Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-22 / 4. szám
Szekszárd TT i 6l é Ír ©tatólagos elhanyagolás íolytán oly mennyiségűvé válik, hogy végre már a szegény emberre nézve ennek lefizetése teljes lehetetlen lesz. Szükséges tehát, hogy a párbér illetmények behajtása a közigazgatási halóság utján szorgalmaztassék s a kántortanitó részére biztosittassék; természetesen akkor, ha ezt a lakosság vagy késlekedve vagy egyáltalán lefizetni nem hajlandó, — Az egyesek terhére kiküldött főszolgabírói végrehajtó azután képes leend annyi tekintélyt szerezni megbízatásának, hogy a párbért az egyesektől minden erőszakos eszközök felhasználása nélkül is beszedje, s a kántortanitók tisztességes megélhetését biztosítsa. Ott azonban, hol sem a községi elöljáróság, sem a közigazgatási hatóság nem gondol a párbér behajtásával — a szegény kántortanitónak bizony nem kerül húsvéti sonkára. Nem vagyok ugyan barátja azon elvnek sem, a melyet a napokban egy a köz- igazgatás államosításáról szólő s csak imént megjelent röpiratban olvastam, hogy a főszolgabíró járásában mintegy fő-fővégrehajtó szerepkörre utaltassák, de igenis kívánatosnak tartom, hogy megyei követelések pontos behajtása mellett a párbér hátralékok behajtását is szigoruau ellenőrizze. Lapnnk t. Olvasóihoz. Lapmik a jelen évtől kezdve Pák- son JRosenbaum Miksa nyomdájában fog nyomatni, ez okból a szekszárdi központi szerkesztőség mellett a közönség nagyobb kényelmére Pakson egy helyettes szerkesztőségét is alapítottunk, a mélynek vezetésére X>r. Hodossy Géza urat helyettes szerkesztői minőségben voltunk szerencsések r megnyerhetni. Értesítjük ennélfogva t. olvasóinkat, munkatársainkat és a lapunk utján hirdető közönségünket, hogy a menynyiben közleményeiket Paks és vidékéiből küldik be lapunkhoz — azokat egyenesen Pr. Hodossy Géza h. szerkesztő ur utján közvetíteni szíveskedjének. A Paks és Vidékére nézve rendszeresített helyettes szerkesztőségünk kiváló czélul tűzte ki magának az e vidék általános és közérdekű ügyeinek, az eddiginél is nagyobb képviseletet adni s oda törekedni, hogy lapunk e téren is a hozzánk kötött követelményeknek a sajtó utján minél hathatóbban megfeleljen. Paks és Vidéke t. közönségét ez alkalommal tehát különösen is megkérjük, hogy bennünket kitűzött czélnak megvalósításában — megtisztelő jóindulatával megajándékozni szíveskedjék. A Szekszárd Vidéke szerkesztősége. zz: Vármegyénk törvényhatósága áltál a hófúvások által okozott közlekedési akadályok elhárítása czéljából a f. évi közúti költség előirányzat terhére elölegképen 1000 frt. utalványoztatok — Kivételes nősülési engedélyek Bar- chet Jakab apáthi, Fehérvári Ferencz kányái, ifj. Fejős József bátai, ifi. Götz János rnucsfai, Horváth János szekszárdi, Kah Péter brasztováczi, ifj. Kanczelmann János k.-mányoki, ifj. Kraft György izményi, László József f.-ireghi, Lutz János paksi, Molnár Mihály agárdi, Mózes József bátai, Pelcz József paárii, Ritz Imre bonyhádi, Schleier Sebestyén, ifj. Schmell Ádám a.-nánai, Szalbach Péter mórágyi, ifj. Szűr Szabó József f.-ireghi, Szita István szántói, Sibinger József pálfai, ifi. Takaró Mihály bátai és Zsikó Péter felső-nyéki lakosok kivételes nősülési engedély iránti kérvényök vármegyénk közigazgatási bizottsága által pártolólag terjesztettek fel a m. kir. honvédelmi minisztériumhoz. — Kincslelet tárgyában/t intézkedés. A Decs község határában múlt év tavaszán lelt régi ezüst pénzekre vonatkozólag a m. kir. pénzügy minisztérium akként intézkedett, hogy 24 drbot 1 frt, értékben a nemzeti muzeum igazgatóságának 'átadván — a többi 1371 drb. a jogo- | sultak között felosztandó lesz. ! A „T ol n a v á r m e g y e“ szerkesztőségével újból foglalkoznunk kell. Megváltjuk, hogy nem szeretjük ha laptársunk oly irányban vezeti lapját a hol