Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-01-29 / 9. szám

X. évfolyam. 1890. 9. szám. Szekszárd, szerda, január 29. VIDÉKÉ. TOLdfA GTE törvényhatósági, tanügyi és közga.dasjgi érdekeit képviselő társadalmi A tolnamegyei gazdasági egyesület sa szkszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam és szépirodalmi lap. hivatalos közlönye. Előfize-fcési áx : Egész évre .........................6 frt. Fé l évre...............................3 frt. Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, ngy a hirdetési és előfizetési pénzok a szer­kesztőséghez küldendők. JVTeg-jelenLk. h.etenként kétszer z sze Szerkesztőség: Sőtpatak-utczj. Ilii dán és szombaton. Kiadóhivatal: Széchenyi-utoza 172. sz. sz. lEHTir-de-tési díj als:z Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttórben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 írt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Főmunkatársi Székely Ferencz. lelős szerkesztő és laptulajdonos: G ei g* e r Gyula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. A szekszárdi alapnevelési egyesület. Az ország egyik legrégibb alapnevelési egy­lete, mely ez évben már 54 éves eredmónynyel teljes múlttal dicsekedhetik : legközelebb alapos re­generálásnak néz eléje ! Múlt szombaton tartott választmáyi ülésén mintegy 50 aláírással — köztük Szekszárd legte­kintélyesebb elemei közül sokan — ellátott indít­vány került szőnyegre, mely az eddigi rend­szer megváltoztatását, s az óvodában az eddigi óvó helyett a p á c z á k alkalmazd s á t kérte az egyesülettől — a jelenleg működő óvó jogainak teljes épségben tartásával. A választmányi ülés majd két óráig tartó megbeszélés után ft. M i k ó György ur indítvá­nyára azon kérdés felett döntött, hogy a választ­mány az eddigi alapon óhajtja-e kibocsátani az uj három évi cyclusra szóló taggyiijtő aláírási ivet, avagy az 54 éves múlttal szakítva uj rendszer be­hozatalát, vagyis az apáczák alkalmazását óhajtja-e? A választmány 10 szóval 4 ellen a régi rend­szer fentartását és a taggyűlésnek ennek alapján leendő megindítását határozta el. Az alapnevelési ügy fontosságát fölöslegesnek tartjuk bővebben fejtegetni ; az országgyűlés nyári munkakörében a vallás- és közoktatásügyi miniszter törvényjavaslatot terjeszt elé, mely az ovodák országos szervezetét és kötelező felállítását fogja m agában foglalni. Az uj törvényjavaslat az állam és a községek közös hozzájárulásával óhajtja létesittetni az óvodá­kat ; az eddigi egyleti és felekezeti ovo­dák ügye ugyanezen törvényben kellően rendeztni fog. Most tehát e felől a törvényjavaslat szőnyegre kerültéig illuzóriussá válik a vitatkozás : azután is a törvényhozás illetékes faktorai fognak e fontos ügy­ben határozni. Mi ezúttal alább hozzuk a szekszárdi régi alap­nevelési egyesületnek a választmány határozata alap­ján kibocsátott felhívását; egyúttal pedig ugyan­ekkor egy másik közleményt is reprodukálunk, mely az eddigi rendszer megváltoztatásával az apá­czák alkalmazásának üdvös voltáról igyekszik sok elmeéllel és szép érvekkel meggyőzni az olvasó közönséget. Nehogy azonban egyik vagy másik .vélemény és nézet octroyálása által az eszmék tisztázásának útját álljuk: saját egyéni nézetünk fen-,; tartása mellett ezennel szabad teret engedünk az ellenvéleményeknek is, hogy az eszmék harczá-j nak nemesitő tüzóből a közönségnek alkalma legyen meggyőződni az érvek erősségéről, értékéről s igy esetleg alkalomadtán állást foglalhassanak az óvo­dának régi alapon való fentartása avagy az apáczák alkalmazásának kérdése mellett. zz A Styrum Lymburg gróf és grófnó-féle alapítványokra felügyelő választmány folyó hó 24-én délelőtt 10 órakor a vármegye székházában ülést tartott. =: A közigazgatási bizottság gyámügyi felebb- viteli küldöttsége folyó hó 27-én ülést tart. A szíszárdi óvodában a régi rendszer meg- váltoűatássés apáczák alkalmazása érdekében a kö­vetkező sóit közlésére kértek fel bennünket: Felhívás a szülőkhöz! Az iapnevelósi egyesület utolsó ülésén szóba jött a foJbs ügy, mi eddig is elég nagy hullámo­kat vetetffvárosunkban, de mely kérdéssel eddig mindenk löbbet foglalkozott, mint épen a legille- tekesebbiözeg — az anyák. Elégtelen, leginkább az anya van hivatva megítél» kinek kezébe adandó gyermeke ; úgy hi­szem ki ük egy sem akad, ki megtagadná érdek­lődését, nit ez által óhajtok ébreszteni, mert hiszen, gyér ekéről van szó, az ő életének legfőbb öröme, egszebb reményének, de egyszersmind leg­szentelj kötelességének tárgya. Az anya első sor­ban tuja hány tényezőt igényel a.jó nevelés. Meny­nyi tüilem, önfeláldozás keli éppen a kicsinyek kö­rében jhol a női kedély finomságát, semmi, de sem m sem pótol halj a. /fint egyedül mérvadó fórumhoz, az anyák­hoz atézem szavaimat, az ő számukra irom le, mit /.erény felfogásom, a magasztos