Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-21 / 21. szám

Szekszárd “V 14 é 2r e.

zatait és a társadalmi életnek folyton és pedig ugyan busitólag ható fekélyeit.

Ezeknek lelkiismeretes megfontolása eléggé indokolhatja szavaink kesernyességet.

Tudjuk, hogy a saját bűneit mindig mások vétkével takargató mentegetődzés mit szokott közönségesen főokul idézgetni.

Igaz különösen az, hogy a rabérzelmekre főképen szigorú parancs s tilalom hat leginkább a fenyíték nyomatékával, a fogékonyabbakra pedig a jó példák az erény jutalmának kíséretében.

De kívülünk levő indokokból nem épen az ellenkező ösztönt kellene-e a józan észnek merítenie ? Avagy tehát abból, hogy más valakinek talán hasznára van vesztünk, azt kell-e hinnünk, hogy a romlást minél inkább siettessük, hogy annál nagyobb legyen az ellenszenv diadala?

Mit mondjon e tényleg is folyamatban levő törekvésre a józan ítélet ? Már pedig bizonyára úgy, hogy a lehetetlenség leszámításával minden tőlünk függő körülményt összevetve végre is e sóhajra kell fakadnunk: íme, a szünetlenül panaszolt Ínségnek s perczről-perczre növekvő bajok okai mégis nem csekély mérvben balgaságunk. Legfőbb szülő oka a kor nyavalyás szelleme, legtevékenyebb ápolói az úgynevezett divateszmék s a belőlük sarjadó fattyuérzelmek.

S mig ezekből ki nem épülnek a fonák műveltség népei, mind addig föl nem derül, föl nem üdül állapotunk,

Hisz üdvnek,,j boldogságnak s minden szebb örömnek sírásója az erkölcsi feslettség.

Ékesítse bár a leleményes művészet az elsívárult lélek ideiglenes hüvelyét a mesterkélt kecs minden bájaival; varázsoljon közöttünk illatozó virulmányt; hímezze a fonnyadó életet mosolygó képekkel; a létalap földultával csak piperés szemfödél leszen minden ékszere.

Mit ér a gazdag ravatal, a pazarul festett koporsó, ha az a kedves életet vissza- nyerhetetlenül elnyeli ?... Dr. Csősz Imre.

“ Rendkívüli megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósága junius hó 4-én délelőtt, rendkívüli megyei közgyűlést tart.

~ A pécsi kereskedelmi és iparkamarának april hó 27-én tartott ülésén: Előterjesztetett Tolnavármegye alispáni hivatalának átirata annak véleményezése iránt, hogy a Böleske községben az 1884. évi XVIf. t. ez. 53. §-a alapján hatóságilag 32 krral megállapított marhahús ára az ottani mészárosok kérelmének megfelelöleg fele- melhelő-e 40 krra ? A kamara tekintetbe véve a szarvasmarha árának az utóbbi időben történt felszállását, valamint a Bölcskével szomszédos községekben fenálló húsárakat: Bölcske községre nézve a marhahús árát 32 krról 33 krra véli emelendőnek.

~ Egyiptomi szivarkák. A m. kir. szivarkülönlegességek egy uj fajjal szaporodtak. Ez az egyiptomi szivarka. A czigarettázók örömmel vehetik ezt az újítást, mert az egyiptomi szivarkák jóságra és formára nézve teljesen megfelelnek az igényeknek és sokkal olcsóbbak, mint azok az egyiptomi szivarkák, a melyek eddig csak igen költséges magán utón voltak beszerezhetők. Egy nagy doboz ára (100 drb) 3 frt 50 kr; egy kisebb doboz (25 drb) 90 kr.

— A földmivelésügyi m. kir. miniszter miután arról értesült, hogy egyes hatóságok a szőlőkben való méhtenyésztést eltiltották azon okból, mert szerintök a méhek a szőlőkben úgy a virágzás idején, mint a szölőérés alkalmával sok és nagy kárt okoznak. Most a miniszter egy érdekes rendeletében kimutatja, hogy a szöló'k- ben való méhészet nemhogy kárt okozna, hanem nagyon is . hasznos, mert a méhek a himport széthordják, a szemekben pedig gyenge rágószerveikkel egyáltalán kárt nem tesznek, sőt a veszendőbe menő és felpattant szemek czukortartalmát feldolgozzák mézzé. S ennélfogva elrendelte, hogy ezentúl a szőlőkben a méhészkedést eltiltani nem lehet.

