Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-02-20 / 14. szám
mély határai emlékezik meg Jeszenszky János br. halála által okozott veszteségről A közgyűlés a jelentés üzleti részét, szintén kellemes tudomásul veszi, mig Jeszenszky J. báró elhunyta feletti fájdalmának jegyzőkönyvileg való kifejezését határozta el. B e r n r i e d e r József mint az elhunyt felügyelő bizottsági elnök rokona, köszönetét mond a közgyűlésnek, kifejezett részvétéért. Ezután következet a tárgysorozat 4-ik pontja, mely szerint az igazgatóság azon javaslatát, hogy osztalékul fizettessék ki az 1000 drb részvény után 7 írtjával 7000 frt, elfogadtat]’k és az igazgatóság alapsza- bályszerü tantiémje gyanánt mintegy 2400 frt, a két tisztviselőnek remuneracziókép egyenként száz frt állapittatik meg. Jótékony czélra a már befizetett 60 írton felül még 240 frt, összesen 300 frt 3000 írta tartalékalapra való fordítása, a többi pedig a folyó évi számlára való előírása határoztatik el. Következett Jeszenszky János br. halála által megüresedett helyre egy felügyelő bizottsági tag választása.. Bernrieder József ajánlatára Perezel Dezsőt, az igazgató tanács tagját választották meg egyhangúlag. A tárgysorozat utolsó pontja szerint az igazgató- sági tanács volt kiegészítendő. Az alapszabályok értelmében kilépett tagok újból és ezeken kívül egy megüresedett hely betöltésére Leicht Lajos részvényes tag választatott meg. Az elnök éltetése mellett, ezután a közgyűlés feloszlott. A szekszárdi népbank, mint önsegélyzőéi szövetkezet 17. csoportjának 4-ik, és V. csoportjának első évi zárszámadásáról, az 1889. évről közöljük a következőket : A IV. csoport forgalma kitett 235,427 frt 05 ki t, az V. csoporté 63,013 frt 81 kr vált. A heti betétek a IV. csoportban 126,027 frt 62 kr, az V. csoportban 35,503 frt 20 kr. Jelzáloghitei kötelezőkben: a IV. csoportban 25,035 frt, az V. csoportban 4555 frt; a személy hitel a IV. csoportban 234,483 frt, az V. csoportban 54,969 frt. A IV. csoport évi nyereménye 17,646 frt 84 kr; az V. csoport évi nyereménye 2070 frt 41 kr. A szövetkezeti tisztviselők nyugdij-alapja a következő: A múlt évi mérleg szerint 1097 frt 74 kr ; a tisztviselők 1889. évi befizetése 22 frt; a III. csoport Ya évi jutaléka 11 frt 56 kr. A IV. és V. csoport 1889. évt jutaléka 230 frt 37 kr. Tőkésített kamat 1889. évi deczember 31-ig 50 frt 90 kr; az összes nyugdíjalap kitesz 1412 frt 57 krt. Közgyűlését e hó 23-án délelőtt 9 órakor tartja a városháza nagytermében. E virágzó népbank elnöke Fördős Vilmos, igazgatója Háry Ede, könyvvivője Tauszig Adolf, pénztárosa Adler Ferencz. A felügyelő bizottság tagjai : Mehrwertk Ferencz, Tóth Károly és Bátory Elek. A dunaföldvári takarékpénztár XXI. évi üzletforgalma a következő: az alaptőke 40,000 frt; a muli évi forgalom 2.261,028 frt 58 kr; jetzálog kölcsönben 117,510 frt 25 kr, váltókban 243,795 frt 15 kr; tiszta nyeremédy 4850 frt 89 kr, A jóhirü takarékpénztár vezóremberei : Ujváry Lszló igazgató-elnök, Ősz Istnván könyvelő, Ráth György pénztáros. A felügyelő-bizottság: Forster Béla elnök, Schmidt Ede, Farkas Kálmán, Stadler Ferencz, Pintér Károly tagokból áll. A bonyhádi takarékpénztár XX. évi kimutatásából közöllük a következőket: Részvénytőke 50000 frt; múlt évi forgalma 2.048,882 frt 80 kr ; váltó bárczája 197,172 frt, kőtelezőkben 498,776 frt; tiszta nyeremény 22,649 frt 22 kr volt. Az intézetnél, mely a völgységi járásban a legelső, a következő férfiak működtek : Bárány Sándor igazgató, Beck József aligazgató, Kallupka István könyvelő és titkár Brandeisz Ferencz s. könyvelő és titkár, Müller Lipót pénztáros. A felügyelő bizottság á 1 : Engel P. Sándor, biz. elnök, Marhauser Imre és Angyal Ferencz felügyelő biz. tagokból. A közgyűlés február hó 24-én a kaszinó kistermében fog megtartatni. MÉHÉSZET. A szekszárd-vidéki méhész-egylet folyó hó elején tartott ülésén Dömötör László ügyvéd ur, az egyesület érdemdús igazgatója a következő érdekes felolvasást tartotta : T i s z t e 11 