Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-02-20 / 14. szám
negyediket is léíesiihos ám valaki közibük mé“; az szolgált városunk tatásul hogy azok mé- cgymástól, úgy hogy k. a. (Szekszárd) 50 kr, Bloeh Ármin ur (Tolna) 50 kr. Összesen 5 írt. Fogadják a fentiek a rendezőségnek ez utón is nyilvánított köszönetét. B. I, A „Simontornyai önk. tűzoltó-egylet“ folyó hó 9-én tánczvigalmat. rendezett, mely minden te- 1 kintetben fényesen sikerült. — A helybelieken kivid igen sok vidéki is részt vett a mulatságban, dijat kapok s igy kellemes henyélésben költőm el a véres verejtékkel szerzett, de nem általam szerzett — pénzt. Ily szavakkal dicsér rendszerint főnököm. Hja, nálunk rend uralkodik ; aztán meg van írva: ki urnák született, még a pokolban is az marad „Olt ülnek a magas trónon, a szegény ember meg hordja a fát alájuk.“ Fizetés javításért folyamodtak a tolnai tanítók 2 évvel ezelőtt s kérvényük — Verne Gyula szerint ennyi idő alatt 8-szor tehette volna meg az utat a föld körül s maradt volna még 26 nap a pihenésre — csak mostanában lett végleg 1 e- t á r g y a 1 v a. A hosszú utat (gyalog járván 1) aránylag rövid idő alatt tette meg. Főbb állomásai a következők : Tanítói tanácsterem. Itt lett szerkesztve, föllel vasva, remegő kézzel nagy remónynyel aláírva. Innen az igazgató úrhoz ment. ki sokáig gondolkozott fölötte. Végül megszűnt gondolkozni s átadta az iskolaszék elnökének, hadd gondolkozzék az is felette ! Az iskolaszék elnöke egyik gyűlésen referált az iskolaszéknek róla s az atyai jóakarattal ajánló- lag kiadta a község elöljáróságának s ez a főjegyzőnek. Itt hatalmas pont állt be. A főjegyző ur a kérvényt 151-szer megforgatta, de napjában csak egyszer. Kereste benne az ő fizetésének megjavítását felölelő pontot; azt hosz- szas keresés, fárasztó kutatás után sem volt képes fölfedezni, a város tanácsa által illetéktelennek mondatta ki magát és a képviselőtestületet a kérvény tárgyalása tárgyában. Nem lévén már illetékes forum, szükségessé vált egy ilyennek megalakítása, s Tett a tolnai rom. katli. hitt inács megválasztva. A választás szeren- ' csétlenül sült el, engem kihagytak s igy nem lévén benne irás-tudó a kérvény az iskolaszékhez tétetett át. Az iskolaszék időközbeu meghalt, azaz a püspök ur Ö exelentiája által kegyesen fölmentetett, a kérvényt tehát a még életben lévő elnöknek adta, ki viszont az igazgató urnák kézbesítette azt. Az igazgató ur újra kezd gondolkozni felette s rövid gondolkozás után szerencsésen letárgyalta a kérvényt, le a papírkosár fenekére. Oh kérem, régen mondta azt a nagy bölcs, kinek nevét most hamarjában elfelejtettem : „Minden oda tér vissza, a honnan kiindult.“ Most szabadok és önállóabbak a tanító urak, mint valaha. Az iskolaszék fölmentve, a hittanács az alispán ur rendelete alapján a város elöljáróság gondnoksága alatt áll, inig Írni — olvasni megtanul. A város beszüntette a tanítók fizetését, nem lóvén illetékes őket fizetni, a tanító urak a szó-szoros értelmében független néptanítóknak mondhatják magukat. Mondtam is fiamnak : szép a függetlenség és önállóság, de te ne törekedj arra, jobb ha mástól vagy függő, különösen fizetés dolgában. Fizetés javításért csak akkor folyamodj, ha előbb megadják, de akkor is küld el anyósodat