Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-01-29 / 9. szám

— Leányjavitó intézet. Az igazságügy-minisz­ter, tekintettel arra, hogy az országban levő két javitó-intézet (aszódi és kolosvá i) kizárólag fiuk befogadására rendeztetett be, a leányok elhelyezé­sére szolgáló javító intézetnek hiánya pedig napről- napra érezhetőbbé vált, Rákos-Palotán egy harma­dik, kizárólag leányok befogadására szolgáló javító intézetet állíttatott fel, mely intézet rendeltetési czéljának tényleg már át is adatott, miért is kör- rendeletileg felhívja rá a hatóságok figyelmét. — Süketek figyelmébe. Egy egyén, ki a már 23 óv óta tartó fiilzúgás- és süketségből egy egyszerű szer hasz­nálata által teljesen meggyógyult, késznek nyilatkozik e gyógymód leírását német nyelven ingyen megküldeni mind­azoknak, kik ez iránt hozzá fordulnak. — Czim: J. H. Nicholson, Bees, IX., Kolingsgasse N0- 4. VEGYESE K. — A biztositó társaságok kárbecslései. A megesett kárnak igazságos fölbecslése és lehetőleg gyors kifizetése a biztositó társaságoknak oly köte­lezettsége, a melynek pontos betartására saját repu- tácziójuk, de jól fölfogott üzleti érdekeik szempont­jából is szorgosan kellene ügyelniük, ügy látszik azonban, hogy vannak Magyarországon biztosító társaságok, a melyek — meglehet, hogy a kedve­zőtlen üzletmenet által indikált takarékossági okok ból — a jelzett szemponttól jónak látták eltérni. Mert miként a „Pénzügyi Útmutató“ Írja, Baro-s Gábor kereskedelmi miniszter a „Fonciéré“ pesti biztositó intézet és az osztrák „Phönix“ (a volt „A z i e n d a“) biztositó társaságok igazoatóságai- hoz leiratot intézett, melyben utalva arra, hogy a közönség köréből e társaságok ellen igen számos panasz tétetik a hatóság' knál, figyelmezteti a ne­vezett társaságokat, hogy különösen a kárfölvétel és liquidácziónál méltányosan és a ■ fönálló szabá­lyok értelmében járjanak el, mert különben más intézkedéseket lesz kénytelen ellenük fjganatba venni — Lehetetlen dolgok. Lehetetlen : fütyülve jajgatni, csizmahuzón zongorázni, ágyugolóbist pi- lula gyanánt nyelni, tornyot pipakupnak, tótot sze- rocsennek nézni, követté lenni pénz nélkül, bogár- ta an patikust látni, fél lábon versenyt futni, leá­nyoknak igazat mondani, diurnistát jóllakatni, kál­vinista profeszort agyonbeszélni, barátot, kántort leinni, sakkterrel szalonnát etetni, akadémiai ülésen nem aludni, mezítelen czigánygyerek lajbi-zsebében babrálni, szamáron lovagolni, káposztából lencsét csinálni, szentleiket pofon vág fi, holt embert nmg- pumpolm, hátunk közepét megcsókolni, fiskálist megcsalni, magyar irót meglopni, az asszonyi hűségben megbízni. MULATSÁGOK. D u n a f ö 1 d v á r, 1890. január 22. A helybeli katholikus Legényegylet a saját pénztára javára rendezett ma, a kereskedelmi csar­nokban műkedvelői előadást. Rátkay László örök- szép „Felhő Klári“-jat játszották. Valóban, ne­héz fába vágták fejszéjüket a dilettánsok, midőn épen ezen darabot választották ; mert Klára és Aba András szerepei a legnehezebbek közé tartoznak, melyeket az újabb szinműirodalom felmutathat, ük azonban az itt élő, köztiszteletü költőnek kívántak hódolni, és szép feladatukat becsülettel megoldották. Hiszen a nagyszámú, díszes közönség közt senki- sem jött azon várakozásban, hogy kész művészeket fog hallani és látni. A charitas parancsának en­gedve, mindenki letette fillérjét a jótékonyság ol­tárára, s remélte, hogy egy remekmű meghallga­tásában kellemesen fogja tölteni az estét. És a ki ezt várta, az nem is csalódott. Nem szándékozom kritikát Írni az előadásról, hiszen a közjóért fáradoztak a műkedvelők és fá­radságukért játékukért, szőrszálhasogatásukkal szét­elemezni, hálátlanság lenne. Mindegyikük erejéhez és tehetségéhez mérten hozzá járulna a dicső czél- hoz és ezért köszönetét és elismerést érdemelnek. Nem is fukarkodott a közönség tetszésnyilvánításá­val