A bíróságok köréből.

Búcsúzó biró. Oszoly Ferencz paksi kir. albiró e hó 15-én vált meg a biróságtól, hogy újabb állomását Csíkszeredán, törvényszéki bírói állását elfoglalja. Az ügyvédi kar a Büttl-féle vendéglőben tiszteletére búcsú-estélyt rendezett-, melyen az ügyvédi kar, birótársai, a szolgabiró ság, és nagy számú tisztelői, barátai részt vettek, és búcsúztak el. Kisérje a szerencse a derék embert uj állomásán!

Változások a bírói karban. Dr. Kuhl Gábor tamásii kir aljbiró a dunaföldvári kir. járásbírósághoz helyeztetett át. Kulin Sándor szek- zárdi kir törvényszéki jegyző pedig Tamásiba albiróvá kineveztetett.

Kérjük a hátralékos előfizetési és hirdetési pénzeket postautalványon a „Szekszárd Vidéke” kiadóhivataléihoz beküldeni.

Előfizetést a hó bármely napjától elfogadunk.

Mutatványszámokat, kívánatra, bárkinek küldünk.

HELYI HÍREK.

— Ováczió. A szekszárdi polgári iskola növendékei kellemes ováczióban részesítették szeretett igazgatójukat névünnepe elöestélyén. Az intézeti dalárda, Mondry Hugó énektanár vezetése alatt, szebbnél szebb dalokat énekelt. Az ifjúság nevében pedig Simontsits Andor meleg szavakban fejezte ki az ifjúság érzelmeit a kitűnő tanférfiu iránt. Krammer János igazgató megha- tottan köszönte meg az ifjúságnak irányban tanúsított szeretetét és ragaszkodását; mire a dalárda mégegyszer énekelt, s az ifjúság egy kedves emlékkel oszolt széjjel.

— A főváros kegyelete jeleseink emléke iránt szép alakban nyilvánult. Ugyanis a főváros tanácsa intézkedett, hogy Szekszárd jeles szülötte-, a haza egyik kitűnőségének porai, háboritlanul pihenjen sírjában. De nem csak Garai János, hanem több jelesünk sírjára nézve is intézkedett, hogy azok érintetlenül maradjanak; és ha esetleg az elhunytak közül valamelyiknek nem akadna oly rokona, ki kegyeletes áldozat-készséggel gondozhatná a síremléket, ez esetben az a főváros költségén fog gondoztatni: így fővárosnak ezzel az intézkedésével Garay János hamvai nem fognak háboritattni.

Uj nőegyleti tag. Krammer Árminné Szekszárdról belépett az »Egyesült szekszárd- tolnámegyei nöegylet« tagjai közé, évi 10 frt tagsági díjjal.

— Ezüst menyegző. Varasdi Lajos, Tolnavármegye kir. tanfelügyelője, május 26-án tartja nejével, boldog házasságuk 25-ik évfordulóját.

— Szép adomány. Horváth Ignácz szekszárdi tanító, a magyarországi tanítók országos árvaháza javára, 29 frtot adományozott, mely összeggel az árvaház alapitó tagja lön.

— A „Dunántúli közmivelödési egyesület“ pártoló tagja sorába újabban a »Szekszárd-központi tanitó-egylet« lépett be; mely egylet egyszersmind az »Erdélyi magyar közmivelödési egyletnek is pártoló tagja.

— Pályázat. A szekszárdi m. kir. pénzügyigazgatóságnál évi 360 írttal javadalmazott pénzügyi fogalmazó — gyakornoki állomásra, pályázat nyittatott.

