Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-12-18 / 57. szám
57. szám. «SZE&ZMDI OrtSídu X. évfolyam. 1890. Szekszárd. csütörtök deczember 18. SZiRD VIDÉKE. TOL1TA VÁRMEGYE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár- r Egész évre .........................fi fit. Meg jelenik minden csütörtökön. Hirdetési díjaitr Három hasábos petit sor lő kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Évnegyedre .... 1 írt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, ngy a hirdetési és előfizetési pénzek i szerkesztőséghez küldendők. Szerkesztőség; Kiadóhivatal: Pándzsó-utcza 1022. sz. Széchenyi-utoza 172. sz. Felelős szerkesztő és iaptulajdonos: G e i g* e r* Gvul a. Kéziratok nem adatnak vissza. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. A rendezett tanács a törvényhatóság előtt. Tolnavármegye törvényhatóságának e hó 13-án megtartott közgyűlésén a tárgy- sorozat 42-ik pontja, melynél a községek szervezési szabályrendeletei tárgyaltattak, alkalmat adott arra, hogy a rendeze11 tanács ügye a törvényhatósági közgyűlés előtt is szóba jöjjön. Orosz Endre, a dimaföldvári járás főszolgabirája indítványba hozta ugyanis, hogy Pakson, tekintettel a község fejlettebb viszonyaira s magasabb Kényeire, a pénztárnok mellett egy ellenőri állás is rend- szeresittessék s kérte, hogy ez irányban a törvényhatóság a községet, melynél a közpénzek kezelését, az ellenőri állást nélkülözhetetlenné teszi — egyenes utasítással lássa el. Az indítványozó főszolgabíró után nyomban Simon tsits Béla alispán szólalt fel, s terjedelmes indokolással kilejtette, hogy a tervezett ellenőri állás nem rendszeresíthető azon akból, mett az 1886. évi 22. t. ez. 63-ik §-a — a mely világosan meghatározza, hogy nagyközségekben az elöljáróság kikből áll — ellenőri á 1- lást egy át alán nem ismer; s igy bár kétségtelen tény, hogy Tolnamegyének több nagyközségének fejlettebb viszonyai, a magasabb igényeknek megfelelő háztartás berendezését teszik szükségessé — nem járulhat hozzá az indítványhoz anélkül, hogy azzal a törvényt — mely nagyközségben az ellenőri állás rendszeresítését meg nem engedi — meg ne sértse. Tolnavármegye múltjában pedig mindig és elsősorban a törvény feltétlen tisztelete volt az az egyenes ut, melyet a megye törvényhatósága közügyeinek elintézésében követett s ezen az utón kiván megmaradni továbbra is, miért is az inditványt nem fogadhatja el. Ha azonban — a mint maga is meg van győződve — Pakson vagy a megye más nagyobb községeiben a községi ügyek vezetése és elintézése magasabb fokú ad- ministracziót igényéi a nagyközségi rendszernél, a hivatkozott törvény m e g a d j a a községeknek azt a módot, a mely- lyel — törvényes utón — ebbeli jogos igényeik kielégítést nyerhetnek, és pedig az által, hogy nagyközségi jellegükből kiemelkedve a magas igényeknek megfelelő administraczióval felruházott rendezett tanácsú várossá alakulnak át. A törvényhatóság, br, J eszensz k y József, D ö r y Pál, F ö r d ő s Vilmos és Bencze István felszólalásai után, — az alispán által kifejtett okok alapján, az i n- d i t v á n y t elvetette. És ebből a tényből két következtetést vonhatunk le. Az egyik az, hogy Tolna vármegye vezérférfiai is teljesen átérzik, hogy megyénknek több olyan nagy községe van, a hol az ósdi, falusi községi rendszer már tarthatatlanná vált s magasabb fokú községi administracziónak behozatala vált szükségessé. E „több nagyközség“ közt pedig méltán első helyen áll a megye székhelye Szekszárd, a hol az ilyen irányú átalakulás már valóban égető szükségessé vált. A