Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-02 / 27. szám
XI. évfolyam. 1891. 27. szál».. 2. TOZLilT.A. T7,^.252v£Ea-‘3TE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egész évre ....................6 frt. Fé l évre ........................3 fit, Év negyedre . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési | pénzek a szerkesztőséghez küldendők. csutcív ,*011, Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Pándzső-utcza 1022. sz. Szarka-utcza 1290. sz. SZEKSZÁRDON. Hirdetési dijak: Három hasábos' petit sor 15 kr. ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Birósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig » » 4 frt. 300—400-ig I » 5 frt. ‘TTiirmraTiTT**’ Felelős szerkesztő és laptulajdonos i GEIGER GYULA. Kéziratok nem adatnak vissza. D r. Helyettes szerkesztő: HODOSST GÉZA. A tanév végén. A bonyhádi ág., a gyönki ev. ref. algimnáziumok, úgy a szekszárdi polgári fiu- és felső leányiskola, — e 3 középiskola Tolna vármegy ében befejezte 10 hónapi működését. Örömmel konstatáljuk, hogy mind a három jeles tanintézetben, a vizsgák igen szép eredménynyel végződtek. Úgy a tanári kar önfeláldozó munkássága, mint a tanulók jeles előmenetele, Tolnamegye tanügyi fejlődésére igen szép világot vet. Mind a három intézet szerény körben mozog; de hivatását magasabb kultúrái vívmányokkal gazdagítja. Fejlődését évről évre figyelemmel kisérjük, s arra a meg győződésre jutottunk, hogy szegény kőre daczára, derekasan megfelelt annak a kitűzött nemes; czélnak, mely a hazafiságot, vallásosságot, a nemzeti kultúrát tűzte ki nemes feladatául. Bennünket legközelebbről érdekel székvárosunk középiskolája; erről az intézetről, mely 15 évi fenállását most töltötte be, a beküldött értesítő nyomán, a következőkben emlékezünk meg. A tanári kar a hitoktatókkal együtt 15 tagból állott; a polgári fiúiskola növendékeinek száma a hat osztályban volt 158. A felső leányiskola két osztályában pedig 44. Összesen 202. Magán tanuló volt 10. Ezzel együtt 212. Mi mindenesetre tekintélyes szám. A jövő évben pedig a felső leányiskola polgári leányiskolává váltóztatik át, s már szeptember 1-én megnyúlik a 3-ik, s rá következő évben,, pedig a 4-ik osztály. A tavalyi évhez képest a növendékek száma 28-al illetve 38-al szaporodott. Nyelvismeret szerint volt 123 magyar, 4 német, 48 magyar-német és 27 németmagyar. Vallás szerint 131 rom. kath., 12 ev. i’ef 0 fsg ev.. 40 mézes veHásv, Születési hely szerint 90 szekszárdi, 69 tolnamegyei, és 43 más megyei. Lakhely szerint helybeli volt 120, vidéki pedig 82. Az iskolai takarékpénztárt 6 tanár kezelte; 158 tanuló 181 frt 21 krt tett be. Tandíjmentes volt 29. Ösztöndíjas 10. Iskolai tankönyvekkel 24 tanuló segélyeztetett. Az iskolai könyvtár 142 frt 59 kr. értékkel gyarapodott. Volt azonkívül az intézetnek saját zongorája, melynek értéke 365 frt. Az intézetben fennálló »Garay-kör«, az idén is folytatta alapszerü működését. A kör elnöke Gál Kálmán, a latinnyelv tanára volt. Összesen 16 köri gyűlést tartott. Szava- lati versenyeket tartott, s itt jutalomkönyveket osztottak ki. A jeles tanintézet, tanáraik mintaszerű vezetése mellett, évről évre mindjobban virágzik, tanulói száma pedig egyre gyarapodik; mi kétségtelen jele annak', hogy a szekszárdi polgári iskola szép hivatását, a közönség teljes megelégedésére, méltóan betöltötte. A testgyakorlat. 4 i testet semmi sem öli sorvasztja. gyötri inkább, mint a megfeszített szellemi munka ; a fejlődő gyermekkorban különösen nagyon kell ügyelni arra, hogy a fejlődés természetes proczesszusa meg ne akadjon, sőt elő kell azt mozdítani a testgyakorlatokkal. Részünkről a tanrendszer legnagyobb haladásának, igaz vívmányának pedig ezt tartjuk — a kötelező testgyakorlatot, melyet ma az iskolákban rendszeresen tanítanak. Igazi örömöt érzünk mindenkor, valahányA „Szekszárd Vidéke" tárczája. Az utazásról. Nagyon természetes, a kinek pénze van, utazhatik, a kinek nincsen, az otthon marad; tehát az utazáshoz egyik legfőbb kellék a pénz. Nem