Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-03-13 / 17. szám

— Halálozás. A11 h József kir. tanácsos Abauj-Torna megye bizottsági tag, a felsőmagyarországi nópgazdászati kölcsön hitel- és takarékegyesület igazgatósági alelnöke, nyugalmazott főszolgabíró. Eácz József, szekszárdi pénzügyigazgató- sági számtiszt nagybátyja folyó hó 8-án tüdőlob következtében meghalt.

— Elveszett pénz. Bauer Simon szekszárdi kereskedő múlt kedden délelőtt 2 drb százast váltott a Pirnitzer-fóle kereskedésben 4 drb 50 forintosra s a vasút felé indult, útközben a selyemgyárnál észre vette, hogy zsebéből hiányzik a pénz, amelyet valahol elvesztett. Eddig még nem jelentkezett a becsületes megtaláló.

— Fogorvos. Prager Ignácz kaposvári fogorvos holnap érkezik meg Szekszárclra. A képzett és kiválóan ügyes fogorvost melegen ajánlják mindazok, kik már hozzá folyamodtak. A műtétek olcsón és minden fájdalom nélkül eszközöltetnek. Sok dicséretet hallottunk Pragerról, azért ajánljuk mi is a fogbetegek figyelmébe.

— Enyves toll. Gyurcsovecz Gusztávhoz a szekszárdi trvényszéknél alkalmazott dijnokhoz, ki eddig a T. K. munkatársaként szerepelt és csak úgy öntötte a czikeket: — Bársony István az „Egyetértés“ belmunkatársa a következő kedélyes nyílt levelet intézte: „T. Gyurcsovecz Gusztáv urnák. A „Turisták lapja“ 1889. deczemberi számának megjelenése után egy pár figyelmeztető levelet kaptam, melyek arról értesítettek, hogy ön az említett folyóiratban egy „A föld gyomrában“ czimíi czikket közöl, melynek egy része szóról-szóra ki van Írva a „Budapesti Hírlap“

1888. deczember 25-iki számában megjelent „A Boszporuszon“ czimü czikkemből. Nagyon megtisztelve éreztem magamat az ön kitüntető bizalma által s elragadtatásomat magamba fojtva, hallgattam. Most azonban az „Ország-Világ“ e hó 8-diki számában is van öntől egy földet gyomrozó czik, a melynek megírásához, mint e miatt gratuláló barátaim figyelmeztetése után meggyőződtem : megint segítségül vette ön az én szerény „Boszporusz“ czikkemet. Most persze még jobban el vagyok ragadtatva. De nem gondolja t. uraságod, hogy már talán egy másik czikkemre is kerülhetne a sor ? Mert nekem úgy tetszik, hogy azzal az örökös Boszporusszal egy kissé monotonná kezd válni a dolog ! Bársony István, az „Egyetértés“ belső dolgozótársa.“ Ehhez aztán nem kell kommentár s ebből egyúttal valószínűvé válik, hogy ez a talmi

i r ó firma már rég űzhette ezt a ragadozó mesterséget.

MEGYEI HÍREK.

— Miniszteri köszönet. A vallás- és közoktatásügyi minister Bezerédj Andor cs. és kir. kamarásnak, ki Jegenyés pusztai birtokán 1200 frt építési és átalakítási költséggel a folyó tanév elején a kor- és törvény kívánalmainak megfelelő uj népiskolát szervezett, és az abban allkalmazott tanítót sajátjából fizeti, elismerő köszönetét fejezte ki. Itt megemlítjük, hogy a nagylelkű iskola-fe.ntartó, az összes növendékekeket ellátja még minden iró és tanszerrel, sőt a legtöbb gyermeket még ruházza is, mely nemes tette méltó elismerést érdemel.

— Áthelyezések. Az igazságügyi minister Welding János paksi, és Farkas Lajos gyönki kir. j ár ás b i ró sági telekkönyvvezetőket, kölcsönösen áthelyezte.

— Lelkész választás. Magvar-Bóly ág. hitv. egyházgyülekezet lelkészévé : Haffner Vilmos felső- nánai segédlelkész választatott meg.

— Tolnán a nemzeti kaszinó végnapjait éli. Jövő vasárnap újra rendkívüli közgyűlés leend. A múlt héten megválasztott tiszti-kar és választmány leköszönt, helyébe uj választmány lett választva, mely választmány a jövő vasárnap hirdetendő közgyűlésen a föloszlatást fogja indítványozni. Furcsa eset történt a kaszinó beléletében. A választmány két tagot kizárt, a közgyűlés a tagokat visszahelyezte és megdöntötte a választmány határozatát Egyúttal uj választmányt állított össze, mely választmány — a bár időközben leköszönt tagot — újra kidobta a kaszinóból és lemondott a tisztségről. Ezek után csak a feloszlás jöhet még.