és egyenkint, valamint együttvéve elhalmozta a szereplőket viharos tapsaival, sőt Felhő Klára (Ko­vács Erzsi k. a.) egy dalát négyszer ismótel- tette. Szerepüket tudták mindnyájan s az egész elő­Szekszárd "V iclélce_ adás akadály és baj nélkül, simán játszódott le ; a mi a rendezők (tisztelendő. Kövesdy J. és Eáfael Leó urak) érdeme. Kiemelendők mindamellett a szereplők sorából Jánosi Mariska k. a., ki „Rok­kanó“ könnyen túlzásokra csábitó szerepét igazi mű­vészettel eljátszó; a kisasszonyban van tempe­ramentum és színészi anyag, s meg vagyok győ­ződve, hogy egy nagy szerepben is köztetszóst aratna. Felhő Klára és Viola Éva jó kezekben voltak ; az előbbit, mint emlitém, Kovács Erzsi k. a. adá, szépen, meghatóan .... egy igazi uxor dolorosa ; szebb Viola Évát pedig még nem láttam, mint Jendrolovits Vilma kisasszonyt. Kovács Katicza és Szabó Etel kisasszonyok tetszettek. A férfiak mindnyájan jók voltak; kiemelendő Jend- rolovits Lajos, ki a „Fátyol Ferkó“-t jól át­gondolta és kitünően emelte érvényre ; továbbá Cil- lahó István urat, ki az „esperes“ kis szerepét gyönyörűen elszavalta: kár, hogy maszkja fölötte szerencsétlenül volt választva és megjelenésekor mo­solyt csalt sok szép hallgatónő ajakára. Az előadás tartott 7 órától 7? 11-ig s a közönség mindvégig jól mulatott. Minden felvonás végén lelkesen hív­ták a szerzőt, ki a teremben volt, de ő meg nem jelent, hanem a rendezők köszöntek helyette. A t. olvasó közönségnek bizonynyal feltűnt, hogy csak a játékról szóltam, az énekről pedig hall­gattam, pedig „Felhő Klárá“-ban szép dalok is for. dúlnak elő. Épen az énekrész volt az egész előa- adás gyöngéje ! A solisták között csak gyenge han- guakat hallottunk ; de az esküvői jelenetben lehe­tett hallani a kórusban elvétve pompás szép han­gokat, melyek azonban iskoláztatást igényelnek- Ezeu előadás nagyon is észrevehetővé tette egy du- naföldvári d a 1 á r d a hiányát. Egy dalegylet ala­kítását nem lehet eléggé sürgetni, sőt tiszta meg­győződésemből kifolyólag azt merem állítani; hogy ha a katholikus legényegylet népszínműveket tovább is szándékozik adni, akkor mindenekelőtt elvitázha- tatlanul szükséges, hogy a régi (Jóim Ferencz ur által oly szépen vezérelt) dalárda újra lépjen életbe és a dalok előadását vezesse. Egy kis jóakarat és egyetértés mielőbb megérlelheti ezen tervet! Pesti Miksa. A lengyeli polgári olvasó-egylet folyó hó 22-én zártkörű tánczvigalmat rendezett, mely a várakozá­son felül sikerült; ez oly kis községben mint Len­gyel mindenesetre szép eredmény, s érdeme ez a lengyeli czivilizált családok összetartásának. A si­ker elérésében mégis legtöbb érdeme a minden jóra kész dr. Magyarász, a fáradhatlan Rtihl pos­tamester és az ezermester Limbacher Frigyes urak­nak van, különösen az utóbbinak, ki a cotilion ren­dezésénél sok humort keltett. A négyest 18 pár tánczolta. A hölgyek közt kiemelendők : a tündér szemű Magyar Emma, Krapp Irma, Limbacher Zsuzsa, Veininger Luiza, Thürbáner Francziska, Eicher Vilma és Orassovatz Amália, továbbá : Vi- dovszky Lászlóné, dr. Magyarász Jánosnó, Bechtl Henriknó Mekenyesről, Szereni Károlynó Mucsfáról, Kovács Gyuláné K.-Vejkéről, Rühl Istvánnó, Bau­mann Jánosné, Magyar Rezsőné, Kacskovszky Kon- rádnó stb. Azonban nem hallgathatom el, hogy a tarok­kozó urakat egy kis kellemetlenség érte, a mennyi­ben a kályha megtagadván a szolgálatot, pardon, inkább nagyon sokat juttatott a füstből —és az urak kénytelenek volrak menekülni a másik szobába, magam látva a füstöt már tűztől tartottam, de mi­dőn láttam a lengyeli tiizoltófőparancsnokot (Len­gyelen tűzoltó-egylet is van), csendes flegmával a füstben sörözni, eloszlott minden agodalmam, a mi különben nem volt nagy. Hogy mindenki jól érezte magát, bizonyítja a reggel 6 óráig tartó táncz és a társaság azon meg­nyugvással távozott, hogy egy kellemesen eltöltött éjszakát