kényszerítve látjuk magunkat véle szemben felszólalni. Jobb szeretnénk ha a Tolnavármegye“ csinálná a nagy országos politikát, a mélyre vállalkozott s hagyva ki bennünket minden oly dologból a mély hozzánk nem tartozik, de egyszersmind ne avatkozzék illetéktelenül a mi bélügyeinkbe sem. A „Tolnavármegye“ és „Palást“ ur a „Tolnamegyei Közlöny“ belmunkatársa közt szó- liarcz folyik nehány hét óta, a mit a „Tolna- vármegyének“ az a kissé elhamarkodott szerkesztői üzenete mérgesített él, mélyben a Tolna- megyei Közlönynek „Tövisek“ czimü rovatát a mélyet „Palást“ ur vezet „a sületlenségek állandó terének“ nevezte. Palást ur persze nem maradi adós s most a „Tolnavármegye“ bizony élég indokolatlanul minket is belevon e vitába. A „Szikrák“ czimü rovatunkban nem rég egy közlemény jelent meg „Gordonka“ aláírással. Mi e czikkél nem bántottunk senkit, legkevésbé a Tolnavármegyét, de úgy látszik, hogy a „Tolna- vármegye“ Palást ur elleni harczában ma holnap mindenütt rémképeket fog látni s minden humoristikus közleményben „Palást“ úrtól ijede- zik, mert „Gordonkára“ is egyenesen rámondja, hogy azt Palást keze irta. Mi nem avatkozunk a „Tolnavármegye“ és Palást ur közti dologba, semmi közünk ezen az ő magán ügyükhöz; de ahhoz már van közünk hogy senkit a mi szerkesztőségünk bélügyeibe, bel titkaiba illetéktelenül s jogtalanul b e- leavatkoz ni ne engedj ün k. A k é zir átok titka — olyan szent mint a levéltitok, a ki azt megsérti vagy a ki e titok után kutat oly dolgot követ el, mélyet hogy a legenyhébb kifejezéssel éljünk — helyeselni semmikép sem lehet. Laptársunk — a „Tolnavármegye“ tehát nagyon rósz politikát követ — mikor pályája kezdetén már arra terjeszti ki fi g y elmét, hogy a szerkesztőségek kéziratainak titkaiba behatoljon, s kutatja hogy ki rejtőzik egyik másik név alá. Ezt az eljárását csak azért nem bíráljuk él ma még úgy mint kellene, mert enyhítő körülményt képez rá nézve lapjának fiatal volta s a szerkesztésbeni járatlansága; de azért teljes tisztéletünk mellett nagyon megkérjük, hogy jövőben ne vonja bélé magán vitatkozásaiba a mi lapunkat, ne avatkozzék a mi szerkesztőségünk bel ügyeibe, né kutassa, hogy k i rejtőzik egyik másik irói név alá szóval ily erősen ne érdeklődjék a mi kézirataink iránt. Mi nem avatkozunk a Tolnavármegye dolgaiba s ismételve nagyon kérjük, hogy jövőben ily irányban ő se foglal kozz ék a mi l ap unkkal. szeretettel vette őket körül, sírva kérte őket, hogy maradjanak itt, ne hagyják el őket. A kalugye- rek látva a nép forró ragaszkodását, lemondtak szándékukról, s továbbra is közöttük maradtak. A szerzetesek, a néppel együtt, erre egy alkalmas, megfelelő helyet kerestek, a hol templomot és zárdát lehetne építeni; és ezt megtalálták a mai Grábócz helyén. A szerzetesek hosz- szas keresés és vizsgálódás után arra a tapasztalatra jutottak, hogy itt valamikor már templom és zárdának kellett lennie, mert a hegyen levő falromokon keresztény szent képeket, Írásokat találtak. Erre elhatározták, hogy itt építik föl a zárdát, a templommal együtt, de nem a hegyen, hanem lent a völgyben. De hogy a törökök részéről semmi megtámadtatásban ne részesüljenek, a kalugyerek, a nép előbbkelöível, fölmentek Budán Ibrahim pasához, tőle engedélyt kérni az építésre, s igy a megtelepülésre. A pasa Őket igen szívélyesen fogadta, s nem csak a fermánt állította ki, hanem még annyi földet adott nekik, amennyit az erdőkből kiszakíthatnak, s művelhetnek ; s ezt minden adózási teher nélkül adományozta oda. így 1587-ben épült fel a templom és a zárda, természetesen fából, — s azt Szent-Mihály arkangyal tiszteletére szentelték föl. 1593-ban egy ezüst oltárt állítottak föl, mely miniatűr alakja volt a tem lomnak. 