— Hangverseny. Tolnán husvét hétfőn nagy hangversenyt rendeznek. A zeneakadémiából 3 tanár és 4 növendék fog lejönni e czélból.

— Hírek a postaigazgatóság köréből. Madarász Etelka pécsi illetőségű volt döbrököközi postamester fórjhezmenetele következtében állomásáról lemondott. — A pécsi kir. posta és távirda- igazgatóság területén következő postamesteri állomások jöttek üresedésbe: Véménd. Izsép (Baranya). Beleg, Jákó (Somogy), Döbrököz (Tolna), Nagy- Lengyel és Pölöske (Zala). A különböző járandóságok és egyéb pályázati feltételek a „Budapesti Közlöny“ 48., 49. és 50. számaiból tudhatók meg. A pályázati határidő folyó évi márezius 20-án, mely időpontig a megfelelően felszerelt kérvények a

Szekszárd "NT" feléltepécsi kir. posta és távirda igazgatósághoz terjesz- tendők fel.

— Nyugalmaztatás. Rozmanits Károly mohácsi járásbirósági telekkönyvvezető, Rozmanits Kálmán megyei allevéltárnok atyja a f. hó 1 -ével saját kérelmére nyugalmaztatott.

— Eljegyzés. Goldschmied Sarolta kisasz- szonyt eljegyezte Hirsch Henrik dombóvári kereskedő Dunaföldváron 1890. február havában.

— Névváltoztatás. Schuppauer József eszter- gom-szentgyőrdi illetőségű döbröközi lakos vezetéknevét belügyminiszteri engedélylyel „S o m o- gyi“-ra változtatta.

— Kinevezés. A pénzügyminister Mészáros- Károly karádi kir. adóhivatali ellenőrt, a dunaföld- vári kir. adóhivatalhoz pénztárossá nevezte ki.

— Uj iskolalátogató. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Dr. Kiss István simontornyai kör- ororvost Simontornya, Nagy-Székely, Kis-Székelyr Némédi, Pálfa, Sár-szt.-Lőrincz községek, úgy Rácz- Egres puszta részére ideiglenes miniszteri iskolalátogatóvá nevezte ki.

— Tanitóválasztás. A tolnai izr. népiskolánál működött Oberländer József állásáról lemond- ván, ezen üresedésben levő állomás betöltése czól- jából Berger M ó r szempczi tanító, Berger Benő helybeli izr. tanítónak öcscse lett meghiva, ki állását folyó hó 12-én elfoglalta.

— Öngyilkosság. Mandl Gottfried tolnai illetőségű Kaposvárott állomásozó szakaszvezető, kinek mint katonaszökevénynek köröztetésót lapunk múlt számában említettük, — a Kaposvárról jött hivatalos értesülés értesülés szerint öngyilkossá lett.

— Tolnán az iskolákat újra megnyitották, mert a vörheny megszűnését konstatálták.

— Bonyhád község birájává az állásától felmentett Kramolin József helyébe Becker János választatott meg.

— Bölcskón egy személyes üzleti jogú gyógyszertár felállithatására a m. kir. belügyminiszter Y a s v ár y Géza oki. gyógyszerésznek engedélyt adott.!

VEGYESE K.

— Közhasznú. Hogy mily hatástalan volt eddig az orvosi gyógykezelés vesebajoknál, azt gyakran megírták és a legnagyobb auktoritások elismerték. mint tényt. É betegségben évenkint ezer meg ezer ember hal meg és pedig azért, mert gyógyítására még eddig különleges gyógyszert nem találtak. Nagyon érdekes lesz tehát a közönség figyelmét a Warner-féle Sáfe Cure orvosságra felhívni, a mely a vesékre valóságos gyógyhatással bir, és e veszélyes pusztító betegséget sikerrel gyógyítja. Piffenberger Flórián ur Szombathelyről a következőket írja : Hálás kötelességemnek tartom esetleges szenvedő embertársaimat, kik mint én, vese és májbajban szenvednek, a Warner-féle Safe-Curére figyelmeztetni mivelhogy engem ezen orvosság mentett meg fájdalmaimtól. Teljes egy évig szenvedtem e betegségben s ehhez még vizi betegség is járult. Minden orvosi gyógykezelés sikertelen volt mindeddig. mint kompetens helyről a Warner-féle Safe Curét nem ajánlották. Minden ilyesféte bajban szenvedőnek tanácsolhatzm : „Ne habozzanak eme kiváló egyetemes szert használni.“ Továbbá Csasznek János hajóskapitány Újpestről ezt Írja : „A War- ner-féle Safe-Curet vesebaj ellen a legjobb eredménynyel használtam s minden szenvedőnek ajánlom. A Warner-féle Safe Cure 2 frtos üvegekben kapható az ismert gyógyszertárakban. Főraktár: Pozsonyban a Megváltóhoz czimzettt gyógytárban és Török József gyógytárában Budapesten.

