Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-08 / 2. szám

Szekszárd Vidéke

Károly, Szondy István, dr. Steiner Lajos, Örííy Lajos, Totth Ödön, Biróy Béla, Krammer János. Póttagok: Simontsits Béla és Kramolin Emil. Gál Kálmán azonban a ki eddig is az egylet könyvtárnoka volt a választási eredmény kihirdetése után kijelentette hogy ezúttal ez állást el nem fogadhatja.

A szekszárdi rom. kath. óvoda és gyermek- menhelyet fenntartó egyesület választmányi és tisztikara az új év alkalmával testületileg tisztelgett Simontsits Béláné úrnőnél az egylet elnökénél. A tisztelgőket Borsodi György törvényszéki biró és egyleti titkár vezette s következő beszéddel, üdvözölte az alispánnét:

Mélyen tisztelt Nagyságos asszony!

Engedje meg, hogy a szekszárdi rom. kath. óvoda és gyermek-menhelyet fenntartó egylet választmány- és tisztikara, ez uj év napján szerencse kivánafait, általam tolmácsolva, kifejezhesse.

Nem a köznapi szokás iránti hódolat, egy nemesebb érzelem: a menet emléke, és' a jövő reménye vezetett bennünket nagyságodhoz.

Igen, a közel múlt emléke! hogy Nagyságodnak a vezeté e alatt álló, és czéljaiban úgy állam-, mint társadalmi szempontból nemes, és a helyi érdekek tekintetéből közohaju és szükséges intézmény létesitésére, és fentar- tását czélbavett egylet szervezése-, fejlesztése-, és kifejlődésében elkövetett tevékenysége-, fáradtságot nem ismerő, buzgalomra-, a kitűzött czél megvalósításában kifejtett erélyes-,'és minden melléktekintetett félretett küzdelme-, úgy az ezt megkoronázott az egyleti életben azok kifejlődése tekintetében, páratlan-, és bámulatos ragadó sikerért teljes elismerésünket és hálánkat nyilváníthassuk, kapcsolatosan a jövő azon reményével, hogy a közel múltban alig megszületett és már is virágzásában korát túlszárnyal intézményt gondozó egylettől további bölcs vezetését, támogatását, és a tökélyt beszorító magas beszegését megvonni, megtagadni nem fogja.

A múltért ismételve fogadja Nagyságod hálánkat; a jövőre : Istentől erőt és egészséget, óvodánk és egyletünk boldogitására még igen számos boldog, új évet kívánunk!

Mire az alispánná a meghatottság hangján a következő beszédben válaszolt;

Igen köszönöm kedves figyelmüket, melyben ilyen . ünnepélyesen részesíteni szívesek voltak kétszeresen értékes ez reám nézve, a ki az önök lankadatlan I búzgósága mellett és értékes közreműködésével szerencsés lehettem szerény erőmmel hozzájárulhatni egy nagy hiányt pótló intézmény létesítéséhez, értem : a mi kedves és Szekszárd közönsége részéről olyan lelkesen felkarolt rom. katholi- kus óvodánkat. ,

Kétszeresen értékes mert tudom, hogy az az érzelem, mely önöket hozzám vezette, meggyőződésük azon lelkesedésénék kifolyósa, mely a szekszárdi rom. kath. óvoda és menhelv létesülésében találja megdönthetetlen erejét.

Örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy szivem mélyéből viszont a legjobbakat kívánjam, s arra kérjem önöket, hogy szerencsénket és lelkes közreműködésüket ez újévben is tartsák meg óvodánk és egyletünk részére, hogy igy biztosíthatjuk azoknak fennállását, a melyeknek létesitésére kizárólag az önök nemes fenkölt gondolkozásának és fáradtságot nem ismerő munkájának köszönheti.

Engedjék meg végül, hogy midőn megtisztelő jóakaratukat és bizalmukat a magam részére továbbra is kérem, egyszersmint azon elhatározásomnak is kifejezést adhassak, hogy meggyőződésemből kifolyólag óvodónk és egyletünk érdekében a lelkesedés teljes erejével működni, soha és semmi körülmények között meg nem szünök, és az önök bizalmában és támogatásában fogom keresni jövőben is azon erőt, a mely tevékenységében sem félreértések sem kellemetlenségektől vissza nem retten, mert tudja, hogy az ügy melynek, érdekében működik, »tiszta emberbaráti és jótékony.«

A tisztelgők éljenzéssel fogadták az alispánné lelkes szavait s azután szívélyes bucsuzás után távoztak.

MULATSÁGOK.

Sylvester estély. A szekszárdi r. k. óvoda- és gyermek-menhely javára tartott sylveszteri estély fényesen sikerült minden tekintetben. Különösen a vidékről nagyon sokan jöttek be, mi által a szekszárdi társas-életet, mely a legutóbbi évek során különösen az estélyek és bálok csekély látogatása által nagyon lazult — fölfrissi- tette.

Jelen volta kvidékröj: Döry Gézáné Olga és Margit leányaival (Paksról), Kurz Marianna és Irén (Paksról), dr. Györky Lajosné Ilona leányával (Kölésdröl), Mayer Melanie (Tápé), Madárász Laura és Margit (Tamási), Szévald Mórné Elvira leányával (Tamasi), Traiber Margit (Bony- hád), Börzsönyi Sárika (Paksról), Forster Melanie és Gizella (Tabód), Rezucsek Jolán(Elöszállás), Börzsönyi Irén (Tápé), Fonyó Margit iGyönk), Szent- pétery Józsefné -(Paks), Schleyer Lajosné (Paks) stb. Helyből: Simontsits Béláné, DezseöíTy Gézáné, Döry Laszlóné, dr. Papp Józsefné, dr. Haidekker Béláné, dr. Tárcsái Gyuláné, Török Béláné, Nits Istvánná, Szondy Istvánná, Papp Gyuláné, dr. Steiner Lajosné, Hoffmann Sán- dorné, Kocsi Jánosáé, Klieber Györgyné, Madarász Elemérné, Pirnitzer Manóné, Reichl Sán- dorné, Szüts Józsefné, Tóth Karolyné, S;ann Istvánná stb. — Arlow Mari, Borsod y nővérek, Ellmann nővérek, Herczeg Emilia, Horváth Györgyike, Módly nővérek, Molnár Mariska, Müller nővérek, Rausz nővérek, Sárközy Sári, Sckriba Emma, Simon Júlia, Sugh nővérek, Szabó Vilma, Szendrödy Sári, Triebler Ilma, Zsigmond Her- min stb.

Az estély jövedelme:

408 drb. belépti jegy után 408 frt — kr.

feiülfizétések

...................58 » — »

To

lnamegyétöl újévi megváltás czimén . . . . 94 » 10 »

A szekszárdi kir. törvényszéktől . . . ... . 24 > ■— »

összes bevétel: 584 » 10 »

összes kiadás: 98 » 26 »

Tiszta bevétel: 485 frt 84 kr.

Nagyon régen történt már hogy egy estély ily fényes anyagi eredménnyel záródott volna.

CSARNOK.

Az őskorszak zsugorított helyzetű temetkezése.

— Wosinszky Mór, akadémiai felolvasásából. —- ■ A paleolith kori csontvázak természetes barlangokból kerültek elő s igy azt hihetjük, hogy az őskorszak emberei első sorban barlang üregeket kerestek fel tanyájuk számára épugy,. mint temetkezési helyül, miként az ősi héber, sírokat is természetes, vagy mesterségesen vájt sziklaüregekben találjuk, de a piramisok síremléke sem más mesterséges sziklaüregnél, valamint a későbbi szarkofágok készítésének gondolatát is csak a sziklasirok adhatták.

De nem a síremlék és sirüreg, hanem a temetkezési m ó d ád támpontot az őskorszak kutatójának. Napjainkban is, ki temetőinken végig jár, nagy különbséget fog találni az ország nagyjainak fényes Mauzóleumjai —i s a földhöz tápadt szegénynek egyszerű keresztfával jelzet sirdombja között. De ha idővel eltűntek é sirjelző emlékek e temetőkben, csakis a puszta csontváz, a fekvési helyzet, az irányítás, szóval a temetkezési mód fog felvilágosítást adhatni.

Melyik azonban a legrégibb temetkezési mód ? Legrégibb sirleleteink a paleolith korból valók. De paleolith kori sirleletekét Európában csakis Franciaország-Belgiumból ismerünk s ezek száma is nagyon csekély. A temetkezési mód ezekben kizárólag, csak a hullatemetkezés, a fekvési helyzet pedig a legtöbbnél a zsugorított, vagyis a térdnél összehajlitott lábak erősen a test alá vannak huz-„ va s a visszahajlitott karok a fejet támasztják. A paleolilh korban tapasztalt zsugorítva fekvő helyzet a neolit- és bronzkorszakban különböző változaton ment kérésztől mely változatokban mindig megmaradt a lények, vagyis a testnek erős összezsu- gori! ása. (Folyt, köv.)

VADÁSZAT,

A bátaszéki urodalmi területen a pörböli erdőrészen a bérlők által nagy vadra rendezett hajtovadászat — a nagy hideg nem sikerült tel- jessen. Az 5 hajtásban volt 9 vaddisznó, 1 vad- macska, 2 őz, ebből esett 1 vaddisznó melyet Závodi Albin terített le. Megsebzett egyet Dezsöffi Aurel, és egyet Szendrődi Károly úgy Hamza Géza is egyet, ezeket azonban a fehér havon maradt vérnyomok után tett szorgos nyomozás után sem lehetett feltalálni.

Részt veitek Br. Jeszenszky József Hidvégről, Bernrieder László Hidvégről. Perczel Lajos Kaj- dacsról, Hamza Géza, Borsody Lajos Zavody Albin Szendrödy Károly Dezsöffi Aurél, Borsody György.

____________________, .

GY

ÁSZROVAT.

Nagy Lajos, f

Lapunk múlt számában röviden már megemlékeztünk Tolnavármegye volt főnöke Hidas- kürti-Gányi Nagy Lajos szentandrási föld- birtokos meghalt. Lapunk zártakor értesültünk már elhalálozásáról s azért mai számunkban emlékezhetünk meg csak ez eseményről bővebben.

Az elhunyt élete és haláláról bölcskei (u- dositónk következőkben értesít. Meghalt Nagy Lajos 1890. deczember 29-én a családi gyász jelentés szerint hat napi rövid betegeskedés után. Temetése 1891. január 1-én volt, nagy részvét mellett, a helvei vallás szertartása szerint. Nagyolás nélkül mondhatni hogy Tolna megye szine-java megjelent temetésén, és a megjelentek vestély- kedni látszottak a végtisztesség megadásában.

A család lakhelyén Szent-Andráson Dömötör Lajos bölcskei ref. lelkész mondott a boldogult felett egy valóban, minden részeiben szép gyászbeszédet, melyben öt mint embert, keresztényt és családfőt méltató, — megható szép volt a gyász épek is, melyet a bölcskei felekezeti tanítók és más intelligens urakból alakult dalárda zengett.

A szertartás végeztével hosszú szánkó sorban indult meg a gyász menet, mig Bölcskén a család háztelkén megállapodott, hol Madocsa és Bölcske elöljárói, kik maguk szomorúan kötötték ki mint utolsó végtisztesség megadást hogy e boldogultat a temetőbe kivihessék, vállaikra véve több mint két ezer ember késértében értek a temetőbe hol ima és ének szó után betétetett a családi sírba.

Ily impozáns temetést Bölcske még nem látott!

Ama roppant embertömegen kívül mely Bölcske s vidékéről a temetésen részt vett a vát megye távoli községeiből is oly részvét mutatkozott, melyet ritkán volt alkalmunk látni. Tudósítónk a következőket jegyezte fel. Bernrieder Józsi Hidvégről, Perczel Lajos s neje Kajdacsról, Simontsits Béla alispán, Orosz Endre főszolgabíró Paksról, Gerenday Lajos főszolgabíró Szekszárdról, Kovács Jani s neje Gyapáról, Daróczy Tamás s ' neje Paksról, Szentiványi Miklós s neje, Vigyázó Rudolf, Novák Imre, Szeniczey Géza Paksról, Bencze István duna-földvári apát s az ottani elöljáróság, Reiter József biró vezetése alatt, nagy bölcskei és madocsai elöljáróságok testületileg s még igen sokan Tolnamegye legtávolabbi vidékéről.

A mi élet rajzát illeti,— egyike volt ö azon keveseknek kiket közelről ismerve szeretni kellett, kik ritka becsületesség, jellem s szilárdság, önzetlen baráti érzelem, őszinte viselet által tűnnek ki.

A kik őt közelebről nem ismerték, azok előtt tartózkodónak talán hidegnek is tűnhetett fel, — megfutott politikai pályáján sok csalódás érte, mely őt bizalmatlanná tette, — de a mint valaki egyszer közelébe jött, bizalmára szert tett,, az előtt megnyíltak szivének redői, az iránt tartózkodása eltűnt, teljes bizalma és barátságával tudta ismerőseit megajándékozni.

