Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-18 / 25. szám
XI, évfolyam. 1891. Szekszárd, csütörtök .június 18. vidék TOXjIST^. TT^RZfcs/ÉEGl-TrE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészet5 tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt. Fél évre ...... 3 frt. Évnegyedre ... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó köz-1 lemények, úgy a hirdetési és előfizetési | pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Pándzső-utcza 1022. sz. Szarka-utcza 1290. sz. SZEKSZÁRDON. Hirdetési dijak: Három hasábos petit sor 15 kr. ugyanaá^ a nyilttérben 20 kr. Birósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig » » 4 frt. 300—400-ig » » 5 frt. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : GEIGER GYULA. Kéziratok nem adatnak vissza. Helyettes szerkesztő: HODOSSY GÉZA. Gazdaság és ipar. A mezőgazdaság a jövő hónap elején ismét talpra szőlitja a magyar gazdaközönséget, mely egész télen át pihenve gyűjtötte erejét a nehéz munkához, mely a tavasz rügyfakadásaival kezdődik. A mezei munka sokféle és tetemes pénzáldozatot igényel, ha teljesen meg akar felelni a feladatnak, mely a mái viszonyok közt a földmivelőre vár. Tetemes beruházások nélkül kielégítő eredmény alig várható és ha valódi sikert akarunk elérni, akkor igénybe kell vennünk mindazon találmányokat, miket a modern gazdasági élet a föld termékenységének emelésére kijelölt. A magyar’ gazda nem fukarkodik e tekintetben és ha csak szerét teheti, gazdaságában nem hiányzik semmi, a mi a gazdasági munkát megkönnyíti vagy gyümölcsözőbbé teheti. Beszerzi a kellő gépeket, gondoskodik a talaj javításról, igyekszik a föld termőképességét emelni stb. Szóval mindent megtesz, a mi földbirtokának értéket és jelentőséget biztosítani képes. De — fájdalom — e dicséretes munkája közben csak egyről szokott megfeledkezni. Arról t. i., hogy a gazdasági gépek és a talajjavítás eszközei itthon Magyarországon is beszerezhetők és hogy nem szükséges külföldre barangolni és osztrák gyárosokat gazdagítani, mikor bent az országban honi gyártmányokkal ugyanazt az eredményt el lehet érni. Ezt a tényt nem lehet eléggé kiemelni, mily fontos szerepe van a magyar gazdának, a magyar ipar emelése körül. Egyik a másikkal úgy össze van nőve, hogy elváltán alig képesek megállani. Magyarország már nem földmivelő állam többé, hanem kell, hogy ipartüző állam is legyen, különben alig fogja teljesíthetni történelmi missióját, melytől pedig egész Európa politikai és gazdasági constellácziója függ. Hogy Magyarország gazdag, népe boldog s erős legyén, nemcsak egyedül Magyarország érdeke, de sok tekintetben egész Európára nézve is fontos, mert csak a hatalmas Magyarország képes ellentállást kifejteni a pánszlávizmus ellen, mely megfojtással fenyegeti a nyugat-európai kultúrát. “ A szekszárdi képviselő választók névjegyzéke szerint (az 1891—1892. évre) van összesen 773 választó. 1887-ben 705 választó volt. így az ejnelkedés 68-at mutat. “ Gyakorlati előadás. Nits István borászati és szőlészeti vándortanitó e hó 10-én Puszta-Gyapán Kovács János földbirtokos birtokán igen érdekes gyakorlati előadást tartott a zöldojtásról. Az előadást hallgatták a tulajdonoson kívül: Szentpétery József paksi járásbiró, Bún Gusztáv paksi takarékpénztári vezérigazg. Tsida Antal birtokos, Bún Gusztáv birtokos, Föfdös Géza ügyvéd, dr. Kolin Gábor 'orvos, Vaszary János gazdatiszt, Hagymási Károly paksi kir. közjegyző, Ocskay Károly tiszttartó, a tápéi községi jegyző: Széptóth János s a német-keéri elöljárók közül többen. Este a vendégszerető házi gazda magyaros vendégszeretettel tüntette ki vendégeit. A táviratok reformja. A kereskedelmi miniszter a távirati reformok egy részére vonatkozó rendeletét kibocsájtotta, mely a következő: »A táviratok díjmentes kézbesítésének köre eddigelé a leadó táviróhivatalról számított két kilométernyi kerület volt. A miniszter most elrendeli, hogy a díjmentes kézbesítési kör ezentúl tekintet nélkül a távolságra, a leadó táviróhivatal székhelyéül szolgáló községnek egész belső területe