— Magyarország egy specziális ásványvize. Hazánk tudvalevőleg oly gazdag közönséges és gyógyerejii átványvihekben, mint alig más ország a kontinensen. Közönséges borvizei mellett egyes gyógyforrásai nemcsak a hazai ásványvizek sorából emelkednek ki. de némelyike még a legkitűnőbb ós legismertebb vizeket is fölülmúlja. Ásványvizeink sorában ilyen kiváló specialitás a korit- n i c z a i szénsavas- földes- savas- sós ásványvíz. Mig ugyanis a többi vasas fórrámikor most a 90-es évbe léptünk, mely több történészünk szerint a legjobban felel meg a honalkotás ezredéves évfordulójának, most a millenarium ünnepélyes pillanatában állunk egy sajátságos jelenség előtt: saját édes magyar nyelvünknek állami tekintélyre emeléséért, annak igaz jogaiba való helyeztetéséért kell küzdenünk, s nem is a német, de magyar magyar ellen ; azért a nyelvért, mely most ezer éve csendült fel először szép hazánk téréin, s legvitézebb harezosok valának ; s azoknak akarjuk megmenteni, a kik a legkitűnőbb katonák, s a kik (oh sors iróniája) a lelket tartják azokban, a kiknek a nyelvét rá akarják tukmálni! De ne legyünk kis lelküek, ne ijedjünk meg a saját árnyékunktól! Tekintsünk csak a szomszédba, a hol egy hozzánk teljesen méltó nemzet nyögi a százados rabigát! Hiába irtják, hiába pusztítják : „A nemzeti szellem él és a kancsuka suhogásai, a rabláncz csörgetóse s az ólombányák tompa moraja közt is azt mondja: „Jeszcze Polska nie zginela !“ (Lengyelország még nem halt meg !) Nemzeti geniusunk, Hunnia, mely ezeréven át védőleg terjesztette ki fidettünk áldó kezét, a második ezerévben is velünk marad! Küzdelmeink nem szűnnek meg, sőt tán növekednek ; támadnak Judások, hisz megjósolta az apostol látnoki szavaival :

„Messiás leeud minden nagy eszme,

A melynek mindig kész a Golgotha —

De tár reá legmélyebb sir borid :

Egy sem marad fóltámadatlanul !

Hallelujah ! az eszme sorsa ez ! . , .“

(Yárady : Iskarióth.)

Nincs félszázada, hogy márezius Idusát nemzeti ünneppé avatták ama daliás idők hősei, s már

is egész legendává nőtte ki magát! S e magasztosságában évról évre növekszik ! Mikor az első tavaszi szellő szétrebben, megdobban egyszerre az ország szive, s mindenütt ünnepük a magyar szabadság évfordulóját: „A Kárpátoktól le az al Dunáig !“ S nem is fog ez csökkeni soha, lelkesítő, magasztos ünnep marad mindaddig :

„mig az ezüst Dunának Nagy tükörén egy honfiszem pihen,

S magyar lakik a parton, s a hazának Csak egy romlatlan gyermeke leszen!

(E ö t v ö s).

lm újra itt van márezius Idusa, itt e szent nap, mely mindenkor a magyar szabadság hajnalaként tűnik fel !

S most midőn éppen ezeréves múltúnkkal di- ksekedhetünk, kell, hogy kétszeres öröm, kétszeres lelkesedés fogja el minden honfi szivét s térdre borulva áldja Istenét, hogy magyarnak születhetett. Hasson fülébe a magyar dalnoknak, (a ki Erdély bérczei közt úgy tiint el, mint Mózes a Nebó hegyén, a ki vérével pecsételte meg azt, a mit dalolt) a szózata:

„Föl, nemzetem, föl jussanak eszedbe. Világhódító hires őseid.

Egy ezredév néz ránk itéló szemmel Atilától egész Rákóczyig.“

S tegyük szivünkre kezünket és egy szivvel- lélekkel kiáltsuk utána a nagy esküt, mivel ép e napon gyújtotta fel az egész nemzetet:

„Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk !“

Várkonyi Endre.