Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-01-29 / 9. szám
X. évfolyam. 1890. 9. szám. Szekszárd, szerda, január 29. VIDÉKÉ. TOLdfA GTE törvényhatósági, tanügyi és közga.dasjgi érdekeit képviselő társadalmi A tolnamegyei gazdasági egyesület sa szkszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam és szépirodalmi lap. hivatalos közlönye. Előfize-fcési áx : Egész évre .........................6 frt. Fé l évre...............................3 frt. Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, ngy a hirdetési és előfizetési pénzok a szerkesztőséghez küldendők. JVTeg-jelenLk. h.etenként kétszer z sze Szerkesztőség: Sőtpatak-utczj. Ilii dán és szombaton. Kiadóhivatal: Széchenyi-utoza 172. sz. sz. lEHTir-de-tési díj als:z Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttórben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 írt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Főmunkatársi Székely Ferencz. lelős szerkesztő és laptulajdonos: G ei g* e r Gyula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. A szekszárdi alapnevelési egyesület. Az ország egyik legrégibb alapnevelési egylete, mely ez évben már 54 éves eredmónynyel teljes múlttal dicsekedhetik : legközelebb alapos regenerálásnak néz eléje ! Múlt szombaton tartott választmáyi ülésén mintegy 50 aláírással — köztük Szekszárd legtekintélyesebb elemei közül sokan — ellátott indítvány került szőnyegre, mely az eddigi rendszer megváltoztatását, s az óvodában az eddigi óvó helyett a p á c z á k alkalmazd s á t kérte az egyesülettől — a jelenleg működő óvó jogainak teljes épségben tartásával. A választmányi ülés majd két óráig tartó megbeszélés után ft. M i k ó György ur indítványára azon kérdés felett döntött, hogy a választmány az eddigi alapon óhajtja-e kibocsátani az uj három évi cyclusra szóló taggyiijtő aláírási ivet, avagy az 54 éves múlttal szakítva uj rendszer behozatalát, vagyis az apáczák alkalmazását óhajtja-e? A választmány 10 szóval 4 ellen a régi rendszer fentartását és a taggyűlésnek ennek alapján leendő megindítását határozta el. Az alapnevelési ügy fontosságát fölöslegesnek tartjuk bővebben fejtegetni ; az országgyűlés nyári munkakörében a vallás- és közoktatásügyi miniszter törvényjavaslatot terjeszt elé, mely az ovodák országos szervezetét és kötelező felállítását fogja m agában foglalni. Az uj törvényjavaslat az állam és a községek közös hozzájárulásával óhajtja létesittetni az óvodákat ; az eddigi egyleti és felekezeti ovodák ügye ugyanezen törvényben kellően rendeztni fog. Most tehát e felől a törvényjavaslat szőnyegre kerültéig illuzóriussá válik a vitatkozás : azután is a törvényhozás illetékes faktorai fognak e fontos ügyben határozni. Mi ezúttal alább hozzuk a szekszárdi régi alapnevelési egyesületnek a választmány határozata alapján kibocsátott felhívását; egyúttal pedig ugyanekkor egy másik közleményt is reprodukálunk, mely az eddigi rendszer megváltoztatásával az apáczák alkalmazásának üdvös voltáról igyekszik sok elmeéllel és szép érvekkel meggyőzni az olvasó közönséget. Nehogy azonban egyik vagy másik .vélemény és nézet octroyálása által az eszmék tisztázásának útját álljuk: saját egyéni nézetünk fen-,; tartása mellett ezennel szabad teret engedünk az ellenvéleményeknek is, hogy az eszmék harczá-j nak nemesitő tüzóből a közönségnek alkalma legyen meggyőződni az érvek erősségéről, értékéről s igy esetleg alkalomadtán állást foglalhassanak az óvodának régi alapon való fentartása avagy az apáczák alkalmazásának kérdése mellett. zz A Styrum Lymburg gróf és grófnó-féle alapítványokra felügyelő választmány folyó hó 24-én délelőtt 10 órakor a vármegye székházában ülést tartott. =: A közigazgatási bizottság gyámügyi felebb- viteli küldöttsége folyó hó 27-én ülést tart. A szíszárdi óvodában a régi rendszer meg- váltoűatássés apáczák alkalmazása érdekében a következő sóit közlésére kértek fel bennünket: Felhívás a szülőkhöz! Az iapnevelósi egyesület utolsó ülésén szóba jött a foJbs ügy, mi eddig is elég nagy hullámokat vetetffvárosunkban, de mely kérdéssel eddig mindenk löbbet foglalkozott, mint épen a legille- tekesebbiözeg — az anyák. Elégtelen, leginkább az anya van hivatva megítél» kinek kezébe adandó gyermeke ; úgy hiszem ki ük egy sem akad, ki megtagadná érdeklődését, nit ez által óhajtok ébreszteni, mert hiszen, gyér ekéről van szó, az ő életének legfőbb öröme, egszebb reményének, de egyszersmind legszentelj kötelességének tárgya. Az anya első sorban tuja hány tényezőt igényel a.jó nevelés. Menynyi tüilem, önfeláldozás keli éppen a kicsinyek körében jhol a női kedély finomságát, semmi, de sem m sem pótol halj a. /fint egyedül mérvadó fórumhoz, az anyákhoz atézem szavaimat, az ő számukra irom le, mit /.erény felfogásom, a