Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-15 / 3. szám
Szekszárd "V i d é k e. nyes ur csak akkor, amidőn erről meggyőződést szerzett magának, keresett föl bennünket, kik érdekeink előmozdítása tekintetéből áldozatra készeknek mutatkztunk. Mindezeknél fogva kétségtelen, hogy részünkre csak azon vonal érdekkel, mely Veszprém városát Hidegkuttal köt össze, más szóval mely mindkét irány követését egyenes vonal által megkönnyíti nekünk. Más csatlakozási combinátió haszna ránk nézve, egyenlő a zérussal. Magától értetődik, hogy első sorban mink vagyunk hivatva érdekeinket megvédeni, és azoknak érvényt szerezni, amit meg is tettünk mint ezt az utóbbi képviselőtestületi gyűlés határozata mutatja. De mindamellett jogosan elvárhatjuk, hogy megyei fölsőbb fórumunk, mely ezen határozatot az engedményes az által megrendelt fellebezés folytán fölülbírálni fogja, tekintetbe veendi mindazon körülményeket, amiket az imént felsoroltam. Dr. Lővy Mór. képviselőtestületi tag. Lapunk t. Olvasóihoz. Lapunk a jelen számtól kezdve ^Pakson Rosenbaum Miksa nyomdájában fog nyomatni, ez okból a szekszárdi központi szerkesztőség mellett a közönség nagyobb kényelmére Pakson egy helyettes szerkesztőséget is alapítottunk, a melynek vezetésére Dr. Hodossy Géza urat helyettes szerkesztői minőségben voltunk szerencsések r megnyerhetni. Értesítjük ennélfogva t. olvasóinkat, munkatársainkat és a lapunk ufján.hirdető közönségünket, hogy a menynyiben közleményeiket Paks és vidékéről küldik be lapunkhoz — azokat egyenesen Dr. Hodossy Géza h. szerkesztő ur utján közvetíteni szíveskedjenek. A Paks és Vidékére nézve rendszeresített helyettes szerkesztőségünk kiváló czélul tűzte ki magának az e vidék általános és közérdekű ügyeinek, az eddiginél is nagyobb képviseletet adni s oda törekedni, hogy lapunk e téren is a hozzánk kötött követelményeknek a sajtó utján minél hathatóbban megfeleljen. Paks és Vidéke t. közönségét ez alkalommal tehát különösen is megkérjük, hogy bennünket kitűzött czélnák megvalósításában v- megt isztelő jóindulatával megajándékozni szíveskedjék. A Szekszárd Vidéke szerkesztősége. ~ A rendezett tanácsról vezérczikkezik a »Tolnavármegye«, Tolnavármegyének e harmadik és legfiatalabb lapja. Álláspontját e kérdésben abban fejti ki hogy bár elvben hozzájárul az eszméhez — ezúttal azonban tekintettel a küszöbön álló közigazgatás államosítására s a községek u j a b b i rendezésére, nem látja időszerűnek nagy községünknek rendezett tanácsú várossá leendő átalakítását. Hogy az államosítástól mikor és mennyit várhatunk azt még eddig senki sem tudhatja annál kevésbé tudhatja a»Tolnavármegye« s igy az ahhoz kötött reményei s az abból levont összes konzek- vencziai is természetesen semmiféle alappal sem bírnak. Annak idején úgyis visszatérünk még e tárgyra s azért ezúttal csak annak kijelentésére szorítkozunk, hogy csodálkozással olvastuk a »Tolnavármegye« vezérczikkét — és a magunk részéröl két követkéz etést vontunk le belőle. Az egyik abban jelentkezik, hogy sehogy- sem tudjuk összeegyeztetni azt a haladást melyet a »Tolnavármegye« mutatvány száma oly fennen hangoztatott, — azzal a retrograd iránnyal, melyet legutolsó számának vezérczikkében foglalt el, a hol a haladás és munka helyett hirtelen a tétlen semmittevést» az édes várakozást prédikálja s bölcsen azt ajánlja, hogy várjunk mig a kormány a községek uj rendezésével megküldi nekünk a szabaditó galambot .Jé* ingyen és sülve. A másik következtetés pedig abban áll, hogy hasonló módon