m é h ó s z-t á r s a k ! Az okszerű méhészet napról-napra terjed, folytonosan tért hódit. Hét éve annak, hogy Tolnamegyében — Szekszárd városában először jelentem meg, hogy feladatomhoz képest az okszerű méhészet tudományát terjesszem, annak elterjedését mentői nagyobb mérvben eszközöljem. Még akkor messze voltunk annak a gondolatától is, hogy Szek- szárdon egy méhész-egylet létesüljön. Most örömmel konstatálhatom, hogy a „Szekszárd vidéki méhész-egylet“ létre jött, — és mint egylet, — eltekintve megalakulás és tisztválasztás ténykedésétől a mai nappal kezdi meg első tényleges működését, Ezen egyesületnek is lőczélja az, — mentői többeket megnyerni a méhészet ügyének; s a méhészet barátait ezen zászló alatt tömöríteni, hogy igy az erők egyesült közreműködésével, az okszerű méhészetnek Szekszárd vidékén, illetőleg az egész megyében leendő általános elterjesztése, fejlődése, felvirágoztatása eszközöltessék. A gondviselés bölcsen alkotó keze, az anya természet , ölén a méhet, ez igénytelen kis szárnyas rovart, bámulatos tevékenység ösztönével ruházta fel; mely — a midőn, egyrészt folytonos szorgalma és takarékosságával oly megragadó és követésre méltó szép példát mutat az embernek ; — másrészt e szorgalomnak igazán édes gyümölcsét — a mézet, és az oly sokra hasznos és szükséges viaszkot, mintegy hálából — adja, az őt gondosan és szeretett ápoló kezeknek. A méhet már az emberi művelődés bölcsőjénél feltaláljuk. Már a clas- sicus ó korban számos iró megénekelte a kis. mehet és annak szorgalmát. Ott látjuk a méhet mindenütt, az egész föld kerekségén, az előre törekvő ember mellett. Valóságos symboluma a civiiisatio tórfoglalásának. A fáradhathatlan szorgalmú kis rnóke, oly csekély igényű, hogy megél az mindenütt a hol az ember megél. Alig van olyan éghajlat, alig van olyan vidék, mely iránt a természet oly mostoha lett volna adományaival, hogy még azon kisfoku tenyészetet is nélkülözné, mely a méh megélhetéséhez szükségeltetik. A méh azonban azt lehet mondani, századunkig vadon tenyészett. A kultúra előhaladáásval azonban mind több-több figyelemben részesült, mig végre Dzierzon okszerű tenyésztési módszerének elfogadásával s annak mind nagyobb mérvű elterjedésével ma már a méhészet okszerű és gondos ápolásban is napról-napra több tért hódit az okszerű méhészet. Számosán vannak már hazánkban a kik a méhészetet kicsiben úgy, mint nagyban, okszerűen mivelik ; s abból kedvező időjárás mellett, tetemes hasznot látnak. Egyébiránt napjainkban, — a midőn úgy az állam, mint egyesek részéről, minden gond oda irányul, hogy jövedelmi forrásainkat szaporítsuk, adókópességünket emeljük, — szinte megrovásra méltó mulasztás lenne, ha a gazdászatnak ezen oly jól és biztosan jövedelmező ágát figyelmen kívül hagynánk, azt elhanyagolnánk. Nem szabad a méhészetnek egyetlen egy gazdaságból, egy kertből sem hiányozni. Hiszen nem kell a méhészet kedvéért a földnek egy részét, külön e czélra használni. Megél a móhe a növények feleslegéből, azok virágja és édes harmatából. Befekktetni sem szükséges valami nagy összegeket, csekély összeggel, kicsiben is elkezdhető az. De még külön cselédet vagy napszámost sem kell mellé fogadni. Minden méhész napi munkája végeztével, vagy pihenő napjain, kedves időtöltésül, — elbánhatik méhével. — Hány szegény falusi lelkész, tanitó, vagy más szerény jövedelmi egyén szaporíthatná a méhészet gyakorlása által évi bevételeit s édesíthetné meg a saját maga és gyermekei száraz kenyerét. De még mindég igen kevesen vannak a kik ezen kínálkozó iparágat a saját javukra fordítani iparkodnának. Hogy pedig a méhészet tényleg jövedelmező iparág, bizonyítja azt hazánkban is igen sok méhészek példája, a kik abból évenként Igen szép és biztos jövedelmet húznak. Hogy azonban a méhészet még mindég oly kevéssé van elterjedve és hogy ezen kínálkozó jövedelmi forrást oly kevesen karolják lel és aknázSzekszár d. "V i.cLék:e_ zák ki, az szinte megfoghatatlan. Okait mégis a következőkben vélem feltalálni : Szerzett tapasztalataim szerint határozottan állíthatom merem állítani, hogy a méhészet elterjedésének fő akadálya, a tudatlanságban rejlik. Nagyon kevesen vannak, a kik ezen hasznot hajtó kis rovar családi életét, természeti tulajdonságait, élet feladatát s működési rendszerét ösmerik. Ebben rejlik az alap oka mindazon fonák balhiedelemnek, babonaságnak s a méhek fullánkjától való • irtózásnak, mely oly általánosan elterjedve van. Félnek a mehtől, mert nem ösmerik azt s azt hiszik, hogy a méh valamely gonosz természetű bősz állat, mely minden alapos ok nélkül, neki megy embernek, állatnak és vaktában szúr, gyilkol. Pedig valódikép, a szpgény méh, csakis önvédelem szempontjából használja fegyverét. De még is csak szúr. Szúr ám, mert a tudatlan ember alig hogy közeledik a méhes felé, már is kapkod, hadouáz ; mi által a legifikésebb munkában sürgölődő méhet is megrettenti, felbősziti. Nézzük azonban egy ügyes, szakavatott méhész nyugodt működését, s arról fogunk meggyőződni, hogy a méh nem gonosz indű- l.atu állat ; s neki bátorodván megkedveljük ezen valóban kedves kis bogarat. De megösmervén azt, a sikert nem fogjuk a szerencsétől várni s nem fogunk semmiféle babonasághoz. ördöngős mesterkedésekhez folyamodni. Megismervén azt, megkedveljük s iparkodni fogunk kedvencziinknek az ő bel- életét, működési rendszerét kikutatni, tanulmányozni. Könnyű pedig azt megtanulni, mert a méhészet tudománya maga-magát hajtja mind tovább. Ki egy kissé betekintett a tudás tündér országába, az nem fog megállapodni, hanem napról-napra tovább kutat, hogy sokat tudjon és miudent tudjon. Alennél jobban behatolt pedig a méhészet tudományába,. annál inkább meggyőződik arról, hogy a méhészet nem gyermekjáték; hanem az nagyon is érdemes, férfias foglalkozás, hogy az egy hasznot hajtó, biztosan jövedelmező iparág. A méhészkedés terén van alkalma az embernek a teremtő remek, de rejtett müvébe behatolni s abban mintegy segédkezni. Nagynak, hatalmasnak érzi magát az ember. Hogy is ne ; hisz egy egész világot ő kormányoz. És legyen bármi rendű, bármi foglalkozású, találni fog időt móktörzsei rendezésére, a méheivel való kedves foglalkozásra. — Egy kis ideje akad a főurnak, a főpapnak, lelkésznek, tanítónak ; de akad a földmivelőnek, az iparosnak is, hogy az ő kedves jószágai munkálkodását néha-néha megtekintse ; müveiket megigazítsa, egyáltalán, hogy melleinek segítségére legyen. Meg kell tehát általánosan tanulnunk a méhészkedést. Néhányan, a méhészet lelkes barátjai hamar eltalálták az okszerű méhészet elterjedésének akadályát — a tudatlanságot; könnyű volt azután felfedezni annak ellenszerét a tanulást. Előbb magok sajátítottak el az okszerű méhészet tudományát; majd azon iparkodtak, hogy azt általánossá tegyék e végett csoportosítani, egy zászló alá kellett- terelni a méhészet ügybarátait. Alakítottak méhészegyesületeket. Az egyesületeknek feladata lett az okszerű méhészetnek mentői szélesebb körben való elterjesztése. Sikerült is az már meglehetősen. Főként pedig, mióta a dél magyarországi és az országos méhészeti egyesületeket sikerült megalapítanunk; s a mióta a nagyin, minisztérium is a méhészetet oly hathatósan támogatja, azóta egy okszerű méhészet tudománya terjed mint a világosság. A szekszárd-vidéki méhészegyesületnek is fő feladata lesz az okszerű méhészet tudományát, a szakértelmet terjeszteni. A mai nappal megkezdettük a működést. Folytatni fogjuk azt az ilyen összejövetelekkel, a mikor kötelességemnek fogom tartani az okszerű méhészet tudományát elkezdve a méhek természetrajzával, egyes felolvasásokkal bővíteni. Reményiem, hogy fognak akadni egyesek, a kik felolvasásaikkal, majd discussziókkal segítségemre lesznek. Következik azután a gyakorlati útmutatás is, kint a méhesben. Az elméleti tudomány csak akkor lesz mintegy realizálva, ha azt a gyakorlattal szintén demonstráljuk. E czólból szükséges volt egy méhest létesítenünk. Alóli est rendeztem be tehát; azonban az adott eszközök mérvéhez képest csak nagyon
