Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-02-01 / 10. szám

meg. Férjét a saját fegyverével a legjobb barátja ölte meg. A gondatlanságot kizárja továbbá éppen az a körülmény, hogy vádlott mikor észrevette, hogy fel van hozva puskája, annak kakasait leereszteni akarta — s éppen e közben — járatlansága foly­tán — esett meg a baj, A vádhatóság e járatlan­ságban most súlyosító körülményt lát, pedig, ha vádlott szakértő lett volna ; akkor bizonyára azért lett volna bünösebb, mert szakértő volt. Kéri védenczét felmenteni s az özvegyet kártérítési követelésével e’utasitani, mert amiak hogy Vagner halált szen­vedett — az első lépéstől kezdve minden indító ok magának Wagnernek ténykedéseire vezetendő vissza. A törvényszék visszavonult; tanácskozás után az elnök kihirdette az ítéletet. Vádlott a gondatlanságból eredt emberölés vét­ségében vétkesnek mondatik ki, s ezért a fenforgó körülmények figyelműbe vételével 1 évi (egy évi) fogházra, 250 írt kár és az élj. költségek megfize­tésére ítéltetik. Vádlott, valamint a kir. ügyész fellebbezést jelentett be. EGYLETEK, TÁRSULATOK. Nőegyleti gyűlés. A múltkor csupán jelzett mozgalom, egy újabb fázisba lépett, mely közelebb hozza végczélja félé. A szekszárd-tolnamegyei nő- egyesület a mostani ovoda kérdését teljesen mel­lőzve, egy másik ovoda felállítását határozta el utolsó választmányi ülésében. A második ovoda felállítása lehet, hogy szükséget pótol Szekszárdou. A testület alakítandó uj intézetében a legkényesebb igények­nek is óhajt megfelelni. A tagok gyűjtésével szá­mos úrnő lett megbízva, kik mind legnagyobb oda­adással és ügybuzgalommal fognak eljárni meg­bízatásukban. Szekszárd elég nagy város és piczi- kéinek serege elég szám s, hogy egy másik ovoda helyiségeit is benépesítse. A gyűlésen je en voltak: Ágoston Károlyné, Simontsits Béláné, Módly Lász- lóné, Borsody Lajosné, Nagy Jáuosné, Steiner Adolfnó, Oszoly Kár.fiyné, Dr. Braun Bernátnó, No- gáll Károlyné, Várkonyi Sándor jegyző. Több kér­vény tárgyalása után uj tagokul jelentkeztek : Hoff­mann Sándornó úrnő, Szendrődy Sarolta urhölgy rendes, Simont its Béla alispán pártoló tag 5, Kurz Vilmos és Nunkovich Ferencz 3—3 írttal évenkint. A választmány egyúttal egy korábbi határozat foly­tán megválasztod a Simontsits Béla urat az egye­sület tiszteleti tagjává. Utána az alapszabályok gyö­keres átalakítása vagyis inkább tökéletesítése hatá­roztatok el és e munkára Simontsits Béla és Döry Dénes urak kéretnek fel, kik saját tetszésük sze­rint kiegészíthetik bizottságukat. Majd valódi lelkesedés támasztotta a legélén­kebb eszmecserét, mikor a legfontosabb tárgy, az uj ovoda került szőnyegre. A taggyüjtő ivekkel már a legközelebbi napokban lép működésbe a bizottság. E czélra felkérettek : Simontsits Béláné és Módly Sarolta, Borsody Lajosné és Horváth Györgyike, Ma­darász Elememé és Módly Ida, Abaffy Gyuláné és Szendrődy Sarolta, Perczel Helén és Rausz Mariska Bauer Nátliánné és Ujfalusy Ilonka, Papp Lászlónó és Rausz Janka, Steiner Lajosné és Ellmann Anna, Hangéi Ignáczné és Sárközy Sarolta, Oszoly Károlyné és Ellmann Elvira, Steiner Adolfné és Herczeg Emilia, özv. Stetka Károlyné és Soriba Ilona, Főglein Jánosné és Nogáll Károlyné. Ilaidekker Béláné és Gőzsy Irén, Mehrwerth Ferenczné és Länderer Leona, úrnők, mi magában véve is egy kis biztosíték az ügy mellett. A szekszárdi temetkezési egylet módosított alapszabályait H a n n y Gábor elnök beterjesztette a főszolgabirósághoz, honnan illetékes utón jóvá­hagyás végett a minisztériumhoz fognak felküldetni. MULATSÁGOK. A „Bátaszéki izr. nőegyiet“ folyó évi február hó 5-én az „Arany naphoz“ czimzett vendéglő nagy­termében alaptőkéje javára tánczestélyt ren­dez, belépti dij : szemólyenkint 1 frt, — család­jegy 2 frt 50 kr. Kezdete 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyngtáztatnak. selyemtenyésztésT Termelt selyemgubó mennyiség az egész országban.