nem tudjuk magunknak megmagyarázni azt a tényt, hogy mig 3—4 héttel''ezelőtt é »Tolnavármegye « érdemes szerkesztője egész hévvel és odaadással állt a rendezett tanácsért küzdők sorába — azok közt vezér szerepre is vállalkozott, sőt mikor az e tárgyban megalakult végrehajtó bizottság öt jegyzőjének választotta, ö azt elfogadta — sőt ily minőségben tényleg s lelkesen működött, — akkor rövid néhány hét múlva már, mint szerkesztő éppen az ellenkező álláspontot foglalja el lapjában s maga czáfolja meg azt a mit mint jogász, mint ügyvéd, s mint Szekszárd jövőjéért lelkesülő szekszárdi lakos tettekkel hirdetett. Mi nem kérdjük, hogy miért tette ezt, ez tisztán az ö dolga — s csak annak adunk kifejezést és pedig Szekszárd jól felfogott érdekeinek szempontjából — hogy az ily megmagyarázhatlan eljárással teljesen eltéveszti a »Tolnavármegye« azt a czélt melyet vezérczikkével Szekszárd jövőbeni fejlődésére nézve —- a czikkel elérni kívánt. Ha kényelmesebb a »Tolnavármegyének« a viz partján ülni s nézni mig a viz elfolyik — ám tegye, de engedje meg nekünk, hogy egész tiszteletünk mellett arra kérjük: Ne igyekezzék a tétlenségnek hívekét szerezni, s hagyja ezt a lelkesen megindult mozgalmat akadálytalanul tovább fejlődni. Mert legyen meggyőződve, hogy azok a kik annak fejlesztésében önzetlenül s tiszta ügybuzgalommal eddig is közreműködtek — ezentúl sem fogják.a »Tolnavármegyét« a viz partjára követni. A KÖZSÉGI ÉLETBŐL. — A dunaföldvári járás összes községeiben a tisztujitások f. év jan. 11-én befejeztettek, s azon községekben melyeket e részben még nem említettünk a bírói állásokra nézve a következő eredménynyel végződtek: Megválasztattak községi birákká Györkönyben Kurz István, Nagy-Doroghon Tancsa Pál, Kajdacson Kecskeméti János, Gindly- csa'ádon Kovács László, Duna-szent-györgyön Jó Dömötör Sándor, Faddon Vas Sándor, Gerjenben F. Taba Sándor. HELYI HÍREK. — A Garay-szobor ügy. A szekszárdi casino választmánya a Garay-szobor ügyben kiegészítette magát Tolna vármegye országos képviselőivel, és kérdezni jognak a vallás- és közoktatásügyi mi- nisternél, hogy az alsó-sétatért engedje át a. városnak, hol Garay János szobrát óhajtja fölállítani. Ha a kérelemmel felsőbb helyen helyt adnak, úgy a választmány, mint a szobor végrehajtó bizottsága, rögtön érintkezésbe teszi magát a hazai szobrászokkal, kikkel a kivételi módozatokat meg fogják beszélni. — Eljegyzés. Tánczosi Nyitray Lajos, a szekszárdi polgári iskola rajztanára, eljegyezte Schubert Janka kisasszonyt. egymást megelőzni akarva rohannak feléje s boldog ki parányi lábaira felcsatolhatja a korcsolyát. Louise a bájos királynői tekintetét végig jártatja birodalmán s egyenesen Guillaume felé tart Guillaume szive hangosan feldobog s midőn Louise lángoló pillantá's kíséretében igy kezd susogni. »Hadnagy ur! én csak tisztek társaságában mulatok jól,« — lehetetlen volt fel nem venni a 4-i k u t a s t a z om- ii i b u s b a. V. Minden elfogulatlan hazafi hálával kell, hogy adózzék a természetnek, hogy ez a képzeletet szárnyakkal áldotta meg; mert képzeljék csak kérem mily középkorú idea volna most kocsin vagy vasúton vidékre rándulni, mig igy a villamosság századában a képzelet sefres szárnyaira kelve egy gondolat alatt T .........-on vagyunk a ma jálison mulatók kellő közepében. Jókedvű zsivaj uralkodik ifjú leánykák dél- czeg ifjak élénken csevegnek egyetértő titkos tekintetek tán egy megkezdett regény-folytatását helyezik a mai estén kilátásda s a mamák elé- gülten mosolygó arczaiból véljük kiolvasni, a gondolatot hogy »az én leányom legszebb a társaságban.