Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-07 / 19. szám

XI. évfolyam. 1891. 10. azéxrx. Szekszárd, csütörtök májas 7. TOLilTÜ törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnainegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egész évre ........................6 frt. He gpltiik mimen csütoriokoa. Hirdetési dijak: Három hasábos petit sor 15 kr. 1 ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: I 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. ] 200—300-ig » » | frt. I 300—400-ig » »5 frt. Fél évre ........................3 frt. Év negyedre . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó köz­lemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. v A«i4Mr> aiiw. .>mmau-fM Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Pándzsó-utcza 1022. sz. Szarka-utcza 1290. sz. SZEKSZÁRDON. Felelős szerkesztő és laptulajdonos • Gr E I G E ß GYULA. Kéziratok nem adatnak vissza. D r. Helyettes szerkesztő: HODOSSY GÉZA. Szőlőszet és kertészet. A szekszárdi szőlőszeti és kertészeti tanlolyam felügyelő bizottsága, a tanfolyam múlt évi működéséről egy csinos kis füzet­ben tette meg jelentését a földmivelésügyi ministeriumhoz. Midőn erről a jelentésről megemléke­zünk, tesszük azt bizonyos örömérzettel, mert előre is meg voltunk győződve, hogy az itteni telep megalkotása, s annak buzgó vezetőjének szakképzettsége, támogatva az érdekelt és lelkes bizottságtól: csak ered­ményes és üdvös mozgalmat idézhetett elő. Daczára annak, hogy szerény körben kezdte meg működését, eredményében an­nál hatásosabb volt. így a tanfolyamnak 290 drb. ügyforgalma volt, melyből elnöki- leg elintézlett 9, elnöki ellenjegyzés mellett 26. Miután pedig a tanfolyamnak egyik leg­főbb czélja, mint a jelentés mondja, a szőlő- mivelés és gyümölcs-kertészet terén való szakoktatás, — közgazdaságunk ezen ágát érintő szakismereteknek a szőlőbirtokosság — szőlőmivelő nép és a jövő nemzedék körében való terjesztése volt. A tanfolyam vezetője Nits István ezen­kívül a szekszárdi polgári iskola V. VI. osz­tályaiban előadta a borászatot és a fillok- szera elleni védekezés módját; azonkívül a szőlőmivelés- és a gyümölcsfa-kertészet kö­réből tartott előadást, hozzávéve a méhé­szet rövid elméleti s nagyobbszabásu gya­korlati oktatását. Mig a népiskolai növendékekkel való kísérletezés, próba-tanitás, a téli ismétlő-is­kolákban tartattak meg. A kedvező idő beálltával pedig a nö­vendékek a szőlőtelepen, a szőlő és gyü­mölcsfa-nemesítés és a szőlő és gyümölcsfa mindennemű gyakorlataiban oktaltattak, és minden e szakba vágó munkába bevezet­tettek, hogy később, mint tanítók, jegyzők, szőlő- és földbirtokosok,- úgy a maguk hasz­nára, mint a szőíőmivw' népnek ezirány- ban kellő utasítással és útmutatással szol­gálhassanak. A növendékek szakoktatásával járó költségek részben a tanfolyam költségvetése alapján lett fedezve; azonkívül a megyeifil- lokszera bizottság 200 frt. segélyt adott, mig a tolnamegyei gazdasági egyesület 100 írttal járult a segélyezéshez. Ezenkívül a felügyelő-bizottság, a föld­mivelésügyi minister engedélyével Tolnavár­megye 5 járásában, nevezetesen a járási székhelyeken: Szekszárd, Bonyhád, Paks, Gyönk és Tamásiban 2 — 5 napra terjedő gyéritési és ojtási tanfolyamot rendezett. Szakelőadások tartattak: Kölesden az ame­rikai szőlők nemesítéséről és a szénkéneg- gel való gyérítéséről; — Hidvégen pedig a homok szőlőkulturáról és a metszési mó­dokról. A zöldojtás- és gyérítésről még Szekszárd, Paks, Gyönk és Harczon tartat­tak népszerű előadások. Rátérve most a tanfolyammal kapcso­latos amerikai szőlőtelepen telepítések és munkálatok kimutatására, következő érde­kes dolgokat regisztrálhatunk: A 12 ezer Q Öles nagyságú telep berendezésének első munkálatai 1888. évi deczember hó 5-én kezdődtek meg, és már az 1889. év folya­mán meg lett forgatva 6000 Q öl; ebből beültettetett 3000 Q öl és pedig 2262 Ri- paria, 475 Solonis, 900 Jaquez, 450 Herbe- mont, 450 York-Madeira, 100 