Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-07-03 / 33. szám
SzekiszáircL "VicLéikie.. Dunántúlnak országgyűlési képviselői. Összegyűltek, hogy tanácskozzanak, mikép volna megindítandó, az említett czé- lokkal kapcsolatban, a Dunántúl társadalmi actiója. És azon meggyőződésre jutottak, hogy úgy a megindítás, mint a vezetés részleteit csakis a dunántúli társadalom ki- tünőségninek közreműködése mellett állapíthatja meg sikerre való kilátással. Ez az oka, hogy a dunántúli képviselők minden önzetlen hazafihoz azon bizalomteljes kéréssel járulnak, méltóztassék e hazafias ügyet felkarolni, azt saját körében terjeszteni és népszerűsíteni. Szóval mindent megtenni, hogy az általános Dunántúli köz- művelődési egylet még az őszszel megalakulhasson, s a helyi törvényhatósági és városi — egyletek szintén az alakulás küszöbére léphessenek. Az ősz kezdetén a dunántúli képviselők Budapesten nagy, alakuló gyűlést fognak összehívni, melyre annak idején külön meghívót fognak kibocsátani, de a melyen való személyes megjelenésre a Dunántúl minden hazafias polgárát már eleve felkérik.“ A legbensőbb örömmel üdvözöljük a szervező bizottságot eme nagyfontosságu kezdeményezésért — annál is inkább, mert törekvésük lapunk in ten ti ójával teljesen megegyezik. A dunántúli hírlapok között mi voltunk a z e 1 s ő k, kik már 5 évvel ezelőtt több Ízbe n v ezér- c z i k k b e n buzdítottunk, agitáltunk a d u n á n túli k ö z m iivel ő- d é s i egyesületek megalkotása érdekébe n, mindjárt akkor, midőn az Emke megteremtésére az első mozgalmat j megindították ! Reméljük, hogy a Dunántúl értelmiségének hazafias érzelme végre meg fogja teremteni azt a nagy jövőjű kulturális egyesületet, melynek czélja m e g m enteni a magyarságot a végelpusztulás örvényétől, s mely a nyomor miatt kétségbe esett magyar népet visszaadja az édes magyar hazának. Sz. = Tolna vármegye közigazgatási bizottsága folyó évi jülius hó 8-án ülésezni fog. — A Szekszárdon folyó évi szeptember hó 15-re eső országos vásárnak ez évben kivételesen szeptember hó 9-én leendő megtartását a kereskedelemügyi m. kir. miniszter engedélyezte. zr A vármegye közegészségügyi bizottságának elnökévé a folyó évi junius hó 21-én tartott ülésén H a n n y Gábor apát-plebános egyhangúlag lön megválasztva. FELSŐ BÍRÓSÁGOK KÓRÉBÓL. Polgári ügyek. Kir. Tábla. Bayerle Miklósnak Sehell János ellen felebb. — visszautasító végzés. — Banetli Adolfnak dr, Braun Bernát ellen — helybenhagyó Ítélet. — Herezeg Eszterházy javak zárgondnokságának Strasser János ellen!— megváltoztató Ítélet. — Bóröcz Pál és társai felp. Kóró Pál és társai ellen — helybenhagyó Ítélet. — Pőglein Mátyás . és neje felp. Klein Adámnó és társa ellen — helybenhagyó ítélet. Kir. C u r i a. Berekalyi Sándornak, Berekalyi J. ellen — helybenhagyó ítélet. — Hilbert Istvánnak, Dorkó István ellen — helybenhagyó Ítélet. — Vágó Mihálynak, Vágó József ellen — helybenhagyó ítélet. — Kardos Erzsébet felp. Szili György ellen — helybenhagyó ítélet. — Gerber Ozecziliának Kovács József ellen, helyben hagyó Ítélet. — Koch Juliannának, Deáky Gyula ellen — helybenhagyó ítélet, — Törjék Gergelynek, Törjék Ferencz. ellen— helybenhagyó ítélet. Bűnügyek. Kir. Tábla. Seidler Károly ellen, helybenhagyó ítélet. — Pálinkás Bóza és társai ellen, helybenhagyó ítélet. — Bóth Mór és társai ellen, megváltoztató ítélet. — Tóth' Juhász György és társai ellen, részben megvált. Ítélet. Tudomásul. Mindazon nemfizető előfizetőknek tudomására adjuk, kik eddig az előfizetési pénzt be nem küldték, miszerint lapunk mai számával az utolsó példányt vették kezeikhez, s jövőre ingyen vagy tiszteletpéldányra ne számítsanak. Ugyanez szól azon tudósítóknak és külmun- kataisaknak is, kik aabefi kötelezettségeiknek, hogy lapunkat többször fölkeresik dolgozataikkal, de csak az Ígéret mellett maradtak, ne számítsanak tiszteletpéldányra. HELYI HIHE BC. — Személyi hírek. Madarász Elemér vm. főjegyző folyó évi Julius hó 1-től 21-ig, Módly László vm. főpénztárnok pedig julius hó 6-tól 28-ig szabadságra mennek. — Dr. Tarcsay Gyula, törvényszékünk kiváló képzettségű jzője, a múlt héten kitűnő sikerrel tette le a gyakorlati bírói vizsgálatot. — Fejős Imre, a szekszárdi takarékpénztár vezérigazgatója nejével együtt megjött Kal- ténleutgebenből, hol 6 heti fürdő kúrát vettek. —■ Eljegyzés. Dr. Morvay István ügyvédjelölt múlt hó 26-án jegyezte el a szép és kedves Er- dődy Sárika kisasszonyt. — Kinevezés. A király Dr. Mitternnyer Frigyes soproni kir. törvényszéki jegyzőt, a szekszárdi kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — Személyi hir. Influenza nevű kedvelt munkatársunktól Szí i ácsi fürdői levelet kaptunk, melyben arról - értesít bennünket, hogy napával, feleségével és komájával igen vig életet élnek a hírneves fürdőhelyen; az ő sárgaczipője bámulattárgyát képezi, sőt egy ábrándos hölgyet czipőjónek ritmikus nyikorgásával annyira meghódított, hogy rendes-voust eszközölt ki tőle, melyen azonban a bájos hölgy helyett egy mélyen hor- tyogó urat talált. — Jutalmak. A szekszárdi iparos-tanonczok közül, kik igen szép munkákat állítottak ki, a következők részesültek jutalomban : Arvay I. 3 drb, Tóth M. 2 drb, Ackermann 1 drb, Spiesz J. 1 drb, Kovács Vilmos 1 drb aranyat, 38-an 2 és 1 irtot, 11-én 50 krt kaptak. Sokan pedig elismerésben részesültek. A tanulmányokban tett előmeneteleikért pedig többen könyvjutalomban részesültek. — Hajo-zóna. Julius hó 7-én lép életbe a Dunán a hajó-zóna. Sznkszárdról föl Budapestre 5 zóna szakasz van felállítva, — le Mohácsra pedig 3. A beosztást és a zónaárt a következő táblázat mutatja : Szekszárdról Zóna ( i. ) sztál II. y HL j M 1 [őr, tolonczl sz. katona Do mbori I. 40 25 20 15 20 Kalocsa, Paks, Ordas II. 90 65 45 17 33 Harta, D.-Földvár, A posta# Ili 1-40 95 60 24 48 Szalk, Bácz-Almás, Tass IV. l 80 1 30 73 33 65 Adony, Ercsi, Érd, Tétény; Budafok, Budapest. j ,! 2 20 1 50 j 90 40 75 Baja i. 60 45 30 15 23 Duna-S/.ekcső ii. 1 20 90 60 23 45 Mohács ni. 1-80 P25 80 32 63 Podgyász 25 kg. szabad súly, ezután minden zóna 1 klgért 1/2 kr. — A régi egyforintosokat julius 1-től kezdve a forgalomban fizetés gyanánt nem fogadják el ; a a pénzügyminiszter azonban megengedte, hogy két évig a pénzügyigazgatóságok székhelyein levő kir. adóhivatalok egyszerű jelentkezés utján becserélhetik a régi egyforintosakat újakkal. buzditólag hatott a növendékekre, és ha a félreértés -—- mert részrehajlással koránt sincs szándékomban valakit gyanúsítani — nem vetette volna borús árnyékát a derült kedélyekre, a kiérdemelt dicséret által okozott öröm fényét mi sem liomá- lyositotta volna meg. Szívesen elhiszem, hogy a tisztelt irók felfogási képességük szerint hoztak ítéletet egykori társnőim tehetségei felett, de viszont ők is befogják látni, hogy nincs az a művész, a kinek örömet okozna ha a kiállított művét magasztaló beszéd más művész nevét dicsőítené. 0 pedig művész, kinek neve már úgyis ismerve és tisztelve volt, — de mit szóljon az a kis kezdő növendék : ki teljes szorgalmát kifejtve, hónapokig fáradozott művein, és remegve várja — oh nem a dicséretet, csak az elismerést, melyet az iró nem is tagadhatna meg tőle; felemlíti munkáit, csupán tévedésből — a szerény, apró betűkkel irt név helyett, a szomszéd képről veszi át a nevet és azt magasztalja ki. Ez czáfolhatatlanul megtörtént. Több lap kiemelt egy növendéket, kinek szép haladását ón is teljesen elismerem, csak a tévedést jóvá teendő felemlítem, hogy a kiállított és jogosan megdicsért kapuczinust és a czigánygyereket nem ő, hanem Kovács Etel és Schütz Julcsa festették. A kritika csak akkor gyakorolhatja serkentő hatását ha igazságos, és nézetem szerint, hol növendékek haladásának rnegitéltetéséről van szó, ott még laikusnak sem bocsátható meg, ha a diszkeretektől elhagyva magát vakítani mellőzi a szerényen függő, valóban kitűnő müveket. Vélem az őszinte érdeklődés kerestette fel társnőim első kiállítását, és a részrehajlásnak még az árnyéka is távol van tőlem, midőn munkáik felett hozok ítéletet, de fel kell említenem azon neveket, melyeket a lapok csak úgy mellesleg említettek, holott azok jogosan meg- érdemlték a legnagyobb kitüntetést: Vogel Ilonka, Török Irén, Horváth Jolán, Vaskovics Erzsi és Rossi Erzsiké — (és hogy újból felemlítsem) Kovács Etel és Schütz Julcsa müvei igaz, hogy nin- cs.ennek feltűnést keltő színekben tartva, de a köny- nyü ecsetkezelés és különösen a gondos figyelem, melyet munkájokban kifejtettek méltán megérdemli a dicséretet. Köszönhetjük pedig ezt a szép eredményt azon körülménynek, hogy már az intézet alakultakor tanáraink a legelső művészek közül választattak, valamint azon szerencsének, hogy igazgatóul Lotz Károlyt, hazánk egyik legnagyobb művészét nyerhettük meg, ki angyali jósága mellett páratlan türelemmel és egész odaadással vezette működésünket. Hogy mily serkentő, mily buzdító volt reánk nézve a gondolat, hogy mily büszkévé tett bennünket a ludat: Lotz tanítványainak neveztetni, azt csak az foghatná fel, a ki látta volna az izgatottságot valahányszor ő műtermeinkbe lépett. Akkor azonnal megszűnt közöttünk a barátság (ha ugyan a festő- növendékek közt létező viszony annak nevezhető) irigy szemekkel nézte egyik a másik munkáját és remegve várta az Ítéletet a saját és a többiek működése felett. És midőn a szeretett igazgatónk, nehány kitétel és javítás után kifejezte helyeslését, vagy ha vissza adta palétánkat egy-két dicsérő szó kíséretében akkor a boldogságtól emelkedtünk. Es, bogy mennyire törekedtünk kiérdemelni megelégedését, azt legjobban mutatja a felmutatható eredmény. Ha a siker nem mindegyikünk szorgalmát koronázza babóraival, annak oka egyedül csak önhittségünk, de korántsem a félrevezettetésben keresendő. Még most is hallom az Igazgató szavát, ki pár heti működésünk után már átlátta, hogy közülünk melyekre nézve lesz veszve az ott töltött idő — kíméletesen bár, de elég érthetőleg adá élczteljes modorával elő, bogy a hölgyek közül egynémelyik talán jobb tenné, ha kötéssel vagy varrással foglalkoznék, — de persze ezen őszinte szív által diktált megjegyzést egyik sem vette magára és kiki a szomszédjára nézett, mire kedves igazgatónk — szokása szerint — egy mélyet sóhajtva, elmosolyogta magát és megfordítva a közmondást valószínűleg azt gondolta: „Wem nicht zu rathen ist, dem muss mau helfen.“
