Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-16 / 29. szám
XI. évfolyam. 1891. 20. szára. Szekszárd, csütörtök julins 16. TOL1TA törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egész évre ........................6 frt. Fé l évre ...... 3 frt. mi Évnegyedre . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Pándzső-utcza 1022. sz. Szarka-utcza 1290. sz. SZEKSZÁRDON. Hirdetési dijak: Három hasábos petit sor 15 kr. ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig » I 4 frt. 300—400-ig 1 »5 frt. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos: GEIGER GYULA. Kéziratok nem adatnak vissza. Helyettes szerkesztő: Dr. EODOSSY GÉZA. A kereskedelem és ipar akadálya. Figyelemre mélló mozgalmat indították meg a vidéki nyomdatulajdonosok nem rég Szegeden tartott kongressuson, mely a saját érdekei előmozdítása mellett, egyúttal a ke- kereskedő és iparos világ érdekeit is közelről érinti s igy a nagy közönség figyelmét is kell hogy fölköltse. Egy szerencsés eszmét pendítettek meg a hirdetmény és falragasz bélyeg megszüntetése utáni törekvésükkel, mely ha sikerül a kormánytól kieszközölni, az ipar és kereskedelem fellendülését fogja eredményezni. A kereskedelmi és ipari forgalmat nagyon akadályozza a jelenleg fennálló és ide vonatkozó bélyegtörvény, melynek rendelete szerint minden köröz vény és falragasz egy, illetve két krajczáros bélyeggel ellátandó, mi által az áruknak és iparczikkeknek nagyobb szabású hirdetése, mely a nagy közönség vételkedvét volna hivatva előmozdítani, korlátozva van. Ezen körülményre eddig nem terjedt ki a kormány figyelme, s most, hogy e kérdés felvettetett, nagyon jó lesz, ha az intéző körök komolyan gondolkozni fognak róla, mert az alábbiak szerint csakugyan káros befolyással látszik lenni az ipari és kereskedelmi forgalomra. Igaz, hogy ha a falragasz és kőrözvény bélyeg megszüntetnék, a kincstár az ez utón nyert jövedelemtől elesnék, azonban e veszteség, mely úgy sem jelentékeny, sokszorosan pótoltatnék a kereskedelem és ipar szabadabb mozoghatásából eredő nagyobb fogyasztás által, a mi kétség kívül ismét csak a kincstár javára válnék, egyben pedig úgy az ipar és kereskedelem fejlődését, mint a nemzeti vagyonosodás előmozdítását is eredményezné, A fentebb említett congressuson behatóan foglalkoztak ezen, Európa nagyobb kul- tur államaiban sehol sem létező intézménynyel, s azon következtetést vonták le, hogy miután Magyarország XuUurális törekvései oda irányulnak, hogy hazánk nemcsak gabona termelő állam, hanem ipari és kereskedelmi tekintetben is a művelődés haladásával lépést tart, időszerűnek mutatkozik, hogy ezen káros intézmény megszüntetését a magas kormány is belássa. Az ipar és kereskedelem fejlesztése érdekében eddig hozott összes áldozatok és intézkedések nem váltak általános hasznára különösen a vidéki kis iparos és kereskedőnek, nem jutott abból semminemű kedvezmény, sőt az uj iparlörvény hézagos intézkedései sok esetben, boldogulhatását éppen megnehezítette s innen származik az, hogy a vidéki kis ipar és kereskedelem nem bír izmosodni, sőt folyton hanyatlásnak indul. Ezen bajon előbb utóbb is segíteni kell; az eddigi elavult rendszert helyettesíteni kell a gyakorlatival, mert sok évi tapasztalatból okulhattunk és be kell látnunk ennek elke- rülhetlen szükséges voltát. A vidéki nyomdatulajdonosok törekvése meggyőz bennünket a fent emlitett bélyeg rendszer megszüntetésének szükségességéről, annál is inkább, mivel annak további fen- tartása nincs indokolva azon csekély 50—60 ezer forintnyi bevétellel, mely ez utón a kincstárnak jut, mig azzal az ipar és kereskedelemnek százezernyi, talán milliónyi kárt okoz ■a szabad hirdetményezés