*) A Magyarrország selyemtermelését előtüntető kimutatás rovatai közül kétségtelenül legfontosabb az, mely a kiosztott pete után átlag elért eredményt tünteti, fel. Ha e rovatot kellő figyelmünkre méltat­juk, azt fogjuk tapasztalni, hogy a termelés átlaga, mely egy unczia, vagyis 25 gramm pete után elé­*) Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazottnak a földinivelési miniszterhez „Magyarország selyemiparáról“ szóló múlt évi nagybecsű jelentéséből közöljük ez érdekes részt; a jelentés többi fontos közleményét lapunk következő számaiban fogjuk reprodukálni. Szekszárd "V icLé!k:e_ retelt. következetesen emelkedőben van ; miből azon örvendetes következtetés vonható le, hogy tenyész­tőink. a tenyésztés helyes módjában ez intézet által folyton gyakorlatilag oktatva, eljárásukban pedig folyton ellenőrizve lévén, szakavatottságuk és ügyes­ségük napról napra mind jobban fejlődik és töké­letesebb lesz. Az elért eredmény méltánylására elég azon tényre hivatkozni, hogy Francziaországban a folyó évben egy unczia pete után átlag 29 kilo se­lyem gubó lett termelve, tehát csak két kilóval több, mint ez idén nálunk, ellenben majdnem la/2 kiló­val kevesebb, mint nálunk 1887-ben. És. ez ered­mény nálunk eléretett, daczára annak, hogy terme­lőink számának legalább is 30°/0-ja évenkint uj termelő, ki annak előtte selyemgubót még csak nem is látott. Ezen intézetnek Bács-Bodrogh-, Baranya-, Krassó-Szörény, Temes-, Tóin a- és Torontál- vármegyék egész területére, továbbá Arad-, Pest- Pilis-Solt-Kis-Kun- és Somogyvármegyék egy ré­szére kiterjesztett működési körébe tartozó mind­azon községekben, hol a tenyésztők nem szórványo­san, hanem tömegesebben fordulnak elő, egy-egy községi selyemtenyésztési felvigyázó alkalmaztatott, kinek kötelességében állott, a községbeli tenyésztő­ket minél többször meglátogatni, őket gyakorlati oktatásban részesíteni és az intézet által e czélból beszerzett szükségletekkel, mint például hőmérővel és tenyésztő papírral mérsékelt beszerzési áron el­látni. Ezen községek ismét egyes felügyelői kerü­letekre osztattak, úgy hogy minden felügyelői kerü­lethez 20 — 30 község tartozott. A kerületi felügyelők kötelességében állott a községi felvigyázók kitanitása és ezek eljárásának erélyes ellenőrzése ; továbbá ezek tartoztak a kerü­letükben termelt selyerngubókat, nyert utasítás sze­rint, beváltani és rendeltetési helyükre száliitatni. A kerületi felügyelők ellenőrzése czéljából, és hogy eljárásuk egyöntetű és szabatos legyen, ezek ismét főfelügyelői kerületekre osztattak olyformán, hogy minden főfelügyelő alá 4—7 kerületi felügyelő rendeltetett. Hogy ezen a tenyésztők oktatása érdekében életbeléptetett intézkedés mily nagy kiadásokkal jár, ezt eléggé igazolják a következő számadatok, ugyanis: A községi felvigyázók jutalomdij fejében 1880 — 1888. évig a községükben termelt selyem­gubó minden egyes kilója után 2 krt, 1889. évben pedig — miután ezen dijak a termelés növekedése folytán újból szabályoztattak — szintén a község­ben termelt selyemgubó minden egyes kilója után átlag ll,2 krt kaptak. Kifizettetett tehát községi I felvigyázói dijak fejében : 1880—88-ig 1,859.377 kiló gubó után á 2 kr . . . 37.187 frt 54 kr. 1889-ben 815.659 kiló gubó után á 1V2 kr .... 12.234 frt 88 kr. vagyis 49.442 frt 42 krt tesz ki összesen azon összeg, melyet oktatás czél­jából ezen intézet csakis ezen egyetlenegy czimen kifizetett. Ha ehhez még számításba vesszük azon igen jelentékeny költségeket, melyekbe a kerületi felügyelők díjazása és a tenyésztők közt évenként szétosztott, nyomtatott utasítások beszerzése, nem­különben a szakelőadások kerülnek, azt fogjuk találni, hogy a tisztán oktatási czélokra fordított kiadások meghaladják a kezdetben 3, aztán 6- később 9, majd 12 és végre 15 ezer frt évi segélyösszeget, melyet ezen intézet a magas kormánytól fennálása óta élvezett. Miután az államtól nyert rendes évi segély az intézet által első sorban a központi irodák költ­ségeire, továbbá fatenyésziósi czélokra és más egyéb intézkedésekre használtatott fel, az oktatás czéljaira fordított fentebbi kiadások szintén azon kiadások közé számíthatók, melyek az intézet tiszta jövedel­méből fedeztettek, vagyis azon összegből, mely az állam irányában levő