a kérvénynyel, vagy ha az átszeltemülve megelégedett a földi gyönyörök romlott levegőjével s erem színű menyasszonyi csipke-köntösében, mely egyedüli öröksége volt, a túlvilágból őrző angyalként tekint reád, akkor .... akkor küld el anyósodat, de előbb szerezz anyóst, mert én nem szerzek. Nagyon elérzókenyedtem, be is fejezem soraimat s minthogy az influenza utóbajai még mindig akadályoznak, hogy személyesen tegyem tiszteletemet t. Szerkesztő urnái, maradok távoli tisztelője Influenza, Paks. Mindenki előtt ismeretes Paksnak azon szomorú hírneve, melyet gyakori és nagy terjedelmű tűzvészei által szerzett magának, s csak a közelmúltban is országra szóló szerencsétlen tűzvészünk által, mely nemcsak hogy városunk jelentékeny részét hamvasztotta el, de emberáldozatot is követelt, egész hazánk részvétét keltettük fel. Bár mint elcsüggesztett is akkor bennünket az az eset, mégis közmegelégedéssel, megnyugvással és egy jövőbe helyezett reménynyel fogadtuk hatóságunknak a további tüzesetek elhárítására irányult intézkedéseit, különösen ama rendeletét, mely kimondja, hogy fa- és deszkatelepek és egyéb gyúlékony anyagok minden emberi lakástól legalább 40 méternyi távolságban legyenek csak elhelyezhetők. Be ime mi történik ? Alig pár hónappal ama rendelet kelte után, városunk szivében a Szente- (azelőtt b. Rudnyánszky) féle ház kertjében, a r. kath. plébánia, templom és iskola épületnek, s több nagy és népes lakháznak tőszomszédságában engedélyt adnak egy épületfa-kereskedés léte.-itésére ! Mit ér akkor a végzés, a rendelet, ha nincs, a ki azt végre is hajtsa, s ha arra kerül a dolog, éppen ellenkezője történik annak, mint a mit határoztak ? Mi indította igen tiszteletre méltó és közbe- osülésnek örvendő főszolgabiránkat, hogy ama rendeletet a most jelzett esetnél tekintet nélkül hagyja: persze nem tudjuk; az azonban már mégsem méltányos dolog, hogy oly helyen, hol a véletlen folytán már három i yen nagy terjedelmű fatelep van összehalmozva (Tegzes Bun. Schwarz) melyeket, mint régóta létezőket fentem fin tt, rendelet nem érint, még egy ékelve. A meglevőknél közönségének némi megnyue gis némi távolságra vannak esetleg tűzvész alkalmával a veszély még sem oly igen nagy. — s ime most éppen ezek közé akarnak beékelni még egy ilyen tűzveszélyes telepet, és ennek folytán azok egymásnak valósággal tő- szomsódságában lennének, s szerencsétlenség beálltával egész városunkra vészthozók lehetnek. Ha amaz engedély fentemlitett rendelet alapján adatott, akkor az magában képtelenséget tartalmaz, mert azt csak nem gondolja senki komolyan, hogy a Szente-féí.e kertben egy épületfa telepet lehessen elhelyezni úgy, hogy az a lakóházaktól való 40 méter minimális távolságnak megfeleljen, a mennyiben az illető jogosult a föltételeket be nem tarthatja, s ennek ellenőrzése merőben lehetetlen. Ha komoly szándéka lett volna hatóságunknak ama rendelet értelmében eljárni, gondoskodott volna a cautelákról is, gondoskodott volna arról, hogy a föltételek és módozatok be is legyenek tartva, s elrendelte vo'na, hogy az illető jogosult fél a szóban levő telep létesítésére engedélyezett helyet fallal vegye körül. Az egész csak egy uj háztulajdonosnak fekszik érdekében, a ki városunkért még semmit sem tett, s egy parkot, mely városunknak díszére szolgált, pár forint haszonért kivágott. Van azonban az éremnek egy másik oldala is Dunapartunknak a hajóállomástól a Duna-utczáig eső része egyedüli sétahelyünk. A nevezett engedély megadása által pedig ez is veszélyeztetve van, mert amaz épületfakereskedés létrehozása által az arra való közlekedés majdnem teljesen elzáratnék. Ezzel persze a mi hatóságunk mitsem törődik, s szegény városunk, melyről csakugyan elmondhatjuk hogy Isten és emberektől el van hagyatva, — halad továbbra is, visszafelé mint a rák. Hogy a Dunapartnak ezen részén az állam által nagy költséggel létesített parterősités mennyit szenvedne ezen épületfa-kereskedés által, az az illető hatósági közegek dolga ; korzónkat és sétahe- lyüimet is csak feláldozzuk ha kell, azt azonban nehezen fájlaljuk, hogy hatóságunk tűzbiztonsági érdekeit nem hordja szivén. A községi elöljáróság pedig érdekeiért elnézi, hogy azok fájukat, rőzséjüket és venyigéjüket a fen- álló rendelet ellenére újra udvarukban felhalmozzák, s a mi megfoghatlan, nem veszi észre, hogy több épületet újra náddal födtek be, holott a tűzvész után majdnem kegyetlenséggel hajtották végre azon rendeletet, hogy nádra nem szabad építeni. 1890. február 12. Daróczy Zsiga. MULATSÁGOK. A bonyhádi polgári tánczestély folyó hó 8-án szép számú vigadók jelenlétében tartatott meg. A terem V210 órakor zsúfolásig megtelt vendégekkel, a miért is bátran elmondhatjuk, hogy rég nem volt ilyen sikerült polgári bál, mint a lefolyt. A hölgyek egyszerűen, de igen izlésteljesen voltak öltözve, vidám jókedv uralkodott a tánczked- velő fiatalság közt, Jónás . Laczi zenéje által feltüzelve derekasan megtánczoltatták a jelenlévő hölgyeket. A négyeseket mintegy 56 pár tánczolta, a díszes vendégek még reggeli 6 órakor nagyban mulattak. A hölgyek édesen fognak visszaemlékezni ezen kellemes estélyre G, S. A faddi izr. ifjúság folyó hó 11-kén minden- tekintetben sikerült tánczvigalmat rendezett. A kitűnő hangulat és a jókedv olyan széles volt, hogy világos reggelig járták a csárdást. Az első négyest 30 pár tánczolta. A tiszta jövedelem 35 írt volt, a mely jótékony czélra lett fordítva. A jelen voltak közül felemlítjük: Grünwald Lina, Hahn Szerén (Tolna), Hausier Hennin (Fájsz), Herman Katicza (Paks), Krammer nővérek. Klein Minka (Tolna), Lőwy [Malvin (Tolna), Paskusz Ilonka, Réh Ida (Medina), Spitzer nővérek (Paks), Stern Katicza (Fadd), Ullman Katicza (Szekszárd). Bloch Árminné, Bornsteinné (Tolna), Ehrlich Mérné, Ehrlich Jakabné, Fischer Lipótné, Kőim Salamonná, Pollák Lipótné, Strassen Anniimé, Fóliák Lipótné, Srasser Árminné, Spillerné, Sehmi- degné stb. Felülfizettek : Fischer József 1 frt, Goldstein Sándor (Paks) 1 frt, Polacsek Béla (Szedres) 1 frt, Braun Mór (D.-Szt-György) 1 frt, Ullmann Szekszárd "V icLék:e_ I különösen kitüntette magát a pinezohely-görbői önkéntes tűzoltó-egylet, melynek tisztikara Szluha Sándor főparancsnok vezetése alatt teljes számban megjelent. A táncz kivilágos kivirradtig tartott és csak a reggel oszlatá szót a kedélyesen mulató társaságot. Az összes bevétel volt 129 frt 95 kr, — ez ellenében a kiadás 57 frt 66 kr, maradt tiszta jövedelem 72 frt 29 kr. Felülfizettek: Lővy Ig- náez, Bereczk István, Tanos József, dr. Friedländer