akadályozása, állal. A magas kormány minden komoly és józan törekvéstől támogatását nem szokta megtagadni, annál kevésbé, ha az országos érdek előmozdítását czélozza, s ez az elő- rebocsájlottakból elég világosan kitűnik. így bizton hisszük, hogy illetékes helyen kellően méltányolni fogják ezen közhasznú törekvéseket. ~ Polgári leányiskola. A vallás- és köz- oktatásügyi minister jrp'us 4-én 23,426. szám alatt kelt rendeletével a felső leányiskolának polgári leány-iskolává alakítását megengedte olyképen, hogy szeptemberben az I., II., III.. osztály lesz megnyitva. — A község ez évi ápril hó 15-én A „Szekszárd Vidéke" tárczája. A mucsai futtatás. I. Az a nevezetes esemény történt meg Mucsán hogy Kecskés András két szürke lovat hozott haza a várdi vásárról. Kétszáz pengőket kapott értők. Oda állott a Szróli zsidó korlátolt pálinkamérése elé, s ott mutogatta az ő két szépséges paripáját, a két szürkét. Hamarosan oda sereglett Mucsa falujának apraja nagyja; hallgatták a lovak önérzetes tulajdonosának diesekedését, ki irigykedve, ki meg álraélkodva azon a sok jelességen, a min az ember puszta látásra is meggyőződhetik. Kecskésné, a ki a lovak a fent tisztelt tulajdonosának pap előtt vallott élettársa volt, édesdeden ragyogtalta tekintetét, hol a lovakon, hol a férjén, hol meg az ámuló sokaságon. Hirtelen mozgás támadt. A lóbámuló bizottság még kiskorú tagjai riadó harsogással intették maguk felé Kuci Antalt, a kit a mucsai közvélemény avatott lódoktorrá. Kecskés András örömtől káprázó szemeit oda terelte, a község nagy lóismerője és szűr- szabója felé a kit mankón cipelt oda a kíváncsiság. — Majd eláll a nagyképünek a szája, nevetett Kecskés András. — Dej’szen most megpukkad a méregtől, tette hozáá a szerető hitves. A nagy lóismerö odaért, hosszasan vizsgál- galta a két szürkét, megmarkolta a két ló patáját, odatapaszlotta a fülét a ló tomporára s hallgatott, hallgatott. Oly néma csend volt, hogy özvegy Palifkáné lélekzetvevését is hortyogásnak tartották. 1— Mit szól kend ehhez a két állathoz? Kérdezte nagy türelmetlenséggel Kecskés András. — Mit? . . . Hát aztán hány pengőket vesztegetett értük. Két száz pengőt. Megvillant a Kuci szeme, mint az éjjeli bogáré; hegyre fogta a pipáját és csak annyit mondott, hogy. jobb lesz ha egy szót se szólok. Ám az egybegyült közvélemény, mely valami csiklandósat, valami izgatót várt, hallani akarta Kucit. — Szójjik raá no! bökte oldalba Gajdos Gyuri esküdt. — Ne szemérmeskedjék, mint a Taziék malaca, hangzott Pucor Márton szava. Halljuk ! ^Halljuk! harsogott^ sokaság a |, sápadozó Kecskésnére, aztán olyan hangon, mely hasonlatos az üldözött hörcsög bánatos nyöszörgéséhez, a következőket jelentette ki: — Hát, hát Kecskés András akár igy, akár úgy, kelmed sem tagadhatja, hogy jól szemügyre vettem a két szürkét. Nem akarnék szólani, de ha már rá kényszerítenek ........... Vi hart jelző moraj zúgott végig a tömegen. —- Ha már az igazt meg kell vallani, kapta fel a szót Kuczi, hát csak azt mondom, hogy a sörényire ráfizettek tiz pengőt, a fogára éppen annyit, vagy hogy ez a két ló nem is volna ló, hanem csak a fajta állat, a melyet az isten is arra teremtett, hogy vizet hordjon a kolduló barátoknak. Kecskés Andrásban meghűlt a vér, a felesége meg akkorát sikoltott, mint Buzella Julia örgrófné a »Hasdrubäl« czimü operában, mikor előre megfontolt öngyilkossági szándékkal le akar ugrani az Ájfel tetejéről. — Rágalmazó! kiáltotta a merevségéből íölocsudott Kecskés András. —Találkozunk még! sipította Kecskésné. Kötöféken fogták a lovakat s haza vezették némán, csendesen. Kuczi Antal önelégülten nézett utánuk. II. Nagy daru Péter, Mucsi községének bírája