őzéiért har- czolielv és a magánérdeket óvó szenvedély közt léteiett, mint szigorúan igazságos következtetést. I Az apáczák neveléséről, derűre, borúra hall­juk] a hangzatosnál hangzatosabb elitélést, ellen­szeget, megrovást és pedig majdnem kivétel nél­kül azok részéről, kik ezt a nevelést egyáltalában neh ismerik és apáczát nem igen láttak, kivéve a kőház jó nénikéit. De azok működését sem bírál­jál érdemlegesen, mert akkor tudomásukra jutna, lijiy az apáczát korántsem vezeti vak fanatizmus éj intolerantia, hogy ez valláskülönbség nélkül álolja a szegény sebesültet, a ragályos beteget, hol á férfi undorral elfordul s csak a szokás révén Éőzedelmeskedhetik, ott a finom, gyöngéd női szer­űzet helyt áll, mert vau egy, mindenért kárpótlást jyujtó vezéreszméje — az Isten ! Annak szenteli életét, akár a kórházban, akár tanteremben. Érte fárad, tűr, nélkülöz ! És ez a szemrehányás összes tartalma, ez az egyetlen kito­lás ! Hát nem legjobb nevelési eszköz vallás? Akként használja minden művelt nemzet és ezáltal jutott műveltségéhez, hosszú századokon keresztül. Avagy egyetlen szülő létezik e, ki nem igyekeznék mindenekelőtt vallásos érzületet gyer­mekébe csepegtetni. Az alapnevelés játszi rend­szere és a gyermek még fejletlen, csekély felfo­gása eleve kizárja egy határozott vallás képzetét. Egyedül a vallásos érzület (theismus) az, mi a kis lény leikébe jut, ha az apácza óvónő esetleg egy kis áj tatossággal kezdi vagy végzi a gyerme­kek oktatását, szórakoztatását. Ez érzületet pedig minden anya beplántálja gyermekébe, az egyformán üdvös bármely felekezet hívének, mert hitének rész­letes, dogmatikus tanítását későbbi éveiben kapja csupán a középiskolákban. Ez a félelem semmivé törpül a felvilágosodott, higgadt gondolkodó előtt. Az a vád pedig, mely egész szenvedélyes til­takozás formájában hozatott fel, t. i. hogy az az ovodát tüstént felekezetivé tenne, épen csak szánal­mas mosolyra késztet. Ezen felfogás egy kis tájé­kozatlanságra mutat. A közoktatásügyi minisztérium jelentéseiben, az ovodák jellege világosan meg van határozva. — Szerepel ott többek közt: egyleti jellegű (a domináló czim közel 170) és ezenkívül látjuk a ro­vatban felekezeti czimen egymásután felso­rolva a rom. kath., ág. hitv. és Mózes vallásuakat. Tehát a mi óvodánk változhatlanul egyleti ma­rad, bárkit biz meg az egyesület a tanítással. Az elnevezés fogalmát nem az óvó vagy óvónő vallása határozza meg, hanem azt jelenti, hogy egy intézet fentartása, felügyelete tehát összes szervezete feleke­zeti kézben nyugszik és ez akként érvényesíti ösz- szes jogait, hogy nem vesz fel más vallásu gyer­meket, vagy ha felveszi tulajdon vallása szerint neveli. Világos, hogy egy választmánynyal biró egy­let, nem teszi azt lehetővé saját intézetében, ha mindjárt apáczát is alkalmazna, mi eltekintve a te­temes költségkíméléstől még igen sok előnnyel van egybekapcsolva. Nem rég az országgyűlésen Polőnyi Géza, a szabadság eszméjének leghangosabb harczosa nyilatkozott az apáczákat illetőleg. Saját szavait fo­gom idézni. „Az apáczák által való nevelésnek én nem vagyok ellensége, sőt ellenkezőleg a vallás­erkölcsös oktatásnak- őszinte hive lóvén, nem va­gyok ellene.“ Ott, hol behatóan foglalkoznak a nevelés és annak tényezőivel összes kifogás az apáczák ellen, a germanizáczió, mely kifogás nem is az irgalmas nénék, hanem inkább a fekete apáczák és a Mi­asszonyunkról nevezett congregatiók ellen nyilvá­nul. Ezt mi itt Szekszárdon csak mosolylyal fogad­hatjuk ! Úgy hiszem minden anya szívesen venné, ha kicsikéje egy kis német tudományt hozna haza az óvodából. Francziaországban a legszabadabb, legművel­tebb nemzetnél a nőnevelés majdnem kizárólag apáczák kezén van. Délmagyarországon ők a hely­zet urai, és valláskülönbség nélkül oktatnak fényes­nél fényesebb eredmónynyel. Mindez kitűnőségük mellett bizonyít. A vallás eszköze mellett, ők kiválóan birják a fegyelmet. Bizonyításra nem szorultak, mert ez tény. Az apácza tanitónő ezt oly mértékben tudja fenntartani, mint világi közeg soha ; alapul ez pedig saját neveltetési rendszerükön, mely a no- vicziátustól fogva a legszigorúbb fegyelem minta­képe. Az irgalmas rendű óvónők is a Frőbel-fóle szisztéma szerint a legalaposabb szakképzettséggel bírnak. Azt nagyban elősegíti az a körülmény, hogy az anyag megválasztásában rendkívül tapintatosan járnak el az illetők : mert csak valódi tehetség ós hajlam részesül a szakoktatásban. Ha mindezt egyesitjük a nő finomabb, de- rültebb kedélyével., nagyobb türelmével, a morális erővel, mit a magasztos hivatás kölcsönöz, ilyen jogczimen fejhivjuk az anyákat, csatlakozzanak a szép, nemes mozgalomhoz, mert ez m á r a megoldáshoz úgyis kö z e 1 ál 1, ha nem is a mostani egyesület alapján Mert a kik czélul tűzték ki maguknak, már is

Next

/
Thumbnails
Contents