Ignáez, László Sámuel, Ozabuk István, Glöckner L., Csősz György, Gévay Lajos, Csősz György, Gévay Lajos, Csősz István, Singer Adolf, Dreno- vits Pál, Limbacher G., Sebestyén Gábor, dr. Kiss István, Kohn József, Busbach Jenő, Göttlinger Márton, Zsigmond Gyula, Hajas Ede, Magáth Lajos, Lőwy Jakab, Horváth Andor, Művész János, Szabó Márton, Nagy Lajos, Drenovics János, Zan- fusz Viktor • 50—50 krral, Frommer Jakab 1 frt 50 kr, Kozák Lajos 1 frt, Fried Vilmos 1 frt, Bekő Ferencz 1 frt, Szabó János 10 kr, Molnár János 1 frt, Szluha Sándor 4 frt 50 kr, Huszár János 1 frt 50 kr, Kovács János 20 kr, Bricha Ferencz 10 kr, Ilinek Ferencz 20 kr, N, M. 2 frt 50 kr, Sipos Józsefné 25 kr. Jegyeiket megváltották : Schamschula József 60 kr, Gaupmann Antal 1 frt, Pfeifer József, Legát János, Kuenzer Jozefa, Kaufman Laios, Liszák Ferencz 50—50 kr, Krem- niczky Ignáez 1 frt, Henscbl Vilmos 1 frt 50 kr, Mohalek József 1 frt, Fogadják az itt felsoroltak, valamint azok kik megjelenésükkel a bál sikerét előmozdítani szívesek voltak, — az egylet köszönetét. PÉUZIUTÉZETEK. A „Tolnamegyei takarék- és hitelbank részvénytársaság“ folyó hó 13-án tartotta meg Gróf Széchenyi Sándor főispán ur elnöklete alatt a megyeház kistermében V-ik rendes közgyűlését. Elnök üdvözölvén a szép számmal megjelent vidéki s helybeli részvényeseket, a közgyűlés határozatképességét konstatálja, a tárgysorozat 1-ső pontja szerint két részvényes tagot választ a jegyzőkönyv hitelesítésére. Következett az igazgatóság jelentése, melyet dr. Szigeth Gábor olvasott fel. Figyelemmel hallgatta végig a közgyűlés a szépen kidolgozott jelentést, mely a fiatal intézet anyagi és erkölcsi sikere mellett tesz tanúvallomást. A lefolyt évben az összes betétek — könyvecskékre valamint folyó-számlára —■ 1,250,000 forintra rúgtak. Egyesek és hitelszövetkezetek az intézettől különféle czim alatt összesen egy millió forintot vettek igénybe, mig idegen pénzintézeteknél 200,000 frt talált elhelyezést. Tiszteletdijakban kifizetett 1300 frt, napibiztosi dijakra, tisztviselői, szolga fizetésre és üzleti költség czimén mintegy 3500 frt adatott ki. Jótékonyczélra az 1888. évi nyereményből 200 frtofc, a 89-iki nyereményből előre kifizetett 60 frt. Összes bevétel volt, hozzászámítva a múlt évi pénzkészletet 2.482,220 frt 75 kr, kiadás 2.465,336 frt 52 kr, pénzkészlet 1889. decz. 31-én 16,884 frt 23 kr. A lefolyt év összes nyereségi téte'ei 55,770 frt 63 krra, teher tételei pedig 40,795 frt 65 krra rúgtak, brutto nyereség tehát 14.974 frt 90 kr. volt. Az igazgatósági jelentés örömmel említi fel azon sikereket, melyeket a hitelszövetkezeti intézmény mutat fel és végül fájdalommal emlékszik meg a felügyelő bizottság buzgó elnökének, Jeszenszky János báró haláláról, kinek ravatalára az igazgatóság az intézet nevében koszorút helyezett el. E jelentés tudomásvétele után T o 11 h Ödön felügyelő bizottsági alelnök olvasta fel a felügyelő bizottság jelentését, mely szerint több ízben megejtett vizsgálás alkalmával meggyőződött a bizottság, hogy az ügykezelés minden részletében pontos és kifogástalan volt. A kitüntetett mérleg helyesnek és a fő- és mellékköny vekkel mindenbe a megegyezőnek találtatott. A ‘ felügyelő bizottság jelentése is szép szavakban és