Vialla és 68 Canada. Összesen el lett ültetve az 1889-ik évben 4755 amerikai szőlőtőke. Ugyanazon évben el lett dugványozva 5000 Ripai’ia és 4000 York-Madeira. A vármegye fillokszéra A „Szekszárd Vidéke” tárczája. Akikről a falu gondoskodott! Irta: Szarvas Mariska. Nehéz őszi köd ülte meg a falut, betakarta fehér kéményeivel, lombhullató fáival együtt. A nedves, párás, őszi levegő messze hordta a kis falu harangjának hangját, elvitte egészen a »csonka füzesig« hol a falu leányai, asszonyai szedegetik, tördelik az érett kukoricza csöveket. Dal, nevetés egybevegyül, egymást követik a kötekedő megjegyzések, mégegyszer felélénkül a puszta szomorú mezöség, melynek se éneklő madara, se virága többé. Arra a panaszosan zugó harangszóra nem vet ügyet senki; csupán az öreg Csaláné, — akit már nem érdekelnek az »uj nóták« — figyeli meg-megállva a sorban, elnézve a majdnem ködbe vesző falu felé. Leönti kölényéböl a kukoricza csöveket s oda szólítja a csőszt. — Nem tudnád megmondani öcsém, kire harangoznak ? . . . A pufokképü. pislogó szemű ember ránt egyet a vállán függő fegyver szijján, feltolja ka­lapját a homlokáig, aztán körülnéz. — Nem tudom. Volt valami nagy beteg a faluban ? Az öreg asszony gondolkozóba esik, eldugja csontos barna kezeit »föstöbeli« köténye alá, csí­pős szél szalad át a csörgő tengeri száron, attól borzong. Most jut eszébe valami! — Te!, Most már tudom! Az özvegy Hara­gos Mihály lesz! Tegnap hallotlam Zsováryéknál a szárazmalomban, hogy halálán van, no jót tett vele az isten ha elvette. A pufokképü ember összehúzza fakó szem­öldökeit, rátámaszkodik fényes gombu botjára, úgy elnézi amint egy csapat fogoly a közelben felrebben s száll tova a falu hídja felé. — Talán bizony sajnálja nénémasszony ugy-e? Az köllött volna neki tizenöt esztendővel ezelőtt, azt mondom, én! Csúnya, férhetetlen em­ber volt világélefében, no de sokra vitte! Nem volt rajt az isten áldása, az igaz! A csősz elhúzza a száját, gonoszul nevet; olyan rut, majdnem félelmet gerjesztő az a vi- gyorgó arcz, pislogó kék szemeivel, vastag, ve­resbe játszó bajuszával. —• Épen úgy beszél nénémasszony, mint a megholt káplán, az isten nyugosztalja. »Annak segít az isten, aki maga is iparkodik«, mért, akik vele együtt »részest« arattak az uraság tarlóján még »egész helyet« is vesznek ! Ott van a Nyilasi Ferkó, milyen szegénység volt akkörül?! Most megvette a Iíörösztösék jussát, Szent- ivánkor írták alá az egyesség levele*-, a falu há­zánál! No! . . . De a Haragos Mihálynak eljárt a szája, kimúlt a nyelve miatt! Minek áskálódott a többi után! . . . Sokat is ártott volna az ura­ságnak, ha egypár kepe búzájával odébb áll va­laki ! Szegény ember úgy segit a baján, ahogy lehet, Azért csak akkora maradt volna az uraság háza, ö meg nem esett volna ki a böcsületböl, nem bódulnának most koporsóra való deszkát a számára, a két »neveletlen« gyermeke nem ma­radt volna úgy, mint az ujjom, ni! Az öreg asszony szive úgy elszorul, úgy megesik a »sorukon«, egy könnycsepp csordul ki a szeméből, végig folydogál barázdás fakó arczán a leányok a legislegujabb nótát kezdik, egy-kettö nem tudja még, minduntalan elrontja, váltig erő­sítve, hogy igy van jól, ahogy ők mondják, igy danolták a Keéri leányok szombat este. Az öreg asszony sóhajt: — Mi lesz most abból a két anyátlan, apátián gyerekből ? A csősznek kisebb gondja is nagyobb ennél. Taplót, lüzszert szed elő a dolmánya zse­béből, megpróbál rágyújtani a kialudt cserép pi­pára, aztán inti a leányokat, hogy el ne maradjon a tengeri a szárán! * Csak egy parányi kis íényszálka a sápadt őszi napsugárból, az bejut, beszivárog valahogy az alig két tenyérnyi ablakon, felolvad tőle az üveg táblákra tapadt piszkos viz s végig csorog szürkés vonalakban a hulladozó nedves falra. A szobában bent félhomály, a nap fénye be nem jut s az a pár égő gyertya, mely ott lobog a szegényes ravatal körül csak gyenge világot hint szél. . . . (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents