Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-02-05 / 11. szám
X. évfolyam. 1890. 11. szám. Szekszárd, szerda, február 5. TOLlsIAA. XT-Á-ZRIMIIEa-^'IE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam és szépirodalmi lap. hivatalos közlönye. UVTeg-jelemik: Ixeten.Ítélet kétszer r szerdán és szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Sétpatak-utcza 1113. sz. Széchenyi-utcza 172. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: j Főmunkatárs: Székely Ferencz. q e | 0. e r Gyula 1 Lapkiadó: Ujfalusy Lajos. HCii-deiési díj als:: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttórben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 írt. 300—400-ig 5 frt. Előfizetési ál? r Egész évre .........................6 frt. Fé l évre...............................3 frt. Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó kőzloménvek, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Iskola és templom. Az emberi igazságszolgáltatás két életet oltott ki ma. A szokolyi gyilkosokat halálra ítélte mindhárom fórum — s a király a két Molnárra nézve szabad folyást engedett az igazságszolgáltatásnak. Huszonöt év óta nem állítottak fel Tolnamegyében bitófát. A múlt éjjel kettőt emeltek s ma a két Molnár rajtok kiszenvedett. A bűn megkapta büntetését. A meggyilkoltak szellemei ma már az Isten előtt vádolják gyilkosaikat. Az emberek kilökték őket maguk közül, a társadalom megtagadta, a biró elítélte őket, — életükkel fizettek tettükért s most ott számolnak az örök biró előtt. De fájdalom a mai rémes jelenettel nem végződött be az igazságszolgáltatás e legritkább és legborzasztóbb jelenete. Dru- bina Pál az őcsényi rablógyilkos, a Turcsikot kirabolt és meggyilkolt czigányok egy m á s u t á n fogják követni azon a rettenetes utón a két Molnárt, melynek végén a hóhér karjaiba jutnak. Elszomorító bizonyságai ezek nemcsak meglazult közbiztonságai viszonyainknak, hanem rémes következményei amaz erkölcstelenségnek s vallástalanságnak, melybe népünk mindinkább sülyedni kezd. Az egy gyermek-rendszer által teremtett angyalcsinálók- és gyermekgyilkosoktól kezdve egész légiója áll a bűnösök] és gazembereknek fel a rablógyilkosig. Es az összes bűnök közt a legrutabbak — a nyereségvágy és haszonlesésből származott büntettek, — s ezek kezdik átvenni büntető krónikánkban a vezérszerepet. A testvér elemészti a testvért, a vő meggyilkolja ipát, s a gyermek bérenczeket fogad, hogy apját öljék meg, mert nem tudja megvárni míg meghal, hogy a vagyonhoz jusson. Valóban rettentően elszomorító állapotok. Mintha veszni, végkép veszni készülne köznépünknél az erkölcs, a becsület s a vallás-erkölcs érzülete. A korrupczió, mely bizonyos téren ál- talános kezd Jönni, magúval iúntja, népünket is. Az emberek nem a becsületes és folytonos munkával, hanem a könnyű módon való meggazdagodás eszméjével foglalkoznak. Minél előbb, minél kevesebb fáradtsággal, akár becsületes, akár becstelen utón jó módot teremteni. A korcsmák minden faluban telvék tivornyázókkal, dologtalanok- kal, a bíróságok börtöneiben pedig nem férnek meg már a rabok. Mert a munka keresésre teremtett kéz nem riad vissza a gyiloktól sem. És ezen alig csodálkozhatunk — mikor a műveltebb osztályokban is azt kell tapasztalnunk, hogy a bűn és büntetéssel szemben nemcsak eltudják felejtetni azt, hogy az erkölcs értéke a bűn m e g- vetésében s a büntetés súlya a bűnöstől való elfordulásban gyökeredzik : •— hanem olyan dolgok is megtörténnek, hogy a több évi börtönre elitéit embernek mikor büntetését megkezdeni megy — a részére tartott búcsúzó estély terméből lép a sikkasztok és tolvajok börtönébe. És ezt humanizmusnak mondják. A pajtáskodás révén szerzi meg magának a bűnös azt, a mit elvesztett a becsületes élet feláldozásával. A jó kedv és mulatság takarójává lett a bűn és erkölcstelenségnek. A tolvaj, a kit rajtakapnak s elcsapnak a szolgálatból mint erkölcsileg megbizhat- lant: —jobban felháborodik, mint akármely becsületes ember. — És a mai világban az ily tolvajbecsület megóvására, — rendelkezésre adják nekik a legmagasztosabb eszközöket. Nem