második .következtetést pedig abban a kérdésben vonjuk le, hogy, ha az 1886. évi 22. t. czikk 69-ik szakasza nagyközségekben ellenőri állás rendszeresítését meg nem engedi, s ha azt valamelyik község mégis hehozná, minő viszonyok állanának be az ilymódon, tehát a törvényrendelete ellenére felállított hivatal s az azzal járó jogok és kötelezettségekre nézve ? Olyan viszonyok, a melyeknek alapján az illető ellenőrt, ki azt az állást elfoglalja, semmiféle ténykedéséért felelősségre vonni nem lehetne, nem pedig azon okból, mert nagyközségekben ellenőrt a törvény nem ismervén, ennek sem jogköre, sem felelőssége szabályozva, körülírva, meghatározva nem lévén, őt a törvény értelmében felelősségre vonni sem lehetne. Másrészt az ilyen elöljáró, miután a törvény nem ismeri, nem is tekinthetik községi elöljárónak s állásából akkor b o- esájtható el a mikor a főszolgabírónak tetszik. Végre harmadszor, hogy az ilyen a törvény által el nem ismert elöljárónak nyújtott fizetés, nyilván az illető községnek a törvény ellenére kivitt, tehát jogtalan s törvénytelen m egtor holté-tését ké- pezn é. Es, most, miután a törvény nagyközségekben az ellenőri állást valósággal nem ismeri, s miután Tolna vármegye törvény- hatósága éppen a törvény ezen rendelkezésének tiszteletben tartása végett nem járult hozzá, hogy Paks nagyközségében ily állás rendszeresítessék s azzal a község megter- heltessék — azt k é r d j ü k, hogy m i n ő jogalapon rendszer esittotett Szekszárd nagyközségében az ellenőri állás s minő jogalapon termeltetett meg évek óta a község ezen törvénytelen állással összekötött kiadásokkal.-A. millennium és Szekszárd. Európa népei közt nincs egyetlenegy nemzet, mely ezredéves alkotmánynyal dicsekedhetnék, csak a magyar! Vannak ugyan régibb népek, de nem régibb alkotmánynyal bírók ! Tudósaink legújabban ingadoznak a honfoglalás éve felett, de azért annyi bizonyos, hogy ezer év előtt már szép hazánk téréin száguldoztak őseink, s magyar szó, magyar dal, magyar riadó hangzott le Munkácstól a Dunáig. Őseink bejövetelének ezredéves emlékét megölni tehát elmulasztottuk, sőt majdnem szó nélkül hagytuk e szép időt magunk felett elsurranni. A kiket mégis vádolt a lelkiismeret, a kik féltek a nemzeti genius vádjától, azt határozták, hogy nem is a bejövetel, hanem a honfoglalás tényét, őseink letelepedésének évét kell nemzeti ünneppé tenni. Belenyugszunk ebbe is, sőt örvendünk, csakhogy az az ünnep méltó legyen egy ezredévet dicsőségesen átélt nemzethez ! Ámde a mi lépések eddig történtek, azok vajmi kis mértékben elégítene1-: 't bennünket, az idő pedig rövid, mert ha -I- legvégső határidőt vesszük, még akkor is legfölebb 6—7 év van hátra a millennium ünnepéhez 1 Pedig mit tennének más népek! ? Csak a legközelebbi évet nézzük. A francziák, e nemzetünkkel vérmérsékletre és gondolkozásra nézve annyira rokon nép, a múlt évben ülték meg az Európát megrázkódtató nagy forradalom századéves fordulóját, még pedig fényesen : nemzeti ünneplésekkel és egy kitünően sikerült világtárlattal. Egy forradalom a maga véres jeleneteivel ily ünneplés tárgya lett: minő legyen a büszke magyar faj ezredéves fordulójának ünneplése? A mit eddig terveitek és teremtettek, minő: az uj országház, a lipótvárosi bazilika, egy panthéon felállítása stb., mind kevés. Ezek mind egyes helyekhez, egyes eseményekhez kötött dolgok, már pedig a millenniumot nem egyes helyeken, nem egyes emlékeknél, hanem az egész országban, minden városban, minden falun és pusztán minden igazi magyarnak egy szívvel, egy lélekkel kell megünnepelnie!