kötelezettségeinek lerovása után az intézetnek fenmaradt. Nem kevésbé örvendetes tapasztalatra jutunk, ha a fenti kimutatás azon rovatait vesszük szem­ügyre, melyek a termelő községek és a termelő családok számát tüntetik elő ; a mennyiben ezek­ből azt látjuk, hogy 1886. évtől kezdve a selyem­termelő családok száma pedig évenkint tízezerrel szaporodott; mi eléggé világosan tanúskodik a mel­lett, hogy a selyemipar felkarolása és annak to­vábbfejlesztése csakugyan időszerű, és hogy ezen ipar az ország azon részeiben, hol annak üzésére a szükséges szederfaállomány már megvan, népünk megkedvelt és megszokott jövedelmi forrását képezi. FÉUZIITTÉZETEIS­A simontornyai takarékpénztár folyó évi február hó 6-án délután 2 órakor az intézet helyi­ségében XI. rendes közgyűlést tart. A szép for­galmú pénzintézet elnöke : Lipovniczky Gábor, ve- vezérigazgatója Fried Vilmos, pénztárnoka: Sipos Antal könyvvivője : Schamschula József, Felügyelő bizottsági tagok : Báli István, Lőwy Jakab és Sin­ger Adolf. A 909469 frt 7 kr forgalom mellett a mérleg 6724 frt 29 kr nyereményt tüntet föl, — melyből egy részvényre 9 frt osztalékot fizetnek, a többit jótékony czélokra, jutalmazásokra, tartalékra s egyebekre fordítják. Alaptőkéje 60000 frt. A múlt évben jótékony czélokra 105 frtot fordítottak, a be­tétek 203934 frt 41 krra rúgtak. A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Eldorádó Szekszárdon. Nagyon szép másokat boldogítani. A szentirás is azt parancsolja, hogy: „szeresd felebarátodat, mint ten magadat.“ Elolvasva a „Sz. V.“ utolsó számában napvi­lágot látott felhívást a szülőkhöz, melylyel Ö. A. czikkiró különösen az anyákat delectálni jónak látta : örömmel győződtünk meg, hogy befejező szavaival Krisztus urunk tanain, második fokú hatványozáson is túltesz. A keleti „Ezeregy éj“ ragyogó tündérmeséit kész czikkiró, befejező szavaival elénk varázsolni. Ha összehasonlítjuk a mostani állapotot, a mikor mindenki csak azért dolgozik, hogy az élet fentar- tásához szükséges pénzt megszerezze, azzal az előny­nyel, a mikor majd apáczák működnek az óvodá­ban, kik n e m pénzért, hanem Istenért tesznek mindent,- félő, hogy elhatározzuk magunkat mindannyian — valláskülönbség nélkül — a nők apáczákká, a férfiak pedig szerzetesekké lenni (mert reméljük, hogy ez utóbbiak sem pén­zért, hanem Istenért dolgoznak.) Mert, ha hitelt adhatunk a czikkirónak — pedig hogy ne adhat­nánk — akkor a leendő állapotok a kisdedek ne­velése körül rendkívüliek lesznek. Paradicsom lesz az ovoda, a kisdedek meg tiszta angyalok — már e földön. Azok a férfiak és nők, a kik a nevelési pá­lyára készültek, de világiak maradtak, hogy tehe­tik fel magukról, hogy még értenek is választott hivatásukhoz ! ? De még legkevésbbé érteni, hogy, miként lehetnek egyesek még oly elfogultak is, el nem ismerni az apáczák tökéletességét; kik vagy félve az élet terhétől, vagy más valami miatt megha- sonlottak a társadalommal s ezért lettek azokká. Itt van ! Schwarz auf weis. Továbbá megmondja czikkiró, hogy hol ural­kodnak már apáczák, s a lakosok (?) nem tudnak hová lenni széles jókedvükben a paradicsomi jólét miatt. A hol pedig még nónikék nincsenek, mint pl. Szekszárdon ; ott természetesen szidják azokat, a kik azoknak áldást hozó működésüket eddig meg­ismerni nem szolgáltattak alkalmat; de most zász­lókkal és bandériumokkal vonulnak azok színe elé, kik a boldogulást csak igy vélik elérhetőnek, kö­nyörögve, hogy az ég szerelméért hivjauak csak apáczákat — Gráczból Szekszárdra. 0 ... r. Meghaltak Szekszárdon. 1890. évi január hó 25-tól 1890. február 1-ig. Schwarez Janka, 5 hónapos, görcsök. Liedschauer András, 60 éves, tüdőgüinőkór. Borsós Mária, 3 éves, agy- kérlob. Haudinger Géza, 25 éves, tiidöguniökór. NTILTTÉE. ,V«ir(ii<\c 'SciScuftoffc fon 60 Er. big fl. 7.65 per äk et er — glatt unt> gemuftert (circa 2500 berjeí). TyarOeu unb SDeffm§) — berfenbet robert= ltitb ftiiefroeife porto» unb gottfrei t>a<3 $ai>rifd=2)epöt (if. Jpcituchciii (&'. unb f. N>oflief.) ^iindj. 2)iufter ltmgefyeub. ^Briefe foften 10 fr. Torte.

Next

/
Thumbnails
Contents