1619-ben István nevű szerzetes 10 társával eljött a Drágovics zárdából, s magukkal hozták az összes templom szerelvényeket, mivel az otlani zárda düledezni kezdett. S most ezen időtől fogva már nagy számmal működtek a szerzetesek uemcsak Grábóczon, hanem a vidéken is; igy 1649-től 1664-ig hatvan szerzetes lakott a grábóczi zárdában, kik közül Simon érsek, Viktor pedig püspök lett, s itt laktak állandóan. Az 1683-ik év szerencsétlen kimenetelű volt Grábóczra nézve. Ugyanis, midőn a törökök Bécsböl visszavonultak, mint tudjuk, útjukban mindent fölégettek, a népet lemészárolták, s többeket foglyul ejtettek. így járt Grábócz is; a török falut a zárdával, templommal együtt fölégette s mind a 60 szerzetest felkonczolta. Romokban hevert az egész vidék mintegy i! évig. III. Csarnovics Arzén szerbiai patriarcha 1690. évben elment I. Lipót királyhoz, egy peti- turaot nyújtott át, melyben kérte, hogy az elpusztított grábóczi zárdát fölépíthesse, s a kizavart szerb népet, kiknek legnagyobb része azelőtt ott lakott, visszavezethesse. A király engedélye folytán a patriarcha vezérlete alatt 40 ezer szerb jött be ismét Magyarországba, s Baranya, Tolna, Fehér s a szomszédos megyékbe települtek le. Maga a patriarcha Grábóczon telepedett le ideiglenesen, mig némileg rendbehozza a templom és zárda építkezését; 3 hó múlva azonban már visszatért székhelyére. A szerzetesek a nép segélyével ugyanazon helyen fölépítették újra a templomot és a zárdát, rövid egy év leforgása alatt. Itt megjegyzem, hogy a patriarcha rövid ittléte alkalmával meglátogatta Szekszárdon Pé- terífy András címzetes püspököt s szekszárdi apátot, s megkérte őt, hogy azt a föld és erdőterületet, mit a budai pasa adott a zárdának, földesúri jogánál fogva erősítse meg. Az apát a legnagyobb készséggel, saját írásával latin okiratot állított ki, mely szerint a zárda korlátlan ura lett a már előbb bírt földnek, ~s ezen okiratot szentesítés végett az apát fölterjesztette a királyhoz, ki azt szentesítette is, s a zárdát nemesi joggal ruházta föl. Nem fizetett adót, dézsmát szedett, stb. S igy még ma g is 4 telke és a decsi szőlőhegyen egy nagy szölleje van a grábóczi zárdának 1703-ban, a Rákóczy korszak alatt, ismét ' nagy csapás (most már harmadszor) érte a zárdát. Ugyanis egy garázdálkodó csapat behatolt Grábóczra, a templomot és a zárdát kirabolta, az otthon levő szerzetes-főnököt legyilkolta. A többi szerzetes ennyi csapás után végkép elhagyta Magyarországot, és Szerémségben vonultak meg egy zárdában. 7 évig interregnum volt Grábó- í czon. Ezen idő alatt Mérey Mihály czimz. püspök és szekszárdi apát, miután a szerzetesek magukról semmi hirt nem adtak, a Péterffy András szekszárdi apát által adományozott birtokot j lefoglalta s hasznába addig, mig 1711-ben- Vuj- | csetics Mihály szerzetes vezetése alatt vissza nem tértek. Ekkor egy újabb adomány levélben | az elődje által adott birtokon kívül még újabb ! földeket is adott Mérey apát a zárdánakEzen időtől fogva a szerzetesek egész nyugodtan fungálhattak, senki sem zavarta meg I őket üdvös munkájukban. Az egész vidéken, sőt még a távolabbi részeken is, kiszolgáltatták a szentségeket, kereszteltek, temettek, oktatták a népet, a szegényeket és árvákat segélyezték. Zár- : dájukban külön iskolát állítottak föl, s az elemi tantárgyakon kívül még a gimnáziumi tárgyakat is tanították. Az itt tanult gyermekekből- nagyon sok papot, szerzetest, tanítót stb. neveltek a görög keleti egyháznak. Ma öt tagja van a zá dának, kik közül csak kettő lakik a zárdában, a főnők Markovics Antal és Miletics Doszitej diákon, mint zárda gondnok. ! A többi "3 szerzetes külömbözö helyeken lelkész- kednek, mint kisegítők. A régi birtok meg van teljes egészében. A mai templom, mely 3 toronynyal bir, és a zárda 1738-ban épült; tehát az alapítástól kezdve ez a harmadik. A templomot és zárdát ez évben fogják I újra restaurálni,