a nemes czéllal szentesitik ma már az eszközt — hanem a legnemesebb eszközökkel mozdítják elő a legnemtelenebb — de óvatosan takart — czélokat. „Szekszárd Vidéke" tárczája. Halálos ítélet. Az ébredő reggel szürkülete sajátságosán vegyült össze a csillár sárga fényével. Idegenszerii és sejtelemteljes a jelenet, mely ily szokatlan időben lejátszódik; az emelvényen a törvényszék tagjai, jobbról-balról a kir. ügyész és a védőügyvédek, a korláton kívül pedig a szorongó közönség tölti be a termet. Abszolút csend van. Hallani a lámpák halk serczegését. Mindenki a történendők nyomása alatt áll. Nem csoda ; egy nehány perez alatt tudtára adják két embernek, hogy 24 óra múlva már csak hullák lesznek. Eettenetes büntetés. Nem a halál, mert ez a büntetésnek már csak vége ; de az az öntudat, hogy ennek be kell következni : ez a büntetés. Amit a végzet oly kegyesen eltakart előlünk, amit oly irgalmásán megvont tőlünk : az előre tudást, végperezünk bekövetkezésének időpontját, — — azt’ majd ennek a két embernek tudtára adják. Hisz nem oly keserű dolog a halál ; akárhány derék, becsületes embertársunk meghalt már hirtelenül, anélkül, hogy 24 órával előbb sejtelme is iett volna arról, hogy ő holnap már élettelen hulla lesz; — hány évekig kino-an sinlődő beteget ismerünk, kik bizonyára többet szenvedtek, mint : v 11 isi I l.v I szenvedem! a két elitéit, kiknek halálkinja 5 percz- nél tovább tartani nem fog ; — nem, nem a halál a rettenetes, nem ő maga a büntetés, hanem az iszonyatos, megváltozhatlan való tudása. A csendet a feketeruhás, érdemj el éktől csillogó fogházfelügyelő zavarja meg, ki éppen most jelenti, hogy vádlottak már az ajtó előtt állnak. A törvény- széki elnök egy intésére bevezetik őket. Egy szurony erdő veszi körül a szánandó embereket, kik ingatag léptekkel sorakoznak a törvényszék sorompói elé. Babzubbonyban, viaszsárga, halálizzadságtól fényes arczczal várják a történendöket. „O Felsége a király nevében" hangzik el az elnök ajkáról, mely szavakra ünnepélyesen áll fel mindenki. A meghatottságtól vibráló hangon olvassa fel az ítéletet, mely szerint a legfőbb biró, 0 Felsége a király kegyesen megengedte, hogy az igazságszolgáltatásnak szabad folyása ne gátoltassék. Eszerint Gsernák József 15 évi, ifj. Sebők István pedig életfogytiglani fegyházra Ítéltetnek. E két vádlottat az őrök kivezették. Csermák zokogásba tör ki, az apagyilkos azonban mintegy megelégedve önmagával, hogy annyira vitte, illetőleg hogy az akasztófát elkerülte, — nyugodtan távozik. Ezután a törvsz. elnök Molnár János- és Molnár Mihálynak adja tudomására, hogy még O Felsége előtt sem nyertek kegyelmet, és meghatóan imigyen végezte: „Önökön tehát e pillanattól számítva 24 óra alatt, azaz holnap reggel 3/48 órakor a halálos Ítélet végre lesz hajtva. Használják fel még meg levő idejüket, hogy Istennel kibéküljenek, térjenek magukba és mindenesetre kegyelmet fognak találni a földön túl, melyet a földi igazság maguknak nem adhatott. Vigasztalásukra vallásbeh lelkész lesz melléjük adva. Isten legyen velük irgalmas“. — De sok arcz el- halványodott e szavakra, csak a Molnár Mihá.yé nem, ki mosolygóan és kihívó kézmozdulattal hagyta el a termet. Miután az elitélteket helyiségeikbe visszavezették, — megjelentek utolsó óráikat meg- könyitendő katholikus lelkészeik, kiknek vigasztalásait azonban durván utasították vissza. Délután azonban már volt sikere a két lelki- pásztor magasztos fáradozásának : Molnár János megnyugodott sorsában „Nagy bűnt követtem el“ úgymond „megérdemeltem sorsomat“. — Nem igy Molnár Mihály, ki bár meg is gyónt, de váltig azt erősítette, hogy ő ártatlanul hal meg és Istent hívja tanúnak, hogy fia volt a gyilkos, „hát’sze“ igy végezte „ón kérdeztem a fiamtól, mikor láttam hogy reggel mosta kormos arczát, hogy hát hol feketítette igy be magát.,, Öt óra után Molnár János felesége is megjött, urát utoljára látni. „Hej, megmondtam én neked asszony, hogy nekem rossz végem lesz, — mindig is azt mondta nekem az orákulum. Hej de most legalább Isten kezében vagyok, akkor mikor gyilkoltam, a sátán kezében voltam, — bár csak
