utón. — Mondasz valamit — mondám — csak ne volna már este. — Este ide-oda, vissza már nem mehetünk, majd csak kitalálunk még az erdőből. Igaza van —‘gondolám — itt más nincs hátra, mint előre. Akárhová most, de itt az erdő közepén nem maradhatunk. Mentünk hát tovább szótlanul egymás mellett, kiki a saját gondolataival elfoglalva. Sokáig mentünk már, sötétedni is kezdett, gyomrunk is krákodni kezdett már mint egy kétszáz éves varjú, a bátorságunk is már lassan — lassan inunkba szállott — no csak azért ne nevessen ám, derék magyar gyerekek voltunk mi ám — és sehol semmi ház, se viskó, sé semmi. Pajtásom a sötétben egyszer .neki ment egy fának, hogy majdnem hanyatt esett. — Hallod — szóla most — itt maradunk most az erdő közepén holnap reggelig, ha megesznek bennünket, hát jő étvágyat hozzá, de én nem megyek már egy tapodtat sem. Ördög bújjék abba a topographiába! E már t a p o graphia ! Sokáig kellett érvelnem, mig végre beleegyezését adta, hogy még egy órahoszant megyünk, és ha akkor sem találunk házra, hát akkor Isten nevében, az erdő középen hálunk. Alig mehettünk azonban egy pár ezer lépésnyire, egy mécset láttunk messziről kandikálni. No iszen volt öröm, vivát! Mint a szomjas vad a viz után, úgy iramodtunk mi a mécs irányában, árkon-bokron keresztül, mig végre egy nyomorult kis viskó előtt,- mely még mindig az erdő közepén állott — álltunk meg. En voltam az öregebbik, nekem kellett előbb egy kicsit re- cognoscirozni. Be-benéztem a mécs által megvilágított ablakokon, de senkit, egy lelket sem láttam. Visszahúzódtam és megmondtam pajtásomnak, — Tán valami tündérlak — mondá tréfásan. — De iszen, tündér-e nem-e, hegyibe a fütyköst és aztán gyere menjünk koczoljunk, ha nem eresztenek be, hát úgy törünk be. Koczoltam. Valaki olyan vadrácz nyelven kérdezett valamit, mit mi persze nem értettünk. — Nem tudunk horvátul — feleltem én. — Most ékes zsidódialektus és német nyelven kérdezett valaki : — Wer ist draus ? — Ik und er —■ felelém összes németgram- maticai tudományomat összeszedve. — Aber wer sein sie ? — Zwai ungarisches Studenten — ebadta. Erre aztán kinyillott az ajtó és mi beléptünk. Egy szegény öreg zsidó volt a korcsmáros. Kérdeztük, hogy lehet-e itt hálni. — Itt hálhatnak — mondá, de még látogatást kap az éjjel. — No se baj, mondá Kürth barátom, én innét tovább nem megyek már, ha maga az eleven djerola jön összes kíséretével. — Van-e valami vacsorálni valója? — Nincsen sémim. — Hát ágy van-e? — Legfölebb az asztalt és a padokat használhatják ágyakul. Mi maradt más hátra, mint a bugyrot vánkosul és a felső kabátot takaróul használva csizmástul, nadrágostul a pad alá feküdni. Pajtásom alig hogy lefeküdt, úgy hortyogott, mint egy nílusi ló, engem azonban a hely titokzatossága ébren tartott. Úgy éjfél felé, koczolást halottam az ab- I lakon, mire korcsraárosunk az egyik ablakhoz