magasztos őzéiért har- czolielv és a magánérdeket óvó szenvedély közt léteiett, mint szigorúan igazságos következtetést. I Az apáczák neveléséről, derűre, borúra halljuk] a hangzatosnál hangzatosabb elitélést, ellenszeget, megrovást és pedig majdnem kivétel nélkül azok részéről, kik ezt a nevelést egyáltalában neh ismerik és apáczát nem igen láttak, kivéve a kőház jó nénikéit. De azok működését sem bíráljál érdemlegesen, mert akkor tudomásukra jutna, lijiy az apáczát korántsem vezeti vak fanatizmus éj intolerantia, hogy ez valláskülönbség nélkül álolja a szegény sebesültet, a ragályos beteget, hol á férfi undorral elfordul s csak a szokás révén Éőzedelmeskedhetik, ott a finom, gyöngéd női szerűzet helyt áll, mert vau egy, mindenért kárpótlást jyujtó vezéreszméje — az Isten ! Annak szenteli életét, akár a kórházban, akár tanteremben. Érte fárad, tűr, nélkülöz ! És ez a szemrehányás összes tartalma, ez az egyetlen kitolás ! Hát nem legjobb nevelési eszköz vallás? Akként használja minden művelt nemzet és ezáltal jutott műveltségéhez, hosszú századokon keresztül. Avagy egyetlen szülő létezik e, ki nem igyekeznék mindenekelőtt vallásos érzületet gyermekébe csepegtetni. Az alapnevelés játszi rendszere és a gyermek még fejletlen, csekély felfogása eleve kizárja egy határozott vallás képzetét. Egyedül a vallásos érzület (theismus) az, mi a kis lény leikébe jut, ha az apácza óvónő esetleg egy kis áj tatossággal kezdi vagy végzi a gyermekek oktatását, szórakoztatását. Ez érzületet pedig minden anya beplántálja gyermekébe, az egyformán üdvös bármely felekezet hívének, mert hitének részletes, dogmatikus tanítását későbbi éveiben kapja csupán a középiskolákban. Ez a félelem semmivé törpül a felvilágosodott, higgadt gondolkodó előtt. Az a vád pedig, mely egész szenvedélyes tiltakozás formájában hozatott fel, t. i. hogy az az ovodát tüstént felekezetivé tenne, épen csak szánalmas mosolyra késztet. Ezen felfogás egy kis tájékozatlanságra mutat. A közoktatásügyi minisztérium jelentéseiben, az ovodák jellege világosan meg van határozva. — Szerepel ott többek közt: egyleti jellegű (a domináló czim közel 170) és ezenkívül látjuk a rovatban felekezeti czimen egymásután felsorolva a rom. kath., ág. hitv. és Mózes vallásuakat. Tehát a mi óvodánk változhatlanul egyleti marad, bárkit biz meg az egyesület a tanítással. Az elnevezés fogalmát nem az óvó vagy óvónő vallása határozza meg, hanem azt jelenti, hogy egy intézet fentartása, felügyelete tehát összes szervezete felekezeti kézben nyugszik és ez akként érvényesíti ösz- szes jogait, hogy nem vesz fel más vallásu gyermeket, vagy ha felveszi tulajdon vallása szerint neveli. Világos, hogy egy választmánynyal biró egylet, nem teszi azt lehetővé saját intézetében, ha mindjárt apáczát is alkalmazna, mi eltekintve a tetemes költségkíméléstől még igen sok előnnyel van egybekapcsolva. Nem rég az országgyűlésen Polőnyi Géza, a szabadság eszméjének leghangosabb harczosa nyilatkozott az apáczákat illetőleg. Saját szavait fogom idézni. „Az apáczák által való nevelésnek én nem vagyok ellensége, sőt ellenkezőleg a valláserkölcsös oktatásnak- őszinte hive lóvén, nem vagyok ellene.“ Ott, hol behatóan foglalkoznak a nevelés és annak tényezőivel összes kifogás az apáczák ellen, a germanizáczió, mely kifogás nem is az irgalmas nénék, hanem inkább a fekete apáczák és a Miasszonyunkról nevezett congregatiók ellen nyilvánul. Ezt mi itt Szekszárdon csak mosolylyal fogadhatjuk ! Úgy hiszem minden anya szívesen venné, ha kicsikéje egy kis német tudományt hozna haza az óvodából. Francziaországban a legszabadabb, legműveltebb nemzetnél a nőnevelés majdnem kizárólag apáczák kezén van. Délmagyarországon ők a helyzet urai, és valláskülönbség nélkül oktatnak fényesnél fényesebb eredmónynyel. Mindez kitűnőségük mellett bizonyít. A vallás eszköze mellett, ők kiválóan birják a fegyelmet. Bizonyításra nem szorultak, mert ez tény. Az apácza tanitónő ezt oly mértékben tudja fenntartani, mint világi közeg soha ; alapul ez pedig saját neveltetési rendszerükön, mely a no- vicziátustól fogva a legszigorúbb fegyelem mintaképe. Az irgalmas rendű óvónők is a Frőbel-fóle szisztéma szerint a legalaposabb szakképzettséggel bírnak. Azt nagyban elősegíti az a körülmény, hogy az anyag megválasztásában rendkívül tapintatosan járnak el az illetők : mert csak valódi tehetség ós hajlam részesül a szakoktatásban. Ha mindezt egyesitjük a nő finomabb, de- rültebb kedélyével., nagyobb türelmével, a morális erővel, mit a magasztos hivatás kölcsönöz, ilyen jogczimen fejhivjuk az anyákat, csatlakozzanak a szép, nemes mozgalomhoz, mert ez m á r a megoldáshoz úgyis kö z e 1 ál 1, ha nem is a mostani egyesület alapján Mert a kik czélul tűzték ki maguknak, már is