Csendes ember volt ő, nem tartozott az úgy nevezett nagy beszédüek közé, de azért a kik őt bizalmas körben forogni látták, csudálkoztak még öreg korában is megőrzött lelki frisseségén vig kedélyén jó izü mosolyain és senkit nem sértő vig tréfáin, — kedélyes ember volt ő, teljes elevenséggel és jó kedvel. Bölcskén és Madocsán szerette őt mindenki, teljes bizalommal is voltak iránta, nem egyszer, történt meg, hogy peres felek kiválóként osztozó felek öt választották osztoztató bíróul, melynek a boldogult végtelenül örült mindent elkövetve hogy benne helyezett bizalmoknak megfelelhessen. Ritka jó férj és apa volt oly családi boldogságot alkotott magának minőt ritkán találhatni.

A mi politikai pályáját illeti már a 40-es években Pest megyében mint megyei esküdt működött, később átjött Tolnamegyébe, itt szolgabiró és főbíró volt, negyven nyolezban a duna-földvári járás lö-szolgabirája volt, hogy melyik párthoz tartott, ismeretes ^okak előtt, majd az utókor pártatlan bírói itélöszéke lesz hivatva ítéletét mondani, az egésznek úgy mint egyeseknek ez időbeli politikai szereplésük fölött, annyi igaz, hogy Nagy Lajos szerette hazáját, szerette igazán és gyöngéden, e sorok írójának alkalma volt évről évre többször meggyőződni utolsó tette is ezt bizonyítja, beteg ágyában feküdt, — egy általuk felfogadott árva kis lány, kit oktatott, írni olvasni tanított, meny beteg ágyához, kérve öt irna valamit táblájára és ő reszkető kézzel ezt irá »Hazám édes hazám béke és áldás száljon reád« — ez volt utolsó írása.

Szerkesztői üzenetek.

V. A. Biz isten azt hittük hogy el pártoltál tőlünk. Álláspontodat azonban teljesen méltányoljuk, az Ígérteket előre is köszönjük. Ha felmegyünk a szerkesztő meglátogatja; sok mondani valója van.— Mit csinál Pipi — rég nem hallatott magáról. — T. A. Döbrököz Nagy sajnálatunkra a küldött levélről mitsem tudunk — az valahol elmaradt. Közlöményeit — kivált a-jelzett irányban mindig szívesen látjuk — sőt ha állandó cziklust igér — nyitunk egy önnálló rovatot részére. Kérjük az elmaradt levelet úgy a többit is »apránként.« Üdvözöljük önt is főnökét és szivünkből. B. ]. Medina. Az az elvesztett párta — elvitte á mi kedves írónkat is. Mikor fogjuk viszontlátni? — Teveli. Versek helyett kérünk közérdekű dolgokat, híreket. Ezek jobban érdeklik az olvasóközönséget, mint a gyönge versek. — G. L. Hétfőig kérjük beküldeni. — Báttasz k, Decs, Fadd, Madocsa. Még nem kaptuk meg. — N. Imre. Ha ideje engedi, úgy kérjük időnként szives tudósításait. K. és környékéről. Csak egy levelező lapon tessék bennünket értesíteni.

NYILTTÉR.

Fekete, fehér és színes selyem szövetek

métere 60 krtól, egész 15 frt 65 krig, sima vagy mintázott (körülbelül 240 minőségben 2000 különböző színben és mintában) egyes ruhákra, vagy végben bérmentve és vámmentesen küld G. Henneberg (es. és kir. udvari szállító) gyári raktára Zürichben. Mintákat postafordultával. Levelekre 10 kros bélyeg ragasztandó.

Nem elég; nagy*.

Furcsa világot is élünk. — Az emberbirálat uj alapokra helyezkedik. Az erkölcs, a becsület, a szorgalom és munka ma már nem elégségessel s^ÖJ^hogy. valakit felvegyenek a — társaságba.

így találta ezt ki egyik vidéki város egylete, ahöT csak azért nem vettek fel egy különben teljesen kifogástalan becsületes s jellemes kereskedőt a tagok közé — mert nem nőtt — elég nagyra.

A bölcs választmány megtartotta ülését a melyen megjelentek — a húsból és csontból való test bírái, s I miután az ember egyéni értékének egyébb jellemző tulaj- I donságaira vonatkozó ismereteiket otthon hagyták, kimond-