« De mit jelent ez ? Csend lesz egyszerre. A leánykák ajkain egy csodálkozó »ah« lebben el a mamák összesúgnak s belép T.........-on a földi hatalmat képviselőjének leánya a szép Irma. Fehér ruháját természetes virágfüzérek ékesítik fekete szemeit diadalittasan hordozza körül, mig Guillaume délczeg alakján megpihen Guillaume érzi a varázslatot lehunyja szemét és önkénytelenül mormolja: tessék beszállni az 5-ik utasnak az omnibusba. VI. Előbbi állításomhoz bizonyítékul, de mert szükségem is van rá ismét a kegyelet szárnyán keresem fel »N.« városban a »Z« hegyet a »Z« hegyen az elhagyott kolostort. Itt ad találkát egymásnak N. város mulatni szerető népe ma is ide gyüllt egy kis mulatságra össze. A kép igen élénk s a zárda kertjében hölgyek, férfiak veszenyczéllövést tartanak s az udvaron tarka csoportokba verődik össze a társaság színe java. Hősünk jön, körül tekint, s szemébe ötlik egy bájos gyermek karcsú termetén igézőn simul a könnyű nyári ruhácska s midőn tova lejt apró lábai alatt meg se hajlik a pázsit. Arcza mindig mosolyra áll s fel-fel csendülő kaczagása láttatni engedi fehér fogait. Egy tekintet hamis barna szemeibe elárulja hogy birtokosa gonosz kis lélek. Guillaume barátunk minél többször tekint e szemekbe szivét mindinkább veszve érzi s midőn a kedves nyári hajnalon a felkelő nap első sugaránál kar karban háza andalognak a búcsú kézszoritás után Guillaume túl áradó szívvel borul barátja nyakába s akadozva rebegi az őszinte vallomást, hogy »a z o m n i b u s utasok száma egygyel ismét szaporodott. VII Guillaume barátom egy reggel (ha azok a bizonyos szép reggelek mi kevés esemény történnék ezen a száraz világon) már nem szokatlan ugyan de mégis feltűnő s uj szívbajt tépdesö halványan és álmadozó tekintettel üdvözölt s három estén a titokzatos utjai voltak. Guillaume nyitott könyv volt előttem feltéve tehát pápaszememet a, következőket olvastam belőle: H . . .. u utczában magas házban szép Her- min lakozik. Nappal látni este hallani lehet. Látni a kirakatban hallani a zongorán. Csendes, holdas éjszakákon a magas házban bűvös zene hangjai csengenek fel; a kapu alatt egyenruhás alak szívja magába a hangokat s az énekes tán sejti, — tán szive dobogasa súgja meg neki »hogy nem hiába oly epedön oly szerelemre hívón nyögdécseli: Egy ifjú szép kisasszony Rajong a tisztekért ..............!! s az omnibusba ismét uj utas költözött. VIII. Guillaume ur mint a sportnak nagy ked-r velője az n—i fiatalság ünnepélyes disztornásza- tát is megtekintette. Kicsiny de válogatott társaság volt jelen, melynek legszebb csillagát legalább Guillaume szemeiben Margit képviselte s itt történt meg az a különbeu mindennapi eset hogy két ifja először cserélt szót egymással. Nem tudom miért, de annyi bizonyos hogy Guillaume e naptól fogva fokozott érdeklődéssel várta a bébé bált N. városában. Felviradt a nagy nap N. város aranyos bébéi már együtt voltak midőn Guillaume a táncz- terembe lépett s egy benső ösztönnek engedve egyenest Margit felé tartott, tánczra kérte s meglátszott rajta, hogy nem bánná ha az egész életet együtt tánczolnák keresztül. Az epedö szerelemsóvár pillantások a boldog megelégedés midőn Margitot a hazakészülö- dés zűrzavarában karjára fűzhette s az édes suttogás a holdvilágos estén a búcsú kézszoritás s Guillaume sugárzó arcza a napnál fényesebben hirdették azt a sokszor hangoztatott igazságot, hogy egy jó omnibuszban igen sok utaselfér.