legyen. Mindazokért a táviratokért a melyek a leadó táviróhivatal díjmentes kézbesítő körén kívül (pusztán, telepen, kaszárnyában, intézetben stb. avagy más községben) levő czimre szólnak, a magyar birodalom egész területén 40 krnyi kézbesítési dij jár ezentúl, ha csak telegraf restante nincsenek czimezve, avagy postán nem küldendők tovább. Ezen egységes és állandó kézbesítési dijat mindenkor a felA „Szekszárd Vidéke” tárczája. A kóbor czigányok. (Folytatás és vége.) De ez már csak eső után köpönyeg, ez már csak a bevégzett bűntettnek törvényszerinti megtorlása. Másról kell a társadalomnak gondoskodni eszközökről és módokról, hogy ezen gálád tettek elkövethetése megakadályoztassék, és hogy e vadnép szertebarangolása lehetetlenné tétessék. Ezen nevezetes bajnak orvoslását némelyek kizárólag a kórmánytól várják, de vannak sokan akik már radicálisabb módokhoz is folyamodnának*), de én szerintem nem kell ahoz semmi egyéb, mint a meglévő törvények lelkiismeretes végrehajtása. * Ugyanis az 1868. évi XXXVIII. t. ez. 1. §-a kivétel nélkül minden szülőt arra kötelez, hogy gyermekét 6—12 éves koráig iskolába járassa. A 4. §. pedig azt rendeli, hogy ha a szülök ezen kötelezettségüknek még bírságolás után sem tesznek eleget, akkor a tanköteles gyermek számúra külön gyára kirendelése is szorgalmazható. *j~~Nem régiben egy olyan javaslatot is olvastam, melyben nem csekélyebb dologról van szó, minthogy a kóbor czigányok kocsija — lova, — lxa *ezek tilalom ellenére faluzgatnak, — elkoboztassék, s a vételár a »jegyzői alap« javára fordittlassék., Ezen törvényben én a kóbor czigányokra vonatkozó kivételt nem találok, — és mivel tudtommal — meglehet, hogy tévedek — Tolnavármegyében kóborczigánynak a gyermeke egyetlen egy sem jár iskolába, — noha utazás körben az úri fogatok után csoportosan futnak a krajezárt, vagy szivarvéget künyoráló félmeztelen rajkók, — kérdem: ezekre vonatkozólag miért nem hajtatik végre a törvény í Szerintem tehát ez az egyedüli törvényes út, melyen haladva ugyan nem rohamosan, hanem eleget téve e humanismus követelményeinek is, successive, tehát fokozatosan, de aztán annál gyökeresebben orvosolni lehet e nagy bajt. Mert ha a 6—12 éves czigány gyermekeket, szükség esetén gyámság alá helyezve is, iskolába járásra szorítjuk, fogalmat nyer a vallás, az erkölcsös élet és a becsületes munka ältal elért életmód áldásairól, elfeledi az anyatejjel beszitt tolvajnyelvet, lehetetlenség, hogy az ily gyermek a hivatkozott törvény 50. §-a szerint 15-ik évének betöltése után v’sszakivánkoznék a ponyvasátor alá, ahol — ha lopott-baromfi nem jutott — az árkokban, vagy a szemétdombokról összeszedett dögökön élödött. És viszont a szülök ha látni fogják, hogy gyermekeiket elszedik, — ha még a megcsontosodott kóborló vajda neki indul is magához hasonló társaival és nyakába veszi a világot, —1 az anyák bizonyára gondolkodóba fognak esni, mielőtt gyermekeiket elhagynák csak azért, hogy ismerve barangolásaiknak félve titkolt gonosz czélját, az időjárás viszontagságai, a nélkülözések nyomora és az elfogatás veszélyének lépten-nyomon kitéve, ezernyi veszély között végig sátorozzak az országot. Rést fog ez ütni a kóborlás mániáján, s a gyermekek ezen ideiglenes helyhezkötése, de különösen az oklatás eredménye maga után fogja vonni a végleges letelepülést ami — ha előbb nem is — a jelenleg elő generálió kihalta után okvetlen bekövetkezni fog. Nagyon jól tudom és ismerem azon nehézségeket, melynek az idézeti törvénynek végrehajtásával járnak. Már maga a tanköteles czigány gyermekek összeszedése is elég gondot fog adni a szolgabiráknak, de még többet a községi jegyzőknek. De hiába! avval elöbb-utóbb úgyis leszámolni kell. A birságolások — igen természetesen — teljesen eredménytelenek maradnak. Ekkor fog előtérbe lépni a legnagyobb baj a gyám kirendelése. Bizony nehéz lenne olyan derék és jóravaló honpolgárt találni, aki-egy ilyen 6 éves, gubanezos és minden untalan szökni készülő poronty gyámságát elválallja merő tisztelet és becsületből, midőn azt még a szülök általi el-