fejleszti semmi az emberi ismeretet annyira, mint az utazás. .Olvasunk kitünően irt könyveket, látunk képeket s különösen az utóbbi időben oly hü fényképeket, melyen egyes tárgyakat a maguk valóságában tüntetnek fel; mind ez nem pótolhatja azt, a mit utunkban saját szemeinkkel látunk, nem is szólva a hallott és tapasztalt dolgokról. A mi a mai utazó közönséget legtöbbnyire és leginkább jellemzi: az a felületesség az ismeret hiány. Sokszor volt alkalmam tapasztalni, hogy oly felette nevezetes történelmi emlékeknél, nagyszerű építkezéseknél, remek természeti szépségek láttára, az emberek nagy részben a legérzéketlenebbek maradtak. Előttünk fekszik a római Colosseum rengeteg nagyságával s szörnyű emlékű múltjával; előttünk füstöl a Vezúv, melynek méhében pusztító elemek kavarognak; vagy elhaladunk oly bájos tengerparti vidéken, mint Vietritöl Amalfiig: mind ezt sok ember észre sem veszi, történeti múltját nem ismeri, ’‘szépségét fel nem foghatja s a legnagyobb közönnyel halad el mellette. — Vagy elhaladunk oly alagutakon keresztül, mint az arlbergi, szt.-gotthardi, mont- cenisi, a legtöbb utazó az sem kérdi, micsoda különös nagy fontossággal birnak ezek, hogy jöttek ezek létre, kik építették ezeket a földalatti sötét utakat, melyek az emberi észnek s munkának egyik legnagyobb vívmányai ? Az angol sokat utazik, mert pénze van, Európában kényelemmel keleten öszvér, ló, teve, elefánt hátán, izzadva napernyője alatt. Sok gazdag angol esaládra nézve jellemző, hogy összes idejöhet az utazásnak szentelik, mert kevesebbe kerül a megélhetés, mint otthon a ködös Angliában, hol egy vagyonos család igen nagy költekezéssel él s a családfőnek erszénye sok oldalról vétetik igénybe. Nemcsak az üzlet, speculatió az, mi az angolt messze földre vezeti, hanem az élvezet és gyors meggazdagodási vágy, mely utóbbira nézve főleg Monaco az a hely, hová a szerencse istenasszonya kecsegteti a földi javakban bövelkedöket. Francziák s oroszok mellett leginkább angolok áldoznak sok időt és pénzt a játéknak, csakhogy úgy látszik, ha a kimutatások nem csalnak, hogy a legtöbb öngyilkosság is az angolok közt fordul elő. Persze gondoskodva van arról hogy az ilyen hallottak mielőbb eltakarit- tasanak, a nap ragyogón süt, a szerencsétlent már föld fedi s el van feledve, de a játék csak újra folyt s a pisz'.olyt ismét felveszi a másik, kit balszerencséje idáig űzött. Nem kevésbbé ki van az utazási vágy a francziáknál fejlődve. Egy gazdag párisi háziúr, ha épen csak kevés műveltséggel is bir, a nyarat Boulogneban, Ostendében, Insbruckban, vagy oly helyeken tölti, hol üdülést s mulatságot talál s habár sokszor igen nevetségessé válik félszegése s ferde nézete által, de ez a nagyvilági, úri szokáshoz tartozik, hogy a nyarat nem szabad otthon tölteni, mivel pedig férj és feleség rendesen együtt utaznak, tehát Mons. és Mad. legalább egyidó're feledik az otthon lakókkal való sok kellemetlenséget. A francziák tanulmányozási szempontból sokat utaznak s mint tudva lévő dolog a francziák kitűnő' mérnökök s velők az egész világon mindenütt találkozunk. Most már sokat engedtek abból az elzárkozottságból s lehetne mondani önhittségből, hogy az idegen ‘ nyelveket elsajátítani egyáltalában nem akarták s a maguk anyanyelvén kívül mást nem tudtak, ha idegen földre utaztak, most már annyira-mennyire — bár tö- tökéletesen soha, épen mint az angolok, kezdődik az idegen nyelveket tanulni. Utazásban a fran- czia a legkellemesebb társalgó ; bőbeszédű mint az olasz, habár nem is bizalmas természetű. A németnek nem hisz, a vas kanczellárt elismerte nagy tehetségnek, de hozzáteszi, hogy »il estun diable.« Németországot annyira kerüli, hogy a ki például innen Francziaországba utazik, Baselból nem megy egyenesen Parisba, hanem megkerüli Delle-t I igy Elsass-Lolhringiát nem érinti, hol egyáltalában útlevél nélkül nem lehet utazni s az utazók a legnagyobb kellemetlenségnek vannak kitéve. Sokszor meglörténik, hogy a vonat I franczianémet határon Avricourtnál üres kocsikkal érkezik meg.