— Fürdő megnyitás. A csörgetöi fürdőnek a pünkösdi ünnepek alatt tervezett megnyitása, a kellemetlen időjárás miatt elmaradt. Kedvező időjárás mellett jövö vasárnap e hó 24-én, vagy legkésőbb Űrnapkor e hó 28-án fog ünnepélyesen megnyittatni.

Áthelyezések. Bauer Ignácz szekszárd kir. adóhivatali számtiszt a helybeli kir. pénzügyigazgatósági számosztályhoz helyeztetett át; — Unger Mór högyészi kir. adóhivatali ellenőr és Scultéty Miksa késmárki kir. adóhivatali ellenőr kölcsönösen áthelyeztettek.

Kiküldetés. Buzinkay Gyula, országos közegészségi felügyelő, a belügyministerium részéről kiküldetett Tolnamegye területére, az összes közintézetek, iskolák, és kórházak megvizsgálására.

— Az országházból. Perczel Dezső, Tolnavármegye volt alispánja, a bonyhádi kerület országgyűlési képviselője, Dárday Sándor előadó lemondása folytán, a képviselöház közigazgatási bizottsága által, a megyék államosításáról szóló törvényjavaslat előadójává választatott meg, ki, mint a közigazgatás egyik specziálistája, hivatva van betölteni azt a szép helyet, hová öt a közbizalom emelte.

kiesett kezéből és éles sikoltással dőlt vissza székébe.

Paróka ur szájában megakadt a falat. Nem tudta mit csináljon és ijedtségében a sótartó tartalmát öntötte feleségére ecet és hideg viz gyanánt.

— Nyomorult áruló megcsaltál!

Paróka ur megijedt. Azt hitte, hogy szeretett hitvese megtébolyodott.

— Légy nyugodt angyalom, hisz én szeretlek, válaszolt csillapitólag Paróka ur.

— Hazudsz nyomorult, ismétlé fuldokolva

a nő.

Erre aztán igazán nem tudta mit válaszoljon Paróka ur. Lehajolt a padlóra és felszedte az óminozus levelet. De olvasás közben ő maga is majdnem úgy járt mint a felesége, de mert erősebb természete volt, ájulás helyett harag fogta el és oly erővel csapta földhöz a levelet hogy ö maga is majd széjjel szakadt belé.

A levél, mely ezt a nagy családi jelenetet előidézte, rövid volt, és ekképen szólt:

»Mélyen tisztelt Nagysám !

Mialatt Ön otthon hitvesi hűséggel harisnyákat köt és szeretve gondol férje urára, a nyomorult a külvégben jár és szépet tesz egy hölgynek, a ki annyira behálózta, hogy már gyémánt függött is ajándékozott neki. Asszonyom ne higyjen férjének és kisérje éber figyelemmel minden lépését.»

Paróka ur átlátta, hogy feleségének elég

oka volt elájulni és felháborodásában neki »nyomorult áruló«-t arcába vágni.

A következő pillanatban Paróka ur nem haragudott többé, arcán az ártatlanság kifejezésével borult felesége lábai elé és rimánkodva hebegte:

— Mueuskám ! édes fiam! Esküszöm, hogy nem igaz. Csakis téged imádlak! Ha akarod, hát a körbe se megyek. Itthon maradok és ki sem mozdulok nélküled . . .

Most isméi Parókáné szólalt meg és hangja a kiengesztelödés húrján csendült meg.

— Én megbocsátok neked — szólt — de el nem felejtem ezt a levelet soha. Lesz gondom rá, hogy egyedül sehová se menj, kivéve a kört, a hol naponta két órát szabad töltened, de csak úgy, ha Muki úrral tarokkozol, a ki nekem hűségesen referál, hogy csakugyan ott voltál-e.

Paróka ur megtartotta szavát hiven. Nem járt sehova, csuk a körbe, a hol Muki úrral, a felesége titkos rendőrjével tarokkozott és olyan jól érezte magát, hogy gyakran két óránál is tovább elmaradt.

Muki ur Alfons urnák a legjobb barátja, ki Paróka urat tarokkal csak azért foglalkoztatta, hogy barátja ez alatt háboritlanul udvarolhasson a derék Parókánénak .... M.