áldozott fel Karnevál herczegnek. Franciscus. Bonyhádon az „Arany Oroszlán“ vendéglő dísztermében 1890. évi február hó 8-án zártkörű polgári tánczestélyt, rendeznek. A rendezőség : Lü- tzenburger József elnök. Alex Miksa, Dajevits Fe­rencz, Eehérváry Istrán, Goldfinger Ármin, Gold­stein Samu, Herger Nándor, Juszinger János, Kauf­mann Rudolf, Kuppi Gábor, Eaubitscliek Izidor, Rausch János, Rotli István, Schetl Jénos Schwarcz L. Gyula, Wágner Lajos. Beléptidij, valamint kar­zatjegy 80 kr. Kezdete 8 órakor. Kocsik fuvardij- mentesen állanak a t. ez. közönség szolgálatára. Bonyhádon, mint jó későn értesítenek ben­nünket — a folyó évi január hó 22-én megtartott izr. nőegylet bálja, mint a farsangi évad első táncz- mulatsága minden tekintetben fényesen sikerült; daczára annak, hogy néhány család gyászeset és ■és a járványos betegség miatt hiányzott. A vidék­ről és helyből szép számú közönség volt jelen, a négyeseket két koloneban 60 pár tánczolta. Fesztelen jókedv uralkodott mindvégig; a vendégek csak reggeli 6 órakor távoztak. Megem­lítendő, hogy a rendező hölgyek, karöltve a rende­zőséggel, minden lehetőt elkövettek, hogy a táncz- estély mennél jobban sikerüljön. Jelen voltak a hölgyek közül. Asszonyok : Ur. Ellbogen Fiilöpné a nőegylet elnöke, Bonyhády Perezel Gyuláné, dr. Ootelly Gézán), dr. Potli Ra­doné, Engel P. Sándorné, dr. Szendrődy Szilárdnó, Halász Gézánó, Halász Lajosnó, dr. Davidovits Sán­dorné, Gráf Józsefnó, Bedő Sámuelnó (Szegzárdról), Goldfinger Mérné, Goldfinger Arminnó, Lengyel Zsigmondné, Mülller Lipótnó, Kun Mérné, Lövy Jakabnó (Báttaszókről), Jagicza Károlynó, Blumen- stok Jakabnó, Reich Samunó, Klein Arminnó (Szek­szárdiul), Jagicza Vinezóné, Haberfeld Samuné, Frank Samuné (Grábóczról,) Schwarcz Gábornó (Pinezehelyről), Szepesy Lászlóné, özv. Lővynó, Raubicsek Izomé. Goldschmied Simonnó, Wurmnó (Bikáiról), Klein Józsefnó, Deutsch AdoIfné, Eiben­schütz Jakabné, Berger Jenőné, özv. Hornnó, Stärk Adolfné stb. Leányok: Bonyhády Perczel Crescence, Halász Emilia, Engel Ilka és Gizella, Krausz He­len (Szekszárdiul), Jagicza nővérek, Tanb Hermin, Löwy Szeréna (Pinczehely), Lengyel Ilon, Reich Róza, Klein Mariska (Szekszárdiul), Löwy Helen (Báttaszókről), Wurm Malvin (Bikáiról). Hirschfeld Gizella, Jagicza Erzsiké és Ida, Stern Regina, Deutsch Regina, Jagicza nővérek, Kun Regina, (Nádaséról), Szepesy Ilka, Lenczky Teréz, Weisz Malvin, Horn Johanna, Fein Berta, Gitter nővérek, Hahn Sarolta. MÉHÉSZET. A szekszárd vidéki méhész-egylet folyó évi február 1-ón délután 5 órakor, Szekszárdon a pol­gári iskola tanácstermében tartja meg első felol­vasással összekötött estélyét; mely után foly­tatólag választmányi gyűlést tart. A gyütés tárgya leend, a) Dömötör László id. megbízottnak beszá­molója ; b) a folyó évi költségvetés megalapítása ; c) az egylet vezetésére szolgáló ügyrend megala­pítása ; d) a jelentkező tagok felvétele. Ezen estély és v. gyűlésre t. tagtárs urat tisztelettel meghívja. Szegzárd 1890. január 27-én Dömötör László, igazgató. VADÁSZAT. Tüskén folyó hó 18—17-ig Döry Jenő ur birtokán sikerült vadászat folyt le előkelő sportme- nek részvétele mellett, melyen 696 drb nyúl esett vadászzsákmányul. Az előkelő társaság nagjmbb ré­sze folyó hó 15-én Vászárrá rándult a vendégsze­rető házi ur uj vadászkastélyába, honnan a követ­kező két napon fényes sikerrel végződő vaddisznó vadászatra rándultak, melyen 7 drb vad esett, ezek közt egy erős kan, 8 drb erős kocza és 3 drb süldő. Ezen kívül lövésre került még 5 drb, melyből 3 sebesittetett meg, 2 pedig hibás lövéssel tovább iram lőtt. A fényes vadászaton részt vettek a szives házi uron kívül : bájos neje, Döry Matild úrnő, ki 34 drbot teritett le, továbbá Döry Etelke urkülgy, ki 35 drbot lőtt. Az urvadászok közül jelen voltak: Széchenyi Sándor gróf főispán és fia Széche­\

Next

/
Thumbnails
Contents